Zima kezdett magához térni. A feje sajgott, de érezte, hogy a helyzete rosszabb is lehetne. ~ Nem szédülök, nincs hányingerem… várjunk, a homlokomnál mintha valaki gyógyítana. Akkor azért… ~ Furcsa volt számára az is, hogy puhán fekszik, hozzá volt szokva a talajhoz. Lassan kinyitotta a szemét. Felült. A fájó fejéhez kapott, majd körül nézett. Valami katona szállón volt… de nem egyedül. Zimában feléledtek a túlélési ösztönei. Hirtelen felugrott – nem törődve a fájdalommal – és alapállást vett fel. Nem akart harcolni, de jobb félni… Jobban megnézte az ott lévőket. ~ Két víz törzsi, egy sérült nomád, meg egy másik sérült. ~ Aztán észrevette az ajtó közelében álló férfit. Szeme összeszűkült. Rossz érzése támadt, de nem tudta, mitől. Nem félt, de nem is akart a közelében lenni… ~ Úgy általában a gyógyítókban meg a nomádokban meg lehet bízni. Mondjuk ha ők tűrik ezt a fickót, akkor nem lehet ellenség… ~ Rámutatott.

- Te ott! Ne merészelj közelebb jönni! Nem tetszik a képed! – ezután Ruanhoz meg Ionához fordult – Ti ott! *arca valamivel megenyhül, hisz lehet, hogy ők tudnak neki segíteni* Köszönöm a gyógyítást *Ruannak címzi*, illetve kérlek áruljátok el, hol vagyunk, mi ez az egész, kik vagytok és… izé… hogy én… ki vagyok. Mert… nem emlékszem…

Iona felkelt és szinte rögtön Ruan-hoz fordult. – Persze, megnézem, ha szeretnéd. – mondta a lánynak, majd a lány homlokáról a vizet a sebéhez idomította. Míg Zima-nál és Azoirnál levő vizét egy kézzel idomította, másikkal Iona sebére koncentrált, még a szemét is becsukta.

~ Nézzük, mit találunk. ~ Ruan amennyire tudott a megosztott figyelem mellett, Iona sebére koncentrált. Próbálta megtalálni az okot, ami miatt a lány elvesztette az eszméletét. - Ez a különleges penge… nem, nem volt mérgezett, méregnek semmi nyomát nem érzem. Talán a penge, ahogy kárt tett a szellemedben, az kissé meggyengült és ezért ájultál el. Ne aggódj, az elveszett energiád jó részét már visszajutattam a testedbe. – Ruan tekintete Zima felé fordult. – Lassan Zima-nak is fel kell ébrednie. – Ezután újra Night felé fordult. – Valóban nem találtál semmi? Szomorúan hallom… - ereszti kissé le a fejét.

Iona kinyitotta a szemét az ágyon. Ruan ismét gyógyította a sebét, így az valamivel jobb állapotba került, de még mindig nem értette, mi okozta az ájulást. Felült, és nekitámaszkodott a falnak, majd a férfihez fordult:

- Ruan, arra gondoltam, hogy megpróbálhatnátok fagyasztással feltörni a zárakat. Nem tudom, működik-e, de a jégnek talán a platina sem áll ellen... - aztán mégkérdezte. - Ha többiekkel végeztél... tudod érzékelni, ha van valami a sebben? Mert szerintem az okozta az ájulást, lehet, hogy mérgezett vagy ilyesmi. De lehet, hogy csak a szellempenge hatása az emberi testre, mindenesetre nem akarok ismét elájulni.

Ruan Azoir-t segítve követi Night-ot. Ruan leülteti az egyik ágyra Azoir-t úgy, hogy annak hátát a falnak dönti. Majd Night szavaira figyel fel.

- Rendben van. Addig megteszek minden tőlem telhetőt. Próbálj meg gyors lenni. Az idő az amink nincs. – Ezután Ruan egyszerre idomít vizet mind a három gyengélkedőre.
~ Ily módon megosztani a figyelmemet nem egyszerű. Ha más nem is, de az ájultakat vissza tudom hozni. Csak meg kell nyugtatnom a testüket és az elméjüket, és némi energiát is visszaadni nekik. ~

Mialatt Ruan gyógyított, fémes zajok szűrődtek be a helyiségbe, a közelből. ~ Ez biztosan Night. Lehetne kicsit halkabb is… ~ Nem telik el sok idő és Night vissza is ér.

