Azoir beletörődött abba, hogy megint nem fogadták el a tervét. Úgyis számított rá, hogy a többiek továbbfejlesztik. Később elindultak, majd újabb kis idő után szétvált a két csapat. Azoir nézte, ahogy távolodnak, majd végleg eltűnnek. Haladtak tovább, mikor egy női hangot hallottak. Azoir nem ismerte a hangot, de nem is nagyon foglalkozott vele, mert épp Iona kódját akarta megfejteni.

~ Ha jól értem bajban vannak. Viszont, ha ilyen rossz minőségű az üzenet, akkor jelen vannak az őrök is. Ráadásul hallották is. Az biztos. Most mit csináljak. A többieknek dolga van. De Ionáékat sem szabad ott hagyni fogolyként. ~ Azoir teljesen kétségbe esett. A többiek arcán látta, hogy nem hallották Iona üzenetét.

~ Amiről nem tudnak, az nem is fáj nekik. ~ gondolta Azoir majd suttogni kezdett.

- Emberek! Rossz előérzetem van. Habár nem kaptam semmi jelet - hazudott Azoir - úgy érzem a másik csapattal nincs minden rendben. Utánuk settenkedem titokban. Eszetekbe ne jusson megállítani vagy követni!

Ezzel Azoir visszafordult a csatornában, és elindult Ionáék felé. Hála a Chi-blokkolós öltüzetnek, csendben és gyorsan tudott haladni.

~ Ezek tűzidomárok, és nem földidomárok. Nem érzik a fémen keresztül, hogy jövök. ~ Ezzel a gondolattal haladt egyre bejjebb, és bejjebb Azoir. Nyíivesszői közül előhúzott egyett, és íjára helyezte. De nem feszítette meg. Csak a kezében tartotta. Hiszen közelharcra ott volt nála a kesztyű.  Azoir megpróbált nyomokat keresni, és úgy követni Ionáékat. Csakhogy az egyik fordulónál egy teljesen másik irányba kanyarodott, és így nem abba a terembe jutott, ahol a többiek estek fogságba, hanem az az mellettibe. Hallotta, hogy a másik szobában miket mondanak egymásnak, de egyenlőre bölcsebbnek látta, hogy nem avatkozik bele a küzdelembe. Ült a teremben és nyugodtan várta a végkifejletet.

Aaron a három új lány felé sandított, miközben a kardforgatót gyógyította. ~Nem is mutatkoztam be nekik.~ jutott eszébe. ~Igazából most nincs is kedvem a bájcsevejhez, menet közben majd megjegyzik a nevem.~ Azért hanyagul feléjük biccentett, majd újból Quanra fordította a figyelmét, mikor az röhögcsélni kezdett. Aaron szemöldöke a homlokáig szaladt. ~Talán nagyobb a probléma a fejében, mint ahogy azt először gondoltam.~

Mikor Quan beszélni kezdett, Aaron szótlanul hallgatta. A kardforgató elpillantott a válla felett, mire a fiú kissé elvörösödött és dühösen összehúzta a szemöldökét. Ezután Quan tovább locsogott és Aaron elgondolkodott a mondandóján. ~Ennyire az arcomra lenne írva, hogy sok a gond velem? Túl sokat gesztikulálok.~ fintorodott el. ~És még ilyenkor is...~ gondolta dühösen. Elveszettnek érezte magát az előbb elhangzottaktól. Zavartan felnevetett. A vizet a kulacsába idomította, miután befejezte a gyógyítást, majd Quan vállába öklözött. Erősen. – Sok mindenkit el kell intéznem, de sajnos te nem vagy rajta a listán – vigyorodott el. – Sajnálom, hogy fejbe dobtalak egy jégdarabbal – motyogta halkan, majd elvörösödve otthagyta a férfit.

