Iona lerázta a lábáról a kúszónövény néhány levelét, majd a Night mellett térdelő Zimára nézett. A helyzethez nem illett, a rendőr súlyosan megsérülhetett, ő mégis örült. Sikerült. Hangidomítással tudott segítséget szerezni. Zimához fordult, aki megkérdezte, rendben van-e.

- Igen, köszi. Ő jól van? Nem láttam, mennyire verte be a fejét. Talán ha visszaindulnánk, Aaron tudna segíteni a gyógyításban... Ketten szerintem elbírjuk.

Mesélő üzenete: Iona hangidomítása nőtt 1 szinttel!

A POST MÁSODIK FELE!!!

Ekkor Zima felszökkent a helyéről, Aaron eléggé meglepődött, érdeklődve kapta fejét a lány irányába.

- Iona bajba került! Elmegyek érte – jelentette ki a Zima, majd elrobogott. Aaron furán nézett maga elé. ~Ezt mégis honnan állapította meg? Különös.~ Majd felfogta a lány mondanivalóját. ~Tudtam, hogy valaki megsérült!~ Próbált felállni, de még nem nagyon tudta használni a lábát, hiszen nemrég gyógyították meg. Ülve maradt. ~Szegény Iona, remélem jól van.~ Eddig nem beszélt sokat a lánnyal, de még mindig kicsit bűntudata volt, amiért keresztül hajította rajta a sisakját. Mivel nem tudott Zima után menni, csak ennyit kiáltott oda a lánynak: - Vigyázz magadra Zima! Siess vissza Ionával, én majd ellátom a sebeit… - mondta, majd a hangja elcsuklott.

Aaron ledöbbent. Alaposan megnézte az arcokat maga körül és csak most vette észre, hogy ő az egyetlen gyógyító a csapatban. ~Ez… Ez túl nagy felelősség.~ Elkezdett fészkelődni a helyén, az indulatai újból fellángoltak. Ekkor Kira letámadta a földidomár fiút. Aaron jobban szemügyre vette a srácot. ~Ő volt az, aki kiásta a forrást!~ Aaron dühének új célpontja lett.

- Ez az egész a te hibád! – rivallt ő is a fiúra. – Ha nem ásol ész nélkül, azok a szellemek nem támadtak volna ránk és ez az egész nem történt volna meg! – sziszegte. Tudta, hogy igazságtalan a fiúval szemben, hiszen az nem akart semmi rosszat, csak segíteni. De Aaron ebben az állapotában soha nem tudott az indulatainak parancsolni. Ekkor az is az eszébe villant, hogy egy szellem megszállta őt. ~Nem mintha ezt el lehetne felejteni…~ Még egyszer dühösen a fiúra nézett, majd egy bosszús morgás kíséretében hátradőlt és elfeküdt a földön, így várva Zimát és Ionát.

A POST ELSŐ FELE!!!

Miközben Aaron Karin válaszára várt, Night hirtelen felpattant a helyéről. Aaron gyanakodva figyelte a rendőrt. Az „átadta” Zimának a vezetést. Ekkor Aaron szeme még jobban összeszűkült. ~Night úgy csinál, mintha mindenki szó nélkül ugrana akármilyen parancsára, mintha ő lenne a vezér. Pedig még csak pár órája találkoztunk vele. Mindenkit egyenlően kellene kezelni. Csapatként.~ Ám ekkor Aaron jobb kedvre derült, ugyanis Night feldúltan elviharzott. A rendőr nem akarta kimutatni az érzelmeit, de Aaron tudta, hogy az ő nyers megjegyzései miatt akadt ki. Emiatt kettős érzések kerítették hatalmába. Örült, hogy megmondta a Nightnak a véleményét, ám bűntudata is volt, hogy a férfin vezette le a benne felgyülemlett haragot. ~Nem volt jogom kérdőre vonni őt, nekem is megvannak a saját szörnyű titkaim…~

Pár perc múlva Iona is elindult az erdőbe, arrafele amerre Night indult. Aaron-nak ekkor megkordult a gyomra. ~Éhen halok.~ Csak most eszmélt rá, mennyire éhes. Magához vett egy adag ételt, és lassan, meg mindig kicsit indulatosan, elkezdett falatozni. Az alvással nem voltak problémái, az utóbbi időben többit volt öntudatlan, mint éber. ~Ennyiszer elájulni… Istenem, tiszta ciki vagyok.~

És ekkor Aaront kirázta a hideg. Érezte, hogy a távolban valakinek eleredt a vére. Lerakta az ételt a földre maga mellé, majd az erdőre szegezte a tekintetét. ~Valami történt.~ Hosszasan bámult maga elé, de nem látott mozgást a fák között. ~Talán csak képzelődtem… Még amúgy sem érzem teljesen jól magam.~ A körülötte ülőkre tekintett.

