~ Ha azt hiszi, hogy bármit megírok hát ngyon téved. ~ gondolta Lee, majd Nightra nézett.

- Neveket, helyszíneket nem tudok. De ha tudnék se mondanék semmit. - Mondta nyugodtan, majd folytatta - Az íjam a tied, rendelkezz vele. Szolgállak téged, míg el nem engedsz, engedtek. De áruló nem leszek. Segítek nektek, de csak mert az íjamat ledobtam eléd. Ha majd egyszer visszaadod a kezembe, akkor újra szabdként fogok élni.

~ És persze, ha fogoly vagyok Yan Lee sem köthet belém... ~ vigyorgott magában, majd vigyázba vágta magát. Rég megtanulta, hogy ne mutassa ki szenvedéseit, érzéseit. Ezért csinálta végig mindezt rezzenéstelen arccal.

Night hamar visszajött. Túl hamar. Rögtön utasításokat kezdett osztani. Zima most örült a feladatnak, addig sem kell a közelében lennie.

- Persze, máris megyek. Kérsz gyümölcsöt? – nyújtott felé egyet. ~ Bár lehet, hogy túl barátságosra veszem a figurát. Na mindegy, előtte már nem igen süllyedhetek mélyebbre. ~

Zima kicsit odébb ment és hozzálátott a sátrak felhúzásához. Egy pillantást vetett Aaronék felé. ~ Remélem minden rendben lesz velük. Bár tudnék valahogy segíteni. ~ Miután végzett úgy döntött, egy kicsit távolabb marad a többiektől. Leült az egyik fa alá és meditálni kezdett. ~ Bárcsak képes lennék arra a technikára, amire Iona! Akkor tudnék beszélni a családommal. Aggódom miattuk. Vajon most mi lehet Köztársaságvárosban? Zima inkább koncentrálj a meditációra! Mély levegő, kifúj! Egyelőre nem sokat tudok tenni. Nightnak elvileg van egy terve. Remélem az jól sül el. Mély levegő, kifúj! ~ Zimának nagy nehezen sikerült elvonatkoztatnia a külvilágtól. 

Szerintem Lee teljesen hülyének néz, vagy nem tudom, de már elmondtam mit akaraok. A rab mellé nézek s elkezdem a jó zsaru, rossz zsaru szöveget. Viszont nincs velem a józsaru, így bekell érnie velem.

-Ne haraudjon, katona, de maga süket? Mind ondtam, csak az emberek nevei kellenek és az, hogy hol tartókodnak. Semmi több. Ezt nem tarthat sokáig lekörmölni a papírra, nemigaz.

Komolyan, komplett idiótának néz, vagy csak rossz a felfogása. Mindenesetre, ha végre kapcsolt akkor elveszem tőle a papírt, hátat fordítok neki. Az ételt persze előtte vissazadom, azonban szétterítem a papírt és jót vigyorgok a felírt neveken. A papírt visszarakom a kabátzsembembe, majd csatlakozom a beszélgetéshez, hamár ily udvariatlanul távoztam belőle. Fél szemem persze Lee-nvan, hisz kinézem belőlel, hogy szökni próbál. Egész szép kis társaság gyűl össze Iona köré, de mindesetre nem zavar a dolog.Bennem még mindig nem bíznak s bogarat ütethetnek a többi rab fülébe, aminek kifejezetten nem örülnék. A tábor közben szépen haladt, Zima készített magának egy kis faházat, a rabok valószínűleg gyűjtöttek néhány gyümölcsöt, zöldséget vagy bármit ami ehető. 

-Elnézést, hogy így eltüntem, csak kezelni kellett a foglyot *biccent Lee felé*, de közben sikerült kitalálnom , hogy hogyan menthetjük meg Korrát, ezt viszont majd csak pár nap múlva, amikor sikerül egy kicsit összeszokni a csapatnak. Jut eszembe, nem ártana neked egy kis víz, még a végén összeesel itt nekem.*Vigyorog Aaron-ra, majd odadub neki egy kulacs vizet* Zima, ha nem kérek túl sokat, akkor tudnál emelni néhány sátrat az idomításoddal, Kira te közben megcsinálhatnád a máglyarakást,

Azt nem tudom, hogy Eriko idomár-e vagy sem, így arra kérem meg, hogy kérdezze ki Lee-t.

