Chou izzadság cseppjeit gyűjtögette és már egy egész szép mennyiséget mozgatott maga körül. A cella falához sétált és minél keményebbre szilárdította a vizet, majd minden erejét megfeszítve a falat támadta.

Lassan mindenki elindult, hamar elértünk a csatornákhoz. Amit itt fogadott, az több volt mint egyszerűen nem tetszett. Rászedett minket és én bedőltem neki. Ez az ember zseniális, ha egy oldalon állnánk felnéznénk rá. Szótlanul nézem végig a dolgokat, azonban Iona jól kiosztja őt. Ezután persze valaki követett minket, szinte tudtam, hogy Azoir lesz az. Hogy lehet valaki ekkora idióta? Persze ezután bedugtak minket egy cellába. Mielőtt Zima túlontúl belelendülne az idomításba a vállára teszem a kezem.

-Hagyd csak, ez így nem fog kinyílni. Tűzidomárok kellenek az ajtó kinyitásához. 

A kezem a válláról akarva-akartlan is egyre lejjebb csúszik, egyszerűen nem bírtam fékezni magam. Nem halálfélelem volt, hanem...hanem nem is tudom, egyszerűen csak jó volt újra érezni a puha bőrét. Azonban nem sokkal az érintés után el is engedem a karját.

-Elnézést, el felejtettem,hogy.... hogy haragszol...De nem akarom, hogy haragudj...Tudom, hogy nem értesz egyet azzal amit teszek, de kérlek...én veled szeretnék lenné, még akkor is ha a fekete nap felfordítja Ba Sing Se-t.

Ezután arra leszek figyelmes, hogy egyre melegebb van, terveznem kéne...terveket szőni...de nem megy. Talán Zima miatt, talán azért mert ez a férfi legyőzött, tudja a titkaim... nem tudom... Úgy érzem, hogy most már hasznavehetetlen vagyok, mindent tud rólam és ki is fogja használni... előbb vagy utóbb...minden önbizalmam elveszett, ez a tekintetemen is meglátszott.

Ruan úgy érezte az események egyre gyorsabban követik egymást. Az „ürgét” valaki megzavarta, ezért Őket bedugták egy helyiségbe ott is ketrecekbe. ~Remek, tulajdonképpen ez most annyiban kapóra jött, hogy békében tudok koncentrálni. ~ Behunyta a szemét és folytatta tovább a testében való víz megérzésére. Ahogy telt az idő, Ruan érezte, hogy egyre jobban kiveri a víz. ~ Mitől lett ilyen meleg idelent? Lassan szakadni fog rólam a víz… ~ bosszankodott. ~ Várjunk csak… víz? Izzadság? Hát persze! ~ a felismeréstől majdnem homlokon vágta magát. ~ Ha jobban belegondolok, ez csak elősegíti a tervemet. ~ Ruan felállt, felvette az alap vízidomár állást majd kezével finom mozdulatokat tett. Az izzadságára koncentrált. ~ Ez tulajdonképpen a bennem levő víz egy nagyon kis része, egy minimálist megpróbálok kiidomítani magamból, hátha közben sikerül megéreznem minden részemben a víz jelenlétét. ~ Kezével minduntalan finom mozdulatokat tett, érezte, ahogy a kis izzadságcseppek végigfolynak a karján a kézfeje felé és ott az újbegyeinél egyesülnek. ~ Ez az! Úgy érzem haladok! ~ Ahogy egyre koncentrált tovább, nem csak összegyűjtötte a verejtékcseppeket, de kezdett érezni magában valamit.

