Zima a lehetőségeiken gondolkodott, de hiába, semmi sem jutott eszébe. Meghallgatta Iona és Chou beszélgetését. Voltak benne jó ötletek, de mégse… ~ Szerintem abban fogunk megőrülni, hogy megpróbáljuk kitalálni, mi az, amire nem számít… Remélem a másik csapat jobb helyzetben van, mint mi. Csinálni kéne valamit, de mit? Vajon mi lehet a szőke gyengepontja? ~ Aztán Night kifejtette, miért is nem lehet kivitelezni Azoir tervének a másik felét, hogy valami őrültséget csináljanak. ~ De Iruk bevetése tényleg jó ötlet. Bár mondjuk az ő módszerei is megkérdőjelezhetőek, de… mással nem tudnánk eredményt elérni. Őt nem tudjuk megakadályozni, bármit is tesz… Ha mi próbálkoznánk valamivel újra elfognának, esetleg akkor már chi-blokkolnának és még ennyit sem érnénk, mint most. Utálom ezt az egész helyzetet. ~

Ezután jött az a rész, hogy Night félre vonta. Ettől tartott. ~ Még nem dolgoztam fel teljesen azt, amit mondott, de rá fog tenni még egy lapáttal… *végig hallgatta* Night, miért vagy velem ennyire őszinte? De most komolyan? Most én érzem magam iszonyúan, azért mert tudok róla… ~ Mindez az arcára van írva. Mély levegőt vett. Próbált nyugodt maradni. Halkan beszélt, nehogy a többiek meghallják.

- Night, nem hittem volna, hogy be fogod jelenti, ha… használni fogod. Megértem, hogy miért teszed, tudom, hogy mennyire veszélyes alak. Tudom, hogy tisztában vagy a tetted súlyával. Na meg az én álláspontommal. Meg hogy lényegében nem különbözik attól, mintha karddal vagy idomítással állna ki ellene valaki. De mégis… biztos, hogy ez a megoldás? Egy emberről van szó… még ha szörnyeteg is… A gyilkosság sosem megoldás! Tudom, hogy annak idején azt mondtam, hogy nem állok az utadba, de elbizonytalanodtam... Kérlek, gondold át még egyszer! ~ Ahogy ismerem, úgyis megteszi… Úgy érzem, meg kéne akadályoznom… Mert meg tudnám hisz földidomár lennék, vagy mi fene de… nem tudom, mit csináljak… ~

Lehajtotta a fejét. ~ Ha nem mondod el, most nem emészteném magam emiatt… Vajon ha meg lesz a fickó neve, rögtön cselekedsz? Akarok-e többet tudni erről az egészről? Ért-e valamit, hogy koptatom itt a szám? Vagy nem is kéne semmit sem csinálnom? És vajon Iruk mit fog megengedni magának azért, hogy segítsen nekünk? ~

Iona még mindig válaszra várt, de Aaron egy jégpáncéllal védte meg magát... Quan pedig kissé brutálisabb módszert választott. Iona sokkos állapotban szemlélte, ahogy a kardforgató nekirohan két katonának, az egyiket mellkason, majd nyakon szúrja a másiknak először a kezét, majd a fejét vágja le, és pajzsként használja a testét. Eleinte nem mert mozdulni a nő elől, de mivel Aaron, és Quan is védekeztek, úgy látta, nem tud túl sokat nehezíteni a Naposok helyzetén. Ennek ellenére tovább várta a választ, csak odakiáltott Quannak:

- Gratulálok. Megöltél két embert. akik talán abban sem voltak biztosak, mit csinálnak. Ha ember emberre támad, akkor rosszabb az állatoknál. - jegyezte meg szemrehányóan.