Megigazította a hátán lévő, bombákkal teli hátizsákot, miközben örömmel konstatálta, hogy Karin, Kira, Zima, valamint az egyik új lány is egyetért vele, miszerint időhúzás várni. Nem is húzták sokáig az időt, hamarosan elindultak. ~Végre.~ A csatornában a sor elején ment és idomította maguk körül a szennyvizet. ~Ez undorító.~ fintorodott el. Nem sokkal később kettéváltak. A tervek szerint Iona, Ruan, Night, Zima és Iruk mentek megkeresni Korrát, miközben ők a léghajó-problémát voltak hivatottak megoldani. ~És itt vagyunk. Ez most már tényleg élesben megy.~ Aaronon kezdett felülkerekedni az izgalom. Pláne akkor, amikor Karin és ő kezdték el vezetni a csapatot. Hangosan nyelt egyet. ~Csak nyugalom Aaron, gond egy szál se. Mit neked a felelősség.~

Karin és ő mentek elől, miközben a többiek követték őket. – Romantikus első randevú, nem gondolja, Hölgyem? – váltott át viccből sznob stílusra, gúnyosan utánozva a gazdag embereket. – A levegő aromája ma kivételesen illatos – fintorodott el. Hirtelen feltűnt előttük két őr, de Quan, mint a villám elbánt velük, Aaronnak még pislogni se volt ideje. Meglepődve bambult maga elé: - Ez meg mi a fene volt? – kérdezte hitetlenkedve, de csak mentek tovább.

Ekkor egy elágazáshoz értek és az események felgyorsultak. Egy pukkanás hallatszott a levegőben, mire Aaron csak a homlokát ráncolta, majd egy határozott női hang szólalt fel és őröket küldött, pont az ő irányukba. A fiú a sokktól abbahagyta az idomítást és a szennyvíz csattanva érkezett a földre, beterítve mindenkit. ~Ügyes vagy Aaron, mint mindig.~ Gyorsan megrázta a fejét és csapat tagjait a másik járat felé lökdöste, míg a katonák tovább nem haladtak. Egyenesen arra, amerre Zimáék is mentek.

- Bajba kerültek – morogta idegesen a fiú. ~Nyugalom Aaron, vegyél egy mély levegőt.~ Így is tett. ~Nem lehetsz most idegbeteg, számítanak rád.~ Felvette a komoly arcát. - Most mi legyen? – kérdezte határozottan úgy mindenkitől. – Menjünk Zimáékhoz vissza, vagy keressük meg azt a furcsa nőt, aki a katonákat küldte? Azt mondta: „… léghajókat biztonságban kell tudni.” Vagyis valószínűleg ő a kulcs a járművekhez. Vagy tartsuk magunkat az eredeti tervhez? – A csatorna falának dőlt. Már nem érdekelte a kosz. ~Most már tök mindegy. Ezért kár volt megfürödni.~

/A léghajóállomásra tartó csapatnak/

A szétválás után nyugodtan haladtak, Aaron és Karin vezette a csapatot,ők amennyire ismerték az egyhangú alagutakat, itt szinte nem is voltak őrök, csak egy-két őr tűnt fel, ezekkel Quan kénye-kedve szerint elbánhatott. Egy-két patkány rohant végig a kihalt járatokban, de semmi több. Míg nem egy elágazásba közelébe nem értek. Ekkor egy torz üzenet érkezett meg, nem nagyon lehetett felismerni, pontosabban csak Azoir ismerte fel. Iona volt az, nem tudni mit akart közölni velük, de a furcsa hangot nem csak ő hallotta meg. Azok akik már korábban összefutottak a sárkányházakban ismerős volt a most felszólaló hang. A nő volt az, aki korábban felakarta gyújtani azt.

-Menj és nézd meg, honnan jött ez a hang a léghajókat biztonságban kell tudni.

A hang a velük szembeni részből érkezett. Azt Karinék sem ismerték, mert korábban le volt zárva a mellette levő járatot viszont igen egyenesen a szegénynegyed utcáira vezetett. A hang után négy őr jelent meg, de még időben el tudtak bújni tőlük. Választaniuk kell, szembenéznek a nővel, vagy pedig a szegénynegyed utcáiról közelítik meg a léghajóállomást. Egy hosszabb de unalmasabb út és egy rövidebb, de veszélyesebb út áll előttük.

