Mikor odaértek, Azoirnak eszébe jutott valami, amit még nem tisztázott. Elengedte Iona kezét, majd szépen odabaktatott Aaron mellé. Kezét az északi fiú vállára tette, majd megszólalt.

- Aaron, azt hiszem van egy-két dolog amit meg kell beszélnünk. Talán van már 10 éve is annak, hogy utoljára beszéltünk egymással, és azt is csak idmítás közben. Most mindent el akarok mondani, és és szeretnék mindent megtudni.

Ezután szépen félre állt, majd a többieknek még odafűzte:

-Nem ajánloma szétválást, semmi pénzért sem. Egyáltalán ne jó ötlet. Ha akarunk valamit csinálni, akkor azt csináljuk együtt. - mondta, és ezzel elindult a fák közé.

- Akkor gyerünk.  - indult el Iona, mivel érezte, hogy Azoir nem akarja elengedni a kezét, vele együtt. Mivel látótávolságban voltak a többiektől, hamar odaértek, és a lány körbenézett. Megállapodott a tekintete Aaronon, és mivel még bűntudata volt a némítós eset miatt, megszólalt. - Figyelj... bocsi, hogy lenémítottalak... túlreagáltam és... elég hatékony módszer, a szívbajt hozza bárkire. - mosolyodott el. - Szóval, miről maradtunk le, van-e bármilyen terv? Tudjuk, hol van Korra? - nézett körbe a csapaton.

Elgondolkodott, mennyire abszurd az egész helyzet. A legendákban mindig ott volt az avatár... és a csapata, akikkel együtt harcolt. És most ott álltak ők, a gyógyító, a dühkezelési problémákkal küzdő, hangulatváltozásoktól szenvedő véridomár, a két homokidomár, a világjáró földidomár, a tolvajmultú tüzidomár, a titokzatos rendőr, a víztörzsi íjász, és ő. És az ő kezükbe került a világ sorsa. Nem voltak igazán különlegesek... csak így alakult. ~Illetve van egy idegesítő, pletykafészek szellemünk, és egy házi farkasunk is.~ állapította meg. ~Szép kis társaság vagyunk, mondhatom. De úgy tűnik a világnak be kell érnie velünk.~

~Ez most komoly? Ennyi? Ezzel az információval se kezdünk semmit…Tenzin mesterék északon vannak, de délen mi a helyzet? Ott is van egy portál.~

Ruan végighallgatta a többiek ötletelését Korra kiszabadításáról és a léghajók kiiktatásáról. Kételyei voltak a szétválásról, de bízott benne hogy így is menni fog. Zavarta, hogy a csapat még mindig eléggé szétvan szóródva.

~ Mi lett Iona-ékkal?~ Töprengett, majd feléjük fordult. Iona és Azoir egymás kezét fogták. ~ Mi a manó? Miből lesz a cserebogár.~ Mosolyodott el. Aztán halotta amint Aaron újfent eszét vesztve odaordít a párnak. ~ Ez most miért kellett? ~ Tűnődött. Majd magában mosolygott, hogy Aaron mennyire feltűnően viszolyog a farkas jelenlététől. ~ Egy víz törzse beli aki fél a farkasoktól… jó vicc. ~ és még mindig nem volt vége. Aaron azután azzal jött, hogy Ruan tud-e egyáltalán gyógyítani. Természetesen kihangsúlyozta most is hogy Ő melyik víz törzséből való.

- Nem lehet ennyire gyerekes, ugye? – Fordult Karin-hoz valami megerősítést várva, majd Aaron-hoz intézte szavait, kissé hivatalos formában, jelezve hogy Ő komolyan veszi Aaron-t. – Igen, I. Aaron, rendelkezem gyógyítói képességekkel. Katara mestertől tanultam mindent, bizonyára tisztában vagy avval a ténnyel, hogy Ő a legjobb gyógyító. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy én vagyok olyan jó, mint Ő. Nem, még van mit tanulnom Katara mestertől. –

