-Night Akimaya? - gondolkozott el Lina - Igen...Emlékszem, hogy amíg Yan Lee-ben szolgáltam átfutott egy hír a barrakon. Egy csapat elítélt visszatért a városba, hogy bosszút álljon. Mindenki kapott egy listát, rajta a foglyok nevével. Szerepelt köztük a testvéred. És egy Karin nevű lány is. Mindkettő ügyködni próált és ezért paracsot kaptunk nyírjuk ki őket... De mielőtt elindultunk jött egy hírnök és azt mondta, hogy én és pár társam álljunk készen a portálnál, mert átmegyünk. Később csatlakozott a szőke férfi, aki titeket is üvözölt.  - mondta Lina megállás nélkül - Tőle nagyjából megtudtam, hogy mindenkit kijátszott, és hogy mindenre gondolt. Szóval a testvéred és az a lány biztos, hogy fogságban van. Sajnálom... - Ekkor elhallgatott egy pillanatra, de utána folytatta - egyébként ezért támadtam rájuk. Gondoltam, hogy a erre úgysem számít. Szerintem megleptem. De mi lenne, ha kiszabadítanánk a testvéreiteket? - kérdezte a lány.

Jasmine-ben csak később tudatosult, amit Tariq kérdezett tőle, és fél szemmel a fiúra pillantott. ~ Én nem szégyellem ~ akarta mondani, de a chi blokkolók látványa beléfojtotta a szót. ~ Én nem szégyellem....én azt szégyellem, hogy nem hallgattam rájuk, és miattam kerültek ők is bajba ~ válaszolt magában.

Kiértek az utcára. Az egyik chi blokkoló hirtelen megtámadta a többieket. A lánynak kicsit rémlett, mintha felajánlotta volna a segítségét korábban, és azt is észrevette, ahogy Tariq sziklákat kezd idomítani.

- Ezt nektek! - kiáltott fel, és idomított néhány tűzgolyót az ellenség felé. Többre azonban nem volt ideje, Tariq hirtelen elkapta a kezét, és a chi blokkoló után indultak. ~ Mi a fene? Ez a valaki most nekünk segít? ~ kérdezte magától, és idegesen összeráncolta a homlokát. Nem szerette az ilyen meglepetéseket....különben is, mit tehetett ő arról, hogy ilyen helyzetbe került?

A chi blokkoló egy házba vezette őket, majd egy csapóajtón keresztül egy búvóhely-szerű helyiségbe, majd bemutatkozott, és a nevük felől érdeklődött. Jasmine határozottan dühös volt...dühös volt a Naposokra, Köztársaság városra, és magára...egyáltalán, hogy jutott eszébe, hogy a rendes nevén mutatkozzon be?

- Én Jasmine Akiyama vagyok - mutatkozott be. Most már cseppet sem érdekelte, ki tudja meg...ha az ellenség tudta, kicsoda, akkor végképp nem volt értelme titkolóznia. Aztán, ahogy kimondta a nevét, eszébe jutott, amit a szőke mondott. "Ha feleakkora bajt kavartok, mint a testvéreitek..." ~ Mit csinálhatott Night? ~ kezdett ideges lenni.

Tariqhoz lépett.

- Figyelj, az a csávó....tudod, a szőke, beszélt a testvéreinkről...én nem láttam a bátyámat már egy éve, és...és igazából fogalmam sincs, mit csinált, és nem tudom, hogy ki az a Karin...azaz, azt értem, hogy a nővéred, de...nincs ötleted, hogy mit csinálhattak? - kérdezte, majd Linához fordult. - Te be voltál épülve a szervezetbe...nem tudsz véletlenül valamit Night Akiyamáról? - érdeklődött.

- Itt balra! - rántotta meg egyszerre a fiút és a lányt Lina.  Bevezette őket egy házba, majd ott egy csapóajtón keresztül egy helységbe bújtak.