/Elnézést, hosszabb volt csak lemerült a laptopom és újra kellett írnom/

~ Hogy a... Ha lehet még jobban gyűlölöm ezt az embert. Vagy még százszor jobban... ~ A férfi folytatta a mondanivalóját, és Iona elsápadt. "Sorra ölik meg a barátaidat. " Eszébe jutottak Chuang szavai, az oxigénidomításról. ~Bár képes lennék rá! Akkor beválthatnám az ígéretemet, vagy legalább elérhetném, hogy elájuljon ez a szemét disznó! Akkor nem árthatna nekünk.~ aztán eszébe jutott valami. ~Ha megadást tettetek, majd, ha bezárnak, elkezdek meditálni, elválaszthatom a szellemem a testemtől, és figyelmeztethetem a többieket a veszélyre. De ha nem zárnak be...~ végignézett a szellőzőkön. ~Valahogy itt is kapnak levegőt...~

- Rendben. - bólintott, és feloldotta a némítást, majd pillanatok alatt cselekedett. - Elfogtak minket, tűnés a városból! - kiáltotta, majd tett egy mozdulatot, és a szellőzőn keresztül kiküldte az üzenetet Azoirnak. - Na ezt védd ki. Megölni nem öltelek meg, és feloldottam a némaságot. De a levegő a szabadság eleme, ha ismered a fogalmakat. Attól zárj el, ha tudsz! - noha hevesen vert a szíve az izgalomtól, Iona gúnyosan elvigyorodott. - Számoltál ezzel a gyönyörű, kidolgozott kis tervedben? Ölj meg, ha tetszik. Vedd el a képességeimet. A barátaim nem tettek semmit, csak én. Rajtam állj bosszút, ha úgy gondolod. - lépett elő. - Ha van benned még tisztesség, meg tudod különböztetni a bűnöst az ártatlantól. Igaz, itt te vagy az egyetlen igazi bűnös.

A lány megdöbbenve láthatja, hogy a férfi talpon marad, körülbelül fél métert csúszik odébb. A hangidomítás ugyan mindenkit lenémított, de a férfi ettől független felszólal.

-Csak egy idióta megy fejjel a falnak. Mint most te. Ahogy azt már mondtam, tudom, hogy légidomár vagy. Tudom, hogy hogyan idomítasz. A levegő segítségével elzárod a másik hangját, de tudod erre is van egy technika, pont úgy ahogy a legtöbb idomár trükkre. És csakhogy tudd kislány, nem félek tőled. Próbálhatsz megölni, de néz körül. Ha egy ujjal is hozzám mersz érni, akkor ezek it mind *mutat a több tucat katonára* sorra ölik meg a barátaidat és téged hagynak utoljára. Hidd el, végignézni sem lehet kellemes a másik halálát, hát még a másik kínhalálát. Szóval azt ajánlom neked, hogy maradj veszteg, old fel a többiek némítását mielőtt utasítom az őröket arra, ami a rendeltetésük. Bedugni titeket egy nyomorult cellába!

~Disznó...~ gondolta a lány. ~Hogy van képe megfélemlíteni egy szellemet? Fogságban tartani az avatárt, kihallgatni az emberek magánbeszélgetéseit, megölni egy csapat ártatlant? Gyülölöm ezt az embert, komolyan mondom...~

A düh felkúszott Iona torkában, és jól emlékezett az első eseteire a hangidomítással. Először csak egy légáramlatot küdött rúgással a férfi felé, de miután egy Fekete Napos katona azt könnyedén kivédte, felemelte a kezét, és elnémított mindenkit. Az egész teremben csend lett, ő pedig, egy pillanatra sem szakítva meg a némaságot, még küldött a férfi felé pár erősebb légáramlatot. Noha senki más nem tudott beszélni, ő maga dühösen megszólalt:

- Szánalmas, hogy magukban ennyire nincs tisztelet. És még csodáltam, hogy a szellemek nem bíznak bennünk! Undorító amit művelnek! Maguk is undorítóak. Szánalmas nyomorultak, akik még az életüket sem tanulták meg értékelni. Nem is tudom mihez hasonlítani magukat, egyszerűen nincsenek rá szavak, mennyire rohadékok. Emberek haltak meg a szemem láttára, értelmetlenül, mert maguk hidegvérrel lemészárolták őket. És tudják mit? Eddig visszafogtam magam, de most rohadtul elszakadt a cérna, és ha maga még egyet kortyol abból az átkozott borból, esküszöm, a fejére borítom! És tudja mit? Ha a barátaimnak bármi baja esik, soha életében nem beszél többet! Ha... ha bármi történik a többiekkel, ha még valakit megölnek a maga parancsára, ha még egy halált végig kell néznem maguk miatt én esküszöm, hogy... - egy pillanatra megtorpant. - Megölöm magát. Egész életemben tiszteltem az életet, de meg tudom tenni, ha kényszerít.

