Azoir hírtelen azt sem tudta, hogy mit csináljon. Előbb még átvette volna a büntetést, bármi lett volna az. Aztán jött egy ismeretlen, és az magára vállalta. És a szellem engedett, hála Ionának. Ezután megjelent az ismerős srác, és szemkötős lányt húzott maga után.

~ Ez nem lehet... Aaron lenne az tényleg?~

Ekkor hallotta, amint a szemkötős lány megszólalt.

- Őszintén szólva, nekem semmi problémám nincs a farkasokkal .Viszont Aaron rajong értük...minden vágya megismerkedni eggyel. Tudom, hogy Azoirnak hívnak...de sosem szerettél volna egy becenevet? Tudod, mint például a Fung...

Azoir kérdőn nézett a lányra, majd válaszra nyitotta a száját.

- A farkassal nem lesz gond, de ha szeretnéd akkor kicsit arrébb megyek vele. Nos Karin, habár semmi kifogásom a Fung névvel, mégis inkább örülnék az Azoirnak. ezt már valamiért megszoktam - próbálta viccesre venni a figurát  - Aaron, amint lesz időm elmesélem történetemet, de most más teendőim vannak. - mondta, mert épp a zsbébe nyúlt amiben megtalálta a kis papírt, amire a verset írta az építkezésnél. Úgyérezte, hogy elpirul, ezért gyorsan kikapta a kezét a zsebéből, és így nem vette észre, hogy a papír kiesik a földre. - Most ha megbocsájtotok, mennék beszélni egy új, régi ismerőssel.

Ezután intett nekik, és elindult Iona felé. - Gyere Gaio! - és a farkas, nyugodtan követte. Mikor odaért Ionához, látta, hogy épp meditál, így hát nyugodtan leheveredett a földre. Fejét Gaiora tette, és elaludt.

~ Na most vagy én vagyok süket, vagy Night azt mondta, hogy átveszi a szellemet ~ húzta fel a szemöldökét Karin. Úgy érezte, hogy erre semmi logikus magyarázat nincs...hacsak...hacsak a rendőrnek nem volt valami miatt bűntudata.

Bár pár perccel korábban szíve szerint leordította volna Nighitot, mégsem akarta, hogy ő vállalja magára a szellemet...tulajdonképpen egyikőjükben sem kellett volna, hogy szellem legyen. Felvidulva hallgatta végig a vízidomár és Iona győzködését. ~ Végre valaki, akinek esze is van ~ gondolta, és elvigyorodtt. Night azonban így sem menekült meg a szellemtől, és idegesen bement a barlangba.

Karin egy pillanatra elgondokodott azon, hogy talán utána kéne mennie, de gyorsan elvetette az ötletet...ha lesz valaki, aki tud vele beszélni, az Zima. A lányra pillantott. Továbbra sem nézett ki túl jól.

Meg persze Aaron is elkezdte a szokásos "köszönök mindenkinek minden" mondókát, ami ilyenkor szokásos volt, bár eddig a fiú nem használta - bár ezt Karin nem is igazán bánta, mert az emberek igazán az idegeire tudtak menni vele...ha valaki tett valami jót, akkor ez van. Különben meg Nightnak, meg Ionának tartozitt hálával.

Közben Aaron gyanakodva méregette az Azoirnak nevett vízidomárt, és újdonsült háziállatát. Bár a fiú igyekezett palástolni idegességét, látszott rajta, hogy tényleg ki van akadva a farkasok miatt, a lány azonban úgy döntött, egyelőre nem teszi szóva...persze, csak addig, ha Aaron nem csinál valami őrültséget.

Erre azonban nem kellett sokat várni. A fiú megragadta a kezét, és gyakorlatilag odavonszolta a farkas mellé. ~ Ettől van megijedve? ~ kérdezte magától Karin. ~ Ha az a fiú úgy simogatja, mintha csak egy aranyos kis macska lenne..mindenesetre, nem úgy néz ki, mint egy félelmetes bestia. ~

Miközben Aaron bemutatta neki a fiút, elbújt a háta mögött, amit Karin csak egy fejcsóválással nyugtázott. Úgy tűnt, a farkasok tényleg nem Aaron kedvenc állatai.

- Ez Karin, kedves barátom, nagyon aranyos lány meg minden ilyesmi, igazi tündér - mondta Aaron, mire Karin egy pillantra nem tudta eldönteni, hogy a fiú épelméjű, vagy nem, és elfintorodott.

