Hamarosan mindenki megérkezett. Zima nagyon megkönnyebbült, de zavarta, hogy mindenki őket nézi és megjegyzéseket tesz.

. Örülök, hogy visszatértetek. Mi történt?

Zimának most nem volt alkalma kifejezni, mennyire aggódott miattuk és hogy mennyire bánja, hogy nem ment utánuk. Zima jobban megnézte mindegyiküket. Nem tudta, mit mondhatna, hogy megnyugtassa őket. Különösen Aaronnak. A fiú teljesen ki volt készülve és erre még egy lapáttal jött, hogy a sebét rosszul gyógyítja. Majd elszakadt nála a cérna. A végeredmény az lett, hogy elájult. Zima a megjegyzések alapján próbálta kitalálni, mi történt. Aaronékat megszállta a két szellem és két hónapjuk van megfékezni a Napot, ha nem akarják őket elveszíteni. ~ Fantasztikus, mi jöhet még? Csak tudjuk megcsinálni ennyi idő alatt. ~

Night közben elküldte az íjászt, majd felvázolt egy tervet. ~ Visszatért a régi Night. ~ - sóhajtott fel Zima. ~ De legalább megelőzte a pánikot. ~ De ő sem akart tétlenül ülni.

-  Egy pár megjegyzésem lenne a tervedhez. Az egyik, hogy szerintem a portálfelszabadításnál alkalmazhatnánk bűzbombát. Egyszerű, hatékony és kisebb az esélye, hogy mi megsérülünk. A másik pedig a segítségszerzés. Szerintem szólni kéne több városba, mint például Zaofu, hogy küldjenek segítséget Köztársaságvárosba, mert valószínűleg ott is áll a bál. Ha jól gondolom, akkor Köztársaságváros csak akkor tud a portálon keresztül segítséget küldeni nekünk, ha előbb ők is kapnak. Nekünk pedig meg kell tartani a portált. Lehet, hogy sikerül kiütnünk az ott lévő őröket, de simán érkezhet erősítés.

Zimának lett volna ötlete Korra helyének a kiderítésére is. Karinra nézett. Ha jól sejtette, még mindig igyekezett tartani magát a Nap-katona szerephez. Viszont, ha jelentkezik erre a feladatra és elérik, hogy Night a portálhoz menjen, akkor ilyen téren nyert ügyük van. Persze még könnyebb, ha Karin leleplezi magát.

Iona lassan kinyitotta a szemét és hallotta Night szavait. ~Téved.~ állapította meg. Igaz volt minden, amit az első avatár legendájáról mesélt, Iona még is biztos volt benne, hogy nincs igaza. Először vissza akart szólni, de végül nem tette. A titokzatos rendőr megelőzte a pánikot, amire sok esély volt. ~Az egyetlen, amitől tartanunk kell, hogy nem veszik komolyan a határidőt. És az a szellem nem viccelt....~

A POST MÁSODIK FELE!!!

Mielőtt elkezdtem volna  a mondandómat, eszembe jutott Lee. Hiába egy jól kidolgozott, szépen összerakott terv ha az uralkodónak ven egy énekesmadara aki még a melléktermékében is megfürödne a kegyeiért. Persze nem fogom őt elküldeni, azzal az érvvel, hogy tervet szülünk, hogy elpusztítsuk az uralkodóját mert akkor biztos hallgatózna.

-Jan Chi. *Szólítom meg az őrt, közben összecsomagolok egy fejadagnyi ételt és a kezébe adom. Nem adok többet, mindenki ennyit eszik, ő még kevesebbet érdemelne, de mégis ugyanannyit ehet, akár csak mi. Két nyílvesszőt és a kezébe adok, majd az erdő azon irányába biccentek, amerre Aaron-t vitte el a lény.*

-A nyílvessző nyilván sebet ejtett Aaron-on, ezért utólagosan is bocsánat.