-Eriko, nem tudom, hogy mennyire tudsz hatni az emberekre, viszont szeretném ha Lee beszélne.Nem sok dolgot akarok tudni, csak hogy hol tartják az avatárt és azt, hogy mennyien őrzik.

Majd az idomárlányhoz lépek, akinek még mindig nem tudom a nevét.

-Te már tudod, hogy engem Night-nak hívnak, viszont a te neved még mindig nem tudom.

Egy mosoly kíséretében mondom mindezt, majd a tárgyra térek.

-Sokat tanulmányoztam az idomárokat, te milyen idomítási formát tudsz. Úgy értem, hogy van valami különlegességed, esetleg repülni tudsz. Illetve, ez ugyan ide nem illő, de vannak ismerőseid a börtönvároson belül, akikért vissza kell mennünk, amikor Korra megmentésére indulunk?

Zima csatlakozott hozzájuk néhány gyümölccsel. Kira is elfogadott egyet, de csak forgatta. Iona kérdése Aaron állapotáról kirántotta a bambulásból

-Aaron? Fogjuk rá… Úgy néz, ki zavarja a heg, de örülhet, hogy nem maradt ott –tekintet a fiú felé. Mintha döbbent tekintettet látott volna az arcán. Megvonta a vállát és visszafordult Ionáékhoz.

-Night csak úgy betotopantt. Adta a rendőr dumát, aztán már itt kötöttünk ki és, azt mondta ő tud nekünk segíteni a szökésbe. De ezt már te is tudod – mondta.

Lee teljes nyugodsággal körbenézett, majd miután minden lehetőséget mérlegelt, nagy levegőt vett, fogait összeszörította, és ránézett Nightra. Iszonyú erő kellett neki ahhoz, hogy kipréselje száján a szavakat.

- Mondd, hogy mire van szüséged. - Folytatta volna, de nem vitte rá a lélek. Így is elég nagy árulást követett el. És ezután azt tette, amit már több mint tíz év nem csinált. A földre dobta az íját és nyílvesszőit.

Aaron szótlanul, pislogás nélkül figyelte Karint. A lány megmondta neki, hogy nem kell bocsánatot kérnie. Aaron pislogott. Hunyorított. Megvakarta a fejét. Nem értette. Hát, persze, hogy elnézést kell kérnie! Meghatotta és egyben zavarban is érezte magát Karin kedvességétől. Idegesen dobolt a lábával. Letolásra számított. És elhagyta a fél szemét? A fiú szeme tágra nyílt, kiült arcára a döbbenet. Azt hitte, Karin azért hordja a szemkötőt, hogy „vagányabban” nézzen ki. ~Mekkora egy idióta vagyok!~

Közben Aaron felfigyelt rá, hogy a csoportjukhoz odakiáltott egy vízidomár fiú, hogy ő most lefekszik aludni. Miközben ásított, egy bogár belerepült a szájába. Aaron elfintorodott. – Ez fantasztikus! – kiáltott oda gunyorosan a fiúnak.

Majd visszafordult Karinhoz, aki a gondolataiba volt mélyedbe, majd felé fordult. Aaron pajzsa szilárdan állt. Kezdte összeszedni magát. Majd a lány elmesélte neki egy jó barátja halálának történetét, valamint, hogy önmagát tartja érte felelősnek. A fiú látta, a lány milyen nehezen beszél a dologról, valószínűleg kevés embernek mondta el, amit most Aaronnak. Majd meglátta Karin szemében a könnyeket. Karinében. A mindig kemény Karinéban. Aaron védőpajzsa semmivé foszlott. A szavak szinte ömlöttek belőle.

