- Ez egy kiváló ötlet! - értett egyett Chaung Ionával. - Ha a város egyik részén zavart keltenénk, be lehetne surrani a kirohanó őrök mögött. Viszont egy közülünknek, vállalnia kell a kockázatot, hogy eltereli az őrök figyelmét, amíg a a másik kettő észrevétlenül besurran. De ez akár azzal is járhat, hogy elkapják és bebörtönzik aki majd zavart kelt, ezért én fogom vállalni a kockázatot. Ti pedig menekítsétek ki a szellembarátotokat és keressétek meg a Halál szellemét. - mondta vérmesen komolyan e szavakat Chuang Norának és Ionának.

- Ha bemegyünk, és nem a Fekete Nap kíséretében, akkor valahogy rejtenünk kéne a személyazonosságunkat. A ruhánkon látszik, hogy légidomárok vagyunk, Nora pedig földidomár. Az elfogatásos módszer sikerére sincs garancia, ha nem tudunk idomítani, és azokba a szellemeket is fogságban tartó ketrecekbe zárnak. De... - töprengett Iona. - Ha az egyikünk zavart kelt, a többiek biztonságban bejuthatnak. Persze rémesen veszélyes, és a zavart keltőt mindenképpen elfogják... Mit gondolsz? Ki tudnánk vitelezni?

- Idomítani nem tudunk, mivel nem egy portálon jöttünk a szellemvilágba, enélkül meg esélyünk sincs harcolni ellenük. Amit tehetünk, hogy megfigyeljük őket, és akkor megyünk be a városba. Vagy belülről próbáljuk kiszabaditani a szellemeket, úgy hogy elfogatjuk magunkat. Ez viszont kockázatos, lehet esélyünk se lenne kijutni.. - töprengett Chuang, miközben figyelte az őröket, hogyan viselkednek, és mikor hagyják el a helyüket.

- Ezt... ezt nem szabadna így. - suttogta Iona. Kezdett erőt venni rajta a pánik. Semmi gond nem volt, ha fel tudott készülni a történtekre, de azonnal aggódni kezdett, ha valami váratlan történt. - Mit kéne csinálnunk? Itt van egy város, egy óriáskristály, egy tönkretett szellembörtön, egy halom katona, és valószínűleg régen elkéstünk! Senki, senki nincs a környékünkön a szellemvilágban, aki segítene, és ha visszahozzák Ozait és Sozint... Jól van, nagy levegő... - sóhajtott.

~Ha eddig nem tartottak teljesen őrültnek, most már biztosan annak tartanak. Pánikroham a legfontosabb helyzetekben. Zseni vagy, Iona.~

- Én... bocsánat, kicsit megijedtem. Találjunk ki valamit, még mielőtt ennél is rosszabb lesz, már ha ez egyáltalán lehetséges. Chuang, Nora? Én most nem tudok értelmesen gondolkodni, úgyhogy igazán jól jönne egy józan tanács...

 

Az idomárok lassan, de biztosan haladnak a Halál szelleme felé, azonban amit ott látnak az több mint ledöbbenti őket. A völgy, melybe  embereket temettek drótkerítésekkel van körbevéve s a Fekete Nap katonái őrzik azt. Körülőtte épületek, szobrok épülnek mintha csak egy várost akarnának felhúzni a Szellemvilágban.  A kerítés másik oldalán is szinte teljesen eloszlott a köd, és egy hatalmas épület állt a kopár sivatagban. Afféle elmegyógyintézet, legalább is annak tűnt a belőle kihallatszó hangok alapján. Több utcasor és építés alatt áll odabent, a börtönvárosban a holtak immáron saját házban élhetnek hála a Fekete Napnak, azonban távozni onnan továbbra sem tudnak ahogy ellenszegülni sem. A kerítés fogjai, mely egy furcsa fémből épült aminek köszönhetően sem a szellemeket,sem a holtakat nem engedi át. Ugyanilyen fémből készült az a ketrec is, melybe Nora barátját és a többi szellemet zárták. A szakadéktól keletre s nyugatra egyaránt hasonló "városok" és falvak épültek és ha Iona visszatekint mindkét átjáró is körbe lett véve velük. Egyértelmű, hogy a Nap ki akarja zárni a szellemeket a rendes világból, pontosabban egy saját világot akarnak létrehozni ahol az emberek élhetnek. Ha dél felé néz a lány vagy Chuang akkor egy hatalmas gödröt vehet észre -valóban hatalmasat, körülbelül akkorát mint Ba Sing Se egy kristállyal a közepén ami a Nap által használt Portálokat működteti. A városban sűrűn járőröznek, azonban messze nem lehetetlen bejutni oda. Nora szó nélkül néz végig a hatalmas, épülő birodalmon.

