Miután a csapat összeszedelődzködött és mindannyian a hajón voltak, elindultak a nyílt vízen. Próbálták minél gyorsabban elhagyni a Fekete Nap által megszállt várost, és kitalálni mégis hova tűnhetett Korra. Ám a Fekete Nap léghajói szinte se perc alatt kiszúrták a menekülő hajót. A csoport fáradt, sebesült tagjainak esélyük sem volt a katonákkal szemben. Végső erejükig küzdöttek, ám elbukták a harcot, az őrök legyőzték őket. Egyenként tepertek le mindenkit, míg mindannyian eszméletlenül rogytak a lángoló hajó padlójára.
-Köszönöm Quan, de így is többet tettél, mint amit megérdemelnék. - mondta, majd Zhen-hez fordult és magyarázni kezdett valamit, s közben a műszerfalra mutogatott. - Quan, nem kényelmetlen neked ez így? - kérdezte, majd a vízes tömlőiből egy jég mankót készített magának. - Így. Mostmár te is mehetsz segíteni a többieknek.-mosolygott vissza Quanra.
-Quan kérlek vigyél Zhen-hez. Ott elfekszem én, de legalább tuok neki segíteni.- mondta Azor, miközben pörgetni ezdte az emlékeit a fejében. Hajó...Hajó.. Á, megvan. Emlékszem már.
- Zhen, mindjárt elmondom, hogy hogyan kell csinálni.
-Ahogy szeretnéd - nyögdécselte Azoir, majd Quan-hoz szólt - Ha lennél olyan kedves le tennél? Nem mintha kényelmetlen volna, csak hát így te is felszabadulsz.
~ Te jó ég miket beszélek. A hátam annyira fáj, hogy csak feküdni tudok. Megint nagy fába vágtad a fejszédet Azoir. Mi lenne ha egyszer igazat mondanál, és nem akarnál bizonytínai senkinek. ~
Ekkor Azoir kinyitotta a száját és újralezdte:
- Bocsánat de tévedtem. A hátam annyira fáj, hogy maximum feküdni tudnék. Sajnálom Keino, de nem tudok segíteni. Itt meghúzom magam és várok amíg fel nem szabadul egy gyógyító. - mondta Azoir és kezdte úgy érezni, hogy legalább lelki békéje visszatért.
Keino teljesen ledöbbent, mikor az Avatár eltűnt. Látta, ahogy az egyik pillanatban Ruan gyógyítja Azoirt, a másikban már Quan vitte a hátán... Felmentek a hajóra.
-Ruan, Azoir (már ha tudsz jönni), gyertek a hajó farához, ídomítanunk kell a vizet hogy gyorsan haladjunk! Meg kell találnunk Korrát is!
Miután a csapat összeszedelődzködött és mindannyian a hajón voltak, elindultak a nyílt vízen. Próbálták minél gyorsabban elhagyni a Fekete Nap által megszállt várost, és kitalálni mégis hova tűnhetett Korra. Ám a Fekete Nap léghajói szinte se perc alatt kiszúrták a menekülő hajót. A csoport fáradt, sebesült tagjainak esélyük sem volt a katonákkal szemben. Végső erejükig küzdöttek, ám elbukták a harcot, az őrök legyőzték őket. Egyenként tepertek le mindenkit, míg mindannyian eszméletlenül rogytak a lángoló hajó padlójára.
/A kaland itt folytatódik: SZELLEMVILÁG/