~Az én filozófiámban nincs helye gyilkosságnak. Kivéve...~ Eszébe jutott, mikor megfenyegette a szőke férfit. Bűntudata volt a kimondottak miatt. Elhamarkodottan beszélt, fejjel ment a falnak, ahogy meg is mondták neki. ~Nem tudnék ölni. Mindegy, mit mondtam akkor. És fel nem fogom, hogy Quan hogy képes rá...~

Quan miután visszaugrott látta,hogy a jég felolvadt és a nő sértetlen maradt.
~Hát, most mi legyen? ~Ekkor négyen elkezdtek tüzet varázsolni. ~Hülye idomárok~ Quan egy kettő elől elhajolt, de látta, hogy a nő kardjával suhint felé.
~Na ezt már nem.~ Quan gyorsan kivédte és éppen kicsavarta volna a kezéből a kardot mikor látta,hogy Aaron felé lőtt. Quan másik kezével elkapta a nő karját és följebb vitte, de már késő volt. Quan látta,hogy Aaront eltalálták. ~Na szép. Most ezért levágom mindet.~ Ekkor Iona szelleme jelent meg. Quan hirtelen megilyedt.~Huss,huss szellem menj innen!  Ja Iona. Huh.~ Látta,hogy bal oldalt két katona nem érti teljesen mit történik és a nő sem látott rendesen. ~Na nektek végetek mint a botnak~

Quan rohanni kezdtett a két katona felé és mielőtt bármit is tehetett volna a bal szélső melkasában érezhette a fémet és rá egy pillanatban a nyakában. Összerogyott. A másik se volt szerencsésebb. Quan látta, hogy idomítani akarna ezért gyorsan megszabadította két felesleges kézfejétől. Ezután fejét segítette le a helyéről. Majd a halott tűzidomárt fedezékként használta a többi tűzidomár lövésének levédésére.~Na te legalább jó célt szolgálsz. Aaron hol vagy ? Pajtás nagyon kellenél.~

Aaron egyre ziláltabban vette a levegőt, úgy érezte magát, mint akit csapdába ejtettek. ~És tényleg ez történt.~ Megrohanta egy emlék, mikor a mostanihoz hasonlóan lesújtottnak érezte magát.

Shinnel már 1-2 hete együtt voltak, továbbra sem tudta lerázni a kisfiút, bármit mondott neki. Aztán egy este, mikor egy hegyen keltek át, megtámadta őket egy bandita. Aaron először a döbbenettől mozdulni sem tudott, döbbenten nézte, ahogy a férfi Shin nyakához szorítja a kését.

- Csak semmi gond fiúk – morogta az útonálló rekedt hangon. – Szépen odaadjátok nekem a holmitokat és mindenki boldogan távozik - mosolyodott el ördögien.

- Engedj el te barom! – a kisfiú próbált kiszabadulni a férfi szorításából, de esélye sem volt. Egy kicsit megvágta a nyakát a sok mozgolódásban. Az idegen felnevetett. Aaronban ekkor szakadt el a cérna. Mielőtt gondolkodni tudott volna, véridomítással a levegőbe röptette a férfit, aki a sziklának csapódott. Shin elképedten meredt rá: - Te csináltad ezt? – hátrált egy lépést. Aaront megrohanták az apjával kapcsolatos emlékek és reszketve a földre ült.

- Én nem akartam, én nem – motyogta maga elé. Eközben Shin odajött hozzá és leült mellé. – Minden rendben lesz, tesó – mondta. Aaron akaratlanul, meglepetten felhúzta a szemöldökét. – Most menjünk, mielőtt ez a szarzsák felébred – mutatott a tűzidomár fiú az ájult férfira.