Kissé elvigyorodik a szám széle, nem mosolygok csak szimplán örülök és ezt nem tudom fapofával visszatartni.

-Kérlek indulj el abba az irányba ahol voltak és keress bármilyen kézzel fogható nyomot. Szellemek kísérjenek utadon.

Megvárom míg kissé távolabb megy, majd belekezdek a tervembe.

- A tervem piszok egyszerű *a kabátomból előhúzok néhány lapot, a legtöbb Yan Lee-t ábrázolja, azonban néhány készült Yao Dai-ról és a portálokról is. A legtöbb puszta vázlatrajz őrökről és egyéb taktikai tervekről.*

-A tervem tehát a következő, először közös erővel elkötünk egyet a katonai járművekből, majd felszabadítjuk az egyik portalt. A portál közelében a rádiójel eljut Köztársaság városba. A városnak vannak kifutópályás hajói is így  áttudnak repülni a portálon és légicsapást mérni a városra. Ezzel egyidőben kiszabadítjuk Korrát, akit valószínűleg az orrunk előtt tartanak fogva. Az orrunk előtt, de még nem tudom pontosan, hogy hol. Ezen részletek kiderítésére még kérnék egy kis időt.

A POST ELSŐ FELE!!!

A lány csatlakozott az étkezéshez, azonban kissé szótlan volt. Szinte tudtam, hogy félt. Féltette a barátait és ez teljesen normális volt.

-Ne félj, minden rendben lesz. Nem hagyom, hogy a barátaidnak bántódása essen.

Nemsokkal később csatlakozott Aaron, és lehordott a sárgaföldig. "Tanulj meg célozni". Mi van, ha szándékosan lőttem lábon? Mi van ha a vére segítségével akartam követni a szellemet. Persze a lehordást követte az, hogy Nekem mi az ötletem az Ő megmentésükre. Még jó, hogy hidegvér csorgadozott keresztül a testemen egészen a jégszívemig, így a legtöbb emberrel ellentétben én inkább megnyugtatom őket...A magam módján.

-Senki nem fog meghalni, ahogyan nem is két hónapunk van megmenteni a világot.

Hagyok nekik egy másodpercnyi időt, hogy felkapják a fejüket, majd egyet harapok az ételbel, nyugodtan megrágom az ételt. Nem sietek sehova, ahogy a mondandóm sem sürgős.

-Ha az a szellem igazat mondott volna, már rég nem élnél. Vagy ha mégis, már egy fa állna ki a hátadból. Nyilván nem olvastátok az első avatár legendáját.

Felemelem a poharam, majd belekortyolok a vízbe. Szándékosan idegelem Aaront azzal, hogy lassan és darabokban beszélek. Afféle személyes bosszú, azonban ez a külvilág számára nyugodtságott tükröz.

-A monda szerint az avatár megmentette a szellemvilág egy állatát és az üldözőjét pedig megszállta egy szellem. Alig fél percig volt benne, és a teste mégis eldeformálódott. Tudtommal veletek minden rendben van kívül, belül.

Az utóbbiban nem vagyok biztos Aaronnál.

-Ha a szellem továbbra is benne marad, akkor meghal. A teste már így is rengeteget szenvedett. Ti látszólag jól vagytok, de javítsatok ki ha tévedek. Én csak úgy hívom a Halálszellem reakcióját, hogy pánikroham. Hisz kiüldözték őt az otthonából, mindent megtesz, hogy visszakapja ami az övé.

Persze ez csak az én elméletem, azonban valószínűleg lenyugtatja a népet. Igazi bizonyságot akkor nyer a dolog, ha két hónap múlva Aaronéknak semmi bajuk sem lesz, vagy akkor dől meg, ha két hónap múlva meghalnak. Lassan viszont a tervemre térek.