Iona remegett, miközben beszélt, részben a dühtől, részben attól amit mondott. De akkor, abban a pillanatban túl sok volt neki az egész. A teljes némaságban, amelyet továbbra sem oldott fel, várta, mi lesz a reakció. 

/A Korra mentő csapatnak/

Miután mindenki elmondta a saját tervét a csapat kettéoszlott. Azok akik az avatárért mentek meglepően kevés ellenállásba ütközhettek az úton. Csak egy-egy Fekete Nap katona volt és ők is a gyengébbek közül. Már csak egy csatornarész volt a központi teremig, tisztán belátták a termet. Több Fekete nap katona is volt ott, egy kört alkottak. Nem látták ki van a közepén, az egész termet Platina borította így érezni sem tudták az idomárok.

-Ne bújkáljatok, gyertek csak elő.

A katonák ekkor két oldalra állnak szét, egy ötszemélyes asztalnál ücsörgő fiatal férfi hangja volt az. Több tucat őr vette őket körbe, Korra sehol sem volt.

-Meglep, hogy nincs itt az avatár igaz?

Kortyol bele az italába, majd folytatja.

-Ó, de udvariatlan vagyok.  Foglaljatok helyet nyugodtan *felemeli a poharát* menekülni már úgy sem tudtok.

Épphogy csak kimondta, a többi járat esetleges menekülőútjait is elzárták a napkatonák.

-Kiszámíthatók, ostobák,  eszetlenek. *leteszi a poharat és tapsolni kezd* Gondolom érdekel az, hogy hogy hol buktatok el. Ne hibáztassátok magatokat, csak átléptetek a nyilvánvalón. Gondolod, hogy az uralkodó hagyna bárkit is szökni hagyni...főleg többszáz embert? Ugyan már. Az én ötletem volt, hogy válasszunk szét titeket, Nighték mentőakciójára nem számítottam, de mindegy is. Azzal vagy anélkül, de összeállt a tervem. Szépen összekovácsolódtatok azon idő alatt, amíg a táborban voltatok. Mit gondoltok, valaki csak úgy megőrül és halálba sodorja több másik társát. Nem, maga a gondolat is szürreális volt, ahogy az is, hogy magára hagyjuk a szökevényeket *az egyik ujjával mutat Ruanék felé* arról pedig ne is beszéljek, hogy egy LÉGHAJÓT adunk nekik. Nem, ez az egész az én tervem volt. Most már tudom, nektek hála természetesen, hogy az Egyesült Erők hadai közelednek és azt is, hogy a barátaitok épp támadni készülnek. Mindenre fel vagyok készülve, de honnan tudom mindezt. *A borospohárért nyúl, majd tölt magának és folytatja* fogalmazzunk úgy, hogy van aki sok mindent megtesz az életéért, még a sajátjait is elárulja. Előbújhatsz szellem.

Egy apró, félénk szellem jelenik meg.

-Ő veletek volt, az volt a feladata, hogy megfigyelje Lee-t. Sőt, még az is az én tervem volt, hogy Lee legyen az, aki elkísér titeket odáig. Ismertem annak a katonának a jellemét, tudtam, hogy érdekelni fogja a tervetek. Tudtam, hogy a becsülete mindennél fontosabb így nem fog árulkodni. Viszont...ha megfigyeltetem az teljesen más. És őt éreztétek is, a barátnőtök Karin...de nem törődött vele. Eme csöpségnek hála minden titkotokat tudom, nem igaz Night?

Kacsint a rendőr felé.

-Mindent ami elhagyta a szátokat tudok és felhasználtam ellenetek.

Tekintete Iona felé irányul, aki látszólag Korrát kereste.

-Szokták mondani, hogy a szerelem vak Iona, de nem...ez most nem a te hibád. Legutóbb,mikor körbenéztél még tényleg itt volt Korra, de már nincs. Nem tudom hol van. *Az újonnan feltűnő szellem felé tekint és egy őr ketrecbe zárja azt.* Köszönöm a segítséget barátom, nagyra értékelem.

Majd miután hosszúra sikerült mondókáját befejezi leül és vár,nem fogatja el az ötös csoportot, mintha a reakciójukra várna.