- Hát, ha szerinted a tündérek fél szemmel járkálnak, akkor teljesen igazad van...leszámítva persze, hogy nincsenek szárnyaim, és utálom a rózsaszínt - szólt hátra a fiúnak, aki elkezdett arról is hadoválni, hogy "pár embert nyugtalanít a farkas jelentléte". A lány Azoirra vigyorodott...képtelenség volt, hogy bevegye. Aztán még azt is hozzátette, hogy ő, Karin se bírja őket.

- Őszintén szólva, nekem semmi problémám nincs a farkasokkal - jelentette ki érzelemmentes hangon. Már-már elképzelte, hogy fgoja fejbevágni Aaront, mikor valami sokkal jobb jutott eszébe. - Viszont Aaron rajong értük...minden vágya megismerkedni eggyel - kezdett el bőlogatni, majd Azoirra nézett. - Tudom, hogy Azoirnak hívnak...de sosem szerettél volna egy becenevet? - kérdezte tőle, ahogy eszébe jutott az íjász szökése. - Tudod, mint például a Fung...

A POST MÁSODIK FELE!!!

Azoirra nézett és a mellette lévő bestiára. Aaront elfogta a rettegés. ~Nyugalom Aaron, ez csak egy farkas. Szinte olyan, mint egy kölyökkutya. Aggodalomra semmi ok.~ Karinra nézett és odament a lányhoz. – Igen, tényleg nem bírom a „kutyuskákat” – nézett elszörnyedve a vadállatra. Azoir éppen a farkast simogatta. Aaron elszörnyedve tekintett ezután fiúra. – Gyere, bemutatlak a srácnak – szólt Karinhoz, majd ellentmondást nem tűrően megfogta a lány kezét és maga után húzta, egyenesen Azoir és a szörnyetege irányába. ~Karin ezért tuti ki fog rám akadni, de ő legalább meg tudja fékezni majd ezt az izét egy jól irányzott földidomár mozdulattal, ha esetleg elszabadulna.~ Ha ő állította volna meg az állatot, akkor az nem biztos, hogy életben maradt volna.

- Szia, te vagy az, Azoir? – Aaron elbújt Karin háta mögé, onnan szólt a fiúhoz, de közben egész végig a farkaskutyát nézte. - Nem tudom, emlékszel e rám, vakarcskorunkban sokat játszottunk együtt a Víz Északi Törzsénél, mielőtt eltűntetek… - Aaront tényleg érdekelte mi történt Azoirral, jó volt, hogy újra látja gyerekkori barátját, de… A farkasnak el kellett tűnnie. – Ez Karin, kedves barátom, nagyon aranyos lány meg minden ilyesmi, igazi tündér – Aaron azt sem tudta mit beszél, a farkassal nézett farkasszemet. És Aaron állt vesztésre. ~Ebből milyen jó poén lenne… Elég! Térj a lényegre!~ - Ugye azt az izét most elküldöd? – kérdezte Azoirtól és a bestiára mutatott. – Tudod pár embert nyugtalanít a jelenléte a táborban – mutatott körbe. A legtöbben nyugodtan aludtak. Tekintete megakadt Zimán. Aaron szuggerálta a lányt, hogy vágjon aggódó képét. – Karin se bírja őket nagyon – bökte meg a lány vállát.

A POST ELSŐ FELE!!!

Aaron már megint teljesen leblokkolt és nem csak a dög jelenlététől. ~Farkas~ A hideg is kirázta a gondolattól. Legszívesebben nekihajította volna a kezében tartott térképet a szellemnek. Na nem mintha, egy térkép sokat ártana neki. Meg nem mintha érne bármit is, hiszen keresztül repülne rajta valószínűleg. Akkor is csábító volt a gondolat.