- Az indulataim… Talán észrevetted… - kijavította magát. – Biztosan észrevetted, hogy nehezen kezelem őket. Hirtelen… Elszabadulnak. És a véridomítás… - Még senkinek nem beszélt erről. Talán könnyebb lesz a lelke, ha elmondja valakinek. De valószínűbb, hogy nem. Soha nem lesz könnyebb. – Én… - dadogta Karinnak, majd körbenézett, a többiek nem figyelnek e rájuk. – Én, megöltem a szüleimet – szinte maga sem hitte el, hogy kimondta. Ezután áradtak belőle a szavak. Aaron elmesélte Karinnak a vele történteket és remélte, hogy a lány nem fogja szörnyetegnek tartani. /Aaron elmesélt mindent Karinnak, ami a Háttértörténetében található./

 - Sziasztok! - mosolyodott el Iona. Örült, hogy ismét látja a két lányt. Elfogadta Zimától a gyümölcsöt, mióta elhagyták a Légtemplom-szigetet ~Szellemek! Mintha ezer éve lett volna!~ egy falatot sem evett. Kira is szimpatikus volt neki. Bajkeverőnek tűnt, de nem rossz szándékúnak. Ráadásul Aaron, Karin, és Zima láthatólag megbíztak benne, ellentétben Nighttal, akitől mindannyian igyekeztek távoltartani magukat. - Már jobban van? - kérdezte Kirát, Aaron felé biccentve. - Hallottam, amit mondott, de nem hiszem, hogy rosszat akart. Mi történt, amíg távol voltam? Hogyan akadtatok össze Nighttal?

Miután leszálltak a vonatról, Zima igyekezett hasznossá tenni magát. Gyakorlott mozdulatokkal felépített néhány házikót és még tűzifát is gyűjtött. Épp egy utolsó bilinccsel szórakozott, mikor ismerős hangot hallott. ~ Iona!~  Örült neki, de aztán Night lépett oda hozzá és beszélgetni kezdtek. Ionát nem okolta azért, mert megnevezte. ~ Nem tudott a tervünkről. ~ Aztán a többiek is csatlakoztak. Egyelőre nem akart odamenni hozzájuk. ~ Nem hiszem, hogy Night megbízik bennem. Szerintem nem idomár, de érzem, hogy veszélyes. Jóban kéne lenni vele. ~

Közben hallotta, ahogy Aaron félrevonja Karint. Zima a földön keresztül érezte, hogy mindketten zavarban vannak. ~ Nem bájcsevegni mentek, az biztos. Valószínűleg Karinnal tud leginkább beszélni a tettéről. Sajnálom szegényt, de látszik rajta, hogy meg akar javulni, így nem ítélem el. Viszont ha csak bocsánatot akar kérni, akkor tőlem is kérhet, mert elég vacak helyzetbe hozott Night előtt. Még akkor is, ha valószínűleg nem hallotta a bemutatkozásom. ~

Végül úgy döntött nem marad egyedül és Kirát követve ő is Ionához ment.

- Szia, örülök, hogy újra látlak! – majd az egyik közeli fa tövében megakadt a szeme néhány szem gyümölcsön. Elszaladt értük, majd megkínálta a két lányt.

Kira a távolból látta, hogy Ionáékhoz oda lép egy ott ragadt őr. Night félre vonta, és arrébb mentek. Elindult feléjük. Ott volt Karin és már Aaron is. A fiú még mindig nem volt a legjobb bőrbe. Kira ahogy oda ért Aaron Karinhoz szólt –Karin egy percre… - és arrébb mentek. Iona ott maradt egyedül.  

-Helló –szólította meg őt –Kira vagyok. Én is ott voltam szegénynegyedben. Nem igazán tudtam bemutatkozni, mert Aaronak épp akkor támadt kedve haldokolni. –pillantott a fiú felé.

 ~Szerencsétlen! Akkor nem kellet volna foglalkoznia velem, és most minden másképp lenne. Nem lenne ilyen szerencsétlen állapotban~ gondolkozott el, aztán azon, amit mondott ~ Gyilkos, gyilkos… Azt hiszi, ettől szörnyetegnek tartom?~agyalt még mindig Iona előtt álldogálva. Night visszafelé tartott. Az őr nélkül.         

