A POST MÁSODIK FELE!!!

Mielőtt Aaron bármit is mondhatott volna, Azoir beszélni kezdett. ~Hát ő meg mikor került ide?~ csodálkozott a fiú. ~És a farkasa is itt van. Csodálatos.~ Aaron ledöbbenve hallgatta Azoir mondandóját: legyenek ők az új Fehér Lótusz, meg mindenkinek vannak hibái, de kiegészítik egymást és további ehhez hasonló baromságok. - Szerinted meg tudjuk csinálni? – kérdezte tőle Karin furcsa hangon. ~Mintha aggódna.~ Aaron félredöntött fejjel nézett a lányra. ~Legalább rám néz.~ - Mondjuk, nektek azért van gyakorlatotok léghajóelrontásban, Kirával... – tette hozzá a lány.

- Azt gondolom… - kezdte Aaron, majd a hangja rendkívül komollyá vált, eltűnt belőle minden harag, minden viccelődés – Hogy semmi keresnivalóm nem lenne még egy Szürke Lótuszban sem, nemhogy Fehérben. Talán egy Feketében – szólt keserűen és újra élesen átélte a múltjában történt eseményeket. Amióta beszélt Karinnal egy kicsivel könnyebb lett a lelkiismerete. Kicsivel. Ez úgy látszik közös volt bennük, látta a lányon, hogy ő is ugyanúgy, továbbra is bűntudatot érez Ren halála miatt. ~Meg egyáltalán miért lenne a mi dolgunk, hogy mi lesz Korrával?~ morgolódott magában.

Tovább hallgatta Azoir, Quan, majd Karin ötleteit. „Te a Déli Víztörzsből jöttél..azt hiszem, Korra nagyobb valószínűséggel bízna meg benned.” – mondta a lány Ruannak. Aaron erre csak forgatta a szemét. ~Hál’ istennek, nem nekem kell mennem.~ - Elég sok léghajó volt és rengeteg őr volt a környéken, őrizték őket… – felelt sóhajtva Karin neki szánt kérdésére. – Kirával szerencsénk volt, kifogtunk egy kevésbé őrizettet – visszaemlékezett a léghajós esetre. ~Lezuhantam egy léghajóval. Végül is, ezt sem sokan mondhatják el magukról.~

Ezután Karin egy fa tövéhez ment, valószínűleg rendezni a gondolatait, azonban Iona megszólalt. Aaron figyelmesen hallgatta a lányt. Egy rész különösen szíven ütötte: „…már ha nem kell megölni senkit.” Tudta, hogy Iona nem neki címezte. De mégis… Aaron biztos volt benne, hogy a lány hallott róla kapcsolatos pletykákról. ~Ez szuper, mondhatom szuper.~ - Iona támogatom az ötleteidet, nagyon jók – Aaron még mindig bűntudatot érzett a levél miatt. – Most ha megbocsátotok – szólt úgy mindenkihez a fiú, készült, hogy kicsit elvonuljon, feltöltse a vízkészleteit, ám előtte Quanhoz ment és közelről belenézett a szemébe. – Ha még egyszer kardot szegezel a torkomhoz… - mondta halálnyugodtan, szinte őrülten. – elpusztítalak – jelentette ki halkan, egy mosoly kíséretében. - Na, gyerünk! Mentsük meg a világot – kiáltott fel maró gúnnyal, majd elfordult és a patak felé indult. Aaron semmiben sem volt biztos a jövővel kapcsolatban, csak egy dologban: a falak bizony teljesen leomlottak, lehetetlen őket újjáépíteni, hiába próbálta. Most már semmi esélye nem lesz, hogy gátat szabjon az érzelmeinek és az indulatainak. Nem tudta eldönteni, hogy ez jó vagy rossz.

A POST ELSŐ FELE!!!