Ekkor meglepő fordulat történt. Sőt, nem is egy, hanem több. A vízidomár srác – szinte biztos volt benne, hogy Azoir lesz az – felajánlotta, hogy ő átveszi az egyik szellemet. Aaron döbbenten pislogott. Majd Karin is felajánlotta. Aaron nem értette mi történik, megszólalni se tudott, csak makogott volna. Biztos volt benne, hogy nem hagyná, hogy Karin átvegyen tőle egy szellemet. Majd ennél is meglepőbb történt. Night is felajánlotta azt, mint Karin és a vízidomár srác. ~Biztosan álmodom.~ A farkasra pillantott. Undorító volt. ~Istenem, add, hogy csak álmodjak.~ A másik vízidomár megszólította azt, amelyik át akarta venni a szellemet. Azoirnak nevezte. ~Tudtam, hogy ő az! Tudtam! Nem tagadás, istenáldotta tehetség vagyok. Oké, elég a butaságokból.~

Ezután Iona egy beszédet mondott, de még milyen beszédet, ami hatással volt a szellemre, de csak meglepte őt, a tervétől nem térítette el. Azután Aaron hideg fuvallatot érzett a szíve tájékán, szó szerint érezte, hogy valami kiszakad belőle és a földre esett. A szellem eltűnt belőle. És helyette nem másba szállt, mint…

- Night! – szólt oda a rendőrnek, de több szó nem jött ki a szájából. A torkára fagytak. Aaron már megint szótlan volt. Mostanában ez gyakran megtörtént vele, ami fura volt, hiszen be ne állt a szája rendszerint. – Mégis mit műveltél? Ez az egész egy nagy baromság volt! – a fiú el volt keseredve, nem akarta, hogy még több ember halála száradjon az ő lelkén. Ám, ekkor a rendőr felállt és bement a barlangba. Aaron leesett állal nézett utána. ~Ez… Ez a reakció nem normális. Valamire megint készül.~ Elhatározta, hogy beszélni fog a férfival. ~Egy újabb ember, akivel beszélnem kell majd…~

- Köszönöm mindenkinek, amit tett – szólt általánosságban úgy mindenkihez, még mindig nem hitte el, mit tettek volna, egy szellemet a testükbe fogadtak volna helyette. – De nem kellett volna. Teljesen mindegy ki viseli ezt a terhet, én, Kira, vagy valaki más. Ha nem sikerül legyőznünk a Fekete Napot… Akkor úgy is mindnyájunknak vége lesz… - a szavai elhaltak. Night közben kijött a barlangból, de egyből lefeküdt aludni. Aaron dühösen mormogott. Hamarosan beszélnie kell a rendőrrel. De addig is…

Ekkor aludni térek, vagyis tértem volna, de Iruk ismét megszólalt.

~Night....lopnál nekem párat azokból a szőlőfürtökből?~

~Iruk, szellem vagy. Nincs szükséged ételre.~

~Te ezt nem értheted...a legtöbb szellem megveszik a szőlőért, én is így vagyok vele. Kéééérlek Night.~

~Jó éjt Iruk~

~Night...Te utálsz engem.~

Bevallom, örültem, hogy velem volt Iruk, egy igazi lelkitársat láttam benne. Felnézett rám, felnézett a listára, bár nem tudom, hogy mennyire bízthatok meg benne, aggaszt, hogy a saját listámmal akar megölni.

A többiek is valószínűleg lefekszenek aludni, viszont most már nyugodtan aludhatnak reggelig, senki nem fogja őket zavarni.

/Night megkapta Irukot mint haszontalan NJK-t. Iruk nem fog harcolni, csak rákérdez Night-nál egy-két dologra, beszélget vele.

Iona karizmája 1 szinttel nőtt.

Most így kaptok mesélőit, mert Night és a mesélői sztori nagyon összefügg. /

A szellemet meglepte az emberek reakciója, legfőképp Night-é. Érezte, hogy a fiú egyikük iránt sem táplált túlzottan érzelmeket, majd a férfire nézett.

-Ám legyen, akkor mostantól Night viseli ezt a terhet, és mivel a légidomárnak jól forog a nyelve kaptok még két hónapot. 

Majd a szellem keresztül ment Night testén és Kira és Aaron újra teljesen szabadok voltak. Night ekkor elvonult a barlang mélyére, ha akarták sem tudták volna megtalálni. Előszedte az őrségváltás papírjait majd a kabátjából egy papírt a listából és elkezdte felírni a neveket. Ekkor egy hang szólalt fel a fejében.

~Mit csinálsz Night?~

-Ki vagy te?!

Kérdezem magamtól, mert a fejemből szólt, de nem én voltam az biztos.

~A nevem Iruk. Én vagyok a szellem aki a lelkedet megszállta. Most viszont...rászolgáltál arra, hogy láthass.~

~Igen? Mégis mivel?~

~Az a papír a kezedben. Úgy itélkezel, akár egy szellem. Nem táplálsz érzelmet az áldozataid iránt. Szemrebbenés nélkül ölöd meg őket és aztán tagadod. Mintha Istent játszanál Night.~

A szellem kilépett elém, elég csúnya volt, de legalább nem volt bennem. Mellettem repkedett, olvasgatta a listát.Látszólag lenyűgözte őt amit teszek. Kevés ember vélekedne a listámról így.