~ Alig várom már, hogy újra tanítson. Micsoda naiv, önfejű fiatal voltam mikor azt hittem már eleget tanultam tőle és csatlakoztam az egyesült haderőhöz. ~ emlékezett vissza keserűen. ~ Ha lehetőségem lenne megváltoztatni az akkori döntésemet, minden bizonnyal maradtam volna a törzsben míg teljesen be nem fejezem tanulmányaimat Katara-nál. ~ behunyta a szemét egy pillanatra. ~ Késő bánat, most itt vagy. Minden napnak megvan a maga baja.~

Ruan kissé elmerengett emlékeiben és gondolataiban egyaránt, de hallotta a robbanást, amire kíváncsian fordult a hang irányába. Aaron-tól hallotta, hogy a lány, aki a hang forrásának gazdája, Kira-nak hívják. Ruan nem habozott, odaszaladt a lányhoz.

- Minden rendbe? Nem sebesítetted meg magad? – kérdezte a lányt. – Ruan-nak hívnak. – nyújtott segítő kezet a lánynak.

Azoir el sem hitte, hogy ez megtörténhet. Iona megfogta a kezét.

~Iruknak a végén még mindenben igaza lesz...~

Ekkor megszólalt Iona, hogy vissza kéne menni a többiekhez. Azoir összerezzent mikor meghallotta Iona hangját, ugyanis visszazökkent a valóságba.

- Igazad van, tényleg vissza kéne mennünk. Sok mindenről lemaradhattunk.

Hiába mondta ezt, valahogy teste nem akart engedelmeskedni. Örök pillanatként élte meg ezt. Élete szerelmével, kettesben álldogál, és most el kell indulniuk. De a kezét nem tudta elengedni. Azt nem.

~Hiszen végre megkaptam, és most dobjam el magamtól?~ kérdezte magától, majd korholta is magát. ~ Az avatár a fontos, utána törődhetsz magaddal is. ~

Ekkor Azoir hátrébb lépett, de Iona kezét még most sem engedte el. És habár szemei már a többiek felé kalandoztak, és gondolatai már egy másik témában fürödtek, ő még mindig Ionától függött.

- Ha gondolod mehetünk.... - mondta ki, és várta a lány megerősítését. ~ De mi legyen a kezével?~

A lány örült, hogy Azoir ugyanazt gondolja, mint ő. Az érintése először meglepte, majd összeszedte magát, és megfogta a kezét. ~Iona, te nem vagy normális. Jó ha két napja ismered, ennek az időnek a felét meditációval töltötted, időközben háború van, őrült, fanatizált tűzidomárok támadják az otthonodat... Nem, csak szimplán nem vagy normális. ~ Aztán rájött, hogy annyira nem is érdekli. ~Iruk első listapontja kipipálva. Kézfogás.~ a gondolat megmosolyogtatta. Egy pár pillanatig még nem történt semmi, aztán megszólalt:

- Lehet, hogy... vissza kéne indulnunk. A többiek találhattak fontos információkat, és az a pletykafészek szellem is ki tudja, miket talált ki...

Miközben Aaron a többiek ötleteire várt, idegesen toporzékolni kezdett a lábával. ~Elég!~ De nem tudta abbahagyni, ezért Iona és Azoir irányába tekintett, hogy elvonja a figyelmét és megnyugodjon. Azoir éppen hatalmasra nyitotta a száját, látni lehetett rajta, hogy valami fontos dolgot készült mondani. Aaron elgondolkodva figyelte. ~Szerelmet fog vallani a lánynak.~ állapította meg kedvetlenül. ~Semmit nem változott, kiskorunkban is mindenkibe belehabarodott.~ rázta meg a fejét Aaron. Ám ekkor egy érdekes dolog történt. Azoir szája egy légy röppályájának az útjába esett, és a fiú véletlenül lenyelte a bogarat. Aaron döbbentet pislogott. ~Mi a fene?~ A fiú látta, hogy Iona teljesen elfehéredett, lesokkolva próbált segíteni Azoiron. Aaron próbálta visszatartani a nevetését. ~Ne érezz, légy hideg. Ne is foglalkozz velük.~ mondogatta magában, ám tekintete a szerencsétlenkedő párra tapadt. Végül a lány egy hatalmasat rávágott Azoir hátára ~Még jó, hogy légidomár, és az elvei tiltják, hogy behúzzon nekem, nem lett volna kellemes.~ és a légy kiszabadult a fiú szájából. Aaronból ekkor tört ki a nevetés, szinte a szeme is könnyezni kezdett. Jókedvűen odakiáltott Ionának és Azoirnak: - Azért nem lett volna szerencsés, ha így veszítünk el… Hősies küzdelemben, végzett vele egy… LÉGY! – nevetett a fiúra.