Zimán látszott, hogy kétségek gyötrik, az arcára volt írva. ~Biztosan Night miatt aggódik.~ Való igaz, hogy a férfi elég feldúltnak tűnt, mikor csapot-papot otthagyott és elindult az erdőbe. ~Egész közel kerültek ők ketten egymáshoz.~ állapította meg Aaron. Nem tudta mit gondoljon erről. Megbízott Zima ösztöneiben, ugyanakkor aggódott is a lány miatt. ~Night vele sem teljesen őszinte. Figyelmeztetnem kell Zimát. Viszont… Ki vagy én neki, hogy tanácsokat osztogassak?~ Aaron elkedvtelenedett. ~A barátja vagyok. És a barátok segítenek egymásnak.~ Elhatározta, hogy mindenképpen beszélni fog majd a lánnyal négyszemközt.

Ezután Karinra pillantott. A lány még mindig nem válaszolt Aaron előbb feltett kérdésére, de Aaron ezt teljesen megértette, Karin eléggé fáradtnak tűnt. ~Ez nem csoda. Ő is sok mindenen ment keresztül. Ráadásul az emlékei, amiket elmesélt nekem… Vele is jobban meg kell majd ezeket beszélnem.~ Aaron sóhajtott. Úgy tűnik, mostanában sok személyes jellegű beszélgetése lesz. Ez kis aggódással eltöltötte, ugyanis ő maga inkább kerülte az ilyen típusú társalgásokat. Még önmagának is félt megnyílni néha, nemhogy másoknak. Viszont annak örült, hogy Karinnal megosztotta a vele történteket. Ha kicsit is, de könnyített a lelkiismeretén, valamint megbízott a lányban. Ekkor Aaron újból, halkan odaszólt Karinhoz: - Nem vagy éhes? Enned kellene valamit, kitudja mik állnak még előttünk – a fiú még belegondolni sem mert a lehetőségekbe.

Kira rádöbbent, hogy éhes. Vett egy keveset az ételből és visszaült a tűz mellé. A bocsánatkérésre csak ennyit mondott: - Semmi gond.

 Aaron már volt annyira jól, hogy beszóljon Night-nak. A férfi erre lenyelve a megjegyzését, felállt és átadta Zimának az irányítást. Belépett az erdőbe.  Egy kis idő múlva Iona is követte. Békésen eszegetett, amikor Zima felpattant –Iona bajba került! Elmegyek érte. –indult az erdő felé. ~Night is arra ment ~ beleborzongott a gondolatba ~Ugyan, Night csak Aaront akarná eltenni láb alól. ~ ezen a gondolaton nem csodálkozott, de azért sajnálta volna a fiút. Annyi mindenen mentek már keresztül. 

-Ha visszatérnek… ~Egyáltalán ha visszatérnek~tette hozzá magában… -El is lehetne kezdeni a tervet. Az idő sürget minket –biccentett Aaron felé. A fölidomár aki Iona társaihoz tartozott nagyon csenbe volt. -Te! Nagyon csendbe vagy. Titkolsz valamit, mi? - kérdezte Kira összeszükült szemmel Zhen-re nézve

Aaron bocsánatot kért Zimától. Ő csak legyintett.

-  Semmiség.

De aztán Nighthoz fordult és eléggé megmondta neki a magáét. Zima úgy döntött nem szól bele, ez a kettejük dolga. ~ Én is tudom, hogy Night titkol valamit, hogy veszélyes és néha eléggé… Nightos. De mégis… ~ Zima nem jutott ennél tovább, mert Night hirtelen rá nézett, megkérte, hogy vegye át a vezetést, ha a szellemek megennék és elindult az erdőbe. ~ Hova megy? Menjek utána? ~ Zima nem tudta, mit csináljon. A barátaival akart maradni, de ugyanakkor Night miatt is aggódott. ~ Ha elmennék érte, biztos kiakadnának rám. Így is furán néztek a kettősünkre. Viszont ha nem megyek, akkor a lelkiismeretemmel kell megküzdenem. Nem egyszerű. ~

Zima hirtelen felkapta a fejét, mikor ismerős hangot hallott. ~ Iona! ~ A lány hangidomítással szólt hozzá. Nighttal bajba kerültek. Zima rögtön felugrott.