- Remélem, tudod, hogy a szövetségeseinket gyilkolászni nem épp kifizetődő dolog – szólt Karin Aaronhoz, mire a fiú megsemmisült. Teljesen lemerevedett, hüledezve nézett hol az egyenruhás férfira, hol Karinra. ~Már megint egy idióta voltam! Ha ellenség lett volna, Karin egy pillanat alatt elintézte volna már a krapekot! Mégis csak Karinról beszélünk…~ Aaron teljesen elvörösödött, zavarban érezte magát, fogalma sem volt mit mondhatna a férfinak. ~Talán, ha elnézést kérek és meggyógyítom…~ Akkor eszébe jutott, hogy megfagyasztotta az összes vizét. ~Szuper, a kulacsomat is újra kell töltenem.~

Ekkor megjelent Ruan, a Déli Víz törzséből és odarohant az idegen férfihoz. ~Ismeri őt?~ Pár pillanat múlva Ruan dühös pillantást villantott a fiúra. Aaron összeszűkült szemmel méregette a vízidomárt. ~Mostanában mindenkit így nézegetek… Végén még így maradnak a szemeim.~ A férfi elkezdte gyógyítani az egyenruhást. Aaron elöntötte a méreg. ~Ez az, gyógyítsad, azzal „híres”, felkapaszkodott Katara módszerével. Tehetek én arról, hogy erőset dobok?~ Aaron azért egy kis bűntudatot is érzett. ~De én nem csináltam semmi rosszat, csak megvédtem Karint! Ahj, idióta vagyok, mintha védelemre szorulna…~ A fiú elhatározta, hogy felajánlja a segítségét, ketten mégis csak hamarabb végeznek, már éppen elindult volna, amikor…

Az egyenruhás mozgásba lendült. Bekötötte a fejét, majd elindult. Egyenesen Aaron felé. ~Mégis mit akar ez az őrült?!~ rémült meg a fiú. Aaron ijedtében, reflexből véridomítást akart használni a férfin, amikor villámgyorsan egy kard szegeződött a torkához. Aaronban dolgozott az adrenalin, leeresztette a kezét, most kivételesen nem dühödött fel, nyugodt maradt, farkasszemet nézett a férfival, majd felhúzta egy szemöldökét. Ezután az bolondnak nevezte, majd mondta, hogy hagyják annyiban a dolgot és be is mutatkozott. ~Meg akar ölni, aztán meg bemutatkozik. Milyen kis rendes.~

- Én esetleg tudok segíteni a hangidomítással is. Aaronnál jól bevált a némítás, és hasznos lenne, ha az egyik csapat tudna úgy üzenetet küldeni, hogy azt a másikon kívül senki ne hallja. Illetve alég jó vagyok távolsági harcban... már ha nem kell megölni senkit. - hangsúlyozta ki Iona, végighallgatva a tervet. - És indulás előtt megpróbálkozhatok egy szellemi projekcióval. Ha felkeresem Korrát, tudni fog a tervünkről, és sok magyarázkodást kiküszöbölhetünk... Mit gondoltok? - kérdezte a társait.

~Új Fehér Lótusz?~ töprengett. ~Végülis... fiatalabbak vagyunk, kevésbé mesteriek, de jól hangzik...~

- Te meg mi a... - kezdte Karin, mikor meglátta, hogy Aaron elkezd jeget lövellni Quan felé, de elharapta a mondatot. ~ Szóval azt hiszi, hogy tényleg Fekete Naposok... ~ sóhajtott fel, és Aaron felé fordult, - Remélem, tudod, hogy a szövetségeseinek gyilkolászni nem épp kifizetődő dolog - vigyorodott el. - Kivéve, ha nagyon el akarod hitetni a Fekete Nappal, hogy közéjük tartozol...

Közben Ruan elkezdte gyógyítani Quant, aki, amint félig-meddig kész lett, egyszer csak kardot szegezett Aaron nyakának. ~ Ez nem komoly, ugye? ~ kérdezte magától. ~ Ez is olyan, mint a mi drága vízidomárunk? Mert ha igen, előbb utóbb kinyírják egymást... ~

Aztán Azoir kezdett el beszélni arról, hogy lehetnének az új Fehér Lótusz. Karin egy pillanatra lehunyta a szemét, ahogy eszébe jutottak a mesék, amiket a szülei meséltek nekik...az öccse csinálta mindig ezt. Hogy egyszer majd megmenti az egész világot...

Persze, azt ő sem tagadhatta le, hogy kisebb korában nem akart világmegmentő hős lenni, és nem vágyott arra, hogy mindenki ismerje a nevét, de akkor is lehetetlen volt...már így is lehetetlenre vállalkoztak, bármi is történjen.