- Itt nem találnak ránk, mert én építettem ezt a helyet. A család aki a házban lakik nem is tudja, hogy alattuk bujdosom... - magyarázta a két megszabadítottnak - Egyébként a nevem Lina... Lina Hung Won... Nem vagyok napos... csak muszáj volt elvegyülnöm... és ti kik vagytok? - nézett kiváncsian a két megszeppent arc felé.

A szőkén úgy látszik, hogy meg sem lepődik a szökésen, a chi blokkolók viszont annál inkább.

-Uram, Lina...

-Kiszámítható, mint az összes ember. Titeket a tudtotok nélkül válogattam magam mellé Amon személyes emberei közül Lina Hung Wong már egyszer elárulta az eszméket amiket követett, hetvenöt százalékra saccoltam, hogy most is megteszi. *sóhaj* Milyen kár. Adjanak ki körözést Lina Hung Wong-ra. Úgy nézem hamarosan a végéhez ér a tervem. Zaheer-al minden rendben van?

-Igen uram, a cella amit ön tervezett tökéletesen állja a támadásait.

A férfi arcára ismét egy vigyor telepedik és személyesen megy Lináék után, csupán egy furcsa szerkezetet visz magával. Utánajárt Linának, rendszeresen figyeltette ahogy a többi Chi blokkolót is akiket maga körül akart tudni minden esetben. Az óráján nézte a másodperceket, majd amikor körbeért a mutató bezárta a portált és elindult Ba Sing Se-be vezető portál felé. A hármas kapott egy kis időt amíg tisztázzák, hogy ki kicsoda is, az viszont nyilvánvalóvá vált, hogy nem keresték a kalandot de mégis megtalálták és segíteni kell a testvéreiken.

Csakhamar bekísértem Jasmine-t a kávéházba, nem sokkal utánunk egy fura férfi lépett be, dúdolgatni kezdett és egyedül kezdett a saktáblán játszani, furcsa volt. Csak a fehéreket vette elő, azokra pedig betűket írt fel és folyamatosan fel-le pakolgatta őket, hamar elterelődött róla a figyelmem.

-És Jasmine, miért szégyenled az Akiyama nevet? Az apád zseniális ember, a bátyádból is remek nyomozó válik majd idővel.

Ekkor az őrült kimondta Jasmine bátyjának a nevét, és amire észbe kapok már ki akar vezetni minket. Ekkor rájöttem, hogy meg kell mentenem magunkat. De nem most.

-Jasmine, ne támadj... hatan vannak, plusz ez a szőke okostojás. Nincs esélyü..

Az egyik Chi blokkoló egyenesen felénk kezdett rohanni, hogy segít rajtunk, ekkor a többi felé sziklákat kezdek el idomítani és követem a lányt, remélhetőleg Jasmine is így tesz. Ha nem, akkor elkapom a kezét és azon fogva indítom el őt a helyes irányba, nem is látom, hogy a a chi blokkolók, akik valószínűleg megzavarodtak merre mehettek.

Lina elgondolkozva hajtotta végre a paracsokat, amiket kapott. Látta a feje fölött a léghajókat, amint csatáznak az egyesült erők hajóival. Ekkor lépett ki vezetőjük és követte őt két fiatal. Az egyikük lány volt, a másikuk fiú. Követte társait, és kísérték a gyerekeket, de Linában újra feltört az együttérzés. Ugyanaz az együttérzés, amit Amon szolgálatában is érzett. Megprópált alig észrevehetően közeledni a két fogolyhoz. Mikor úgy érezte, hogy a többi katona nem hallja őket megszólalt.

- Segítek megszökni nektek. Hirtelen támadunk, és a következő utcánál jobbra szaladunk. Kövessetek, tudok egy búvóhelyet. - súgta csendesen, majd vissza állt helyére.

Ahogy haladtak Lina fokozatosan készítette fel magát arra, hogy támadni fog. Mikor elérték az utcát, Lina csendben nekikezdtett, és elkezdte blokkolni az előtte álló katonát.