 

/Folyt. Köv/

Aaron, miközben Nighték válaszára várt, rákoncentrált a sebesülésére. Lassan, alaposan gyógyította a lábát, közben elmerengett. A nagymamája szavai jutottak az eszébe. Egy kósza emlék is majdnem felszínre tört az elméjében, de Aaron elfojtotta. ~Most nincs idő, hogy butaságokon gondolj. Itt van ez hülye sérülésed. Ezzel kell foglalkoznod. Miért nem akar már  begyógyulni?!~ Aaron fortyogott. Ám ekkor Karin megszólította.

- Aaron, remélem, nem forgatsz öngyilkos ötleteket a fejedben – Aaron oldalra döntötte a fejét. A lány olvasott a gondolataiban. Furcsa. - Különben meg, két hónap alatt megleszünk a dologgal... Aang avatarnak se volt több ideje, hogy megmentse a világot – mondta neki Karin és kissé elmosolyodott. Ettől a fiú is enyhén elvigyorodott. De attól még nem értett egyet teljesen a lánnyal. Aang egy avatár volt, sokkal erősebb náluk. Ők pedig azt sem tudták biztosan, hol van Korra… Bár inkább csöndben maradt és tovább hallgatta a lány mondandóját. - Ha viszont mégis valami hülyeségeket terveznél, akkor szólok Fungnak, hogy figyeljen rád... De azt jobb, ha tudod, hogy számíthatsz rám... azaz ránk – Aaron szeme tágra nyílt, és enyhén elpirult. Még jó, hogy este volt. De a tábortűz mellett ültek. ~Francba.~ Szíve hevesebben kezdett verni és inkább visszafordította tekintetét a sebesülésére, nem tudta, mit mondhatna Karinnak.

Már éppen visszafordult volna a lányhoz, hogy mondjon valami béna viccet, amikor odajött hozzájuk az íjász, akit Karin Fungnak hívott. Szinte rárontott Aaronra, a fiú pislogás nélkül meredt rá. Hallgatta Fung hadoválását. Egyszerű vízidomítással nem lehet meggyógyítani a sérülését. Aaron még mindig nem pislogott. Egy földidomár majd a földhöz szegezi őt. Még mindig nem. Egy tűzidomár tűzzel forrósítja fel a bőrét. Még ezután is mereven tekintett Fungra. És egy vízidomár forró vizet idomít majd a sebére. Aaron ekkor lehunyta a szemét és úgy is tartotta néhány másodpercig. Ekkor szakadt el benne az a bizonyos cérna.

Mikor kinyitotta a szemét, látta, hogy Karin aggódva tekint rá. Aaron már majdnem megnyugodott, amikor meglátta Kira őrült vigyorát és azt, hogy Fung a sebénél pepecsel. Aaron tekintete elsötétült, az agya elborult. – Ne. Merészeljetek. Hozzámérni. – nyomatékosította a szavait, majd felemelte a kezét és véridomítást használva a levegőbe röptette, majd hátrébb taszította Fungot és Kirát. Ezután a fiú megszédült, látása újból elhomályosult. ~Fantasztikus. El fogok ájulni. Már megint!~ És igaza is lett. Eldőlt oldalra Karin felé, mint egy zsák, majd elsötétült körülötte a világ.

Kira is kiért az erdőből. Mindenki a máglya körül ült.  Észrevette a társait. Zima és Night egymás mellet ültek, de nem érdekelte őt. Csatlakozott hozzájuk, és leült egy földidomár mellé. Karin mondatának végét még sikerült elkapnia -… akkor jó lenne, ha elmondanátok.  

Csendben hallgatta a többieket. Ekkor az íjász lépett oda hozzájuk és oda kiáltott Aaronak:

-Te ott! Mikor távolítottad el a nyílvesszőt és hogyan? Ezeknek a nyílakanak csak egyféle gyógyítási módja van. Egy vízidomár ebben nem tud segíteni. –indult felé. Megvizsgálta a sebet és segítséget kért a raboktól. Faleveleket kellet gyűjteniük. Kira vigyorogva, lassan felállt és oda szólt Lee-nek.

