/Akik Quan házában vannak, azok ide írják a többi postot: QUAN HÁZA Köszönöm! :D/

- ,,Ó hello, kezdjük ott, hogy ki vagy te és miért is támadtál ránk?'' - érkezett a kérdés, amint kilépett a szobából. ~ Hát ez gyors volt... Esetleg az egész életemet ne meséljem el? ~ kérdezte magából, majd körbenézett a szobában. Meglátta Korrát, ahogy a tolókocsiban ül. Oda lépett elé, kezét keresztbe tette a mellkasán, s mélyen meghajolt.

- Üdvözlöm, Korra avatár. Kérem bocsoss meg, hogy veszélyeztettem a testi épséged, de csak arra hagyatkozhattam, amit tudok. Egyébként, sosem támadnék rá a népemből származókra. - Ezután mégegyszer meghajolt, majd hátrébb lépett.

Ezután megfordult, s próbálta felidézni, hogy ki is kérdezte tőle az előbbieket. A feje még mindig fájt, az agya tompa volt. Nagy nehezen kitalálta, hogy ki kérdezte őt. Odafordult és belekezdett.

- Szép  napot! Azoirnak hívnak, az északi víz törzséből. Hogy miért is támadtam rátok? Nos, ez egy érdkes történet. Kezdjem az elején? Legyen. Épp a belvárosban sétálgattam, mikor a rádióban hallottam, hogy valami galiba van a sárkányházak környékén. Hallottam egy vízidomárról, aki segített tűzet oltani, gondoltam felkeresem őt. Utközben hallottam, hogy Korra eltűnt a városházáról, úgyhogy gondoltam jobban körbenézek erre. Mikor az utcán sétáltam, megláttam a ház előtt egy satomobilt, és gondoltam, hogy a szegénynegyedben, inkább a gonoszok járnak autóval, ezért megálltm a ház előtt.- hadarta Azoir, miközben észrevette, hogy megint beleesett saját hibájába, hogy mindent elmond, folyton beszél. De azért folytatta - Többször is kinéztetek, ezért kitaláltam hogy rejtegettek valamit...vagy valakit. Tehát összeraktam adarabokat, és rájöttem, hogy csak az avatár lehet az. Így hát rátok támadtam abban a reményben, hogy egyszerű csíblokkolókkal van dolgom. Azokkal könnyen elbíropk, mert Zukó nagyúr megtanított az ellenük való harcra. De az ütközetünk közben, elvesztettem az irányítást és bevertem a fejem... Onnantól nem sokra emlékszem. - fejezte be Azoir, majd körbenézett, hátha talál valahol egy kis vízet, hogy szomját olthassa.

- Semmi baj, végül is nem halt meg senki, amúgy bocs a függöny miatt *szólt oda Quanhoz*... és amúgy öhm.. miért is fekszik az, aki meg akart ölni minket a szobában, alig pár métere? 

- Sajnálom hogy nem végeztem alapos gyógyítást az előbb. Úgy voltam vele hogy helyrehozom a válladat ami egy sima liba, a többit meg majd amint alkalom lesz rá. – miközben beszélt, már neki is ált Zhen karjának azzal a csomaggal amit Quan dobott oda neki.

- Talán meg kellene néznem azt az őrültet a másik szobában is, mit gondoltok? – forduéto da a többiekhez. – Az avatárral minden rendben?

Azoirnak lassan kezdett kinyílni a szeme.

- Hol...Hol vagyok? - kérdezte hangosan magától, miközben vizsgálni kezdte a plafont, amelyet látott. - Mi ez a hely? - lassan felült, de tompa fájdalmat kezdett érezni a fején. lassan odatette a kezét, és érezte a púpot. - Most mit csináljak? Hogy kerültem ide? - Kezeibe temette az arcát, s szótlanult ült az ágyon. Egy kis idő után felkapta a fejét, hírtelen visszatért az emlékezete. Még kisebb őpillanatképek is beugrottak. Elővillant egy alak az utcán s leült mellé. Később mintha valaki a vállán vitte volna. Majd látta, hogy belépnek a szobába. - Most már mindenre emlkeszem! - motyogta magának. Körülnézett és meglátott egy pohár vizet mellette egy levéllel. Elkedte olvasni.

,,Ha esetleg nem akarnál megölni minket és beszélgetni lenne kedved meg persze az Avatártol is bocsánatot kérnél akkor idd meg a pohár viszet,kicsit ébredj föl aztán gyere ki.''