- Segítsetek! - szólt oda a két dogolynak, miközben már egy újabb katonával kezdett verekedni

Jasmine már éppen megnyugodott volna, mikor azt vette észre, hogy egy szőke, vörösbort kortyolgató férfi fél szemmel rápillant. ~ Mit akar? ~ kérdezte magától, és idegesen ökölbe szorította a kezét. ~ Ugye, nem tudja, hogy én ki vagyok? ~ a pánik egyre jobban eluralkodott rajta, mint mindig, ha idegenek néztek rá...folyton attól rettegett, hogy valaki tudni fogja...

Most azonban nem is tévedett. Szíve majd' megállt egy pillanatra, mikor a férfi a Night nevet suttogta. ~ Tudja... ~ hasította a lányba a felismerés. ~ Tudja, hogy ki vagyok, és ismeri a bátyámat... ~ újra a férfire nézett, és tekintete lesiklott arra a sakktáblára, amin pakolgatott. Hirtelen az egyik bábut, amire N betűt írtak, lelökte.

Jasmine nem tudta, miért, de ettől a mozdulattól rossz érzés szállta meg...valami nem volt rendben, érezte. Már éppen szólni akart Tariqnak, hogy jobb lenne, ha mennének, mikor odakintről zaj hallatszott. A lány az ablak felé fordult, és meglátta a hatalmas repülőgépeket. ~ Az Egyesült Erők! ~ ugrott be neki hirtelen. ~ Itt vannak, hogy megmentsék a várost a Fekete Naptól! ~ ujjongott magában, és összekulcsolta ujjait, úgy, ahogy szurkolni szokott valami miatt. Bár itt, Köztársaság városban a Nap nem sok bajt okozott, legjobb tudomása szerint, de ő sem volt süket...hallotta a jelentéseket a rádióban, Ba Sing Séről...

- Szerinted sikerül nekik? - fordult Tariq felé, de nem kellett megvárnia a fiú válaszát. A szőke férfi mellettük megnyomott egy gombot, mire egy hatalmas fénycsóva tűnt elő, egyenesen a föld alól. ~ Mi a... ~ kérdezte magától a lány, amint meglátta, ahogy elkezdni magához vonzani az Egyesült Erők repülőit. ~ talán...egy portál lenne? ~ Tariqra pillantott.

Már éppen indultak volna kifelé, mikor a szőke feltartóztatta őket. Jasmine egyre biztosabb volt abban, hogy hatalmas hibát követett el azzal, hogy nem Brisaként mutatkozott be, és fél szemmel látta, ahogy Chi blokkoló ruhát viselő alakok veszik őket körbe.

~ csak az idomításomat ne...csak azt ne... ~ rettent meg egyre jobban a lány, és meghökkenten hallgatta a férfi szavait. ~ Akiyama...testvéreink...baj... Night, mibe keveredtél? ~ gondolta, és dacos grimaszt vágott, mikor amaz kijelentette, hogy csak beszélgetni szeretné magával vini őket. ~ Na persze...az elrablóim is ezt mondták ~ ötlött fel benne az emlék, mégis, úgy, hogy tudta, hogy Night is benne van...

- Mit csináljunk, Tariq? - kérdezte a fiútól, és nem merte megkockáztatni, hogy tűzcsóvát idomítson a kezére...azt észrevették volna, és csak akkor volt esélyük, ha egyszere támadnak Tariqkal.

Egy szőke, dúdolgató férfi lép be a kávéházba, Tariqék már bent voltak. Vörösbort kért az illető, majd egy saktáblát helyez az asztalra ami egyenesen Jasmine-ék mellett helyezkedett el. Csak a fehér bábukat vette ki, amelyekre betűk voltak írva. N, Z, K, A, Ch stb. Egy furcsa eszközt is kihelyez mellé, valamint egy órát is. Egykét bábut lepakol a tábláról, majd látszólag nagyon gondolkodik valamin, majd úgyhagyja a táblát és egy újságot kezd el olvasni, közben többször az órájára pislant.  Ekkor meghalja a Jasmine nevet, nem sokkal később az Akiyama szót is. Mormol valamit az ora alatt, ezt azonban csak Tariqék érhették.