~Iruk, mond csak...Tényleg négy hónapunk van?~

~Night..Night..Night... Már rég meghaltál volna...A Halál szelleme erre nem tért ki? Meghaltál volna, mikor magadra vállaltad a dolgot. Azonban kutakodtam az életedben. Lenyűgözött a lista és úgy döntöttem, hogy végigkövetem az életutad, hogy amikor eljön a halálod ideje én magam írjam fel a neved a listára.~

Ennek hallatán elmosolyodok, Iruk felnéz rám. Viszont ha eljön a halálom órája akkor tudom, hogy az szívroham lesz és Iruk maga fog megölni. Amikor végeztem kimegyek a barlang mélyéről.

-Elnézést, csak fel kellett dolgoznom a történteket. Most már én vagyok az aki magában hordozza a szellemlétet.

~Nade Night, nem szép dolog hazudni...~

A harcnak akkor lett vége, amikor az egyik kutya megszelídülve követni kezdte Azoirt. Ekkor azonban visszatért a Halál szelleme, és jutalmat ajánlott fel... az egyik ember, akit megszállt egy szellem, feloldozódhat az átok alól. A választást Ruanra bízta, és a lány előre sajnálta a vízidomárt. ~Hogyan is lehet meghozni egy ilyen szörnyű döntést?~ Hamarosan egy kisebb vita is kialakult, ugyanis a megmaradó szellem átvételére hárman is jelentkeztek. Ruan pedig különös, és valahol veszélyes döntést hozott... arra kérte a szellemet, hogy mindkét fiatal életét kímélje meg. Ionának támadt még egy ötlete. Szintén kockázatos volt, de remélte a szellem majd meghallgatja. Ő is odalépett a többiek közé, és Ruan végső meghajlásához hasonlóan meghajtotta a fejét a szellem előtt.

- Tudom, hogy a Fekete Nap rengeteg gondot okozott, és tudom, hogy sokan azt hiszitek, az emberekben nem lehet megbízni. De gondolj bele... az Korra Avatár hitt abban, hogy szellemek és emberek képesek békében együtt élni. És az ellenségünk most közös. Mire jók a belső viszályok, a szenvedés egy ilyen nehéz döntés miatt, és a félelem tőled? Láthattad, hogy Azoir megmentette az egyik farkasodat. Night, Karin és ő feláldoznák magukat egy társukért, Ruan pedig képtelen meghozni ezt a döntést. Együtt is dolgozhatnánk. Azt mondtad, nem hiszed el nekem, hogy a barátaitok vagyunk. Tanulnunk kell, hogy megértsük, kik vagytok az igaz, de talán ez egy lehetőség, hogy megmutassuk, érdemesek avgyunk rá, hogy ti is a barátaink legyetek! Kinek érné most meg, ha dühösek vagyunk egymásra?

Az út az autóban gyorsan telt. Mikor megérkeztek, Ruan már szinte sem sem lepődött, hogy azonnal történt valami. Egy farkas támadt felé, de mielőtt még megtámadhatta volna Őt, Azoir egy jól irányzott nyílvesszője eltérítette.

- Kösz! – szólt oda Azoirnak majd amint tehetett volna valamit egy másik farkas, nagyobb a többinél Azoirnál termett. Úgy látszott barátságos.

~Nocsak, a végén valami állatszelidítő lesz ebből a gyerekből?~ gondolta, és amint szólásra nyitotta a száját Azoir felé egy szellem jelent meg, azzal hogy választania kell, éppen Őneki, két ember között.

~A hold szerelmére… nem lehet két élet közül választani. Ez most valami rejtvény akar lenni? Gyerünk, gondolkozz. Most légy bölcs… Úgy lenne etikus, hogy a lányt választom. De ez még nem jelenti feltétlenül azt, hogy jól választok…~

Azoir hangját hallotta, amint ajánlatot tett a szellemnek hogy feláldozná magát a másik kettőért cserébe.