Quan örűlt,hogy Aaron nem kívánta a pokolra. Azon meg meglepődött,hogy bocsánatot kért.~Talán félreismertem volna. Nem is olyan rossz gyerek ez az Aaron.~ Majd látta,hogy elkezdtek bemenni a csatornába. Természetesen utánuk ment. Szépen haladtak befele mikor megláttak két őrt. Quan elkapta Aaron és Karin vállát,húzta őket hátra finoman miközbe ment előre.-Majd én.-

Quan eléjük állt. Fejét bal vállához majd jobb vállához vitte. Elővette kardját. Szépen előredölt. Kardját kezfejében megfodította és jobb karját hátravitte. 
~Nyugodjatok békében.~
Ezután Quan villámgyorsan elkezdett rohanni a két őr felé. Azok balszerencséjükre megfordultak. Quan jobb karját kezében a kardal előrehozta és egy jobbról balra irányuló mozdulattal elvágta a torkukat. Majd folytatva a mozdulatot feje fölött körbevitte a kardot és másodszorra is lecsapott azzal a különbséggel,hogy most bal kezével rásegített a kardra és levágta a fejüket.~A nyakvédő nem használata halált okozhat.~

Quan kiegyenesedett majd elővett egy törlőkendőt és letisztította kardját és hátrafodult.-Nos,mire várunk?Menjünk.-Majd egy kereszteződéshez értek. Két ismerős hangot is hallottak. Majd Azoir mondott valamit és elrohant. Quan látta az arcán,hogy hazudott,de mire reagálhatott volna addigra már elrohant.~A többieknek tudniuk kell.~Késöbb egy kereszteződéshez értek. Négy őr ott volt ezért gyorsan elkellett bújniuk előlük.~És volt ott még egy hang,de kié is lehetett? A nő! Akivel az utcán találkoztunk. Biztos,hogy felé megyek.~

-Nos,nem tudom biztosan,de szerintem Azoir hazudott. És én biztos,hogy a nő felé fogok menni. Ismerem és tartozok neki. -

Chou, igazából maga sem tudja, hogy miért, de úgy döntött, hogy a légidomár lánnyal tart. Ezt a döntését, azonban hamar megbánta. Sajnos a megadott hely egy csapda volt. Egy félelmetes férfi volt az, aki várta őket és nem az Avatár. Jelenleg mind egy kamrában vannak. 

~Szóval mind végig egy szellem volt az, aki figyelt minket. Ez mindent megmagyaráz. Ezért jártak mindig egy lépéssel előttünk. Mint, ahogyan most is.~

Felmelegett a kamra, ahol tartózkodnak. Mind izzadni kezdtek. A kamra megcsak egyre forrósodott. Chou már az ájulás szélén állt. Nem szokott hozzá ehhez a hőséghez. Ekkor a bőrén megcsillanó izzadságcseppekre lett figyelmes.

~Tényleg! Ez víz!~

Iona kinyitotta a szemét... és egy őrt látott, Azoirral beszélni. A fiú egy szarkofágban állt, próbálva egészen mozdulatlan maradni. ~Mi történhetett?~ kérdezte magában a lány ~Mi ez az eszköz?~

- Először is akárki maga, ne próbáljon elkapni, szellem vagyok. - lépett a katona elé. - Azoir, mi ez az egész, mi történik? Mi ez az... izé? És a többiek? Hol vannak? El kell tűnniük a városból, nem tudjuk, hol van Korra, de nincs a közelben, csapda volt az egész...

A férfi nem rettent el Azoirtól, azonban a detonátor még mindig a kezében volt. Amint a férfi kilépett, az csak 

-Jól blöffölsz, de nem te vagy az egyetlen.

Hajítja el a detonátort és ad neki egy másodpercnyi időt, hogy csodálkozzon, azonban a férfi egy kést hajít felé. Igazából váratlanul érde a dolog, de mégis számított rá, hogy nem fogja ellenállás nélkül megadni magát. Mivel katonák vették körbe, így az egyik mögé állt akinek viszont eltalálta a nyakát. A kesztyűs trükkre már nem is mondott semmit, meg sem lepődött az elkeseredett akción. Míg a katonákra támadott, addig érezhette, hogy valami a karjába fúrodik, a kés volt az...az a kés amit pár másodpercel előbb még a napkatonába dobott Azoir. A szúrás hirtelen érte, így könnyedén lefegyverezték és a földre rogyott. A férfi az ujjait kezdi el ropogtatni.