- Már majdnem kész vagyok. – fordult felé. – A lányoknak hamarosan magukhoz kell, hogy térjenek. Azoir sebe is egyre szebb, hamarosan képes lesz a saját lábán menni.

Átgondoltam. Mondtam magamnak. Zima arcára volt írva, hogy elege van belőlem. Pontosabban nem is belőlem, hanem abból amit teszek. Ha abbahagynám, sem lenne minden olyan mint volt. Ekkor Iruk eltűnt. Szinte biztos voltam abban, hogy még nem a rádiótoronyba ment ez akkor bizonyosodott be, amikor Zima elindult kifelé. Az arcára volt írva, hogy dühös... de valami más is. Iruk. Az az álnok dög. 

-Zima...várj!

De a lány nem várt. Ezután láttam rajta, hogy megszéül azonban bármennyire is gyors voltam, nem tudtam elkapni és egy hatalmasat koppant a feje a földön. Azonnal mellésiettem, szólongattam, majd finoman felemeltem a földről. A  csatornarendszerben voltak ágyak az itt állomásozó katonáknak, így puha felületre tudtam helyezni a lányt. Ekkor siklott át az agyamon az a mondat, amit Iona mondott. Kard. Egy kard, ami képes sebet ejteni a szellemen. Ez kell nekem. Véged van Iruk. Most már senki nem itélkezhett felettem. Ekkor elkezdek nevetni, Ruan ezt annak vélheti, hogy egy kicsit bekattantam, azonban hamar észhez térek, pontosabban észreveszem a külvilágot.

-Nem, nem terveztem és remélem ezzel te is így vagy.

Azoir felé pillantok, nem hiszem, hogy cipekedésképes így azt a javaslatot teszem, hogy mindenki menjen a szálóra ahova Zimát is vittem.

-Remélem nem veszed zokon, Azoir amit most teszek, ne félj többet nem érek hozzá.

Nem várom meg a válaszát, Iona-t és beviszem a katonaszálóra, majd kijövök.

-Ruan, ketten aligha érünk bármit is. Így javaslom, hogy menjünk be és ez furán hangzik, de várjunk ölbe tett kézzel. Pontosabban várj, vigyázz a lányokra...és Azoirra persze, én a fegyvertárban leszek.

Ezután elindulok az említett helységbe, egy olyan kést keresek ami képes megsebesíteni egy Szellemet. Tisztán lehet hallani, hogy mindent felborítok amíg meg nem találom azt amit keresek. Körülbelül öt perc keresés után sikerül csak ráakadnom, a titkos zsebbe teszem, majd visszamegyek a többiekhez.

-Nem találtam semmi használhatót, a többiek hogy vannak?

Ruan kísérlete Iona sebének gyógyítására hatástalannak bizonyult. A lány Ruan felé fordulva beszélni kezdett. – Egy vízidomár micsoda? Iona! – Ruan az utolsó pillanatban elkapta a lány mielőtt a földön koppant volna a feje. A következő másodpercben Zima is eszméletét vesztette, de mivel Ruan-nak tele volt a keze, így Őt már nem tudta volna elkapni.

~ Nagyszerű. ~ bosszankodott magában. Finoman lefektette a földre Iona-t, majd lótuszülésbe ült le és egyszerre gyógyította Azoir sebét, ami már sokkal jobban festett, és Iona-t is.

- Night, mondd, hogy Te nem akarsz elájulni. Egyébként, mihez kezdünk most? – nézett szét a társaságon. Ötből kettő járó és harcképes.