/Így néz ki a férfi: LINK/

Zima már épp indult volna Kira után, mikor Azoir új tervet javasolt. Nem tetszett neki. ~ Fölösleges időpazarlás. Karinnal mi érezzük a földön keresztül az ellenséget. Inkább menjünk. Minél előbb elkezdjük, annál előbb túl leszünk rajta. ~

Miközben Iona elindult meditálni, Zima a családjára gondolt. ~ Éppen hogy visszatértem hozzájuk már el is kellett jönnöm. Nagyon remélem, hogy nem esett bajuk. Anya, apa, Aylee… remélem jól vagytok. És te is Zerg. Remélem, valahol a világban éppen jó célt szolgálsz és nem ezeknek a szörnyetegeknek az oldalán állsz… Tíz évig sosem éreztem azt, hogy annyira a családom mellett lenne a helyem. De most… Hiányoznak és aggódom értük. Messze vagyok tőlük. Egyáltalán mit keresek itt? Sokaktól hallom, hogy ők nem hősök. Hát én sem vagyok az… csak ha már belekeveredtem, úgy érzem kutya kötelességem segíteni. Csak legyen már vége… ~

Iona rövidesen visszatért és vázolta a lenti helyzetet. Aztán Zima fülét megütötte a vízidomárlány ötlete, amire Kira rögtön reagált. Feléjük fordult.

- Ez nekem is eszembe jutott, de ahogy Kira is mondta, öngyilkosság. Bár ha kicsit többen lennénk… - aztán Zimának eszébe jutott Night naplója. ~ Azzal megvalósíthatnánk, hiszen Karinékkal mi láttuk az uralkodót… Nem! Mikre gondolok, a fenébe, nem! Ő is egy ember. Szörnyeteg, de ember. Nem tehetjük ezt, nincs ehhez jogunk! ~

Miután a kocsi reflektora elvakította, sokáig fekete foltok úsztakáltak Elaina szeme előtt. A sofőr, Azoir mondta, hogy hozott élelmiszert és fegyvereket. Elaina rögtön azokat kezdte el keresni, mit tud felhasználni. Főleg tőröket vett el. Közben a szellemlány visszament a csapatához.

Az út hosszú volt, de Azoir tövig nyomta a gázpedált és így gyorsan odaértek. Közben Elaina evett pár falatot. Közel jártak már Ba Sing Séhez és tisztán látták, hogy egy léghajó felrobbant. A kocsiból kiszállva Elaina a saját nevét hallotta meg. Night volt az. Eközben néhányan üdvözölték őket ebben a kellemes helyzetben.

~Hát ő meg mit keres itt???-kerekedett el Elaina szeme. Örült, hogy egy ismerős arcot láthat. ~Night sokat segített nekem a bátyjám keresésében. Valószínűleg néhány szabályt is megszegett.~ villant fel.

Night odajött hozzájuk és gyorsan, tömören elmondta mi a helyzet és nekik mi a dolguk. Szétosztott néhány csomagot és elmondta, hogy kik a csapattársaik. Az újoncok ~vagyis mi~ a nagyobb csoporttal léghajókat fognak szédszedni, míg a kisebb csapat Korra avatárt fogja kiszabadítani. Elaina megjegyezte az arcokat, de a neveket már nem tudta párosítani hozzá.

A léghajó felrobbanása miatt egy kisebb zűr keletkezett, Elaina csak úgy kapkodta a fejét. Vártak. Ketten elindultak majd visszafordultak. Másik kettő meditált, az egyik a szellemlány volt. Chou a többiekkel a tervet szövögették.

 Iona ~asszem~  abbahagyta a meditálást, odament a vitatkozó személyekhez és információkat adott át azoknak. Közben Elaina  a kopott cipőjét vizsgálgatja.~Szeretnék segíteni a gond megoldásában. De sok az ismeretlen dolog.~ Kezd el a lány merengeni ~És sok az ismeretlen személy.~ Jön rá, mikor felpillantva felméri a helyzetet.

Elaina Night-ra pillant. A fiú a kiigazítás óta nem szólalt meg. Csak a fal tövében ül és vár.~Valami határozottan megváltozott benne.~ Elaina fogja magát és leül Night mellé. Csöndben hallgatja az érveket és a felröppenő ötleteket. Nem egy vezéralkat és nem akar még nagyobb vitát kirobbantani. 