- Igyam meg? - kérdezet magától - haragudnának, ha inkább gyógyítanám vele magam? - Próbálta latolgatni magában, hogy melyiket csinálja, majd úgy döntött, hogy mível úgysem olyan fejlett a gyógyítói tudománya, megissza a pohár víz felét, a másikkal pedig majd gyógyítja magát. Miután végzett újra a leváél fölé hajolt, s megint maga elé kezdett dörmögni. (Ezt már lassan kezdte megszokni) - Kérjek bocsánatot az avatártól? Miért is? Hiszen én csak meg akartam menteni... Megölni... Hm... lenne kedvem beszélgetni.... Mi folyik itt?

Összehajtogatta a levelet, majd elindult az ajtó felé. Rátette kezét a kilincsre, de valamiért nem volt ereje lenyomni. Kavarodtak benne az érzések. Félelem, hogy mi várja a szobán kívűl, szégyen, hogy vesztesen még ő kér bocsánatot, kíváncsiság, hogy vajon kik azok akik nem ölték meg. Így állt még egy darabig, miközben lelki tusája folytatódott, majd nagy levegőt vett, és kinyította az ajtót.

~Mit akarhatott.Egymaga egy egész csapat ellen.Nem értem.Furcsa.mit hitt?Lehet,hogy segítenem kéne.Jaj Nagyapa,miért büntetsz tanácsaiddal,tanításaiddal mikor sajnálatot tanultam tőled én.Mégsem hagyhatom ott meghalni.Jobb ha nálunk van mint a Fekete napnál vagy a Dai Linél.Egye kutya vigyázok rá.~

-Keino találtam egy nagy és kényelmes párnát bízok benne így jobb lesz.-

Ezután Quan kisétál egy pohár vizzel és leül a vízidomár elé és elgondolkozik.

~Mit kéne veled csinálnom?Bent nem lenne jó dolgod sokan néznének rád rossz szemmel,és itt sem hagyhatlak.Hát gyerek nem vagy könnyű eset.Már bocs,de nem nézel ki őrültnek,gyilkosnak vagy fanatikusnak bár ki tudja.Nem egy hadvezér alkat vagy az is biztos.Ki vagy te?Megvan!!!Tudom,hogy jöjjek rá.~

Fölkapja a vízidomárt és beviszi az egyik üres vendégszobába és leteszi az ágyba.Lerakja mellé a pohár vizet és egy levelet mely így szól:

Ha esetleg nem akarnál megölni minket és beszélgetni lenne kedved meg persze az Avatártol is bocsánatot kérnél akkor idd meg a pohár viszet,kicsit ébredj föl aztán gyere ki.

~Ha igazam van akkor csak egy tudatlan jóember,ha nem akkor,akkor...Áh minek gondoljak most a rosszra.Két vízidomár mellet csak nem lesz gond.~

-Én jól vagyok,de ahogy látom ezt a csapat másik részéről nem mondható el.-

-Gyere Zhen szedjük össze a többieket,meg Korrát.Szerintem hamarosan indulnunk kéne,addig is döntsük el mi legyen ezzel a vízidomárral.Szerény véleményem szerint nagyobb büntetés itt hagyni mint megölni,vagy egy nemes lelkü harcos meg is mentheti,de én csak cipelni segítek.-

Majd lassan odasétál Keinohoz.

-Keino bocsáss meg kérlek,hogy megsérültél miattam és nem hagytam neked döntési lehetőséget.-

Aztán szól Ruannak.

-Ruan van egy kis kötszer a házban,gondoltam szólok szerintem a te kezedben több haszna van.Mindjárt mutatom hol van csak keresek valami ülőalkalmatosságot Keinonak,hogy tudjon regenelálódni.-

Azoir érezte, hogy megfagy alatta a víz, majd hírtelen száguldani kezdett lefelé, vissza  a pocsolyába. Ahogy zuhant, még látta, hogy az ajtóban álló vízidomár lábát sikerült megsebesítenie. De látott mást is. Bent az épületben egy polipkarú vízidomárt. Többre viszont már nem emlékezett, mert beesett a csatornába, és megütötte a fejét. Szépen lassan sötétedni kezdett minden, majd elűnt a szeme elől a világ. Nem érzett már fájdalmat, vagy dühöt, csakis kizárólag a feketeséget. Eszméletlenül t erült el a csatornában.