Aaron újra a csatornában volt, a csata közepén. És hála az elkalandozásának, a jeges fagyasztása a nő ellen mit sem ért, megtört a koncentrációja. Fogalma sem volt, hogy mit tegyen. Figyelmét jóformán teljesen lekötötte, hogy elbalettozzon a felé irányuló tűzcsóvák elől és apróbb vízidomításokkal blokkolja őket. Ekkor szólt hozzá a hárpia és Aaron megmerevedett. „Ez nem igaz, minden nap cipelem ezt a terhet, szinte mindig erre gondolok. Maga nem tud semmit! Én nem tehetek róla! Én nem…” – akarta volna mondani, de egy hang sem jött ki a torkán. ~Igaza van, szörnyeteg vagyok. Hiába próbálok változni. Vajon mennyi mindent tudhat?~ A következő pillanatban egy fekete tűzgolyó száguldott felé, ami elől már nem volt ideje kitérni. Eltalálta a mellkasánál és keményen csatorna falához csapódott. Nagyot nyekkenve puffant a földre, majd a falnak dőlt. Látta, hogy megjelent Iona a harcoló Quan és a nő között, de Aaron nem tudta kivenni mit mond a lány, zúgott a feje.

Szinte fuldokló módjára kapkodta a levegőt. Végső elkeseredésében egy vízbuborékot idomított az alakja köré a szikrázó szennyvízből - az őrült nő áramot vezetett bele -, mintegy pajzs, majd azt lassan keményre fagyasztotta. A saját kis burkában ült, ami csaknem elnémította a csata hangjait. ~Minden rendben lesz, minden a legnagyobb rendben lesz.~ ismételgette magában őrült módjára. Fogalma sem volt meddig fog kitartani a kis védőpajzsa, de nem is érdekelte. ~Nyugalom Aaron, nyugalom. A francokat! Az a hülye banya!~ Felhúzta a lábát a mellkasához, majd keresztbefonta rajta a karját. Eközben erős fájdalmat érzett a szíve tájékán, de nem foglalkozott vele, csak meredt maga elé, nézte a jégfal mögött halványan látszódó, harcoló alakokat. Érezte, hogy szépen lassan, jégdara lepi be a falat, ahol nekidőlt. ~Haszontalan...~

Iona úgy látta, nem tud segíteni. Night Zimával beszélt, Ruan Azoirt gyógyította, aki alig tudott felállni. Mivel, noha a terv balul ütött ki, még mindig ő volt a két fél közötti kapcsolattartó, leült meditálni, és a másik csapatra koncentrált.

A szellemi kivetítés egyre rutinosabban ment neki, hamar ott találta magát Aaronéknál... egy csata közepén. Mellesleg éppen átment rajta egy kard, mivel Quan, és egy páncélos nő közé került.

~Ezt sosem fogom megszokni.~ sóhajtott. ~És mit tudok itt segíteni? Te jó ég, egy szellem vagyok, egy halom páncélos harcossal szemben! Ha legalább meglenne az idomításom... De csak szavaim vannak...~

- Maguk szerint ez jó dolog? - lebegett a nő elé. - Mármint nem arra gondolok, hogy tűzgolyókat dobálnak másokra, az egyértelműen nem jó. De... van fogalmuk róla, hogy mit csinálnak? Beszéltem egy Fekete Napos íjásszal, és neki fogalma sem volt róla. Harsogta a Tűz Népének dicsőségét, de nem is értette, hogy mi a céljuk. Ezért, mielőtt elintézi a barátaimat örülnék néhány válasznak. Engem nem tud megölni, szellem vagyok, de nem hagyom békén, amíg nem tudok meg valami konkrét információt a Napról. Bármi megfelel, mondjuk az, hogy miért örülnének annyira Ozainak és Sozinnak, a két legőrültebb diktátornak a világtörténelemben. - állt meg a nő arca előtt. Noha viszonylag áttetsző volt a teste, tudta, hogy arra elég, hogy zavarossá tegye a látását. Na és persze az elegáns beszéd arra is, hogy meggátolja a kényelmes harcban.

Azoir előállt egy idióta ötlettel, sejthettem volna. Tegyünk olyat, amire magunk sem számítunk.