-Mindent tudok barátom, te azonban nem mindent. Amikor eldobtam a detonátort azt gondolhattad, hogy nincs senkinel sem egy olyan. Pedig igen is van, az egyik barátotok fogja akarata ellenére felrobbantani a helyet, Aaron. A bombák amiket Night adott neki, soha nem fognak felrobbani. Ellenben a csatorna azon részével, ahol a barátaid csücsülnek. Tudtad, hogy a szellemek képesek húsvér tárgyakat cipelni megerőltetés nélkül? Érdekes, nem?

Majd a férfi kirántsa Azoir vállából a kést, és Int az őröknek. Akik egy szarkofág szerű dologba állítjáka férfit. Ez a terem talajához van kötve. Az ezután így  

-Ezt a szerkezetet egy rendkívül aljas kínzőeszköz ihlette, a vasszűz. Ellenben te nem magadat, hanem a barátaidat fogod kínozni. Ahányszor csak egy kicsit is odébb moccansz és csak egy kicsit is érinted a koporsó vázát a barátaid kamrájában 1%-al emelkedik a hőmérséklet. Tudom, nem sok de hidd el, meg fogják érezni egy idő után. Lehetetlen mozdulatlanul állni. Én viszont most magadra hagylak, helyezkedj kényelembe.

Azzal Azoir már csak azt hallja, hogy a férfi lassú léptekkel kilépdel. Körülbelül húsz perc csend következett, azonban a férfi ordibálásra lesz figyelmes majd az ajtó is kinyílik. Egy napkatona volt ott, aki levette a sisakot.

-Minden rendben lesz, az Egyesült Erők kémje vagyok...sajnos az egyetlen aki túlélte. Hogy kerülsz a csatornába?

Azoir közben eleget mocorgott ahhoz, hogy a lenti kamrában írtózatos forróság legyen,mindenki izzadni kezdett. A férfi hiába akart segíteni rajtuk, nem tudott ugyanis nem ismerte a lejáratot a lenti részre, ahogy a kém sem. Bár ezek után Azoir jobban tenné, ha átgondolná kiben bízik.

~ Mit is tanított Tenzin mester? Ja, igen. Maradj nyugodt, békés, egy légidomár képes higgadt maradni nagy veszélyben is. Te meg halálosan fenyegetőztél, lenémítottál egy osztagnyi katonát, és üvöltöztél. Zseni vagy. De tényleg...~

- Bocsássatok meg, hogy kiakadtam. Nem volt helyes. Én csak... dühös lettem. Tudtam, hogy vannak borzalmas emberek, de amit ők tettek... az mindenen túlmegy... - lehajtotta a fejét. - Megpróbálhatok segítséget kérni szellemi projekcióval, de nem tudom kitől. És eddig nem vallottam be... de azok a szellemi ketrecek azt hiszem képesek lennének foglyul ejteni a szellememet is, márpedig egy bizonyos idő után az halálos. De ha figyelmeztethetem az egyesült erőket... vagy a többieket, hogy tűnjenek el... akkor megéri. Ha egy óra múlva még mindig nem ébredek fel, akkor valószínűleg elkaptak.

A sarokba sétált és elkezdett meditálni. Hamar érezte, hogy a szelleme elszakad a testétől, és próbált a többiekre koncentrálni, remélve, hogy ott tűnik majd fel.

~ Asszem tikkel a szemem. Asszem rohadtul tikkel a szemem. Nagyapa megmondta, hogy a családban ez nem jó jel. Le kell higgadnom, mert a végén még meggondolatlanul cselekszem. Fel kéne idézni azt, amit a szerzeteseknél tanultam… de mi a francnak, sík ideg vagyok! Egy-két légző gyakorlat nem húz ki minket a csávából. Azt is tudom, hogy az erőszak nem megoldás. De jól esne meglegyinteni azt az okos fejét egy kődarabbal… Basszus, ez a fickó zseni. Igazából minden elismerésem, mert remekül átvert minket. Miért nem figyeltem jobban? Persze, hogy eddig minden túl egyszerű volt… Csak kapjam a kezem közé… ~ De nem mondta ki hangosan az egyéb sértéseket, amik még az eszébe jutottak. Bár jól estek volna neki, tudta, hogy nem megoldás. De alig bírt megmaradni a helyén.