Ekkor megrohanta őt az érzések áradata, majd elöntötte az üresség. Aaron nevetése fokozatosan elhalt. ~Szedd össze magad, nyugodj meg, ne kattanj be, ne őrülj meg.~ Megköszörülte a torkát és próbált komoly képet vágni. Aaron Karin felé tekintet és egy pukkanást látott, megjelent a lány előtt egy szellem. – Ez az izé támadt meg engem is! – nem tudta visszafogni a dühét. – Nincs szükségünk új kabalára, itt van már nekünk az IZÉ – mutatott undorodva a farkas irányába. ~Farkas.~ Kirázta a hideg. Aaron ekkor egy robbanás hangját hallotta. Meglepődve nézett körbe és látta, hogy Kira műve volt, aki a távolban állt.. – Remek, totál fel leszünk robbantva mindannyian, mielőtt bármit is csinálhatnánk – morogta a többieknek, miközben Kirát figyelte.

Ezután meghallgatta Zima és Karin mondandóját. Aaron fáradtan sóhajtott, az alváshiány nem tette jót neki. – Igazatok van, muszáj lesz megint szétválnunk – ez rossz előérzettel töltötte el a fiút. – Csináljunk csapatokat. Karinnal megyek – mondta automatikusan, majd elhallgatott. Mély levegőt vett. – Jó ötlet, Zima, ha Ruan veled és Nighttal megy, mindegyik csoportba el kell egy-egy gyógyító. Vagyis… - fordult Ruanhoz. – Tudsz gyógyítani, Ruan, a Déli Víz Törzséből? – kérdezte tőle félig felvont szemöldökkel. – Azoir és Iona jöhetnének velünk, mi négyen leszedjük a léghajókat. – javasolta. – Persze, a dög… Farkas. – javította ki magát. – Nem jöhet. Itt kell maradnia… A fajtársaival – mosolyodott el erőltetetten Aaron. – Kira is mehetne veletek Zimáék, ahogy látom, kész felrobbantani minden akadályt, akár azt is, ahol Korrát tartják – mosolyodott el akaratlanul. Aaron nem kedvelte az Avatárt.

A rádió újból megszólalt, de semmi hasznos információval nem szolgált a katona, aki beszélt hozzájuk. - Azt hiszem innen már csak rajtunk áll a dolog - fonta karba a kezét és közben továbbra is idegesen ütötte a talpával a talajt.

Iroh kisvártatva válaszolt, pontosabban nem ő csak egy katona a központi hajóról.

-Beifong kapitány jelenleg Jinora mesterrel a víz törzsénél tartózkodik Tenzin mesterrel egyaránt. Viszont ha harcra kerül a sor, akkor a rendőrkapitányság segítségére számíthatunk, ők a Portál visszafoglálásában fognak segíteni. Köztársaság Város helyzete folyamatosan stabilizálódik. A támadás ideje alatt a Föld Királyságának erőivel valószínűleg pár óra alatt képesek vagyunk visszafoglalni. Persze ezek csak becsült adatok, viszont több kémünk jelen van a Nap soraiban. Nem hagyhatjuk, hogy...

Az adás hirtelen megszakadt. Nem úgy tűnt, mintha valaki szabotálta volna, talán a hajó távolodott hatótávon kívülre. Ez érthető volt, hisz nem tudni milyen messze állomásoztak a várostól. Az idő pedig sürgette őket, nagyon is. A legtöbben valószínűleg ezzel magyarázzák az adás szakadást. Mindegy, hogy Iroh jelentésievel, vagy azok nélkül, de korábban kaptak parancsot. Ha másból nem is, de erkölcsből...