-Najó, elkell ismerni a taktika jó, de ha ez a férfi tényleg mindennel számol, akkor erre is gondolhatott. És ha már előre megbeszéljük, akkor az nem lesz váratlan és fel fog tűnni neki, hogy színház az egész és talán nem is fog törődni velünk. Ez a meccs olyan, akár egy társasjáték, nem tudjuk, hogy mit lép az ellenfél. Nála van az az aduász, hogy kiismert minket, mindent tudott amit mondtunk egymásnak és jól átvert minket. Mi csak a józan ítélőképességeinkre hivatkozhatunk. Ő felkészülten jött a csatába, ahogy mi is. Ő volt a felkészültebb, viszont ott volt az a rizikó, hogy mi van ha esetleg kiszámíthatatlanul cselekszünk, de ezt kilőtte, azonban egy olyan gondolkodását még ő sem tudja megérteni, aki maga sem tudja mit tesz. Pont ezért nem számolt Irukkal. *Sóhajtok egy nagyot* Az a véleményem, hogy most is Irukot kell beküldenünk, hisz ő kijutott a cellából korábban, megmentett minket. Iruk, hajlandó vagy ismét...?

-Hát persze *kezd el fejjel lefelé lebegni a szellem, összefont karral* De mit kap ezért a legjobb pajtásod Night?

El sem hiszem, hogy ismét szóbálltam Irukkal.

-Szőlőt...sok szőlőt...

Közben a kabátomhoz nyúlok, Iruk látja csak de a füzetlapokra célzok. Kész vagyok feláldozni magam ennek a szellemnek.

-Rendben van Night, megegyeztünk.

Ezután félrehívom a többiektől Zimát.

-Zima, tudom, hogy nem fog tetszeni amit most mondok, de meg fogom ölni ezt a szőkét. Ez az én harcom...élve veszélyt jelent mindekire.

A támadásnál a többi katona sem volt rest, négy kezdett tűzcsóvákat idomítani Aaron felé, míg nem az egyik egy robottal fordul be a csatornánál. A nő azonban -még Aaron fagyasztása előtt- levágja annak a gépnek a kezét, az elektromos áram ezáltal a vízbe jut és alighanem halálos áramütést kap, aki véletlen belelép. Ezután jött Aaron próbálkozása a fagyasztással a nő azonban annyira felidegesítette a férfit, hogy az elveszítette az uralmat a jégcsapok felett így Quan találata előtt elolvadtak.

-Egy gyilkos vagy Aaron, közénk való. Megölted az apádat és a bűntudat, megbánás nélkül élted az életed mintha mi sem történt volna. Ezen felül gyáva is vagy. Ahogy egy idóta is.

A következő támadást Quan kardja felé indítja, bal oldalról suhint a fegyverével, jobb kezében pedig már izzik a Fekete Tűzcsóva amit Aaron felé hajít.

 - Hm, hát ebben igazad van, de ez nekem valahogy nem túl pozitív hangulatú. Se tervünk, se embereink vagy épp szellemeink. A Naposok valószínűleg arra számítanak, hogy megkeressük egymást a másik csoporttal és együttes erővel rohanunk a vesztünkbe, mert számítanak ránk. Feltehetőleg a hátsó ajtós rajta ütéseinkre is. - sorolta a lehetőségeket Chou. - Várjunk csak! Eszembe jutott valami őrültség. Ha már erre van szükségünk. Mi lenne ha megadnánk magunkat? Pontosabban elhitetnénk velük?

- Fogalmam sincs. - sóhajtott a lány, Chou szavaira. - De a legtöbb szellemet különös energia lengi körül, képes vagyok megérezni. Körülötte nem volt semmi. Véridomárnak én sem hiszem, a levegőidomár pedig szinte kizárt. Még Zaheernak sem borult el ennyire az agya, pedig őt etalonnak tartom az őrült levegőidomárok között. - sóhajtott, majd körbenézett. - Az az egy viszont biztos, hogy ki kell jutnunk innen. És egy lépéssel elé kerülni. Már ha ez lehetséges.  sóhajtott.