-Night...

Ekkor fél szemmel a lányra pillantott, majd elvigyorodott és az N kezdőbetűs sakkbábut is lepattiontta a tábláról. Egy K feliratú maradt egyedül, nem tudta hova tenni, de már nem is fogja. Elégedett tekintettel az órájára pillant, majd a kávézó minden vendége az ablakba tekint. Egy hatalmas légicsata veszi kezdetét, az Egyesült Erők megkezdték a város visszafoglalását. Ezután a szerkezeten lévő gombért nyúl, aminek hatására egy hatalmas fénycsóva -egy portál- nyílik meg a föld alól, onnan ahol korábban a Fekete Nap bázisa volt. Nem tudni hova vezetett, de mintha vonzotta volna magához az EE repülőit. A Nap katonák is mentek utána a léghajókkal együtt, Jasmine-ékat viszont a férfi feltartotta. 

-Egy Akiyama és Karin öccse. Ha fele akkora bajt kavartak, mint a testvéreitek akkor már nem engedhetem meg, hogy távozzatok.

Ekkor két vendég Chi blokkoló maszkot húzott magára, további hat az utcáról csoportosult Jasmine-ékhoz.

-Megtennétek, hogy velem jöttök a portálhoz? Nem akarok semmit, csak beszélgetni. Erről biztosíthatlak titeket.

Jasmine látta, ahogy a fiú arckifejezése megváltozik, és nagyot nyelt. ~ Le fogok bukni...nem kellett volna elmondanom a nevemet ~ gondolta, és egy pillanatra még az is megfordult a fejében, hogy elmenekül. De nem, most ezt nem tehette meg. Nyugtalanul körülnézett...nem tehetett semmi gyanúsat. A végén még a Fekete Nap ellenségének hitték volna.

Aztán Tariq gyorsan tovább is lépett, a lány pedig inkább nem válaszolt. Nem akart... ~ Nem elég neki, hogy Jasmine? Lehetnék bármilyen Jasmine... ~ bosszankodott, és kissé vonakodva hallgatta tovább a fiút.

Amint Tariq kimondta a család szót, Jasmine-t megrohanták az emlékképeket...az ő családjáról. Ők teljesen rendesek voltak...az anyja, aki mindig mellette volt, az apja, aki kiszabadította, és a bátyja. Nem sírt, már vissza tudta tartani a könnyeit, de attól még hiányoztak neki. ~ Én akartam eljönni...én akartam új életet kezdeni! ~ szólt magára dacosan.

- Köszönöm a meghívást - válaszolta udvariasan -, úgysem tudok mást csinálni - ~ és pénzem sem maradt sok ~ gondolta kissé keserűen.

Amikor meghallotta, hogy hívják a lányt az arckifejezése egy kicsit megváltozik. Egy pillanatra csendben marad

. ~Jasmine és az apja rendőr. Talán az Akiyama család lánya. Az ő esetükről volt egy cikk korábban, amikor még Ba Sing Se-ben jártam. Nagy port kavart az-az ügy, egy egész osztag áldozatul esett, a rendőrkapitányt nyugdíjazták és a bátyja...nos ő tele volt szilánkokkal, hogy ezt a teremtést mentse.~

A gyors gondalatmenet befejezése után szólal meg.

-Jasmine...Akiyama igaz?

Hánytorgatja fel egy kicsit a lány múltját, de ez nála valószínűleg kicsapja a biztosítékot, így gyorsan hárít is.

-Had hívjalak meg egy italra, tudod nekem nem volt rendes családom, így mindig egyedül voltam és ez gyakran kihozza belőlem a dolgot...nem tudom, hogy kell bánni az emberekkel. Ez az egyik legnagyobb hibám. Meghívhatlak valamire?

Biccent az egyik kávézó felé.