Kira morogva sétált ki a csatornából. ~Rosszul vagyok!~forgatta szemét Azoir érzelmekkel megspékel ötletén. Aaron Azori-nak szánt mondatán felhorkantott. Iona tovább fejlesztette az ötletet. Erre Aaron zúgolódni kezdett. Kira egyet értett a vízidomárral.       

–Teljeséggel mindegy, hogy felderítitek-e a terepet vagy sem.  Sejtik, hogy valaki jön! –bökött indulatosan arra felé, ahol lezuhant a léghajó. Karba fonta a kezét és a falnak dőlt. A lábával idegesen dobolni kezdett. ~Mindegy… Derítsék fel a terepet…~ nézett Iona után, aki elment meditálni.

Amíg várt egy kis lángocskát idomított a tenyerébe. ~Fekete Nap… És már megint a tűzidomárok… ~ emlékezett a 100 éves háborúra. Kira összezárta a tűz körül a tenyerét. Égette egy darabig, majd lassan kialudt. Iona visszatért a csatornából és beszámolt az őrök helyzetéről.  Végig hallgatta. ~Induljunk már… Én csak azt akarom, vége legyen a Fekete Napnak, és ne újabb évekig a tűznépe legyen, akit utálni kell ~ Lökete el magát a faltól. ~Korra felőlem maradhat, ahol van… ~

Az újjak közül Chou felszólalt: - "Oszd meg, és uralkodj." Talán jobb lenne egy olyan terv, ahol különválunk és úgy szivárgunk be a Fekete Naposok vezetőihez. Ha megfosztod a kígyót a fejétől már nem életképes. Valószínűleg a szervezetük is hasonlóképp járna.

Elgondolkodva meredt rá. –Mondasz valamit… - Kezdet járkálni fel alá. –De az egyenlő az öngyilkossággal –őrült vigyor suhant át az arcán –De mi nem?  

Iona végighallgatta Ruan szavait, és akármennyire szorult volt a helyzetük, örült neki. Ezek szerint hasznosak voltak a tanácsai, és azok alapján tényleg sikerült fejlődnie a meditációban.

- Elvileg lehetséges, és biztosan nagyon jó szolgálatot fog tenni. Ha fogságba esik valamelyikünk, segíthet a kapcsolattartásban. - töprengett. - És az biztos, hogy jó uton haladsz a szellemi projekció felé. Ha véget ér a küldetés, a Légtemplom szigetén mindketten fejleszthetjük majd ezt a technikát, én is szívesen tanulnék még róla. Viszont... az aggasztó, amit mondtál. Ha Korra ennyire elkeseredett, az nem fog jót tenni a szökésnek. Persze borzasztó, hogy tolószékbe került, de nem olyan aki feladja, igaz, csak keveset beszéltem vele amikor ő is a szigeten lakott.

~Persze mit tudhatok én? Nem vágytam világmegváltó szerepre soha életemben, nem fosztottak meg a képességeimtől, nem volt részem olyan fájdalomban, mint neki, és sosem éltem át teljes reménytelenséget. Honnan tudhatnám, hogy hol van a pont, ahol az erősek is megtörnek, ha még a közelében sem jártam?~

- Viszotn igazad van, sietnünk kell. Sokat késlekedtünk így is, talán már azt hiszi, elfogtak minket, és senki nem tehet semmit. És persze ott van az a probléma is, hogy még mindig céljuk visszahozni Sozinékat, és a Halál Szelleméről nem hallottunk, mióta elhagytuk az erdőt. Gyorsan kell cselekednünk. Itt lenne az idő, hogy végre elszánjuk magunkat az indulásra, mert minden perc számít. És ha elkésünk, talán felesleges töprengeni azon, mi lehetne a küldetés után...

Chou egyet értett azzal, hogy az álcázós terv csak időpocsékolás, nem is beszélve arról, hogy mi van, ha Azoir lebukik és mégis megölik őt. A Fekete Nap már rengeteg emberrel végzett. Csak idő kérdése, hogy mikor kapják el őket is.

~Nem szabad ilyen negatívnak lennem! Muszáj lesz pozitívan hozzáálni a dolgokhoz. Nem akarom, hogy még többen meghalljanak.~

 - "Oszd meg, és uralkodj." Talán jobb lenne egy olyan terv, ahol különválunk és úgy szivárgunk be a Fekete Naposok vezetőihez. Ha megfosztod a kígyót a fejétől már nem életképes. Valószínűleg a szervezetük is hasonlóképp járna.