- Mi van ha ő maga is szellem, csak mi nem vettük észre? - fordult Chou Ionához. - Ha ő is levegő idomár lenne, akkor az, hogy immunis a képességedre még oké, de én úgy emlékszem, hogy a mi képességeinkről is úgy beszélt, mintha hatástalanok lennének rá. Nem hiszem, hogy véridomár, akkor nem úsztuk volna meg egy ketrecbe zárással. - érvelt Chou. 

Iona lelke visszatért a testébe, és mivel a cella már kinyílt, a többiek után indult. Látta, hogy Ruan Azoirt gyógyítja, a többiek pedig tervet kovácsolnak. Odalépett hozzájuk:

- Figyelmeztettem Aaronékat, nem fogják használni a bombákat. - mondta Azoirnak. - Ha gondoljátok, figyelmeztetem az Egyesült erőket szellemi kivetüléssel, de lehet, hogy inkább a Fekete Napra kéne koncentrálnunk. Legfőképp arra a szemét disznóra. - mondta a borozó férfire célozva. - Lehet, hogy ostobaság, de lehet egy jó esélyünk... A Fekete Naposok nem tisztelik a szellemeket, és a világukat. Viszont ha kiszabadítjuk az elrablott szellemeket, ők hatalmas erőt képviselnének. Egyenként rabul tudták őket ejteni, de ha hallottatok a Harmonikus Együttállás alatt történtekről, akkor tudhatjátok, hogy együtt félelmetesen erősek. Persze ehhez az is kell, hogy bízzanak bennünk, ami a naposok miatt kétséges... Ráadásul személy szerint szívesen megérteném, hogy volt immunis az a férfi az idomításomra. Azt mondta, ismeri a technikát, hogy kikerülje a trükköt, de még soha senki nem állt ellen a némításomnak... - töprengett.

Quan meglátta a nőt. Tetőtöl talpig páncélban volt.~Ez így gáz. Nembaj....~ Ekkor a nő kardot rántott.~Még a gondolataimat is megzavarod. Hiba.~
Quan is kardott látott majd megforgatta maga előtt végül feje völé vitte és támadó helyzetbe állt.
Eztuán Aaron megpróbálta a védidomár képességével legyőzni a nőt.~Gyerünk Aaron sikerülni fog.~ De semmi nem történt. Aaron leengedte a kezét.~ Ha Aaron nem tudta véridomítani akkor ilyen vastag lenne a páncélja? Na ez baj.~

Majd Aaron megfagyasztotta a nő kezeit és szólt Quannak. ~Most vagy soha.~

Quan rohanni kezdett a nő felé és figyelt mert tudta,hogy nincs sok ideje mivel gyorsan felolvaszthatja a jeget és a többi idomár is rálőhet. Quan lendületből, hatalmas erővel rávágott a nő karjára. Majd a kardját végig húzta a kart védő páncélon hátha az segít a páncél meggyengítésében. Aztán hátraugrott félve a többi tűzidomár lövésétől.
 

Zima rávilágított a lány tervének árnyoldalára. Ebben a világban senkiben sem lehet megbízni. Mindenki önző és kapzsi. Csak saját magával törődik. Az erős éli túl és a gyengék meghalnak. Mindig ez megy.

 - Őrültség alatt az életünk kockáztatását érted? Ha igen akkor én vállalhatok kamikaze akciót, de azért én se szeretnék még meghalni. Talán meg kell várnunk az egyesült erőket. De akkor mi lesz az Avatárral? Mi van ha túl későn jönnek és őt... Jaj, erre gondolni sem merek! Legnagyobb őrültség az lenne ha szemből rájuk rontanánk. 