-Én tűzidomár vagyok, és szerintem az egyetlen. –most örömmel töltött el a tudat, hogy ismét meg kell égetni-e Aaront. Leplezetlen vigyorral hallgatta, hogy mit kell csinálnia. Eddig is ilyen lett volna, csak elnyomta, vagy ezt a szellem hozza ki belőle? Kezdett megijedni magától.    

Karin leült Aaron mellé, és figyelte, ahogy a fiú a seb begyógyításába kezd. ~ Ideges, látszik rajta ~ vette észre. Megértette...ha neki mondtak volna ilyet, ő sem lett volna éppenséggel nyugodt...

- Aaron, remélem, nem forgatsz öngyilkos ötleteket a fejedben - mondta, és a fiúra nézett. - Különben meg, két hónap alatt megleszünk a dologgal...Aang avatarnak se volt több ideje, hogy megmentse a világot - tette hozzá, halványan elmosolyodova. - Ha viszont mégis valami hülyeségeket terveznél, akkor szólok Fungnak, hogy figyeljen rád... De azt jobb, ha tudod, hogy számíthatsz rám...azaz ránk - tette hozzá, majd Zimára és Nightra nézett. ~ Micsoda szép pár... ~ jegyezte meg magában, és alig bírta megállni, hogy ne mondjon valamit, most azonban inkább hallgatott. Nem volt szüksége arra, hogy még valakit felidgesítsen.

Karin fáradtnak érezte magát, de nem akart elaludni...tudta, hogyha ilyen állapotban megy el, akkor rémálmai lesznek, ami most cseppet sem hiányzott neki. Emlékezett arra az esetre, mikor teljesen kimerülten aludt el szülei eltűnése után, és gyakorlatilag az egész éjjel a házban található kisebb köveket lökdöste, amíg fel nem ébredt. Aztán arra is rájött, hogy már időtlen idők óta nem evett semmit...kissé irigykedve nézett a vacsorázókra, de továbbra sem szólt semmit.

Akkor szólalt meg Fung. Karin azt gondolta, hogy Aaronnak már nem lehet rosszabb napja, de úgy tűnt, mégis. ~ Hát, szerintem a vízidomárunk pár percen belül fel fog robbanni ~ gondolta, és elfintorodott.

- Fung, biztos, hogy egy az egyetlen mód? - kérdezte az íjászt, de előre sejtette a választ. Ugyan, miért is hazudott volna, ha tudta, hogyha valami rosszat tesz, akkor minden bizonnyal itthagyja a fogát?

Ásított, aztán idegesen megrázta a fejét. Most nem aludhatott el... Aggódva Aaronra pillantott. ~ Hát, neki tényleg nincs könnyű élete ~ gondolta.

Iona körülnézett, és látta, hogy mindenki talált elfoglaltságot. Lee éppen Aaron lábának gyógyítását tervezte, Zima remekül elbeszélgetett Nighttal, Karin és Kirra is megtalálták a dolgukat. A lány ásított. Eszébe jutott, milyen régen pihent. Mégsem akart aludni, egyszerűen időpazarlásnak érezte, így elvonult a fák közé. Felidézte Tenzin mester tanításait a testet-lelket pihentető meditációkról, amelyek hatékonyabbak még az alvásnál is, megfelelően elvégezve. Elhelyezkedett, és elfordította a szemét a fényforrásról, majd kiürítette a tudatát. Ezúttal nem gondolt semmire, se célra, se problémákra,érezte, ahogy lassan megnyugszik.

Lee hangtalanul követte a többieket, de a tűznél nem ült le, hanem megállt egy árnyékosabb helyre. Ott hallgatta a többieket, amint a tervekről beszélgettek. ekkor szeme rátévedt Aaron lábára.