- Szerinted meg tudjuk csinálni? - kérdezte Aarontól, aztán megijedt a saját hangjától...nem aggódhatott, az nem segített nekik semmit. - Mondjuk, nektek azért van gyakorlatotok léghajóelrontásban, Kirával... - tette hozzá.

Némán hallgatta Quan és Azoir javaslatait...tulajdonképpen egész érdekes volt az, amit a fiú mondott, de a nyílt ostrom így is kockázatos volt. és egyelőre abban sem volt biztos, hogy az Egyesült Erők időben ideérnek...

- Ha Korra a csatornarendszerben van, onnan kintről is be lehet jutni, mint mondtam, Zima...viszont abban igazad van, hogy a lehető legstabilabb emberek kellenek Korra mellé - biccentett Azoir felé. - A legjobb az lenne, ha menne veletek egy földidomár is, és egy vízidomár...és ahogy beszéltük, Night is mehetne - aztán Ruan felé fordult. - Te a Déli Víztörzsből jöttél..azt hsizem, Korra nagyobb valószínűséggel bízna meg benned. Zima, szerintem te menj...ismered a csatornarendszert, én meg viszonylag ismerem Ba Sing Sét. Viszont az emberek félnek, erre jobb, ha felkészülünk - mondta, most már mindenkinek címezve, és Zimára pillantott. ~ Szinte kidobott minket a házából...és meg is értem, miért ~ jutott eszébe a család, aki segített rajtuk.

- A léghajóállomást viszont Aaron és Kira ismerik...voltak ott. Mennyi léghajójuk van körülbelül? - kérdezte Aarontól. - A portállal viszont több baj van...az egyik bent a palotában található - fejezte be, és hátrébb lépett.

Egy fához ment, és leült a tövébe. Ilyenkor szerette rendszerezni a gondolatait...utált úgy csinálni valamit, hogy fogalma sem volt, hogy mi lesz belőle. ~ Vigyáznunk kell egymásra ~ nézett a többiekre. ~ Talán sikerülhet...talán... ~ gondolta, és hátradőlt.

Azoir kezébe vette a papírokat, és hosszasan tanulmányozta.  Majd tovább adta a papírt Ionának, és Quanhoz fordult.

- De hiszen ez tökéletes. Gonodlj bele. Megjelenünk a város előtt, ostromló szándékkal. A Feket Nap ránk fog összpontosítani. Hisz mi vagyunk azok az ellenségek, akiket már el akart tenni láb alól. És iit jön be a többiek terve. Téynleg szét kell válnunk, de nem fele-fele alapon. Korrát ki kell szabadítani, de úgy hogy az a Naposoknak ne tűnjön fel. ha tőlünk csak 3-4 ember hiányzik, akkor az nem tűnik fel az ellenségnek. Mi addig akár össze is roppanthatjuk őket. Hisz jönnek majd az Egyesült hadak is. Csak annyi, hogy akiket Korrához külünk legyenek érzelmileg, és szellemileg is stabilak. Nem olyan kell, mint én. Én nemrég vezstettem el az idomításomat. Olyan kell akinek nincs sok baja. Így két legyet üthetünk egy csapásra.

~Ők ugye nem ostromolni akarják a várost?Vagy talán csak Azoir ilyen harci szellemű.Mindegy jobb lesz ha most derül ki.~

-Azoir figyelj nem lesz semmilyen ostrom vagy megszállás vagy satöbbi.
Hoztam sok fontos információt.~Jajj a fejem,hogy sajog.Csak legyek túl ezen.~
Az általam hozott térképeken és papíron úgy veszem ki,hogy Korra egy völgyben van valahol innen nem messze.Azt hiszem.A városba nincs.Itt egy Korrához hasonló lányt írnak le szóval szerintem ott kéne keresni.Azért itt vannak a papirok nézzétek át ti is.-

Majd Quan átadta a papirokat Azoirnak.

-Majd add körbe.-
 

-Szavadd ne feledd, haver!  - hallotta Azoir Aarontól, majd látta, hogy a srác elrohan. Ekkor látta meg a léghajót. Onnantól megint felpörögtek az események, és kiderült, hogy a csapat másik fele jelent meg. Azoir odafutott az épp kardját eltevő Quanhoz, és megszorította a kezét.

- Örülök, hogy újra látlak! Hogy hogy itt? - kérdezte, de a választ nem fejezte be, mert a többiekhez fordult.