Ruan különösen érezte magát, ahogy elmélyült a meditálásban. Érzések keringtek körülötte, amit nem tudott mire vélni. Teljes mértékben koncentrált. Azt is észben tartotta amit Iona mondott neki. Letörtséget és magányt érzett.~ Ezek az én érzéseim? Vagy… lehetséges lenne? Korra… ez Ő lenne? ~ Várakozott kicsit, próbált az érzésekre koncentrálni jobban, hátha tovább jut. Már biztos volt benne hogy az érzések Korra-é. Öröme nem tartott sokáig. Az érzések érzete amilyen gyorsan jött hasonlóan gyorsan el is tűntek. Majd Iona hangjára lett figyelmes, és kinyitotta a szemét. Végighallgatta, amit a lány mond felderítő útjáról.

- Szerintem rendben lesz ez így, Iona. Viszont a többieknek is igazuk van, nem vesztegethetjük tovább az időnket. Indulnunk kell! Feltéve, ha nincs másnak mondanivalója. Egyébként – fordult az új arcok felé. – Ruan vagyok. – mutatkozott be illendően.

Ruan gondolt egyet, odament Iona mellé és hallkan, hogy lehetőleg más ne hallja meg, elmondta legújabb tapasztalatait a meditációjáról. – Iona, figyelj, a mostani meditálásom alkalmával azt hiszem, egészen bizonyos vagyok benne, hogy Korra érzéseit éreztem. Ez lehetséges lenne? Már azért gondolom, hogy Őt éreztem, mert nagyon elkeseredett, megtört érzések keringtek bennem, és ha ez igaz, jobb, ha minél gyorsabban kihozzuk onnan. Mit gondolsz? A végén talán, remélem, képes leszek elválasztani a szellemem a testemtől, úgy ahogy Te.- kíváncsian nézett a lányra, válaszát várva.

A meditáció sikerrel járt, Iona érezte, hogy elszakad a testétől. A csatornarendszer bejáratánál jelent meg, így elkezdett befelé sétálni. A félhomályban látta az elágazásokat, de hosszúnak tűntek, és nem tudta mindet átvizsgálni. A bevezető szakaszon senki nem járt, és a fő csatorna amíg csak látta, üres maradt. Koncentrálva próbált eljutni Korra börtönének bejáratáig, ahol, noha éppen nem volt senki, hallotta az őrjáratot. ~Ez így talán elég információ. Adják a szellemek, hogy elég legyen!~

Kinyitotta a szemét a fal mellett, ahol meditált, és odalépett a többiekhez.

- A fő csatorna biztonságos, és a bevezető szakasz összes mellékcsatornája is. Később viszont sűrűsödnek az elágazások, és csak egy részüket tudtam átnézni. Korra börtönénél van egy őrjárat, ha jól hallottam, hatan, heten lehetnek egyben. Nem láttam, így nem tudtam megítélni, de a rab fontosságából ítélve mind tűzidomárok. Vagyis készülnünk kell harcra is. - végignézett a többieken. - Kénytelenek leszünk elindulni, de résen kell lennünk. Burokszerűen egy részen megszüntethetem a hangok áramlását, ami azt jelenti, mi tudunk beszélni, de mások nem hallanak. Kellemetlen helyzet, hogy mi sem hallanánk egy támadást, úgyhogy kétélű fegyver. Ha inkább nem használjuk, akkor is elöl megyek, érzékenyebb a hallásom, mint bárkié, így hamarabb észreveszem a Fekete Napos őröket. Mit gondoltok? - kérdezte.

~Nem lesz egyszerű. De meg tudjuk csinálni. Muszáj megcsinálnunk.!~

A POST MÁSODIK FELE!

- Aaronnak igaza van – jelentette ki. – Azoir, én megértem, hogy Ionát távol akarod tartani a veszélytől, de...az idő pénz. Sietnünk kell, azok az őrültek lebuktattak minket – a lány a légidomárra nézett, aki meditálni kezdett. ~ Remélem, sietni fog, és nem kerül bajba... ~ - Korrát minél előbb ki kell szabadítanunk, és segítenünk kell az Egyesült Erőknek...egy felderítés túl kockázatos lenne, attól tartok. Benne van az esélye a lebukásnak, ami pedig végzetes lehet – újra a csatorna felé pillantott. ~ Mennünk kéne. ~