-Hé! Állj! Ne rohanj el egy mondat közepén. Mi "csak annyi"? - Figyelj, ez az egész ügy... Annyi minden történt, és most sem kéne ezzel foglalkoznunk, és iszonyúan összezavarodtam... De tulajdonképpen kedvellek.

Azoir megállt mikor a lány kérte, és végig hallgatta.

- Pontosan ez az... Csak annyi minden történt, és nem tudom, hogy egyáltalán szabadna-e... - mondta és a lány szemeibe nézett.

~ Micsoda gyönyörő szemek.... hihetetlen, ilyen szép szemeket még sosem láttam. Szinte visszatükrözi a személyiségét. Ugyanolyan sziporkázó, és gyönyörű.~

... Hiszen - folytatatta mondandóját - annyi mindent kell még csinálni, és nem hiszem, hogy ezt szabadna...- ekkor arra lett figyelmes, hogy akaratlanul Iona felé nyúlt. Kezei Iona kezét keresték. És megtalálta. Hozzáért.

~ Milyen selymes a bőre... Ha elkapja, akkor vége mindennek.... Ha nem akkor nem tudom mi lesz... Iruknak igaza volt... Csak érte dobog a szívem... ~ De ezután már nem beszélt, nem gondolkodott... Csak állt és nézte Ionát. Nézte a szemeit és elveszett bennük. Eltűnt a körülötte lévő világ. Csak egy dolog létezett számára, és azt most megérintette.

Iruk fel-le kezdi rángatni a szemöldökét, majd ismét őrült táncikálásba kezd amikor Karin rákérdez arra, hogy ki szállta meg Night-ot.

-Ó, hát én voltam az aki belement Night-ba. De ez nem azt jelenti, hogy ismerem. Ha tudnátok milyen sötét van odabent. Aztán amikor pedig világos, akkor dögunalom. Jajj Zima mosolya ilyen szép, Zima szemei olyan szépek. Zima haja ilyen, Zima haja olyan. De az a legrosszabb amikor tervezget. Megértitek ugye, hogy nem maradtam ott. De attól független nem ismerem Night-ot. Kíváncsi vagyok, hogy Zima is ennyit agyal-e Nighton, vagy csak a férfiak ilyen túlbuzgók. Ó, emberek gyerünk már mi ez a túlontúl halott hangulat? Ja, hogy tervezgettek? Én segíthetek.

*Aztán hirtelen eltűnt, két szőlőfürt kíséretében visszatért majd folytatta.*

-Persze nem fogok nektek gyilkolászni. Megvetem az erőszakot ~jó vicc~ így maximum kukucskálni fogok... De nem kell félni hölgyeim, nem titeket a zuhany alatt, hanem az ellenséget.

Majd ismét Night nyakába ugrott és kicsit megborzolta a haját.

-Night, akkor meg kéne ismernünk egymást igaz? Csak nehogy Zima féltékeny legyen a végén.

~Nah, jól alakítok Night?~

Karin nagyot sóhajtott, mikor meglátta, hogy Aaron levegőnek nézi, de nem tudott mit mondani...különben meg, minek is? ~ Mit érdekel engem ez az egész? Ha szétfagyasztja maga körül a világot, akkor csinálja nyugodtan... ~ bosszankodott magában, és tüntetően elfordította a fejét. Dühös volt Aaronra, de nem tudott mit tenni...és most nem is ez volt a legnagyobb próblémájuk. ~ Tudod, Karin, ott van még Korra is... illene talán kiszabadítani ~ emlékeztette magát.