-Azoir, mit csinálsz? – szólt oda neki összeszorított fogakkal. – Még nem gondoltam végig, bá tudom, nincs sok időm… -

~Gondoljuk végig megint…~ de alighogy elkezdte volna egy másik lány is reagált Azoir ajánlatra, Ő is rossz ötletnek tartja. ~ Mindkettő ismeretlen a számomra, de bizonyos hogy van valami megoldás, hogy mindketten megszabaduljanak, de mi…? Mi lehet vajon ennek a szellemnek a célja? Fogy az időd…~ Emlékeztette magát.

- Ó, nagy szellem, nehéz… nagyon nehéz döntés elé állítottál. Íme a döntésem: mindkettőjüket választom egyszersmind egyiket sem. Nagy szellem, igazad volt amikor azt mondtad én nem ismerem őket, éppen ezért kérlek hogy kíméld meg mindkettőjüket így lehetőségem lenne rá hogy megismerhessem őket. – mondta majd illendően meghajolt a szellem előtt.

Amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan mentek a farkasok, majd az emberek közül szinte mind az újak köré gyűltek. Én is szemügyre vettem néhány dolgot ami a mobilban volt. Rengeteg étel, tervrajzok és Korra tartózkodási helye és ami számomra a legjobb nevek. Az az ostoba Jan Chi egyet sem tudott, viszont most az ölembe hullot egy csomó.

-Ezt az őrségváltásos papírt áttanulmányoznám. jól jöhet stratégia terv...

Nem tudom befejezni, mert egy szellem jön elő. Mivel Azoir megmentette a kutyát így "kedvesen" feloldozza az egyik szerencsést az átok alól s egy vadidegent bíz meg azzal, hogy eldöntse melyikük az aki két hónap múlva elpatkol. Már ha addig nem állítjuk meg a Napot. Nem tudom, hogy mi lenne előnyös, de nem is kell megvárni, mert Azoir majd Karin is jelentkezik arra, hogy ő benne éldegéljen a másik szellem két hónapon keresztül. Ekkor támad egy ötletem, aminek valószínűleg mindenki örülni fog. Najó, azért nem mindenki de a tábor nagyrésze biztos.

-Szellem!

Szinte felszólítom a lényt.

-Ha valaki megérdemli azt, hogy két hónap múlva megüsse a fogát az én vagyok. Én ásattam Zhennel a forrást és egyáltalán nem bántam, hogy nyitva volt. Sőt, kicsit meg is sebesítettem az ölebedet ezzel.

*Emelem fel az íjjamat.*

-Szóval, akit büntetned kell az én vagyok.

Az arcomon még mindig nem volt fellelhető egyetlen rezzenés sem, vártam, hogy a szellem ítéletet hozzon.

Miközben Aaron mellé futott, a szeme sarkából a többieket nézte. Zima a két újonnan érkezettnek segített, akikhez időközben Iona is csatlakozott. ~ Tudtam én, hogy az ő barátai lesznek ~ vigyorodott el, aztán megfordult. Fung elmemenkült...ugyan, mit is várt tőle? Akkor is csak egy Fekete Nap katona volt. ~ Végre találkoztam egy Funggal, ő meg elszökik ~ megrázta a fejét. ~ Mindegy, úgyse jut messzire...~

Zima, miután idomított, szédelegve feléjük idnult. Látszott rajta, hogy nagyon kimerült...alig aludt valamennyit. - Jól vagy? - kérdezte tőle, aztán meghallotta Aaron kérdését.

- Nuygi, egyelőre egyben maradok -válaszolt neki, majd az egyik  fiú felé pillantott, aki a satomobillal jött. Úgy tűnt, hogy nagyon is összebarátkozott a farkassal.... - És igen, Aaron. Ez tényleg nem hétköznapi... - tette hozzá, majd meglátta a fiú arcán a rettenetet. - Nem bírod a kutyuskákat? - kérdezte némoileg gúnyosan, de nem sértésnek szánta...tudta, hogy Aaron valószínűleg már elege van a személyes beszélgetésekből, és ezért nem is hibáztatta. Ha vele olyan dolgok történtek volna az elmúlt hónapokban, mint a vízidomárral, és valaki még kérdezgette is volna, akkor valószínűleg fejbevágta volna az illetőt. ~ Na igen, Ren sem volt kifejezetten elragadtatva, mikor homokot szórtam a szemébe... ~ jutott eszébe, és egy pillanatra elmosolyodott, majd arca ismét elkomorult. Ren halott volt...