Amint Zima elmondta mondandóját Iruk lebegett mellé. Végig hallgatta. Először értetlenül nézett előre, majd legszívesebben leütötte volna mindkettőt. ~ Na kész, nekem most lett elegem, én ezt már nem csinálom! Night miért? Miért csinálod ezt? Hogy mehettél bele egy ilyen hülye megállapodásba? Vagy van mögötte valami egyéb is, amiről még nem tudok? Különben is, miért vontatok bele ebbe az egészbe? Komolyan… Ott követtem el a hibát, hogy a barlangban leálltam vele beszélgetni… Én vagyok a hülye, hogy szóba álltam vele! De… nem tudhattam, hogy ez lesz… Mindenesetre… a francba, valahogy meg kell mentem… ~

Ekkor visszatért Iruk. Közölte, hogy semmit nem tehet és újra szóba hozta az egyezséget. Zima mély levegőt vett. ~ Iruk azt mondta, a naplóval fogja megölni, miután az egésznek vége. Szóval a sok yuanos kérdés, segít-e, ha valahogy megsemmisítem a naplót? Mi lesz akkor? Nos, ha jól emlékszem, akkor ez csak néhány lap belőle, tehát Night nem akadhat ki… annyira… Viszont Iruk meg attól tartok van annyira kreatív, hogy ha ki akarja iktatni Nightot, akkor kitalál valami mást. Bár tényleg jó lenne, ha a lapok elpusztításával megoldható lenne… Köszi Night, hogy belekevertél ebbe az egészbe… baromi könnyű dolgom van veled… mást sem csinálok, csak az életedet mentem…~

Zima eléggé felhúzta magát az egészen. Most már minden összejött neki. Ez az egész napló dolog, meg Night hülyeségei… ezt most már ő sem bírta elviselni. ~ Ennyi, kész, vége! ~

Zima el akart indulni az ajtó felé, hogy csináljanak is valamit. Egyedül, vagy a többiekkel, de ő megy a másik csapatért. Csak egy lépést tett… hirtelen megszédült, nem bírt talpon maradni. Érezte, ahogy rohamosan közeledik a föld. Szeme sarkából látta, hogy Iona is éppen elájul. ~ Jók vagyunk… ~ Aztán a feje nagyot koppant a földön. (még Night sem volt elég gyors, hogy elkapja.)

Igaza volt, Ruan nem tudta meggyógyítani a sebet. Ennek ellenére Iona leült meditálni... remélte, hogy megérezheti a másik csapat energiáit, vagy mégis sikerrel járna a projekcióval... de hiába. Az egész nem ért semmit. Fogságban voltak, a szökés esélytelen, és a másik két csapat (de az egyik biztosan, Karinékkal még nem vette fel a kapcsolatot) éppen az életéért harcolt. A sikertelenségek ellenére próbálkozott, végül felállt. ~Mi értelme? Időpocsékolás. Meg kell oldanunk egy szökést.~ Érezni kezdte, hogy a sebe, ami a gyógyításoknál ha nem is múlt el, de legalább behegedt, egyre jobban fáj, és rosszabb állapotúnak tűnik. Vörösebb, és gyulladtabb lett. ~Nem foglalkozhatok ezzel. Nem kezdhetek hisztériázni, mert valaki megkarcolt valami ostoba szellempengével. A megoldásra koncentrálj Iona. Zárd ki a zavaró tényezőket. A többieknek nagyobb baja van, rajtuk kell segíteni!~ Odasétált a többiekhez, hogy meghallgassa a terveket, de nem úgy tűnt, mintha lenne ötletük. ~Egy platina szoba. De van ajtaja, zárral. Vajon mennyire érzékeny ez a fém a jégre? Meg tudjuk gyengíteni a szerkezetét, ha egy vízidomár megfagyasztja? ~ töprengett. A seb ismételten egyre jobban fájt, és már nem csak a karjában, érezte a fájdalmat. Egyre fáradtabbnak, lassabnak érezte magát, és ezt könnyen összefüggésbe tudta hozni a sebbel. ~Létezhet, hogy méreg? Az elfertőződésnek nincsenek ilyen tünetei... Ha elmondtam a javaslatomat, meg kéne kérdeznem Ruant, hogy mit gondol...~ Odasétált Ruanhoz, és beszélni kezdett:

- Van egy ötletem, ami korntsem biztos, de lehet, hogy jó szökési módszer, ha lehetséges. A platina erős szerkezetű fém, de ha esetleg egy vízidomár... - egyre gyengébnek érezte magát, és a mondat felénél már alig bírt megállni a lábán. Aztán úgy érezte, kifut alóla a talaj, elhomályosodik a világ, és összeesett.