Night valahonnan szerzett egy térképet és vázolt egy tervet. Azoir viszont rávilágított a hibájára. ~ Sajnos neki van igaza. Biztosan számítanak erre a lépésre. Ide tényleg valami őrültség kell… Komolyan, a legnagyobb, ami eszembe jut, az az, hogy most mennyünk a palotába és csapjuk le azt az uralkodót. Na arra tuti nem számítanának… Mondjuk kétséges, hogy egyáltalán a közelébe tudnánk-e jutni. Basszus, akkor kellett volna csinálni valamit, amikor a színe előtt voltunk. Most már mindegy. ~ Ekkor Chou is mondott egy ötletet, de az sem járható. Nighthoz fordult. ~ Csak nehogy kihallgassák a tervezésünket. ~

- Ne haragudj, de Azoirnak igaza van. Egyelőre tényleg túl kockázatos lenne felmenni a rádióhoz. Igazából felajánlanám, hogy egyedül megcsinálom - úgy gyorsabb lennék és különben is tudnék kerülő utakat használni. Csak az a baj, hogy nem tudjuk, milyen őrségre számítsunk. Megoldás lenne, ha Iona esetleg felderítené a terepet, de az ugyanolyan veszélyes, mivel őt is elkaphatják… Ráadásul még vissza sem tért… Egyébként eléggé valószínű, hogy ha tudják, hogy az Egyesült Erők ide tartanak, akkor már irányukba is tettek intézkedéseket, szóval, lehet, hogy már bele is sétáltak a csapdába… Ami a te ötletedet illeti Chou, sajnos nem kivitelezhető. Kicsi az esélye annak, hogy a nép hajlandó segíteni és hogy nincs közöttük olyan, aki feldobná az egészet, hogy megmentse a saját életét. Árulók sajnos mindenhol vannak. Nekem sincs jobb ötletem, csak az, hogy menjünk vissza Aaronékhoz. Vagy lehet, hogyha Iona visszatér tud mondani valamit, ami segíthet. Vagy Iruk *néz a szellemre* nem láttál vagy hallottál valamit, ami a hasznunkra válhat? Bármilyen kis lényegtelennek tűnő apróságot?

Zima elmosolyodott, mikor Night leült tervezni. ~ Szerencsére összeszedte magát. Még jó, azután a léleköntő beszéd után, amit leadtam… de tényleg örülök, hogy jobban van. ~ Közben Chounak sikerült kitörnie a ketrecből. Zima sem tétlenkedett. Letérdelt a zárhoz. Kevés földet homokká porlasztott, majd a tenyerébe vette. ~ Sosem tudtam bánni a homokkal, de most nincs jobb ötletem. ~ Azt a kis adagot beszórta a zárba, majd koncentrált. ~ Jól van, hogy is tanították anno? Érezni kell a sok kis apró szemcsét, majd rábírni őket, hogy együtt működjenek. Oké, mehet! ~ Zima koncentrált, majd amint érezni kezdte a homokot mozgatni kezdte a kezét. ~ Gyerünk már! ~ Nem volt könnyű menet, de sikerrel járt, az ajtó kinyílt. ~ Végre! ~ S már ki is rontott a cellából. Alig pár perc alatt el is tűnt a pánik rohamának az összes tünete. Ekkor meglepetésükre kinyílt az ajtó és egy férfi jelent meg, aki azt állította magáról, hogy EE kém. ~ Na jó, én ezt nem hiszem. ~ Hirtelen a kém összeesett. Mögötte egy álarcos alak jelent meg. Zima már épp felvette volna az alapállást, mikor Night lépett elé. ~ Értékelem, hogy meg akarsz védeni, de azzal nem segítesz, ha kinyíratod magad. ~ De a maszkos nem támadott, sőt, kiderült, hogy Iruk az.

- Köszönjük Iruk – mondta a szellemnek. ~ Miért van az az érzésem, hogy ezt még hallgatni fogjuk egy darabig? ~

Közben Ruan nekiállt Azoir ellátásának. Szegény srác csúnyán megsérült. De legalább magához tért. ~ Viszont addig nem igen tudunk bármerre is mozogni, amíg Azoir nem tud lábra állni, illetve amíg Iona vissza nem tér. ~