Karin alig érzékelte a történteket, félig-meddig látta, ahogy a földidomár, akit leordított, és aki Aaron barátnőjének nevezte - amit továbbra sem bocsájtott meg neki - elaludt, éppen akkor, mikor a szellemek megjelentek.

Némán hallgatta végig a szellem ajánlatát, és a vízidomár fiúra pillantott. ~ Neki sincs valami kellemes napja... ~ gondolta, és Aaronra nézett. ~ Hát igen, ettől még jobban kiborult...de szerintem akkor is annak a szerencsétlennek a legrosszabb,,, ~ fintorodott el.

Akkor lépett oda a társa a szellemhez, és olyan ajánlatot tett neki, ami teljesen meglepte Karint. ~ Ezt nem teheti... ~ gondolta. ~ Ez képes lenne feláldozni az életét olyanokért, akiket nem is ismer? ~ mellésétált..

- Nem kéne ezt csinálnod...te nem is ismered őket - mondta Azoirnak, és a szellemhez fordult. Egy pillantra lehunyta a szemét, mielőtt kimondta volna, de biztos volt abban, hogy most ezt kell tennie. "A barátaidat sose hagyd cserben...és az idegenek se, ha nem muszáj", hajtogatta a nagyapja. - Én ismerem mind kettejüket, ráadásul annak is, hogy ő - Aaron felé mutatott - hasnálta a vizet, hozzám volt köze - kezét a szemkötőjéhez tette. Nem érdekelte, hogy mennyire igaz, és abban is biztos volt, hogy a fiú a saját sebét is el akarta tüntetni, de ez most nem volt lényeg. - Ha már valakit nagyon meg kell szállni, inkább legyek én az - jelentette ki magabiztosan.

Azoir meglepődött azon, hogy a farkas ilyen kezes állat lett. De nem hagyta veszni a pillanatot. Felült, és megsimogatta a farkas fejét.

- Jól van, jól van, semmi gond - mondta - Nagyon barátságos vagy. El is nevezlek. Legyél mondjuk.... Gaio! Ez lesz a neved. - mosolygott és átölelte az állatot.

Ezután körbenézett, és észrevett egy fiút, aki épp a kocsiban turkált.

,,- Egy darabig nem fogunk éhezni, ahogy látom! Egy csomó cucc van itt. Kaja, rádiók, egy fura furulya, térképek, valami lista nevekkel, és… Hohohó! Gyerekek, azt hiszem megütöttük a főnyereményt! – nevetett Aaron. – Itt egy térkép arról, hol tartják fogva Korrát!"

~ De érdekes! Ez a stílus, ez a hang, ez az arc. Honnan vagy ilyen ismerős. ~ pörögtek a kerekek Azoir fejében, kereste azt az emléket, ami megmondja kit is lát maga előtt.

Már épp rákérdezett volna, amikor egy szellem jelent meg, és valami átváltozásról beszélt, majd Ruanra bízott egy döntést.

~ Na tessék, szegény Ruan... Megszökik, túl él egy támadást, erre egy döntést kell hoznia, abban, amiben része sem volt...

Ekkor Azoir odalépett a szellemhez és megszólalt.

- Bocsánat, bár nem tudom miről van szó, nem értek egyet azzal, hogy a kettő közül egy legyen kiváltságos. Bármiről is van szó én egyezséget ajánlok - mondta a szellemnek, majd kérdő arcát látva folytatta - Ha te az egyiket felmented, akkor én a másiktól magamra vállalom a büntetését. És ha a fekete nap megbukik, (mert valószínű, hogy ez is közrejátszik a dologban) akkor feloldozol engem is. Na mit szólsz?

A POST MÁSODIK FELE!!

A következő pillanatban, mikor újra magánál volt, észrevette, hogy Karin éppen felé rohan. ~Aaron, mozdulj már meg, ne csak ülj itt mozdulatlanul!~ szidta magát. Ennek ellenére képtelen volt mozgásra bírni a testét. Tovább bámult. Látta, hogy a két idegen idomárt megtámadják a farkasok, ám Iona segített rajtuk. Látta, hogy Fung egy gúnyos kiáltás közben kereket old. Látta, hogy az egyik srácot, ha jól emlékezett Keinonak hívták, fénylények vették körbe, majd eltűnt. Látta, hogy Zima túlságosan is megerőltette magát és szédelegve Karin és Aaron felé indult. ~Segítenem kell rajta! És a többieknek is!~ Azonban mozdulatlanul, szó nélkül ült és csak nézte a történéseket. ~Farkasok.~