Quan látta,hogy a nő Ionával beszélget és megvágja.~Hogyan?Egy szellemet. Egyre jobban úgy érzem,hogy ezt a csatát elvesztettük. De talán a háborút még nem.~ Ekkor a nő kettévágja a holttestet.~Na tessék. Ebben sincs tisztelet a holtak iránt. Mondjuk én az előbb vágtam le őket.~ Majd a nő Aaron felé megy.
Kiszedi a burokból. Aaron elájul. A nő arra utasítja Quant,hogy dobja el a fegyvert.

~Nos,akkor nézzük át a lehetőségeket...........hát ez jó sok lehetőség. Jaj gyerek nem akarlak megöletni,de ha ledobom a kardom akkor mindketten meghalhatunk,ha meg nem akkor te biztos. Hát én mindent megtettem.~

Majd Quan a földre dobja a kardját.

-Csak annyit kérek,hogy őt engedd el. Legyen benned ennyi irgalom.-

~Igaz el van ájulva.~

-És ha elengeded akkor ne a vízbe légyszives. Ennyiben szerintem megállapodhatunk,hogy élve elengeded.-
 

- Az nem kérdés, hogy megkeressük őket. Éppen ott voltam velük, mikor az a nő valami karddal megsebesített. Az a fém, amivel a szellemeket csapdába ejtik, meg tudja sebesíteni a kivetült, és a normális szellemeket. És a seb blokkolja az újabb kivetítést. - hajtotta le a fejét. - Az a nő, és még két társa, mert kettőt Quan sikeresen kivégzett... - ezt kissé szemrehányóan mondta. - Éppen őket támadják, és a nő nem hajlandó békés megoldást keresni. Próbáltam vele beszélni, és ez lett a vége. Továbbá azt mondta, hogy a szőke stratéga az egyetlen, aki beszélni akar velem. Félek, ez azt jelenti, hogy visszakapjuk. - majd reagált Ruan ajánlatára is. - Megnézheted, örülnék neki, ha mégis sikerülne begyógyítani.

Azoir sebe lassan gyógyult, Ruan már kezdett volna aggódni miatta, de egyik pillanatban Azoir még félig eszméletlenül arrébb lökte Őt. Ruan meglepődve nézett hátra hogy mi történt amiért Azoir így félrelökte. Iona-val volt valami. Megsérült a karja. Chou kezdte el a seb gyógyítását.

- Iona! Mi történt? – kérdezte aggódva Ruan. Meghallgatta, amit mondd majd megkérdezte tőle. – Biztos nem szeretnéd, hogy esetleg én is ránézzek? Ne vedd sértésnek Chou, de én kicsit tapasztaltabb vagyok sebek terén.

~ Elválasztani…~

- Visszatérve arra, amit mondtál, hogy el akart választani minket az a nő., nem tudnánk megtalálni Őket? Talán képesek lennénk, ha más nem, kiszabadítani őket. Vagy... nagy marhaságot mondtam?

Mikor a kard felé sújttt, Iona ösztönösen elhajolt, de látta, hogy a fegyver megvágja a karját. Döbbenten bámulta átlátszó testén a sérülésből folyó élénkvörös vért. ~Hogyan...~ gondolta, aztántudatosult benne. Ha egy fém képes csapdába ejteni a szellemeket, meg is sebesítheti őket. És a nő egyben figyelmeztette is... nem képes a szellemi kivetülésre, míg rajta van a seb.

Pillanatokon belül összefolyt előtte a kép, és a testében nyitotta ki a szemét. A karja fájt, és a vágásból folyt a vér, de nem tűnt mélynek. Azoir azonnal elindult felé, noha csak vonszolta magát, és ráparancsolt Ruanra, hogy gyógyítsa meg, de Chou előbb odaért, és neki is állt. A víz kellemesen hűvös volt, és a vérzés lassan elállt, de a seb csupán hegesedett, nem akart beforrni.

- Kétlem, hogy ilyen egyszerű lesz... - nézte a karját. - Az a nő nem vesződött volna sebbel, ha egy gyógyító megoldhatja a problémát. Azt hiszem ez maradni fog... egy darabig. Viszont egyre kevésbé fáj, és nem is mély. Rendben lesz. De a kapcsolattartásnak lőttek, a csatorna túl hosszú, és üres, hogy a hang torzulás nélkül eljusson a másik félhez. Ez volt a cél. Végleg szétválasztani minket.

