Miután az öregember kimentette a vízből Setóékat a hajója segítségével, megosztotta velük a szomorú hírt: rajtuk kívül, valószínűleg minden embert fogságba ejtett a Fekete Nap. Ahogy kimondta ezeket a szavakat, szinte a semmiből katonák ütöttek rajtuk, elhurcolva Setoékat.
Eközben Chouék szökési kísérletére felfigyeltek az őrök és nem hagyhatták megtorlatlanul. Bosszúból száműzték őket egy sokkal rosszabb helyre. Ugyanoda, ahova Setoékat is vitték: a Szellemerdőbe.
-Én még csak pár napja jöttem ebbe a városba.De viszont szeretném a táskámat elhozzni innen. Sok minden benne van, ami még jól jöhet. És tudom hol van.-mondja el a lánynak a kérését, majd két kézzel megfogja a baltát és lendületesen nekiesik a fagyott rácsoknak. Addig az újdonsult bajtársa figyel. Gyorsan halad, közben az jár a fejében, hogy hozzányúltak e a táskájához. ,, Ha igen, akkor annak a fejét veszi."- morogja magának.
De az őrök szerencsére nem hallották meg a csapkodást, mert a beosztott őr elment ásítozva míg Chou vizet gyűjtött. ,,A váltás hamarosan megérkezik",de közben sikerült már egy akkora rést kivágdosnia, ami alatt ki tudnak bújni.
-Kész- mondja lihegve, majd cellatársnőjére pillant. A lány gyorsan kibújik, Elaina követi őt. Mind a ketten a folyosón állnak.
-Innen nem messze van a szoba.- modja majd a a folyosó bal felére mutatt és a lány válaszára vár.
Ming csak arra emlékezett hogy a csatornavárosba rájuk támadtak és a viz elsodorta őket. Arra ébredt hogy egy hajón vannak és a többiek beszélgetnek. Majd egyetértett azzal amit Seto mondott a kaloztámadásról és a Fekete nap támadásáról. - a görögtűzről jut eszembe, a hajók fémből vannak általában, és én fémidomár vagyok.
- Ezek még megmotozni se tudnak rendesen? Akkor nem lesz túl nehéz dolgunk. - mosolyodott el Chou. - Valószínűleg észre fogják venni ha kalapálni kezdjük a rácsokat, ezért gyorsnak kell lennünnk. - A lány gondolt egyet és gyűjtött magaköré még némi vizet, hogy ne legyenek teljesen védtelenek. - Van itt még valaki rajtunk kívül?
Elaina arra ébredt, hogy valahová viszik. Mire a szeme megszokta a sötétséget, egy cellába lökik. Ott egy lány ült és miután az őr gúnyosan elszavalta a sorsukat komoly hangon bemutatkozott és megkérdezte a nevét.
De a választ nem várta meg. A közelben víz csöpögött. A lány lassan elkezdtett vizet idomítani, nehogy az őrök észrevegyék. Egy mennyiség után a rácsokhoz lépett és vízzel beborította egy részét, majd megfagyasztotta őket. Ezzel meggyengítve a fém szerkezetét.Utána Elaina-hoz fordult és a segítségét kérte.
Elaina erre felhúzza a bő tunikanadrágját térd fölé, majd a lábszárához kötözött tokból kivesz egy apró baltát. egy nagy mosollyal megy a cellatársához.
Chou kapott egy szobatársat. Szúrósan kémlelte a lányt. Az öltözete alapján ő maga is a tűz népéhez tartozott, de akkor mit keres itt? Ezek már a saját társaikat sem kímélik?
- Az én nevem Chou. Te ki vagy? - kérdezte a lány komoly hangnemben. A választ azonban nem várta meg, mert észrevette, hogy víz csepeg a közelben. Azonnal oda sietett, hogy megbizonyosodjon róla. - Ez víz! - mondta halkan.
Lassan - ügyelve az őrökre - idomította a vizet magához. Nagyjából egy liternyit gyűjtött magához. A rácsokhoz sietett és bevonta egy részét a vízzel, majd megfagyasztotta azt. Ezzel meggyengítette a fém szerkezetét.
- Segítened kell kitörni a rácsokat. Persze, csak akkor ha nem akarsz itt nyaralni. - fordult a lányhoz.
Chou magánya úgy tűnik pár perccen belül megszűnik. Egy hatalmas kattanás hallható, az ajtó kinyílik és egy lányt vezetnek be rajta -Elaina- egyenesen abba a cellába amiben Chou tengette napjait. A nő ugyan tűzidomár volt, mégis vétkezett a fekete nap ellen így idehozták. Ide, egy szigorúan őrzött börtönbe. Pedig csak rosszkor volt rossz helyen. Jóformán belökik őt a cellába a másik lány felé. Az egyik őr nagyképűen vigyorog Chou-ra.
-Holnap megtudjátok milyen is oda kerülni, ahova valók vagytok. Vajon hány napig lesztek képesek túlélni egy szellemek lakta rengetegben, ahol nem szívelik túlzottan az embereket? Na jó, nem fényezem a helyzeteteket. Megfogtok hallni. Az ott élő szellemek...hogy is mondjam...embereket "reggeliznek". Aki a Nap ellen vét, az az uralkodó ellen vét!
Majd csak úgy, a vicc kedvéért egy tűzcsóvát lő Chou felé, ami éppen csak kikerüli a lányt és rájuk vágja az ajtót. Ez után viszont olyan csend köszönt a cellákba, hogy Chou valahonnan vízcsepegést hallhat. Egy az ablak alatt lévő hordó volt az, ami szivárgott.