Ekkor az egyik idegen kiszedett valamit az egyik farkaskutya lábából és az állatok megnyugodtak. Sőt! Az egyik dög oda is feküdt az idegen lábához. Mint valami… Háziállat. Aaron elszörnyedve méregette őket, végre magához tért, Karinhoz fordult: - Ez… Fura volt – jelentette ki. – Nem esett bajod? – kérdezte a lánytól, majd Zima felé fordult. – Zima, pihenned kellene, túlerőltetted magad. Ha gondolod, vethetek rád egy pillantást később, ha nem éreznéd jól magad – mondta neki, majd megindult a satomobil felé, közben nem vette le a tekintetét az idegen mellett ülő farkaskutyáról. Szerencsére a többi farkas elment, csak ez az egy maradt itt. ~Nyugalom Aaron, nyugalom. Mindjárt eltakarodik ez a bestia. Gyilkos undormány.~ Aaron belenézett a járműbe. Az rakásig tele volt mindenféle holmival. Megvizsgált párat, majd odakiáltott a többieknek: - Egy darabig nem fogunk éhezni, ahogy látom! Egy csomó cucc van itt. Kaja, rádiók, egy fura furulya, térképek, valami lista nevekkel, és… Hohohó! Gyerekek, azt hiszem megütöttük a főnyereményt! – nevetett Aaron. – Itt egy térkép arról, hol tartják fogva Korrát! – tartotta magasba a papírt. Ám a diadalittas pillanatot megszakította egy szellem.

- Mivel megmentettétek az egyik állatomat a kínhaláltól, így az egyiket - mutat Aaron és Kira felé - feloldozom a bilincs alól. Te ott! – mutatott az egyik vízidomárra - Te még nem ismered őket. Válassz! Melyiket oldozzam fel az átok alól?

Aaron pislogott egyet. Majd még egyet. A farkasra nézett. Ezután a szellemre. Azután végigtekintett a csoport tagjain, a tekintete megállapodott azon a srácon, akihez a szellem szólt, majd visszafordult a szellemhez. Aaronnak megint elege lett. – Ez most komoly? – rivallt a szellemre. ~Csak egy nyugodt napunk. Csak egy, átkozott, nyugodt napunk lenne végre!~ De az élet nem kívánsággyár.

A POST ELSŐ FELE!!

Aaron elméje teljesen kitisztult a gyógyítás közben, sikerült lenyugodnia. Még akkor is, ha a személy, akit gyógyított, Night volt. Ez a képessége mindig is segített az idegei megnyugtatásában. Mivel már régóta használta ezt a készségét, gyakorlott volt, hamar rendbe rakta Nightot. ~Ezzel meg is volnánk. Végre.~ Nagyot sóhajtott. Aaron egészen elfáradt a folyamat alatt. A férfi ekkor Aaron felé fordult, majd megszólalt. Megköszönte a fiú segítségét és elnézést kért tőle a nyílvesszős ügy miatt. Aaron félredöntötte a fejét, elgondolkodva tekintett a férfira. ~Valamit titkol, de úgy látszik, tud normálisan is viselkedni… Ezen majd később gondolkozom.~ Aaron nagyot nyújtózkodott, majd ásított, ezután legyintett egyet Nightnek, ezzel azt üzenve, hogy semmiség az egész. Ezután visszament a többiekhez és lefeküdt pihenni. Hamar elnyomta az álom. Természetesen rémálma volt. Lehet, hogy a szellem miatt, aki megbújt benne. Vagy lehet, hogy nem. Mostanában mindig rémálmok gyötörték.

Álmában újból 10 éves volt, a Víz Északi Törzsében volt, a nagymamájával  egy bajba esett férfinak mentek segíteni egy közeli erdőféleségbe. A szél csípte a bőrüket, kezdett hóvihar kialakulni. Mire odaértek a sebesült férfihoz a nagymamája már nem tudott rajta segíteni, ugyanis a férfit megölte egy farkashorda. A bestiák Aaronra és a nagymamájára vicsorítottak véres pofájukkal, körbezárták őket. A mamája hozzá fordult:

- Menj vissza segítségért! – súgta a fiúnak. – Én feltartom őket. Ne feledd, az öreganyád nem csak a gyógyításban mester, hanem a vízidomításban is, velem holmi bolhás farkasok nem fognak ki! – erőltetett mosolyt arcára az asszony.