Ekkor Iona kiakadt. Zimát nagyon meglepte a kitörése. De semmire nem mentek vele. ~ Túl jó a fickó. Ki kéne fogni rajta… de hogyan? ~ Zima körülnézett a teremben, de nem talált semmit, aminek hasznát vehették volna. ~ Csodás, gyerünk, Zima, gondolkozz! ~ A többiekre nézett. Iona már felszólalt, Ruan elmerengett. ~ Jó lenne, ha képes lenne a véridomításra. De attól tartok, nem olyan alkat… És Night? Ő még hogyhogy nem szólt semmit? Meg kell találnunk a megoldást… ~

Ekkor valami történt odakint. A fickó érte küldött két őrt. Őket többieket meg cellába záratta. De legalább nem voltak őrök. ~ Szuper, újra cella. Remek. Kicsi, szűk… de megvan az idomár képességem. De akkor is… ~ Zima mély levegőt vett. ~ Jaj ne, megint pánik rohamot fogok kapni… De basszus, nincs itt senki, aki tudja, hogy hajlamos vagyok rá… Gyorsan ki kell találni valamit… Nem ülhetünk addig, amíg a többiek esetleg kihúznak a csávából… ~ Ekkor vette jobban szemügyre az ajtót. ~ Várjunk csak…~

- Nézzétek az ajtót! Mint a templomok… * a többiekre tekintett * együtt ki tudnánk nyitni… - s már magához is idomított egy adag földet – De várjunk… azért találjuk ki, hogy merre… Korra nincs itt, valószínűleg a palotába vitték, hogy szem előtt legyen… bár ez nem biztos. Esetleg megkereshetjük a többieket...

Azoirnak szinte megállt a szíve, amikor meghallotta a fiút a másik szobában.

~ Csak fél perc? Van egy detonátor a kezében... Talán ha lelőném a csávót... Úgysem tudja, hogy hol vagyok, csak azt hogy itt vagyok. De eezel mindenkit veszélybe sodorhatok. Nem valami mást kell tennem. Talán ha áramot vezetnék a földbe. Az talán meglepné, ezt a ,,mindenre gondoltam'' embert... De nem, akkor felrobbantja a többieket. Kezd lejárni az időm... ~

Azoir nem tudta, hogy mit tegyen, ezért inkább ledobta a fegyvereit, és  az ismeretlen férfi elé lépett.

- Tévedsz, ha azt hiszed, hogy itt az érzések játszanak szerepet. Lehet, hogy nem hiszel nekem, de elmondhatom, hogy az a lány nem fontos nekem. Ő csak egy lány. Egy lány, akit én épp kihasználtam volna. Tudod, az olyanok mint te, azt hiszik, hogy mindenre fel vannak készűlve. De ezek általában tévednek. Tudod, hogy ki mit csinál a csapatban? Akkor bizonyára azt is tudod, hogy a végére 3 csapatra osztottuk fel magunkat. És két csoport keresi Korrát. Ugye, hogy vannak dolgok, amire még te sem számíthatsz.

Ekkor Azoir elindult a fiú felé, de megállt 3 méterrel előtte. És folytatta

- Le dobtam a fegyvereimet, de nem azért mert a lányt védem. A csapat többi tagja fontos nekem. De mint mondtam, vannak olyan dolgok, amire nem számítottál - mondta Azoir, majd előkapott egy kést, és reflexből a férfi felé dobta. Ugyanezzel a lendülettel, felhúzott egy másik kesztyűt, amit a zsebében tárolt, és megtámadta a mellette álló katonákat.