Majd megjelent egy szellem. ~ Á, szóval ez lenne Night megszállója...vagy mi ~ gondolta, és rezzenéstelen arccal nézte végig, ahogy a szellem ide-oda táncikál, majd valamit a szőlőről dumál. A végén pedig még azt is kiejelentette, hogy nem ismeri Nghtot. ~ Hát, ha ez a szellem ennyire hülyének néz... ~ megcsóválta a fejét. ~ Ha nem menne át rajta minden, akkor minden bizonnyal fejbecsapnám... ~ gondolta, és már szinte meg sem lepődött azokon, amiket a szellem mondott-

- Szóval te lennél Iruk? - kérdezett vissza, és végignézett a kicsi, csúnyácska alakon. ~ Ó, de hatékony segítség lesz...viszont lehet zsarolni a szőlővel ~ jutott eszébe, és elvigyorodott. - Véletlenül nem ismered azt a szellemet, aki Nightot szállta meg? Vele is szívesen megismerkednénk... - jegyezte meg, de most nem volt kedve a szellemmel tárgyalni. ~ Ebből a hibbant társaságból már csak  egy hibbant szellem hiányzott, hogy teljes legyen a kép... ~

Aztán Zimára figyelt. Látszott rajta, hogy nem tudja eldönteni, hogy meilyk oldalra álljon, és karin egyetértett vele...nem volt egyszerű döntés. Legutóbb, mikor szétváltak, elég csúnya vége lett...

- Egyetértek Zimával - jelentette ki. - Szétválni kockázatos, de alapjáraton az egész terv az. Korrát is ki kell szabadítanunk, és a hajókat is el kéne pusztítani...mindazonáltal, van papírunk a léghajókról? - kérdezte a többiektől.

A csapat nagy része összegyűlt, hogy megvitassák, mi is legyen. Night vázolt egy tervet, amivel az éppen érkező Karin is egyetértett. Hogy váljanak szét. Az ellentábort egyelőre Aaron és Ruan képviselték. Zima belátta, hogy mindkettőben van igazság.

- Aaronnak és Karinnak is igaza van. Vegyük át az egészet. Valószínűleg nem tudják, hányan megyünk, ez egy előny. Ha együtt maradunk, valóban gyorsabban tudunk mozogni, de azzal számolnunk kell, hogy zavar esetén megszigorítják Korra őrzését, esetleg máshova viszik át. Viszont ha néhány ember, mondjuk Night Ruan meg én Korrához megyünk, akkor egyrészt kideríthetjük, hogyan tudjuk kinyitni a platinum zárat, illetve le tudjuk verni az érkező erősítést. Szóval szerintem kénytelenek vagyunk szétválni. De nyugodtan mondjátok, ha valamit rosszul vázoltam.

Ekkor váratlanul egy szellem jelent meg előttük, akit Iruknak hívnak. Megpróbálta megmagyarázni Aaron esetét. ~ Persze, a szőlő… Valószínűleg ő az, aki megszállta Nightot. Pont őt nem ismerné? Kicsit durván szólt be neki… Egyébként mit magyarázott itt Azoironáékról? Nocsak… ~

Iona fejében egyszerre kavarogtak Azoir és Iruk szavai. Pár pillanatig még bámult maga elé, miután Azoir elindult, majd felpattant, és utánasietett. Zsebrevágta a papírt, hogy lehetőleg ne kerüljön még egyszer illetéktelen kezekbe.

- Hé! Állj! - lépett a fiú elé. - Ne rohanj el egy mondat közepén. Mi "csak annyi"? - Mivel Azoir nem válaszolt azonnal, így a lány folytatta. - Figyelj, ez az egész ügy... Annyi minden történt, és most sem kéne ezzel foglalkoznunk, és iszonyúan összezavarodtam... De tulajdonképpen kedvellek.- bökte ki végül, bár nem egyszerűen.

A kocsi mellett folyt az ötletelés. Kira halkan odament. A léghajók kiiktatása volt a fő téma. ~Letámadni a léghajókat… Nagyobb zűrzavar, könnyebb kiszabadítás? ~ gondolkozott el Aaron szavain. – Hát… Akkor már tudni fogják, hogy jövünk. Csak még nagyobb védelem lenne Korra körül… –i ngatta a fejét.