Keino már a vonatúton is nagyon fáradt volt, valamennyit aludt is, de mikor megérkeztek, az őrök felkeltették. Bevezették őket az erdőbe.

Keino itt már olyan szinten fáradt volt, hogy nem figyelt senkire és semmire, csak valami puhát akart keresni amire lefekhet.

-Asszem én most ledőlök egy kicsit - szólt a többiek felé, de a fél mondatot nem lehetett érteni, mert közben egy jó nagyot ásított. Még egy bogár is berepült a száján.

*Pfö, pfö* - köpködött.

-Fúj, egy bogár! Bleh...

Aztán a kemény földre dőlt és mély álomba merült.

Mikor Aaron Karin felé fordult, a lány egy pillanatra nem igazán tudta, hogy mit kéne szólnia a dologhoz...aztán eszébe jutottak a nagyapja szavai. "Sose ítélj el valakit elsőre" - mondta, mindig, és erre a gondolatra a lány elmosolyodott. Na igen, az öreget sem vádolhatta senki azzal, hogy szent életet élt...és tulajdonképpen őt sem.

Észrevette. hogy a fiú zavarban van, és gyorsan ráeszmélt, hogy ő is így lenne...egyszerűen látszott Aaronon, hogy nem direkt csinálta. És különben is...igaz, hogy csak egy nap telt el azóta, hogy találkoztak, de elég sok mindenen mentek keresztül.

- Aaron - szakította félbe a fiút. - Semmit nem csináltál...megsérültél, és ilyenkor normális, ha valaki ki van akadva - nagy levegőt vett. - Mikor én elhagytam a fél szemem, egy hétig ordibáltam mindenkivel, még azzal is, aki jót akart nekem... - halványan elmosolyodott. - Nem kell érte bocsánatot kérned...igazából én viselkedtek hülyén. Nem kellett volna amiatt, hogy...- elhallgatott - elítélnem téged. Mindenki követ el hibákat - mondta. - És ha valami van, akkor legközelebb ne játszd a hőst, hogy magadra nem figyelsz, oké?

Miközben a fiú válaszát várta, gondolatai félig-meddig már a szökésen jártak. ~ Bármit is tervez Night, az nem valószínű, hogy belefér a diplomáciai megoldásba... ~ gondolta, de aztán eszébe jutott, amit Iona mondott...hogy megölték a barátját. ~ Viszont az íjász biztos, hogy nem tud minden nevet...viszont...~ eszébe jutott nagyapja. "A lényeg, Karin, nem az, hogy ki vagy, hanem az, hogy mit hisznek rólad" mondta egyszer. ~ Úgy tudom, hogy a szellemek nem díjazzák, ha valaki betör a területükre...és szerintem a Fkete Nap nem meghívásra jött. Lehetne esetleg egy dühös szellem... ~ körbetekintett. Egyszer látott egy rémrossz darabot a régi avatarcsapatról, aminek egyetlen tanulsága volt. Mikor Katara volt a festett hölgy...ráadásul ők sokkal többen voltak... ~ Azt hiszem, jobb, ha ezzel még várunk ~ mondta, de közben Nightra nézett.

Visszafordult Aaronhoz.

- Ha van valami, akkor szólj...hidd el, pontosan tudom, hogy jobb, ha nem folytod magadba az indulataidat - mondta. Aztán gyors elhatározásra jutott...erről még ő sem beszélt családon kívülinek. - Tudom, milyen érzés valaki haláláért felelősnek lenni...volt egy jó barátom, Ren, és rábeszéltem, hogy jöjjön velem az Északi Sarkre...ő nem akart, és próbált engem is lebeszélni...azt mondta, hogy baj lesz...és valójában, ez a baj az életébe került - fejezte be, és elfordította a fejét. Nem akarta, hogy bárki is lássa a könnyeit.