~ Vártak ránk... ~ jutott eszébe. ~ Vártak ránk...és tudják. Túl kevés volt az őr...túl könnyű volt ez így...túl könnyen szöktünk el, túl könnyen jött a léghajó... ~ annak ellenére, hogy a csatornában voltak, és minden mocskos volt, körbe-körbe kezdett járkálni. ~ Tudják, hogy az avatart és a léghajókat akarjuk, és ha ezt tudják, tudnak az Egyesült Erőkről is. Mi következik ebből? A többieket biztos, hogy elkapták, Azoir pedig csapdába sétált. ~ szívverése felgyorsult, és egy másodpercig tényleg elgondolkodott azon, hogy a fiú után rohan, de tudta, hogy késő. És tudta, hogy ezzel csak még több kárt okozna mindenkinek. ~ Nyugalom, Karin...vegyél nagy levegőt, ne pánikolj, maradj nyugodt...ez csak egy meccs...csak egy komoly tétekkel folyó Pai Sho meccs ~ nekidőlt a falnak, és lehúzta a szemkötőjét, hogy mindkét szemét eltakarja. Sötétre, és csendre volt szüksége. ~ Kezdjük logikusan...első pont: keresd a hibát. Mit nem vettünk észre? Hogy túl könnyű volt...ennyire egy uralkodó sem lehet hülye, hogy hagy ennyi rabot kisétálni. Tehát könnyű volt, és voltak apró jelek...jelek, amikről túl fáradtak voltunk tudomást venni ~ felsóhajtott. ~ Kettes lépés: keresd, mit csináltak jól az ellenségek ~ abban a pillanatban hasított belé. Kémkedtek. ~ Szóval kémek...okosak. De biztos, hogy nem köztünk ~ gondolta, majd visszanézett a többiekre. ~ Biztos, hogy nem köztünk? ~ felsóhajtott. Ezt a kérdést egyelőre nem tudta megválaszolni, de bízott abban, hogy elsőre volt igaza.

~ És akkor, harmadik lépés: keressük a megoldást...ha tudják a tervünket, akkor változtatnunk kell...azt vajon tudják, hányan vagyunk? Pontosan? Ha igen, akkor mindegy, mit teszünk...de talán összezavarhatjuk őket, legalább egy kicsit. Három út van, ezt érzem...vagy az avatarmentő csapat után, ami hiba, vagy a szegénynegyeden keresztül a léghajókhoz, vagy pedig a nőcikén keresztül...ha ketté válunk, annak nem kicsi a kockázata, viszont akkor se kevesebb, ha együtt maradunk... ~ felnézett, és visszatolta szemkötőjét a helyére.

- Figyeljetek – suttogta -, valakinek mindenképp el kell jutnia a léghajókig, bármi is történjen...és a biztos út arra van – mutatott a szegénynegyed felé vezetőre. De tudják, hogy a léghajóállomásra akarunk menni...valakinek meg kell próbálnia itt áttörni – mondta, és őrülten elvigyorodott. Bár izgult, és kicsit félt, hogy a többiek meghalhatnak, de ez egy játék volt. ~ Egy játék, amin nagyot lehet bukni, vagy kicsit nyerni ~ gondolta. – Szerintem – tette hozzá halkan.

Elindultak. Karint többé-kevésbé megnyugvással töltötte el, hogy végre megint csinálnak valamit, de az érzés, hogy valami nincs rendben körülöttük, továbbra sem szűnt meg. Valami fölött elsiklottak... ~ Mert amúgy azzal minden rendben van, hogy éppen a világot próbáljuk megmenteni néhány haláloson gonosz embertől... ~ bosszankodott, és a mellette lévő Aaronra pillantott.