/A másik kaland amiben Seto-ék vannak Ming miatt áll, ha két napon belül nem ír ők is kapnak posztot./
Chou napok óta volt bezárva egy sötét cellába. Már maga sem tudta, hogy mióta. Teljesen egyedül volt. Ezt sikertelen szökési kísérletének köszönhette, amelynek majdnem megölt két őrt. Inni is csak naponta kétszer kap és azt is igen körülményesen. Lekötözik végtagjait, hogy ne tudjon idomítani.
A lány jelenleg a falnak támaszkodva gondolkozik azon, hogy vajon mi lehet most a többiekkel. Vajon ők is ide vannak bezárva? Vagy talán már halottak? Nagyon aggódott értük és nagyon aggasztotta, hogy nem tud semmit sem tenni. A földre rogyott és zokogni kezdett.
- Mi a baj angyalom? - kérdezte egy jól ismert hang. Chou riadtan felnézett és az anyján látta maga mellett. Kedvesen mosolygott lányára.
- Te csak a fejemben létezel! Hagyj békén! - kiabálta a lány.
- Talán. De ez nem változtat a dolgon, hogy hagytad meghalni a kis barátaidat. Pedig hogy küzdöttek, és mennyire védtek téged.
- Hallgass! Még... még élnek! Biztos vagyok benne! - dadogta a lány.
- Ne áltasd magad! - telepedett le hozzá. - Azzal, hogy bemeséled magadnak ezt a marhaságot még nem változtatsz a dolgokon. Meghaltak! És mind ez a te hibád! Ha akkor rajtuk segítesz és nem magadon, akkor még most is élhetnének. Önző vagy! Inkább fájdalmat okozol a szeretteidnek, mint hogy megfulladj!
- Hagyd abba!... Kérlek!...Tudom, hogy hibáztam. - zokogta a lány. - Mit kellene tennem?
- Vigyázz arra, amid még van. - suttogta a fülébe.
Chou arcán széles mosoly jelent meg és nem mondott többet. Fel sikoltott, majd ájulást színlelt. A földön feküdve várta, hogy az őrök erre jöjjenek.
Chou épphogy csak belegyezett a tervbe, máris rajtuk ütöttek. Minden olyan gyorsan történt. Mire észbe kapott már hatalmas vízáraradat zúdult rájuk. A lány félre idomította magától a vizet, így őt nem sodorta el, de a többieket már elvesztek szemei elől. Kétségbe esetetten kereste őket, de nem voltak a közelében. A következő pillanatban, pedig már körülvették őt a Fekete Nap-osok és foglyulejtették.
/off: a következő hozzászólásokat hová kell írnom?/
- Egyébként Ian, van itt valami ágyú vagy fegyver amivel megvédhetnénk magunkat, ha esetleg kalóztámadás vagy a Fekete Nap törne ránk? Mert nem lepődnék meg ezek után, szerintem, bármikor kiszagolhatják a nyomunkat... - figyelmeztette a többieket Seto.
- Ha szükséges tudok görögtüzet csinálni/idomítani, bár egy kisebb hajóhad ellen nem sok esélyünk lesz. -
- Nem a te hibád. Tudták hogy hol leszünk. Már rég eltervezték, hogy lecsapnak Csatornavárosra. Semmit sem tehettünk. Nos öreg, akkor válaszolnál a kérdéseimre?
*Setot rémálom gyötri* ~ Jaj ne! Felfedeztek minket, segíteni kell az embereknek kimenekülni innen!... - Emberek mindenki fel a felszínre, ott biztonságos! Schiwo, Miroku, Ming segítsegetek addig kimenekíteni őket! - ... *rémülten nézett, egy nagyobb sodrású hullám felé* Innen nem mi már nem fogunk kijutni... *majd felnézett a a felszínre vezető csatornalyukra és meglepődve tapasztalta, hogy akiket igyekezett kimenekíteni, a Fekete Nap markába kerítette* - Elbuktam! - *és alig, hogy kimondta elsodorta őket az ár* ~
Seto hirtelen felébredt. Mély, nagy levegőt kapkodva nézett maga elé. A rémület sugárzott belőle, és mire feleszmélt hol is van, kicsit megnyugodott. Hallotta amiket az öreg halász mond nekik és azt is, ahogy Schiwo szegezte fel rémülten a kérdéseket.
- Sajnos... az emberek a Fekete Nap markába kerültek... az...az én hibám...ból - elkeseredve mondta Seto.
- Hallom ahogy egy kis fiú hangosan kiabál. Most meg egy öreg fickó beszél hozzám. Álmodom? Nem ez nem álom. ~Magamban~
Felültem és az öregre néztem.
- M-mégis mi történt velünk? ~Kérdezem rémültem~ Egy pillanat alatt történt minde.. ~ekkor beugrott~ Mit is mondtál? Csatornaváros elpusztult? És mi történt a többiekkel? A gyerekek, az öregek, a nők, az idomárok, a csapat tagjai? Velük mi lett?
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Miután az öregember kimentette a vízből Setóékat a hajója segítségével, megosztotta velük a szomorú hírt: rajtuk kívül, valószínűleg minden embert fogságba ejtett a Fekete Nap. Ahogy kimondta ezeket a szavakat, szinte a semmiből katonák ütöttek rajtuk, elhurcolva Setoékat.
Eközben Chouék szökési kísérletére felfigyeltek az őrök és nem hagyhatták megtorlatlanul. Bosszúból száműzték őket egy sokkal rosszabb helyre. Ugyanoda, ahova Setoékat is vitték: a Szellemerdőbe.
/A következő postokat a Szellemerdőbe írjátok./