- Hm, kezd sötétedni. - Érzélkelte Azoir, miköben szemei kezdtek leragadni, hiszen nagyon kimerítő volt a mai nap. - De azt nem hagyhatom, hogy addig elmenjenek...

Ekkor ránézett a Satomobilra, és egy terv ötlött fel benne. Kulacsaiból kiidomította a vízet, s szép lassan megfagyasztotta a kocsi fontos részeit. Nemhagyta a kerekeketsem, de az ajtózárakat is. Ezután elindult a közeli folyóhoz, ahol megtöltötte kulacsait. Visszament az épülethet,  és lefeküdt az egyik sikátorban.

De nem bírt aludni, félt, hogy a jég nem állítja meg a bentieket. Ezért közelebb ment a házhoz és a lehető leghalkabban elkeyzte befagyasztani az ablakokat, ajtókat. A zárakat újfent nem hagyta ki. Csak remélni tudta, hogy nem hallják meg.

~egyenlőre nem kell megtudniuk, hogy véridomár vagyok.~

-Igen, a vízidomítás elég jól megy, meg a jégidomítás is. De még van mit tanulnom...

Keino érezte egy ember jelenlétét az ajtó mögött. Érezte a vért az ereiben, de nem mert szólni, mert nem tudta volna mivel magyarázni, miképp érezte meg a személy közelségét. Így csak annyit mondott:

-Hallottam valamit, az ajtó felől jöhetett a hang...

Ezt is elég halkan mondta, mert érezte, hogy az ismeretlen közvetlen az ajtó előtt áll. ~biztosan hallgatózik~

~Na nyílik az ajtó! - rázkódott meg hírtelen Azoir - Remélem nem vesz észre.~

Azoir mégjobban behúzta a nyakát gallérja mögé, és mozdulatlanul állt az árnyékok között.

~Gyerünk csak, gyere ki...~ de ekkor az ajtó újra becsukódott.

~Na ez aztán furcsa... Vajon mi történhet odabent? Ez kezd egyre érdekesebb lenni. Hm, talán várok még egy kicsit, de nem ártana hallgatóznom.~

Ezzel elinult a ház felé, s közben szemével kutatott egy ablak, vagy nyílás utána, de mível semmi ilyet nem talált, tervéről lemondva visszaáll eredeti helyére s tovább várt.

Mikor Korra begördült az ajtón, Keino nagyon meglepődött. Még sosem volt alkalma találkozni az avatárral.

- Üdvözletem, Korra avatár!

Az egyik vízidomár egy kulcsot dobott Keino-nak. ~Pont nekem kellett dobni a kulcsot... még sosem vezettem...~

-Mindent meg fogunk tenni, hogy biztonságba helyezzük az avatárt. Viszont mindenre fell kel készülnünk. ~Még az is kérdéses, hogy a házból kijutunk-e~. El kell jutnunk a kikötőbe.

A játékos karakteralkotás előtt próbált szerepezni, hozzászólása törlésre került.

Staff

Nahát, végre ide értem...- mormogta magában Azoir, miközben végigsétált a leégett házak között- vajon hová mehetett az a társaság, amelyikről a rádióban szó volt. - Azoir utcáról utcára járt, hogy kiderítse, hogy hová tűnt a vizídomár, aki segített a tűzoltásban. Senkivel nem találkozott, így segítséget sem tudott kérni. Ment és ment, közben azon gondolkodva, hogy meg tudná-e védeni magát, ha rátámad valamilyen ismeretlen. Miközben így bolyongott érdekes dolgot fedezett fel. Az egyik ház előtt egy Satomonil állt. Azoir elcsodálkozott, mert annyit ő is tudott, hogy ez a városrész a szegénynegyed, és most mégis itt lát egy Satomobilt. Úgy gondolta, hoyg valami fog történni, úgyhogy felhajtotta kabátjának gallérját, nekidőlt az autóval szemben lévő ház falának és várt...

-Jó ötlet Ruan.Nem rossz ha tisztában vagyunk képességeink határaival.-

-Korra az avatár. Quan vagyok ennek a háznak szerény tulajdonosa. Érezze magát itthon és biztonságban.-

~Örülnék,hogya jól,és biztonságban érezné itt magát. Bízok benne nem kell kardot húznom,de ha kell vesszek el.~

Majd odafordul Ruanhoz.-Figyelj benned megbízom jó embernek tűnsz,~bízok benne igazam van~,a lakásomban két titkos hely van. Az egyik egy szekrény amiben a páncélom tartom, a másik egy pince a szobámban az ágy alatt. A pince a kikötőbe vezet egy alagúton át. Hajót még nem tudtam szerezni. Miért vagyok ennyire óvatos? Majd megmagyarázom. Addig is itt a pincének a kulcsa .Ha bármi történne,ránktörnének,a Fekete napnak egy őrjárata te fogod az avatárt és a többieket és mentek.NEM kérdezel,NEM vitatkozol mentek. Értem ne aggódj jól leszek.Már volt dolgom tűzidomárokkal tudom,hogy nyerjek időt. Maximum három és fél percetek lesz.

~Adja Isten,hogy ne kelljen kardot húznom.Ha megint elfognának remélem most sem a sírban végzem.~

Odafordul a többiekhez:-A házban van elég alapanyag finom és friss tea készítéséhez. Korra,már ha szabad így szólítanom,gondoltam önt kérdezem meg először,hogy óhajt-e teát fogyasztani?

- Korra?! – Ruan-t ebben a pillanatban a teljes döbbenet jellemezte volna a legjobban. Még az illő megszólítást is elfelejtette. Azonban volt annyi lélekjelenléte így is hogy a tolókocsi mögé lépett és Korrát betolta a házba.

- Ne aggódjon, Bumi parancsnoktól annak idején rendes kiképzést kaptam rejtőzködés és álcázásból. Viszont… - fordult a többiekhez. – … amint bent leszünk a házban, megbeszélhetnénk hogy ki milyen szinten áll idomítás ill. – itt Quan-ra nézett – kardforgatás téren. Mit gondoltok? -

Quan meghajol és csak annyit mond.-Gyorsan utánam.-Majd odarohan saját szobája aljtajához,kinyitja.-Itt meghúzhatja magát az Avatár,és az én diszkréciómra is számíthattok.Ahogy kértétek úgy lesz.-