- Figyeljetek rám! Tudom, hogy jobbnak tartjátok ha szétoszlunk de én ezt erősen ellenzem. Figyeljetek. Én úgy gondolom, hogy most jött el az ideje, hogy újra létre hozzuk a Fehér Lotust. Habár nem vagyunk mesterek, és mindenkinek van hibája. De ezért jó, hogy ennyien vagyunk. Kiegészítjük egymást. Ami az egyiknek nem megy, az a másiknak sikerül. Szerintem, úgyanazt kell csinálnunk, amit Iroh a nyugat sárkánya csinált a renddel. Ostromoljuk meg a várost. Nézzetek körbe. Mindenki itt van aki számít. Vízidomárok, légidomárok, Tűzidomárok, Földidomárok. Vannak kardforgatók, és íjászok. És van egy szellemünk is. - mutatott Azoir Irukra. - Minden nép képviseli magát ebben a háborúban. és mindnek egy a célja. Megmenteni az avatárt. Hát fogjunk össze. Támadjunk, úgy ahogy az igazi Lótusz tette Ba Sing Se ellen. Mit gondoltok?

Azoir, élesen figyelte, hogy milyen reeakciókat vált ki a többiekből ez az eszeveszett ötlet. Várta a reakciókat.

Quan már éppen köszönt volna Karinnak mikor sikerült találkoznia némi jéggel.
~Mi a fene?Húhhhhh.~
Quannak eléggé fájt mivel sisakját pont levette,hogy ne támadják meg erre pont sikerül egy bolondnak. Szerencsére Ruan jött és egyből elkezdte gyógyítani.
-Köszönöm Ruan,de hogyha most megbocsátas.-

Ekkor Quan jobb kezéről leszakította a páncélt és letépett egy ruhadarabot,majd áthúzta azon a vizen ami éppen gyógyítani akarta Ruan által. Ezután bekötötte fejét a ruhadarabbal. Majd kardját kivonta és Aaron nyakához tartotta. A kardon megszáradt vér volt,ráadásul a kard fele véres volt. Quan a bunkerben hiába próbálta megtisztítani, de nem volt nála víz és így elég sok vér maradt rajta.

-Ohh te bolond. Előbb mérnéd meg a.....- Közben Quan a fejéhez kapott majd folytatta.-A helyzetet mielőtt cselekszel ! Mindegy fátylat rá. Gyere te bolond sok dolgunk van. Egyépként Quan vagyok aki még nem tudta volna. Ruan hol vannak a többiek gyorsan van tennivalónk.-

Quan elrakta véres kardját majd várt a többiekre,hogy mutassák az utat.

Ruan nem kérette magát. ~ Ha nem, hát nem. ~ Visszahúzta segítséget nyújtó kezét.

- Úgy nézem az egy szellem. De ennél többet sajnos én sem tudok. – mondta, azzal faképnél hagyta Kira-t. Mielőtt visszatért volna a többiekhez, tett egy kitérőt a folyó felé, hogy megtöltse a kulacsait. Tudja, hogy a szellemvilágbeli víz a gyógyításnál igen értékes. Visszaindulóban volt a többiek felé, amikor meghallotta a propellerek zúgását, majd pár pillanatra rá meg is látta a hang forrását a levegőben.

- Egy Fekete Nap léghajó?! – futólépésben ért vissza a többiekhez, miközben a léghajó leszállt mellettük. Egy egyenruhás katona lépett ki belőle. Ruan-nak beletelt pár percbe, míg felfogta ki az. Viszont ennek köszönhetően el is késett. Aaron egy jó irányított jégdarabbal teljesen fejbe találta Quan-t. A reflexe miatt a feje tetejét érte az ütés, és nem az arcát. Ruan azonnal ott termett mellette.

