- 4 földidomárunk van. Te, Ming, Hung és a lány aki megtámadott. - mutatott rá Seto. - De egyébként toborozhatnánk az itteni idomárokból egy csapatot, hogy felvegyük a versenyt a Fekete Nappal, mert hatan tényleg kevesek vagyunk.
Egy kis idő múlva Seto megpillantott egy teázót:
- Ott egy teázó, azt mondom üljünk be oda és egy jó tea mellett beszéljük meg a tervet, hogyan toborozzunk embereket, satöbbi. Mit szóltok? - tanácsolta Seto.
- Jól feltételezed! Kell egy terv, hogy vissza tudjuk őket verni. Nézzük hogy vagyunk. Ha jól számoltam össze, 3 föld, 1 víz, 1 tűz és nagy szerencsénkre van egy légidomár is köztünk. Halljuk a terveket!
Amikor Ming látta a csatornvárost kicsit meg döbbent. ~ezek az emberek szinte minda Fekete nap elől bújtak el, mindenképp meg kell őket állitani- gondolta magába. Majd hirtelen a vizidomár jég szilánkokat dobált feléjük. Hallotta a bocsánat kérését és hogy kicsit összezavarodott. Ming megértette elvégre egy pár óra eszméletlen volt. Majd válaszolt: - nem tudom de szerintem a Fekete nap a hibás a történtekért...
- Á, igen.- vágta rá Chou miután Setohoz fordult. - Az előbb még meg akartak ölni, vagy nem is tudom. Ez annyira ijesztő! Mégis mit tettünk, hogy ezt kapjuk?
Amikor Chou felocsódott és teljesen kikászáódott álmából felmérte a terepet. Meglepődött, amikor látta, hogy egy teljesen más helyre került és azt sem tudta, hogy hogyan. De volt fontosabb is, amivel foglalkozhatott.
- Sajnálom! - borult térde a jég szilánkja áldozata előtt. - Én ezt nem akartam, csak... Bocsánat!
Amikor Chou kinyitotta szemeit egy kunyhóban találta magát messze délen. Bent kellemesen meleg volt. A közelben ropogott a tűz. Chou az anyja karjai között volt. Hat éves volt csupán. Hallgatta anyja dúdolását. Kellemes volt. Annyira nyugodt és idillikus.
Azután az anyja abbahagyta a dúdolást és egy kötéllel kezdte folytogatni lányát, aki jelenlegi mivoltában tűnt fel.
- Anya, mit csinálsz? - nyögte. - Ez fáj!
- Fáj? - kérdezte a nő gúnyos kacajjal, majd ellökte magától lányát. Ezután vizetidómított és egy jégdarabbal döfte át a lány karját. - Te is fájdalmat okoztál nekem. - Chou sírva omlott a földre. Anyja újjabb jég szilánkok kíséretében közeledett feléje. - Nem de?
Chou sírva és kiabálva tért magához. Még mindig az álom hatása alatt állt és jégszilánkokat repített a közelében lévők felé.
~ Anyám, mi ez a hely? Itt élnek emberek? ~ merengett el Seto miközben a többiekkel fedezték fel az új helyet.
Seto úgy érezte itt az ideje kicsit jobban megismerkedni a többiekkel, a már így alakult, hogy együtt bujkalnak.
- Hát úgy néz ki egy darabig itt leszünk, legalábbis ameddig újra visszaerosodunk, no meg nem ártana keresnünk szállást meg ennivalót és megbeszélhetnenk hogyan tovább. - Mondta a többieknek, miközben sétáltak.
- Addig is ismerkedjunk meg, ha valaki még nem tudja én Seto vagyok. - Próbált jó benyomást kelteni a többieknek.
- A jégszilánkokra gondolsz? ~Kérdeztem viccesen~