Hallotta, amit a fiú mondott, de nem igazán foglalkozott vele...most nem. ~ Kisebb gondunk is nagyobb, mint hogy itt úszkálunk ebben a bűzbarlangban ~ grimaszolt. Hát, arra még ő sem számított, hogy két nap elteltével fognak újra kikötni. – Mondtam már, hogy imádom Ba Sing Sét? – kérdezte Aarontól, hangjában enyhe iróniával. Szinte nem is tudta elhinni, hogy ennyi idő után megint itt kötött ki.

Hirtelen furcsa hang hallatszott, és Karin a többiekre pillantott. ~ Ők tudják, mi volt ez? ~ kérdezte magától, és kis csapatukra nézett. Nagyon úgy festett, Azoirnak van fogalma, mi is akart ez lenni. A fiú rögtön suttogni kezdett, és elindult abba az irányban, amerre a többiek mentek.

A lány először csak felhúzta a szemöldökét, majd egy pillanatra lehunyta a szemét. ~ Mi az az egyetlen dolog, amitől Azoir ennyire megijedne? Ha Iona veszélyben van... ~ rosszallóan megcsóválta a fejét, ahogy a fiú után nézett. ~ Ugyan már, nem csak előérzeted van neked... ~ elkomorodott. Ha valami baj volt, nekik is ott lett volna a helyük...segíteniük kellett volna nekik.

Alig fogta fel a dolgokat, mikor egy női hang hallatszott fel, Aaron pedig belökte őket az egyik járatba, persze, csak az után, miután lefröcskölte őket a szennyvízzel. ~ Mára is megvan a szennyvíz fürdőm...de hiányzott ~ gúnyolódott magában Karin, de ahogy az őrök elhaladtak előttük, gondolatai azonnal pörögni kezdtek.

A beszélgetést egy hang törte meg, pontosabban egy tócsába lépő láb. Azoir volt az. Ezzel még a férfi sem számolt,  úgy érezte elég messze vannak attól, hogy Iona üzenete ne jusson el Azoirhoz.

- Csak egy patkány, egy kétlábú patkány. Ez jócskán kereszbe tesz annak amivel nektek készültem, sajnos lefogtok maradni a műsorrol. Köszönjétek ennek a csetlik-botlik ürgének.

Mondja a levegőbe, majd kiküld két őrt, hogy nézze meg.

-Vigyétek el őt a megbeszélt helyre. A többiek pedig kísérjék nem túl kedves barátainkat az otthonos celláikba. Nekem most gondolkodnom kell.

A többieket ezután még mélyebbre vezetik, kisebb cellákba. Négy őr maradt a férfival, aki ezután Azoirt szemelte ki magának.

-Bújj elő, akárhol is vagy. Már tudom, hogy itt vagy és te is tudod, hogy én itt vagyok. Van olyan érzésem, hogy te nem lehetsz más mint Azoir, ki más lenne olyan hülye, hogy emberi érzéseket kever a munkájába. De ha már elkezted, fejezd is be. Ismered a Varrick féle robbanószerkezeteket igaz? Nos, az a nagy helyzet, hogy nálam van egy detonátor, a szomszédos szoba alatt pedig egy titkos cella ahol a barátaid csücsülnek. Gondolom a többit összetudod rakni egyedül is, nem szeretnéd ha az Ionádnak baja esne, nemigaz? Tudod jól, hogy megteszem, mert megtehetem. Most pedig dobd el szépen a fegyvereidet, majd gyere ki tarkóra helyezett kézzel. Harminc másodpercet kapsz.

A POST MÁSODIK FELE!
Ruan némán fohászkodott a szellemekhez, elsősorban Tui-hoz és La-hoz a víz törzsiek legszentebb szelleméhez. Aztán eszébe jutott még a halál szelleme is, akivel szemben kudarcot vallott. ~ Csak van egy szellem, aki nem tart ezektől a kiséletű katonáktól. Habár, Ruan-nak így is kétségei támadtak, hogy a szellemek kisegítik őket.