- Quan! Pár perc és rendbe szedlek. – azzal a lendülettel már idomította is újonnan szerzett víztartalékából, hogy Quan-t gyógyítsa. – Nem túl szép… jól eltalált. – mondta majd vetett egy lesújtó pillantást Aaron felé. – Mialatt gyógyítalak, elmesélnéd mi történt veletek mióta szétváltunk? – Azzal kíváncsian várta, hogy Quan belekezdjen monológjába. Miközben Ruan várt, keze egy pillanatra sem állt meg, idomította a vizet, ahogy Katara-tól tanulta. Érezte azt a jeges, de gyógyító energiát a vízben. A gyógyítás azonban meglehet, hogy tovább tart. ~  Hmm… rosszabb lenne a helyzet, mint elsőre felmértem volna? Még így is hogy speciális vízzel gyógyítom? Így viszont nincs mese, először begyógyítom az elsődleges külső sérüléseket, majd meg kell próbálkoznom az agyban fellelhető chi pontokat áramoltatni, hogy még csak fel se merüljön egy esetleges szellemi probléma. Habár a tanulmányaim pont a chi gyógyítása elején szakítódtak félbe. ~ aggódott Ruan. ~ De muszáj lesz megpróbálnom! Még az hiányozna nekem, ha most veszítene el pár emléket… ne is gondolj erre Ruan ~ figyelmeztette magát, hogy teljes figyelmét újra a gyógyításra fordítsa.

A POST MÁSODIK FELE!!!

Aaron látta, hogy Karin továbbra is szándékosan levegőnek, pont úgy, mint ő az előbb. Erre elszomorodott. ~Most már ez a „Ne érezz.” baromság tutira nem fog működni. Épp az a lényege, hogy a dühkitöréseimmel ne okozzak bajt senkinek, erre… Talán jobb is, hogy leomlott az az érzelmi gát. De így ki tudja, mit fogok csinálni legközelebb…~ Aaron a lány felé indult, hogy bocsánatot kérjen tőle és megmagyarázza a helyzetet, amikor valaki a vállára tette a kezét. Aaron meglepődött, ösztönei bekapcsoltak, reflexből orrba akarta vágni a mögötte álló embert, amikor észrevette, hogy Azoir az. ~És a farkasa.~ A fiú keze megállt a levegőben. Azoir beszélni szeretett volna vele. Aaron fancsali arcot vágott. Karinra pillantott, majd vissza Azoirra. Fáradtan sóhajtott. – Oké… ~Majd később megmagyarázok mindent…~

Elindultak Azoirral a fák felé, amikor Aaron zajra lett figyelmes. Felhúzta az egyik szemöldökét és az ég felé tekintett. – Ti csak szórakoztok velem – jelentette ki gúnyosan. A Fekete Nap egyik léghajója ereszkedett le éppen oda, ahol az ő táboruk volt. ~Talán lehallgatták előbb a rádióbeszélgetést és azért jöttek, hogy megöljenek minket?~ Látta, Karin hátát, amint éppen elindul az éppen földre érkező léghajó felé.

– Szavad ne feledd, haver! – ütögette meg Aaron Azoir hátát, majd a jármű felé kezdett rohanni. Tegnap meggyógyított lába egy kicsit még sajgott, mikor menekült a farkas elől, akkor is megerőltette, de gyorsan, megállás nélkül futott a léghajó irányába. Még messze volt, de látta, hogy a gépből egy Fekete Nap katona szállt ki. Aaron leoldotta az övéről a kulacsát rohanás közben. ~Még mindig jégkocka állapotú benne a víz.~ Pont akkor sikerült belőle kiügyeskednie a jeget, mikor Karin háta mögé ért, nem messze a léghajótól. Aaron felemelte a kemény jégdarabot és egyenesen a katona arcába hajította. – Ezt edd meg! – kiáltotta neki, majd lefékezett Karin mellett. A lányra pillantott. Semmi baja nem volt. Sőt, unott képpel figyelte a katonát. ~Egyáltalán igaz őr ez? Lehet ő is csak lopta a ruháját, mint mi.~ Aaron elbizonytalanodott. – Öhm… Valamit félreértettem? – kérdezte tétován.

A POST ELSŐ FELE!!!

Aaron fülét megütötték Ruan Karinhoz intézett szavai: „Nem lehet ennyire gyerekes, ugye?” ~Mi a…~ A fiú félredöntött fejjel nézett a vízidomárra, szemei annyira összeszűkültek, hogy szinte már csukva voltak. ~Hogy merészel Karin előtt kigúnyolni… Meg úgy egyáltalán.~ Aaronnak újból elege volt, kezdte feladni a tervét, hogy sikerül elvonatkoztatnia mindenkitől, hideg lesz velük szemben és így elkerüli a dühkitöréseket. Keze alig észrevehetően remegni kezdett, miközben tovább hallgatta Ruant.