- Mami, én félek – Aaron össze volt zavarodva, nem tudta mi történik. Félve nézett körbe.

- Semmi baj drágám. Fuss! Most azonnal! És ne nézz vissza! – parancsolt rá az asszony és ezzel a végszóval a farkasokra támadt.

És Aaron elfutott. És nem nézett vissza. Mire visszaért a katonákkal, csak a nagymamája ruháját találták meg és a vérnyomokat. Megölték őt. Aaron azután került vissza az apjához.

Aaron verítékezve, zihálva ébredt, szemei azonnal kipattantak, egy pillanatra megzavarodott, nem tudta hol van. Mélyeket lélegzet. ~Nyugodj meg Aaron… Csak egy rossz, régi emlék, semmi több.~ Ekkor meghallotta a motorzúgást. Nem tudta mire vélje a dolgot. ~Motorzúgás a Szellemerdőben?~ Fáradtan megdörzsölte a szemét. Majd a következő mondatnál teljesen lefagyott: - Farkasok támadták meg a tábort. A barlangba mindenki, és zárják be a bejáratot! – kiáltotta valahonnan Night.

Aaron nem tudott megmozdulni, ott ült egyhelyben, mozdulatlanul. ~Farkasok.~ Ezután felgyorsultak az események. Aaron teste és elméje leblokkolt, azonban mindent figyelemmel kísért. Egy satomobil érkezett, benne két vízidomár ruhás alakkal. Aaron jobban szemügyre vette őket. Az egyik forma ismerős volt. ~Azoir? Lehetséges ez? Talán ő lenne az? De ő eltűnt.~ Aaron ismert kisgyerekkorában egy Azoir nevű fiút, aki 3-4 évvel idősebb volt nála, ő is a Víz Északi Törzsében nevelkedett. Sokat játszottak együtt, ám mikor Azoir 10 év körüli lett az egész családjával együtt eltűnt. Aaron soha nem tudta meg mi történt. ~Farkasok.~ villant újból Aaron eszébe és meg is látta a szörnyetegeket. Egy pillanatra elhomályosult a látása.

A farkas amely Azoir felé indult afféle falkavezér volt, szinten gond nélkül kikerülte a nyílvesszőt és már a fal túloldalán volt, mikor Zima a falat emelte így csak arra volt jó, hogy a többi fenevadot távoltartsa, viszont Azoirtól nem menti meg, de talán nem is kell. A többi farkas ugyan agresszívnak tűnt, azonban ez amint Azoir-ra veti magát szinte azonnal nyöszörögni kezd. A lábába állt valami szúrós. Ha a férfi kiszedi belőle, akkor azt tapasztalhatja, hogy a farkas elkezdi őt nyalogatni, felvonyít és a többiek üldözését is abbahagyja. A lény ezután lefekszik Azoir mellé, mint egy kutya és ha az elmozdul, akkor hűségesen követi őt. Keino-t miközben aludt furcsa, világító apró lények vedték körbe. Szinte beragyogta a völggyet, majd a teste rejtélyesen eltűnt. Csak ő tudhatta, hogy hova került, egyenesen az Idomáraréna középső gyűrűjében találta magát. A farkas közben úgy tűnik, hogy nem mozdul Azoir mellől, a férfi megmentete az életét. Az élet úgy néz ki újra csendes lesz a furcsa völgyben, noha az egyik farkast Night nyílvesszője súrolta, mielőtt Karin intézkedhetett volna, de a Szellemek úgy néz ki, hogy nem haragudtak meg. A kocsiban egyébként volt friss hús és egyéb ételek is, rádió, térképek, őrségváltási lista -nevekkel- és Korra tartózkodási helye is, ami úgy néz ki, hogy egy Yan Lee aladt húzódó hatalmas csatornarendszer közepén volt. Néhány fontosabb őr neve itt is felvolt írva, így ha Night ismét egyedül lenne lényegesen megtudná könnyíteni a szökést. A csomagtartóban volt továbbá egy furulya is, amit csak Iona ismert fel. Ez a hangszer jutatta át őt és Chuang-ot a szellemvilágba. A "kincskeresést" egy Szellem zavarja meg.

-Mivel megmentettétek az egyik állatomat a kínhaláltól, így az egyiket *Mutat Aaron és Kira felé* feloldozom a bilincs alól. Te ott! Mutat Ruan-ra. Te még nem ismered őket. Válassz! Melyiket oldozzam fel az átok alól.