- Te ott! - kiáltott Aaronnak - Mikor távolítottad el a nyílvesszőt és hogyan? Ezeknek a nyílakanak csak egyféle gyógyítási módja van. Egy vízidomár ebben nem tud segíteni. - Ekkor szépen lassan elindult Aaron felé, és nem nagyon izgatta, hogy nézik-e őt a többiek vagy nem. Mikor odaért lehajolt és megvizsgálta a sebet. Ezután szól a többieknek.

- Szükségem lenne forró vízre, és falavelekre. Ezenkívűl örülnék, ha lenne itt egy földidomár, és egy tűzidomár sem ártana. A gyógyítás módja a következő: A beteget le kell kötözni, jelen esetben a földidomárok a földhöz tapaszthatják. Ezután kéne egy tűzidomár, aki folyamatos tűzzel felmelegítené a seb környékén a bőrt. Utána egy vízidomár jöjjön, aki a forró vízet a sebre idomítja, de nagyon óvatosan és pontosan kell csinálni. Majd a falevelekkel én mindent befejezek. Tudnátok ebben segíteni? - Nézett a rabokra.

- Amúgy, inkább nekem kéne kérdeznem, hogy te egyben vagy-e... nos? – kérdezte Aarontól Karin. A fiú elgondolkozott. Egy szellem megszállta. Egy lyuk van a lábában, amit be kell gyógyítania. És megint idegbeteg állapotban volt. Nem, nem volt egyben. De nem is érdemelte meg, hogyjól legyen. Mire válaszolt volna a lánynak, megjelent mellettük az íjász és kijelentette, hogy az „érdekes fickó” azt mondta neki, hogy gyűjtsön össze mindenkit. Aaron összehunyorította a szemét. Night.

Karin meg sem várta a válaszát, elindult a tábor irányába. Aaron kissé megsértve érezte magát, de ő is a lány után botorkált. A fiú sötét gondolatait a szellem jelenléte csak még jobban fokozta. ~Két hónap… Semmi esélyünk sincs, hogy ennyi idő alatt legyőzzük az egész Fekete Napot. A legjobb az lenne, ha most azonnal megölném magam. Mindenkinek könnyebb lenne.~ Dühösen felmordult, és tovább vánszorgott.

Mikor tábor területére értek, Aaron felmérte a terepet. Majd megakadt a szeme a tábortűzön, amerre Karin is tartott, ahol Night és Zima ültek és beszélgettek egymással. Aaron gyanakodva figyelte őket. Zima eddig távolságtartóan viselkedett a rendőrrel. Most viszont úgy tűnt, jól elvannak. Talán túlságosan jól is.  Feléjük indult.

Hallotta, amint Karin éppen azt mondja nekik: - Ha van ötletetek, hogy mentsük meg a világot úgy... két hónap alatt, akkor jó lenne, ha elmondanátok – tért a lány egyből a lényegre. Erre Aaron is felkapta a fejét. Mikor odaért, odaszólt Zimához és Nighthoz.

- Remélem nem zavarok meg semmit… - mondta a fiú, szinte gúnyosan. Még mindig felpaprikázott hangulatban volt. Kicsit sikerült lehiggadnia, de tudta, ha valaki valami rosszat mondd neki és felhúzza, elszakad nála a cérna. Mély levegőt vett, majd Night felé fordult. – Tanulj meg célozni – hajította a férfi lábához a nyílvesszőt, majd leült mellettük a tűznél és figyelmét sérült lábára fordította. Vizet idomított ki az övére csatolt kulacsból, majd elkezdte gyógyítani a sérülését. A sötétben elkeveredett a tűz vörös fénye és a gyógyítás okozta halvány, kék világítás. Egész szép látványt nyújtott. ~Ez az Aaron, koncentrálj ilyenekre. Ne arra, hogy egy szellem belülről fog megrohasztani.~ Megrázkódott.

Fejét Night felé fordította. – Én is kíváncsi lennék a tervedre – mondta neki. Azért nem volt annyira jó hangulatban, hogy csak ennyit mondjon, ezért hozzátette: - Biztos vagyok benne, hogy Zimával ennek a részleteit beszéltétek – mosolygott rájuk Aaron szarkasztikusan.