Ruan elmondta, hogy Katarától tanult. ~Katara, az a bolond öregasszony. Legjobb gyógyító… Inkább csak jól választott férjet.~ De ezeket a gondolatait Aaron megtartotta magának. Kezeit ökölbe szorította, próbálta fékezni a reszketést. A bőre még mindig hűvös volt, de már nem jéghideg. ~Ez a „Ne érezz.” hülyeség nem fog bejönni.” Sóhajtott egyet. Érezte, hogy ráférni egy pihenés. ~Nem is csoda, egész éjjel azt a sátánkutyát bámultam.~

Vigyort erőltetett az arcára. – Remek, Ruan – dicsérte meg a férfit. Szerencsére nem kellett többet elviselnie a jelenlétét, ugyanis Ruan odarohant Kirához. ~Csak nem felrobbantotta magát?~

Aaron körbetekintett a csoport tagjain, tekintete összeakadt Zimáéval. „Beszélnünk kellene, valamit mondanom kell.” próbálta üzenni Aaron a pillantásával. Nemsokára Iona és Azoir is odaért hozzájuk.  És a farkas. ~Farkas.~ Aaron végigtekintett rajtuk. ~Remek.~ állapította meg, és nem tudta mit gondoljon. A fiúnak még mindig bűntudata volt az Ionával történtek miatt. Ekkor meglepő fordulat történt. Iona bocsánatot kért tőle. Aaron ledöbbenve nézte a lányt. ~Ő kér bocsánatot?~ Megszólalni sem tudott. Kinyújtotta a kezét, és végig simított Iona vállán, de nem jött ki hang a torkán. És most nem a hangidomítás miatt.

Karin el sem mosolyodott a szellemen, pedig máskor már hangosan nevetett volna. ~ Nagyszerű, van még egy idegesítő kis izé a táborban..reméljük, ettől még Aaron sem fog megijedni... ~ gondolta, és Zima felé pillantott. Úgy tűnt, hogy már szinte meg sem lepődik. Nem is volt csoda...amik már történtek..

Akkor tűntek fel Azoirák is - akkor értette meg, hogy miért mondta Iruk, hogy Azoironáék. ~ És meg is van a nyertes a következő galambpár címért...grautálulunk! ~ jegyezte meg magában. Aztán robbanás is hallatszott. ~ Kira! ~ jutott a lány eszébe, de Ruan már el is indult abba az irányba.

Fásultan nézte a többieket, és kissé meglepődött, hogy Aaron azt mondta, hogy vele akar menni...eddig észre se akarta venni, most meg... ~ Hát, rajta se fogok elmenni... ~ gondolta, és felsóhajtott. Tulajdonképpen mit is keresett itt? Nem volt hős, nem volt senki, akihez kötődhetett volna, egyszerűen csak idekerült... ~ Mégis, mi értelme van? ~ tette fel a kérdést magának már sokadszorra nagyapja halála óta, de a választ még mindig nem találta.

Továbbra is tüntetően elnézett Aaron mellett, miközben eszébe jutott a nagyapja. "Az élet értelmét ne is keresd, úgyse találod. Inkább csak dőlj hátra, és élvezd a műsort" - mondta mindig az öreg, és talán igaza is volt. Karin halványan elmosolyodott.

Tudta, hogy tervre van szüksgéük, méghozzá minél gyorsabban...csak annyit tudtak,  szét fognak válni, és ez még mindig kevés volt.

- Valahogy vissza kell jutnunk Yan Leebe, úgy, hogy ne vegyék rögtön észre, hogy rabok vagyunk...viszont, ha a szellemerdő felől közeledünk, gyanakodni fognak. És egy satomobil nem is lesz elég ennyi embernek - mondta. ~ Milyen jó lenne, ha lenne egy léghajónk is... ~ fintorodott el.

Abban a pillantban jelent meg léghajó a tábor felett, és lassan leszállt. ~ Milyen jó lenne, ha minden kívánságom ilyen gyorsan teljesülne... ~ gondolta, és közelebb lépett. Még nem tudta, hogy barátok, vagy ellenségek, ezért azonnal földidomár alapállást vett fel.

Egy másodpercre megijedt, mikor egy Fekete Nap ruhában lévő katona lépett ki a léghajóból, de amint meghallotta, amit mond, elvigyorodott. ~ Hát, ők se játsszák jobban a tűzidomárt, mint mi ~ gondolta, és odament a léghajóhoz. Tökéletes állapotban volt...ez legalább nem zuhant le.