- Iona bajba került! Elmegyek érte. – csak ennyit mondott. Úgy érezte, ha Nightot is megemlítené, akkor inkább visszafognák, hogy úgy kell neki.

Zima az erdő felé indult Iona hangját követve. Alig néhány perc után már a lábával is érezte a két ismerős alakot. Megszaporázta a lépteit. A szirthez ért, ahonnan már látta őket. Night elájult, Iona beleakadt egy kúszónövénybe.

- Már is kiszabadítalak. – mondta. Kiszélesítette a szirtet, hogy biztosan ne essenek le, majd ráugrott. Néhány óvatos, laza, lassú mozdulattal kioldotta a lányt a növény fogságából.

- Most kapaszkodj! – kérte, majd néhány mozdulattal egy szintbe hozta a szirtet az erdővel. – jól vagy? – kérdezte Ionát, majd Night mellé térdelt. A fáklya már kialudt, így nem sokat látott a fiúból.

~ Biztosan megcsúszott a szirten. Miért sérülnek meg ilyen könnyen a fiúk? Na mindegy. Ahogy látom csak elájult. Maximum fejfájása és hányingere lesz, ha magához. tér. Szerencsére nem esett komoly baja. Megkönnyebbültem. ~

~Hála a a szellemeknek...~ állapított meg Iona, mikor Night elmondta, hogy tényleg csak a pánik oldása volt a cél. A tűz mellé lépve szerzett magának egy keveset a megmaradt ennivalóból, és közben látta, ahogy Night átadja Zimának a vezetést, majd elsétál. Iona is úgy tervezte, elhagyja a tűz környékét. Bár az utóbbi időben rengeteget meditált, úgy érezte, talán a nyugodt állapotban eszébe jut valami. Néhány percen belül el is indult.

Besétált a fák közé, nem nagy távolságra attól a helytől, ahol Night tűnt, el, és már éppen leülni készült, amikor puffanást hallott. Fogalma sem volt, honnan származik a hang, de elindult az irányába. Hamarosan elért egy sziklapárkányhoz, amit nem volt nehéz észrevenni. Megcsúszott rajta, és csak a levegőidomításnak köszönhette, hogy nem is zuhant le. Viszont látta, hogy más már nem volt ilyen szerencsés... Szintén idomítást használva leereszkedett, és közelről már látta, hogy Night fekszik a sziklán. Megpróbálta felemelni, de nem volt elég erős, ráadásul kétségesnek tűnt, hogy képes lesz felvinni a párkányra. Ő ugrásokkal tudott közlekedni, de még ha el is bírná... kicsi rá az esély, hogy vele együtt is tud megfelelő méretűt ugrani. ~Segítség kell.~ állapította meg. Már éppen elindult volna, amikor látta, hogy a lába beleakadt valamibe... valamilyen kúszónövény ejtette fogságba, de nem tudott anélkül lenyúlni hozzá, hogy lezuhanjon. Egyetlen ötlete maradt. Elővette a legkevesebbet használt képességét. Elsuttogott néhány mondatot. Csak egy ember volt, aki úgy tűnt, még feltétel nélkül megbízik Nightban.

- Zima. Night és én bajban vagyunk. Segítsetek. Kövessétek a hangomat... - megmozdította a kezét, és hangidomítssal felerősítette a szavait, próbálva célbajuttatni őket. Aztán csak várt.

Zima és Karin remek javaslatokat tettek, de a pattogós kis íjásznak persze fel kellett zaklatnia.

-Igazad van Zima, ezzel is számolnunk kell. *Night vele szemben állt, így ismét egy magabiztos mosollyal köszönöm neki a felvilágosítást. Látszólag semmi jelét nem mutatom annak, hogy Lee felidegelt, viszont csak várjon addig amík Jan Chika igazi nevét megtudom. Közben pedig mind Aaron köré gyűltek, Iona kivételével aki megszólított. Elmondta, hogy mi a véleménye a hipotézisemről.*

-Szerintem sem, viszont így akartam oldani a pánik helyzetet.