- Jól érzed magad? - kérdezte Karintól Aaron, mire a lány kissé gyanakvó pillantással nézett rá. ~ Hát, annyira azért nem akadt ki, mint hittem ~ gondolta, és remélte, hogy ez tényleg így is van, és a fiú nem csak hősködni akar újra. - Amúgy, inkább nekem kéne kérdeznem, hogy te egyben vagy-e...nos? - kérdezte tőle, éppen, mikor Fung odalépett melléjük.

Karnit kissé meglepte, hogy az íjász akár még tapintatos is tud lenni, de nem szólt semmit. ~ Amúgy is ráfért már egy illemtan óra...~ jegyezte meg magában, és a tábor felé nézett. Úgy tűnt, Night továbbra is igyekezett kézben tartani a dolgokat, és az, hogy Nightot valószínűleg nem fogja megviselni a szellemes hír, kissé megnyugtatta. Ő legalább tiszta fejjel tud majd gondolkodni...

Látta, hogy Kira és Iona is arrafelé tartanak, és ő is elindult, miközben fejében már világmegmentő tervek forogtak. ~ Kissé nevetségesnek találom, hogy eddig azt az elvet követtem, hogy a lehető legnagyobb balhékból maradjunk ki,  most meg éppen pontosan egy ilyenbe akarok még jobban belekerülni... ~ jutott eszébe.

~ Valahogy meg kell mentenünk az avatart...ha ő itt van, akkor lépéselőnyben leszünk....persze, már amennyire. Két hónap sok idő, az alatt találhatunk más szövetségeseket is. A legnagyobb spirituális energiával a légidomárok rendelkeznek, de nem hiszem, hogy lesz elég időnk összeszedni őket...már itt kéne lenniük ~ sóhajtott, de folytatta a gondolatmenetet. ~ Az Egyesült Erőket sem láttuk sehol Ba Sing Sében, és lehet, hogy már legyőzték őket...a Föld Királyságában káosz uralkodik, a Fekete Nap megtámadta Köztársaságvárost, és arról semmit sem tudunk, hogy történt-e valami az Északi és a Déli sarkon...bár kétlem. A tűzidomárok a napból nyerik az erejüket, és a vízidomárok éjszaka a legerősebbek...mikor a Fekete Nap a leggyengébb... ~ megcsóválta a fejét. Nem volt túl sok lehetőségük, ráadásul valószínűleg a Fekete Nap vezetői sokkal jobb idomárok lehettek, mint ők. ~ De mi többen vagyunk! ~ emlékeztette magát.

Mikor kiért a tábor helyére, látta, hogy a legtöbben már előbújtak a barlangból, és egy tábortűz köré gyűltek. Ott vette észre Nightot és Zimát, akik úgy tűnt, egész jól társalognak. ~ Álszent! ~ gondolta rögtön, mikor a földidomárlányra tekintett, de haloványan elmosolyodott.

- Ha van ötletetek, hogy mentsük meg a világot úgy...két hónap alatt, akkor jó lenne, ha elmondanátok - mondta, amint melléjük ért. Nem volt kedve vacakolni meg köntörfalazni. És, ha őszinte akart lenni magához, ha meg akarta menteni barátait, ideje se nagyon.

Iona intett Kirának, és elindult a tábor felé. Kira sietősen utána indult. A fák között észrevette a beszélgető Aaront, Karint, és azt az őrt, aki ott ragadt velük. ~Ez mit keres itt?~ nézett az íjászra. Megvonta vállát menet közbe. ~Mindegy. Összegezünk. Van két hónapunk, hogy legyőzzük a Napot, különben valami mutáns leszek. Csodás! ~ hisztérikusan felnevetett ~Nagyszerű, már be is csavarodok~

Iona közben megemlítette, hogy néhány társa még fogságba van. –De jó! Még ők is? –motyogta egy kissé gúnyosabban, mint szánta. Remélte, Iona nem hallotta meg.   