~ Valamit nekünk kell kitalálni. Valamit… Körbevettek minket, egy jégfal vagy vízhullám vajmi keveset érne ellenük, és mit érnénk el vele? Csak annyit hogy még jobban magunkra haragítjuk őket. Nem hinném, hogy sikerülne elszökni ha, emelek egy közepes jégfalat, no meg aztán körbe vagyunk véve, melyik irányba kellene azt a falat emelnem? Semmi értelme… Azt sem tudom, hogy Zima mire képes. Földidomár az biztos, de ennél többet nem tudok. Jó lett volna jobban megismerni, bár talán az sem segítene most. Keino ütőkártyája elkelne itt, de… várjunk csak! Az emberi testben nem csak vér van… víz is található benne. Ha, esetleg képes lennék kiidomítani a vizet az emberi szervezetből, azzal biztosan nem számolt az ürge. Radikális de, kényszerhelyzet kényszermegoldást követel.~ hitegette magát, hogy egy ember megölésének ez a módja nem túl elítélendő ~  De sajnos erre nem vagyok képes, még a saját testemben sem éreztem meg a víz jelenlétét eddig. Most viszont megpróbálhatom, mit veszítenék vele? Semmit… Oké, koncentrálj a testedre Ruan, érezd meg benne a vizet, ha ez meglesz, utána megpróbálhatod megérezni egy katonában is, aztán ha az is megvan, jöhet a mindent vagy semmit próba, hogy kitudod-e idomítani… na de nagyon előrehaladtam, vissza a saját testemhez. Koncentrálj! A szemedet nyitva kell hagynod, különben feltűnne, hogy valamiben sántikálsz. Nem az évszázad ötlete, de semmi épkézláb nem jut eszembe, természetesen… ~ Ruan koncentrált, mint eddig még soha. Katonaság ide vagy oda, de ilyen helyzetbe még sosem került. Amíg erősen koncentrálva próbálta megérezni a vizet saját testében, reménykedett, hogy a többiek esetleg előrukkolnak egy mentőötlettel, vagy időhúzással, addig Ő próbálkozhat avval, amit kigondolt.

A POST ELSŐ FELE!

Sajnos a dolgok nem úgy történtek, ahogy elképzelték.  ~ Csapda! Gondolhattuk volna… ~Ruan mérgesen az ajkába harapott. ~ Ez nem lehet igaz…~ Mielőtt azonban bármit tehetett volna Iona tért ki a hitéből.  A lány elvesztette türelmét és magánkívül megmondta mit gondol a Fekete Napról. ~ Jól van, bevésem az emlékezetembe, hogy sohase próbáljam meg felbosszantani. ~ ebben a szorult helyzetben egy mosoly suhant át az arcán a lány reakcióját figyelve. Azonban nagyon úgy tűnt, hogy Iona nem ért el sok mindent evvel. Az a fickó, aki borozgatott, a hangidomítás ellenére is megszólalt, felszólítva a lányt hogy hagyja abba a hangidomítást, ha jót akar magának és a többieknek.

~ Ez nem jó… Ki ez az alak? Mit tud? Valami magyarázat biztosan van rá. ~ Ruan próbálta összeszedni a gondolatait. Körbenézett. Megfigyelte a helyiséget hátha észrevesz bármit, ami kisegítheti Őket a szorult helyzetből. ~Túl sokan vannak… Ha véridomár lennék… de, miket képzelek! Utálnám… ~ a gondolatára is hogy vért idomítson megborzongott.

Iona üzenetet küldött a többieknek a hangidomításával, de Ruan az ürge képét figyelve úgy érezte, hogy ezzel is számolt. ~ Hogy járhat ennyivel előttünk? A kisujjunkat sem tudjuk megmozdítani anélkül hogy ne tudná előre? Ne ess kétsége… képzett katona vagy… voltál… ~ tehetetlenségében Ruan rátette a kezét Iona vállára és melléállt. – Nem vagy egyedül, mi is itt vagyunk. Akármi lesz, együtt csináljuk végig. – mondta halkan, hogy a fekete naposok ne hallják, még az a boros ürge sem.