Nemsokkal később magához tért Aaron is, aki persze rögtön elkezdett lehordani. Ezt már egy fokcsikorgatással viszonyoztam és kicsapta nálam a biztosítékot, azonban úgy teszek, mintha nem emiatt távozom, azonban legbelül teljesen mást gondoltam.

~Halott ember vagy Aaron, halott ember. Csak kerüljek egy pillanatra egyedül, rossz embernél húztad ki a gyufát.~

S rögtön kilépek a beszélgetésből.

-Zima, ha megennének a szellemek akkor kérlek te vedd át a "csapat" irányítását. Neked megvannak a képességeid, okos vagy és jó a logikád. Vidd véghez a tervemet. Ha ez a papucs *biccentek Lee felé* fél egy kis sötéttől, akkor majd bemegyek én.

Persze a beszédemben van egy kis gúny Lee felé. A hős katona nem mer bemenni a sötét erdőbe. A csuklyámat a fejemre helyezem és elindulok a sötét erdőbe. Egy fáklyát persze viszek magammal, hogy lássak. Amikor kellően messzire értem a táborból akkor a földbe szúrom a "fáklyát" és előveszem a listám egyik papírját. Azonban ülve nem tudtam gondolkodni, így fel-alá kezdtem el járkálni.

~Hogy öljelek meg Aaron? A szívroham túl kegyes lenne egy ilyen idótának. Megvan, eldeformálódik, megöli Lee-t majd belehal a szellem támadásába.~

Lassan élvezettel írom eme sorokat. Már csak a név van hátra, és Aaron ötven másodperc múlva halott. Pontosabban halott lenne, egy szikla felé sétáltam a lábam megcsúszott és mielőtt beírtam volna a nevét leestem. Körülbelül három-négy métert zuhanhattam és egy sziklába vertem be a fejem. A papír elégett a fáklya által majd én behunytam a szemem. Zimára gondoltam, mert azt hittem, hogy végem. Nem akartam, hogy az utolsó gondolatom egy ember halála legyen.

Aaron, miután elájult, pár másodperc után magához tért, ám továbbra is a földön feküdt, szemét lehunyva. Nem tudott megmozdulni. Mi a fene ez? Fejében még mindig vihar dúlt. ~Talán valamiféle pánikroham.~ Jobb is volt így, tudta, hogy a többieknek meg kell gyógyítania a lábát, nincs más választása. Így legalább biztos, hogy nem fogja őket véletlenségből újra megtámadni. ~Már megint mi ütött belém… Fung és Kira csak segíteni akartak.~ Mozogni nem tudott, ám a hangokat tökéletesen ki tudta venni maga körül. Páran a Fekete Nap elleni terv részleteit dolgozták ki. Ám Aaron nem nagyon tudott ezután figyelni a beszélgetésre, ugyanis a lábában szörnyű kín nyilalt végig. Újból. A gyógyítási folyamat…

Ez az egész nagyon érdekes volt. Aaron maga imádott gyógyítani, hálás volt, hogy a nagymamája sok fortélyra megtanította, azonban ha őt kezelték… Az már más volt. Nem volt valami magas a fájdalomküszöbe. Ráadásul rettegett a hegektől. ~Ha belülről szörny vagyok, legalább kívülről legyek annyira tökéletes, amennyire ez lehetséges. Ajh, Aaron, annyira hülye a gondolkodásmódod.~

És ekkor a fájdalom hirtelen megszűnt és Aaron újra tudott mozogni. Hirtelen lendületből felült, kinyitotta a szemét és szinte fuldokolva kapkodta a levegőt. ~Oké. Rendben leszek. Azt hiszem. Megnézte a lábát. Egészen rendben volt.~ Ránézett a gyógyítóira. – Kö… Köszönöm a segítséget – zavarban érezte magát. – Igazán. És sajnálom a történteket Fung és Kira. Valamint – fordult oda Zimához. – Neked is tartozom egy bocsánatkéréssel a Ba Sing Se-ben történtek miatt. Viszont… - fordult Night felé. Aaron szeme összeszűkült.