Zima folyton magán érezte a fiú tekintetét, ami hízelgő volt, bár kicsit meg is ijesztette. Igyekezett nem zavarba jönni és úgy érezte, jól csinálja. Night hirtelen felállt, majd kinyitotta a barlang ajtót, majd visszatért a lányhoz. A kezét nyújtotta, hogy felsegítse. Zimát ez meglepte. ~ Mindig én szoktam előbb talpon lenni és én segítek mindenkinek. Olyan fura a másik oldalon lenni. ~ Zima megtehette volna, hogy a földdel föllöki magát – ahogy általában szokta - de most mégis megfogta a fiú kezét. ~ Milyen meleg… ~ Night most nem nézett a szemébe. ~ Még mindig zavarban van. De aranyos. ~ Hagyta, hogy a fiú felhúzza.

- Köszönöm! – mosolygott rá, majd együtt elhagyták a barlangot.

Odakint sötétedett, csak az ott hagyott máglyák adtak egy kevés fényt. Zima körülnézett. Nem volt ott senki. Iona is eltűnt. ~ Biztosan megtudott valamit és szólt a többieknek. ~ Zimában bűntudat ébredt, amiért ő végig a barlangban ült és nem indult a többiek keresésére. Nem bánta a Nighttal való beszélgetést, és eredetileg azért ment vissza a barlanghoz, hogy valahogy segítsen.

~ De nem csináltam semmit. Karin valószínűleg utánuk ment. Nekem is ezt kellett volna tennem, mikor Kirát elvitték. Szörnyű barát vagyok! ~

Hirtelen összerezzent, mikor Night megkérdezte, hogy csatlakozik-e. Zimának kellett egy pillanat, hogy rájöjjön, hogy a vacsorára céloz. A fiú még beszélt valami királyi lakomáról is, bár azt nem tudta hová tenni. ~ Kalandor vagyok. Volt már ennél rosszabb sorom. ~ Gépiesen leült Night mellé, de nem bírt enni. Szörnyen érezte magát. Night közben elküldte az íjászt a többiekért. Zima figyelte, merre megy. És ekkor… észrevette Karint és Aaront a fák között. A sötétség miatt nem látott rendesen, de talpa megerősítette. Óriási kő esett le a szívéről. ~ Biztosan Kiráék is hamarosan megérkeznek. ~ Zima nagyon megkönnyebbült. De még mindig nem volt teljesen rendben. De most már legalább rá tudta magát venni az evésre.

~Éljen, senki nem lett öngyilkos!~ Ez volt Iona első értelmes gondolata a történtek után. Aaron mondjuk az információk hatására kihúzta a nyilat a lábából, majd bicegés közben nekiütközött. ~Ez a srác nem teljesen komplett...~ jegyezte meg magában. ~Hogy lehet annyi esze, hogy lendületből kihúz egy nyilat a lábából? Te jó ég...~ Noha még nem látta Lee-t aki a fák között beszélgetett Aaronnal és Karinnal, jó ötletnek tartotta, hogy visszatérjenek a táborba. Intett Kirának.

- Szerintem induljunk mi is. A táborban majd kitalálunk valamit. Jó lenne kijutni az erdőből, ha meg akarjuk fékezni a Fekete Napot, rádaásul van néhny társunk is, akiket ki kéne szabadítani... - eszébe jutott Azoir, Quan, Ruan, és Chuang, akik a fal építésénél maradtak.

~Vajon jól vannak?~ gondolkodott. Chuang és Azoir is meditáltak, mikor elvitték őket, a többiekről még ennyit sem tudott. ~Ha kiszabadulunk innen, jó lenne megkeresni őket. Sokat köszönhetek nekik.~ Időközben besétált a fák közé, és a tábor felé haladt.