A tenyerébe csapott. ~Apának sikerült a robbantás. Az alapokat láttam tőle… ~emlékezett vissza a gyerekkorára. Azt nem felejtette, amikor megígérte neki, hogy megtanítja. Elmosolyodott. – További jó tervezgetést – elrohant. Kíváncsi volt neki sikerül-e. Az út felé rohant. Lefékezett, amikor már elég messze volt a többiektől. ~Koncentrálj, koncentrálj…~ Lelassította a lélegzetét. Egy pontra koncentrált, a tenyere közepén. Ökölbe szorította, és amikor már úgy érezte perzseli a tenyerét kiengedte. A robbanás leterítette a földre. Az út felénél egy kisebb kráter keletkezett. Pislogva felült ~Ez, ez sikerült… Már csak célozni kell megtanulni, meg irányítani… ~ feltápászkodott, közbe a kocsi mellet állókat figyelte.

Iruknak felcsillant a szeme, amikor Iona szőlővel kínálta. Villámgyorsan összerágcsálta a szőlőszemeket, majd Azoirra nézett, aki ugyan hülyét csinált magából, de bevallotta, hogy ő írta a verseket. Mielőtt a fiú és Iona tekintetei összetalálkoznának, Iruk közéjük repül, és a szemkontaktust megakadályozva Azoir szemébe néz, majd összehunyorítja a szemét.

-Igazat mond Iona! Oda van érted, teljesen beléd zúgott, érted dobog a szíve... ja nem, az azért, hogy éljen. Ó... látom megzavartam valamit.

Ekkor meghalja, hogy Karin egy szellemet említ, aki jóban van Night-al.

-Bocsánat, bocsánat emberek... most egy kicsit el kell tűnnöm, de ígérjétek meg, hogy lesz csók, ölelés, puszi-puszi és kézenfogás... kéérlek a kedvemért!

És akkor Iruk eltűnt, csak egy lebegő szőlőfürtöt láthattak. Azt már nem látta, hogy Azoir lelép, ha látta volna biztos visszatoloncolja őt Iona-hoz. Majd hirtelen már Karin mellett van, az arca először a lánnyal szemben jelenik meg, majd bal oldalt, jobb oldalt és végül fejjel lefelé néz a lány arcára és egy hátraszaltó kíséretében újra a talpán áll.

-Valaki szellemet említett? Én szellem vagyok! Tudtátok? Amúgy Iruk vagyok, a csapatotok legújabb tagja. Azoironáék(Azoir + Iona) már ismernek. Adtak szőlőt... *Mutat a megevett szőlő fürtökre.*

Aztán Night felé fordul.

-Én nem is ismerem ezt a szerencsementes evolúciós zsákutcát, csak a barátotoknak *hirtelen eltűnik és megjelenik lebegve Aaron felett ahogy  háta mögött mutogat rá* szőlő szaga volt és én.... én megveszek a szőlőért. Ezért hát kerestem a szőlőt. Meg persze szeretem a vicces szituációkat.

Kicsit elhallgat, majd folytatja.

-Most, hogy már mindenki ismer kijelentem, hogy egy értékes embert, illetve szellemet ismertetek meg, aki itt lesz...mint őő... lelkitámasz... igen... ez a legjobb kifejezés rá!

Miután Iona hátbacsapta, Azoir észrevett magát.

~Mi is történt velem~ majd szépen minden esemény összerakott magában. Ekkor jött rá, hogy aláírta a erset, és most Iona tudja, hogy ő írta. Kezdett vörösödni, nem tudta, hogy hová tegye a dolgot. Egy-két perc múlva Ionát hallotta maga mellől.

- Szeretem a verseket. Egész jó lett. Tehetséges vagy.

Azoir teljesen odavolt. Megdicsérték a versét, azt mondták, hogy tehetséges. Csak egy baj volt. Mindenki tudta, hogy van egy vers Iona birtokában, és most hogy meg van a költő, már mindenről tudhatnak.

- Ő...köszönöm....Köszönöm, hogy megmentetted az életem, és sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. - kezdte el vallomását - Nem tudom, hogy titokban tartod-e vagy hogy mit reagálsz magára a versre. Csak annyi... - itt viszont már nem bírta tovább. A szégyenérzete feltámadt. Gyorsan feltápászkodott, még egyszer odadobott egy köszönömöt, majd elindult a többiekhez. Nem egyenesen odament, hanem kis kerülővel. Szerette volna kiszellőztetni a fejét.