– Te is tartozol egy bocsánatkéréssel nekem – mordult rá a férfira. Majd kimondta a gondolatot, ami már régóta fogalmazódott benne: - Nem kell úgy tenned, hogy te vagy a tökéletes rendőr, aki minden problémát megold. Természetesen örülünk minden javaslatodnak, de tudom, hogy valami fontosat elhallgatsz előlünk – mérte végig alaposan Nightot a fiú a tekintetével. – Hazudsz valami kapcsán. Tudom, mert ilyenkor a szívverésed megváltozik… - motyogta a fiú. – A véridomítás miatt van. Érzem... – szinte alig lehetett érteni mit mond. Nem szívesen beszélt erről a képességéről.

Aaron mély levegőt vett, majd mosolyt erőltetett az arcára és Karin felé fordult. A lány szinte a legfőbb bizalmasává vált. Nyugodt, kedves hangon megszólalt: - Amúgy lemaradtam valamiről? – kérdezte.

Igen. Aaronnak gyakoriak voltak a hangulatingadozásai.

Mivel mindenki a gyógyítással volt elfoglalva, miután a rendőr befejezte a beszélgetést Karinnal, odalépett Nighthoz.

- Figyelj, amit a szellemekről és az első avatár legendájáról mondtál... örülök, hogy javítottál vele a pánikhelyzeten, de remélem nem gondoltad teljesen komolyan. A szellemek... nagyrészt érzékenyek a tiszteletre, én legalábbis világ életemben ezt tanultam róluk. És a Halál Szelleme nem akarta elhinni nekem, mikor azt mondtam, a barátaik vagyunk. Szóval szerintem nem kéne még jobban felbőszíteni őket...

Remélte a rendőr nem sértődik meg. Direkt úgy mondott mindent, hogy mások ne hallják, Night kijelentésének komoly haszna is lehetett. Nem kioktatásnak szánta a szavait, de tartott tőle, hogy úgy hat. Egyszerűen csak aggódott, emlékezett, hogy a szellem megemlítette: a barátaiban nem érzi a tiszteletet a szellemek és a természet iránt. És nem volt teljesen biztos benne, hogy kikre célzott.

Ekkor árulkodóan megkordult a gyomra. A néhány erdei bogyó nem lakatta teljesen jól, így reménykedve a tűz felé nézett. Még Night válasza előtt megkérdezte:

- És bocsánat a témaváltás miatt, de van valami vegetáriánus ennivaló is? Éhen halok...

Keino segített a vízidomításban, Kira a tűzidomításban, Zima pedig a földidomításban. Így együtt, Lee vezetésével végül ellátták Aaron sebesült lábát.

Az, hogy Aaron újra vért idomított, már szinte meg sem lepte. Tulajdonképpen teljesen normális reakció volt tőle azt nézve, hogy a lábán egy seb volt, és egy szinte idegen azt mondta, hogy nem is olyan egyszerű meggyógyítani. ~ Aaronra ma kifejezetten rájár a rúd ~ gondolta, és elfintorodott..

Night szinte észre sem vette, mi történt a vízidomárral, hanem elküldte Fungot "nyomokat keresni". Nem volt átlátszó, á, dehogy... nem is csodálta, hogy az íjász kiakadt. ~ Na, most jövök neki eggyel ~ gondolta. ~ Végre valaki meg meri mondani a véleményét a rendőrök gyöngyének...~

- Igazat mond - nyugtázta, mikor a fiú kijelentette, hogy Night "kérdezze csak meg a szemkötős lányt". - Amúgy meg, eddig semmi olyat nem csinált, hogy azt kelljen higgyük, hazudik - tette hozzá, és ez tulajdonképpen igaz is volt. ~ Bár az elég valószínű, hogy tudja, hazudtam neki... ~ sandított Fung felé. ~ Egyrészt, látja, hogy Zima Nighttal van, másrészt...azért nem tűnt hülyének. ~ gondolta.

Kifejezetten örült annak, hogy Aaron elájult, mert ha magánál van, sosem engedte volna, hogy begyógyítsák a sebét. ~ Különben meg így is elég öngyilkos hangulatban van ~ jegyezte meg magában.

Az is feldobta kissé, hogy Zima vállalta a földidomár szerepét, mert nem volt kedve idomítani, és egyelőre nem is akarta, hogy Fung biztosan tudja, nem a Fekete Nap tagjai közé tartozik. ~ De egy vízidomár még mindig hiányzik ~ jutott eszébe, miközben Zima a földhöz szegezte Aaront.