Egyszer csak Iona hirtelen magához tért. Chou meghökkent, de amikor meglátta a lány karján a vágást világossá vált számára minden. Tudta, hogy ezt a sebet nem itt, hanem szellem alakban szerezte. Azonnal odasietett a lányhoz és némi vizet magához véve elkezdte a seb gyógyítását.

 - Tudom, hogy nem vagyok túl jó ebben, de mégis csak jobb, mint a semmi.

Azoir némán hallgatta, ahogy a többiek vitatkoznak veszekednek. Igaz, hogy csak tompán hallotta a szavakat, de így is zavarta őt. Érezte, hogy Ruan még mindig gyógyítja, és ezért nem mocorgott. Hallotta, hogy Iona újra kivetül, és ezt ő ellenezte. Félt, hogy Ionával valami történhet, de hát a lány már jártas volt a dologban, és így rá hagyta a döntést.

Hallotta, hogy Iruk valamit beszél, ezért kinyitotta a szemét, de reflexből Ionára nézett. Meglátott egy sebet a lány kezén. Azoir teljesen ledöbbent.

 - Hogy került ez oda? - kiáltott fel majd félrelökte Ruant, és a lány testéhez mászott. Nem volt valami elegáns, de többre nem futotta. Látta, hogy Iona szelleme vissza termett testébe. Azoir teljesen kétsébe esett.

~ Segítenem kell rajta. ~ Ezzel összeszedte minden erejét, és feltápászkodott. De ezzel még nem végzett. Odabicegett a félrelökött vízidomárhoz, és a kabátjánál fogva Ionához húzta. Lehet, hogy megint elhagyta az eleganciát, de most csak Iona érdekelte. Mikor odaértek leguggolt Ruanhoz, és a szemébe nézett.

- Gyógyitsd meg! Minél előbb! - mondta, és hogy leplezze magát, folytatta - ő az egyetlen összeköttetésünk a másik csapattal.

Ahogy a nő meglátta Iona-t rögtön tett négy lépést hátrafele, majd várt amíg a mondandója végére ért.

-Bolond lány! Aki beszélgetni óhajt veled, az csak a szőke stratéga akinek még a nevét sem tudom.

A kardjával a lány felé suhintott. A kardja több edzett fémből készült, köztük volt az is, ami képes ketrecbe zárni a szellemeket. A lány karját találja el, Azoirék észrevehetik, hogy testén egy heg keletkezik és kibuggyan belőle a vörös vér.

-Amíg ezt a sebet viseled, nem fogsz tudni újra szellemalakba lépni!

Amint ezt elmondta, a lány válaszolni sem tudott, felébredt és a testében volt. A karján egy hosszabb seb tátongott a vágástól és a nőnek igaza volt, amíg a seb létezik bármennyire is koncentrál nem tud szellemalakba lépni. A nő közben Quan felé közelített, gond nélkül kettészelte a hullát, majd rávágott Aaron "bunkerére" és az megrepedt. Őt áramütés érte, nem halt meg csak elájult ugyanis a nő kihúzta őt, de az eszméletlen férfi nyakához szegezte a kardját.

-Dobd el a fegyvert Quan...vagy ez a szerencsétlen meghal.

Nightéknál közben Iruk eltűnt, azonban csak mindenki számára láthatatlanná tette magát. Zima képezte a kivételt.

-Ne izgulj, Night nem fog többet ölni, azt hiszed csak a szőlő hajt engem? Nem, az eredeti egyezség az volt, hogy ha segítek nektek, akkor utána az ő módszerével megölöm őt. Ha megmondod, hogy tudsz erről, akkor most rögtön megölöm őt.

Azzal elindult az állomás felé, azonban pár másodperc múlva vissza is jött. Ekkor már mindenki látta.

-A drótokat elvágták, a rádiók használhatatlanok. Ez van emberek,én megtettem minden tőlem telhetőt. Night ha ennek az egésznek vége, akkor vége az egyezségünknek is,

Csak ő és Zima tudta, hogy a szellem mire gondolt igazából. Hatalmas vihogás közepedte lelép, és valószínűleg egy ideig nem is tervez visszajönni.