Aaron a vonatúton csendben ült és gondolkodott. Az sem érdekelte, hogy büdös rabok között utaztak. Igen, ennyire nyomorultul érezte magát. A sebe még mindig fájt, de fokozatosan egyre elviselhetőbb lett a fájdalom. A fiú mozgása eléggé botladozó volt, de a Zimától kapott bottal viszonylag sikerült megtartania az egyensúlyát. Sóhajtott egyet. Szóval itt volt Night, akiről Aaron az útközben megtudta, hogy rendőr. Karin és Zima nem bíztak meg benne teljesen és ezzel a fiú száz százalékosan egyetértet, az egész vonatúton összehúzott szemmel méregette Nightot.

A fiú útközben arra is rájött, hogy Zima és Karin álnevekkel mutatkozott be a férfinak, ezért voltak rá annyira dühösek, mert majdnem lebuktatta őket. Aaron is dühös volt saját magára. Mostanában mindent elszúrt. Visszatérve arra, hogy Night rendőr. Ha megtudja, Aaron mit tett… Karinék tudták a titkát, kitudja, mikor elégelik meg végleg Aaron hülyeségeit és adják őt fel ennek a hátborzongató fazonnak.

Aaron annyira elbambult, hogy szinte fel sem tűnt neki, mikor megérkeztek a Szellemerdőbe. A fiú követte a csapat tagjait ki a járműből, be az erdőbe, a rabokkal együtt. Aaron gyanakodva méregetett mindenkit, miközben Karin mögött botladozott. ~Beszélnem kell velük… Bocsánatot kell kérnem és… Tisztázni ezt az egész helyzetet.~

Night parancsokat kezdett el kiabálni, ám Aaron nem foglalkozott vele. Az állapotában amúgy se tudna faleveket, ágakat, meg hasonló marhaságokat gyűjtögetni. Víz sem volt nála, szóval idomítási technikái közül csak a véridomítást tudta volna bevetni, de mégis mi haszna lett volna? Véridomítást használ egy állaton, amit megfőznek vacsorára? Inkább Night és Karin közelében maradt, akik egy ismerős arc felé indultak. Iona. Kíváncsian végighallgatta mit tud a lány, de lényegében ugyanazokat a dolgokat mondta el, amiket már eddig is tudtak.

Aaron megrémült, mikor egy őr lépett hozzájuk és Ionát megszólította. Ez mégis mit keres itt? Aaron keze szinte akaratlanul mozgásba lendült, véridomítást akart használni az íjászon. De sikerült visszafognia magát, keze visszalendült a teste mellé, majd szorosan megfogta vele a botját, amire támaszkodott. ~Remek. Egy kicsit már tudom kontrollálni magam. Szuper Aaron, már csak 99%-ban vagy idegbeteg őrült.~

A fiú ekkor ráeszmélt valamire. Ő, Zima, Karin és Kira még mindig Fekete Nap egyenruhában voltak! Még szerencse, hogy Night elmondta a raboknak, hogy rendőr és tisztázta, hogy ők a társai. Reméljük el is hitték és nem fogják őket meglincselni.

Ekkor Night félrevonta az őrt, négyszemközt elkezdett vele beszélgetni. Aaron gyanakodva bámulta őket, majd inkább Ionához fordult.

- Még nem volt alkalmam bemutatkozni, az én nevem Aaron és, öhm, izé… - elvörösödött. – Sajnálom, hogy keresztülhajítottam rajtad azt a sisakot. Általában szívélyesebben üdvözlöm az embereket... Főleg az ilyen bájosokat - mosolyogodott el.

Ezután a fiú a hasogató felsőtestéhez rakta a kezét. Szörnyen fájt. Újból Night felé sandított. Látta, hogy elvette az őr élelmét és… Vizet! A fiú szemei összeszűkültek. Azt meg kell szereznie tőle. Vagyis… Megborzongott. Kedvesnek kell majd lennie vele, hogy odaadja neki. De mindenekelőtt…. Karinhoz fordult.

- Karin, egy percre… Szeretnék bocsánatot kérni a hülye viselkedésemért és... - Aaron rettenetesen zavarban volt, dadogott, fogalma sem volt, hogy hogyan kezdje, egyáltalán mit mondjon. Eddig még nem beszélt senkinek se a vele történtekről. Túl… Nehéz volt. A szeme könnybe lábadt, de azonnal összeszedte magát.