- A tervedben csupán annyi hiba van, hogy Köztérsaságváros nem valószínű, hogy olyan állapotban van, hogy segítsenek nekünk - fordult Night felé. - Az egyesült erők sincsenek sehol...és ami a többit illeti, egyetértek Zimával - mondta, és a többiekre pillantott. ~ Jó lenne, ha sietnének...meg kéne csinálniuk, mielőtt Aaron magához tér ~ gondolta.

Zima meg tudta érteni az íjászt, hogy végül nem teljesítette a parancsot. ~ De ha velünk van akkor jó. És úgy tűnik, tudja mit csinál. Szegény Aaron.  ~ Közben Kira is feltápászkodott. Felajánlotta a segítségét.

- Én is jövök - állt fel Zima - bár szerintem felesleges. Nincs olyan állapotban, hogy újra támadjon.

Ezután Zima vékony földréteggel odacsatolta a fiú két karját és ép lábát a földhöz. Majd elmondta a kiegészítéseit Night tervéhez.

Kira elindult Aaron felé, mire a fiú gyorsan reagált. A teste megmeveredet és hátra repült. Nyögve földet ért. Felült és az ismét ájult Aaron-ra nézett. ~Előbb… az őrület kerülgetett…~ temette a tenyerébe az arcát. Az ujjai közül nézett szét a többieken. Tekintete Night-ra irányult. A rendőr az első avatar történetét mesélte. Majd megszólította az íjász.

-Jan Chi.  A nyílvessző nyilván sebet ejtett Aaron-on, ezért utólagosan is bocsánat. -mondta és az íjász kezébe nyomott egy csomagot és két nyílvesszőt. Majd az erdő felé mutatott -Kérlek indulj el abba az irányba ahol voltak és keress bármilyen kézzel fogható nyomot. Szellemek kísérjenek utadon. –

Kira kezdett vissza térni magához. ~Nem látja, hogy Aaron már megint szenved?~ Azon volt, hogy az íjász védelmére kell, de nem sokkal utána az dühösen Night-ra nézett. Megtagadta a parancsot és ismét hozzájuk szólt. Ő felállt és mellé lépet.

-Jan Chi vagy Fung, mindegy. Én segítek. –mondta teljesen őrületmentes hangon. Arcán se volt őrült vigyor. ~Nem vagyok őrült, nem! ~egy pillanatra ökölbe szorult a keze. ~ Utálom Night-ot, de a tervével sikerülhet. Két hónap alatt is~ pillantott a férfira    

Lee, miután Aaron idomította a vérét, nagynehezen feltápászkodott.

~ Ez meg mi volt? Ez ilyet is tud csinálni? ~

Ezután megropogtatta csontjait, és körbenézett. Arca azonban semmit sem mondott el sem arról, hogy mennyire fájt az idomítás, az esés, vagy a ropogtatás. Ebben már tapasztalt volt. Körbenézés közben meglátta, ahogy a viddám tűzidomár lány is a földön fekszik, miközben az az őrült alak, aki eddig a tűznél ült, most elindult felé.

- Jan Chi. A nyílvessző nyilván sebet ejtett Aaron-on, ezért utólagosan is bocsánat. Kérlek indulj el abba az irányba ahol voltak és keress bármilyen kézzel fogható nyomot. Szellemek kísérjenek utadon.

Ekkor Leeből egy kcsit kitört a düh és harag, de hamar le is csillapította magát.

- Köszönöm, akárki is vagy. De van egy két gond. Az első, hogy nem mindig az történik amit te szeretnél. És itt nem csak a nyílre gondolok. Most nem fogok sehova sem elmenni, pláne nem egyedül, egy szellemerdőbe, méghozzá éjszaka. Most szépen odasétálok  ahhoz a szerencsétlenhez, akit mellesleg te sebesíttettél meg. És megygógyítom akár tetszik, akár nem. Ha terveid vannak beszélj nyugodtan, én már felesküdtem rátok. Ha nem hiszed kérdezd meg a szemkötős lányt.

Ezután Lee a többiekhez szólt.

- Amit az előbb mondtam, azt most megcsináljuk. Megkérek mindenkit, aki részt tud venni a gyógyításban az jöjjön. És egy földidomár, ha kérhetem fegyvertelenítse azt a fiút. Nem akarok még egyszer így járni.