- Iona. Ruan és Azoir barátja vagy? - kérdezte a megjelenőtől némileg unottan. - Én Karin vagyok - mutakozott be. Pillanatnyilag nem volt kedve ahhoz, hogy Erikoként mutatkozzon be, úgyis tudták...meg minek is? A neve nem mondott senkinek semmit. Szerencsére.

- Chuang nézd csak nem egy tábor? Szerintem száljunk le. Elméletileg ide hozták  a rabokat. Leteszem a hajót jó?-

Quan a városból szerzett ruházatban volt. Majd letette a hajót a tábor mellé. Quan gondolta,hogy a barátait akár itt is megtalálhatja,de nem gondolta azt,hogy még többen is lesznek. Quan örült és megakarta osztani a többiekkel a megtudottakat. Majd kilépett a hajóbol körbenézett majd levette a sisakját.

~Na nézzük ki van itt.~  Ezután kezéből tölcsért formált,szája elé tette majd szól egy nagyot.

-Hahó! Idegenek és barátok.-

Zima most már nem tudott zavarba jönni. Az elmúlt két napban már annyiszor jött zavarba, sőt még sírt is, hogy most már tudta kontrollálni magát. Csak egy mosolyt engedett meg magának. ~ Szegény Nightot jól kitárja ez a kis törpe. Jó tudom, a szellemeket tisztelni kell, meg minden… tisztelem én, de ez a kis mitugrász egy csöppet bosszantó. ~

- Nos, szervusz, Iruk! Nem kell attól tartanod, hogy féltékeny leszek rád, de azért szemmel foglak tartani. De térjünk vissza a tervezéshez.

Zima végig nézett a bandán, leginkább Karinon és Aaronon. Mindketten olyan gondterheltnek tűntek. Aaron emellett még a szokottnál is furább volt. Aggódott miattuk. ~ Rég beszéltem velük – eltekintve attól a csöpp kis I. Aaronos incidenstől -, és most Yan Lee-ben sem leszünk együtt. Hiányzik egy kicsit az az idő, mikor csak négyen voltunk. Ütős kis csapat voltunk. Ezt főleg Aaron tapasztalhatta...~ Közben Aaron is megosztotta módosult véleményét, elismerte, hogy szükség van a szétválásra. Ruan meg elrohant a robbanás irányába, amit Kira okozott. ~ Remélem nem esett semmi baja. ~ Meg a rádió is megszólalt, de semmi érdemleges nem hangzott el.

Hamarosan megérkeztek Ionáék is. Kéz a kézben. Zima elmosolyodott. Nem ismerte annyira a lányt, csak egyszer találkoztak a Légtemplom Szigeten, de akkor sokat beszélgettek. Nem hitte volna, hogy a szende légidomár lánnyal így fog egyszer találkozni. ~ Mondjuk Azoirral egy szót sem váltottam, de ettől függetlenül aranyosak…~ Iona bocsánatot kért Aarontól, Azoir meg mondani akart neki valamit. Előtte kijelentette, hogy nem válhatnak el, majd elindult az erdő felé. ~ Jó, hogy tervezés közben akarsz lelépni. Én elhiszem, hogy fontos, hogy beszélj Aaronnal, de ne most. ~ Ionához fordult és elmondta, mire jutottak. aztán vissza a többiekhez.

- Szóval, azt hiszem maradt a szétválós terv. Fogy az időnk, szóval el kéne kezdeni a pakolást, hogy mit vigyünk magunkkal.

Kira elégedetten nézte a robbanás helyét. ~Menni fog ez! Csak gyakorlás, meg minden~ vigyorgott. Már készült felállni, amikor az egyik vízidomár szaladt felé. Segítőkezet nyújtott és bemutatkozott. Kira rápillantott. Nem fogadta el a segítséget, helyette felpattant és leporolta magát. –Üdv Ruan. Kira vagyok és nincs semmi bajom. – a satomobil felé nézett. Iona és Azoir is már ott voltak. Meg egy fura izé. –Ruan, az az izé mi, vagy ki? –bökött felé. ~Remélem, látja ő is, és nem tart bolondnak, hogy képzelődök~ közbe elindult vissza.