- Négy éves koromban jöttem rá, hogy idomár vagyok, de csak tizenkét évesen kezdtem el tanulni. Aztán tavaly derült ki, hogy hangidomár is lettem... - kezdte Iona. - A szüleim nem voltak idomárok, ráadásul a Föld Királyságában éltünk, szóval fogalmuk sem volt, hogy lettem légidomár. Tenzinnél tanultam öt évet, azalatt nem nagyon jártam haza. Aztán egy éve, a harmonikus együttállás után egyszer dühös lettem, és... mikor kiabálni kezdtem valahogy megváltozott a hangom. Konkrétan mindenkit megőrjített a környezetemben, valami olyan frekvencia lehetett... Először megijedtem, de utána felkerestem Tenzint, aki azt mondta hallott róla, de nem hitte, hogy tényleg létezik, és hogy ez a hangidomítás. Úgyhogy most a legfőbb célom, hogy mester legyek, és elsajátítsam. És hogy milyen érzés... - eltöprengett. - Imádok levegőidomár lenni. Azt hiszem, el sem tudnám képzelni az életemet nélküle. - végül feltett még egy kérdést. - Szerinted... ha majd egyszer felkeresném ezt a levegőidomár csoportot, tanítanának engem? Ha vannak hangidomár mesterek...

~Talán mégis megbízható. Őszintének tűntek a válaszai, és van bennük logika. És... ha tényleg ismer hangidomárokat...~

- Mi megőriztük az ősi levegő nomád hagyományokat, aszerint éltünk. Mivel a külvilágtól teljesen elzárva éltünk, szinte semmi hír nem jutott el hozzánk mindmáig... Vegetáriánus csak a mesterek voltak és azok, akik tisztelték az állatokat, élőlényeket hogy nem eszik meg... A mesterek között voltak hang- és füstidomárok is, akik a legmagasabb szinten sajátították el képességüket. Egyetlen képességet nem sajátítottak el a repülést, én akartam lenni az első a falumban, akinek ez sikerül, de még nem sikerült. - zárta szomorúan mondandóját.

- És te mióta kaptad meg a képességed? Milyen érzés volt levegőidomárnak lenni?

- Ti hogy éltetek abban a légidomár csoportban? - kérdezte Iona Chuangot. - Ti is vegetáriánusok voltatok? Voltak köztetek küönlegesek? Mármint... esetleg hangidomárok?

Már régóta foglalkoztatta a kérdés. Noha a légidomár még mindig nem nyerte el a bizalmát, olyan helyről jött, olyanokat tanulhatott, amilyenekről Iona még álmodni sem mert. ~Jó lenne megtudni, hogy vannak még hangidomárok a világon... akkor talán tudnék tanulni valakitől...~

Nora igazat adott Ionának, többet ártana, mint segítene a küldetésben, ezért úgy határozott, hogy visszamegy a való világba. Könnyes tekintettel elbúcsúzott Ionától, ám ráeszmélt, hogy fogalma sincsen, hogyan tudna visszajutni.  Emiatt a csapattal maradt és együtt továbbindultak, arra amerre Iroh mutatta nekik, ugyanis egy szellemet se találtak, aki vezetné őket az úton. Már órák óta meneteltek szótlanul, fáradtan, mikor megelégelték a némaságot és elkezdtek egymással beszélgetni. Itt az idő, hogy kicsivel többet megtudjanak egymásról. Azt még nem tudják, hogy kb. 20 perc séta múlva, megérkeznek a Halál szelleméhez.

- Ahhoz hogy megtaláljuk az Elveszett Lelkek Ködét, szükségünk lesz egy vezetőre, aki odavisz minet. - hangzott a válasz Chaungtól, majd folytatta: - Egy barátságos szellem, aki segítőkész biztos segítene nekünk.

- Ennek örülök. Én nem tudok valami sokat a szellemvilágról, szóval kapóra jön. - felelte a lány, és tényleg örült, hogy lett egy ismerőse, aki azt is tudja, hová mennek pontosan. Ennek ellenére még mindig nem bízott Chuangban. Meghatározhatatlan megérzés volt, amit Iroh a légidomárhoz intézett szavai csak megerősítettek. Viszont azt már elfogadta, hogy szüksége lesz rá. - Nora, te is szeretnél jönni? - fordult a lányhoz. - Igazából nem sokat tudok a helyről, ahová készülünk csak azt, hogy nagyon veszélyes. És ha esetleg nem tartanál velünk, akkor is ígérem, mindent megteszek, hogy segítsek a barátodon. - biztosította a lányt, mert még mindig bűntudata volt, amiért a szellem keresése második helyre szorult.

~Ennek az öregembernek fogalma sincs miről beszél. Évezredek óta nem volt egyetlen egy légidomár sem aki elsajáította a repülést, erre azt tanácsolja ne keressem őt, hanem magamban találjam meg. Nem is légidomár mester, még levegőidomár sem, honnan tudná ő mi kell nekem?! Ha ez az ember képes volt Laghima guru szavait megérteni és ez alapján élni, akkor nem lehet rossz ember.~ mormogta magában Chuang, majd hallva Iona beszédét folytatta elmélkedését: ~Hmm.. a Halál szelleme? Ha tényleg van egy ilyen erős szellem aki képes visszahozni bárkit a múlból, fölösleges Zaheert megkeressem, ha magával Laghima guruval is beszélhetnék.

- Én veled tartok Iona. Tudok segíteni az Elveszett Lelkek Ködében való tájékozódásban, ahonnan én jöttem rengeteget tanultunk a szellemvilágról, és most kapóra jön a több évnyi tanulás. - hangzott a válasz Chuangtól.

- Sajnálom, Nora. - fordult a lányhoz Iona. - Ígérem, megtaláljuk a barátodat, de ha a Fekete Nap ejtette foglyul, és jó okunk van ezt feltételezni, a legjobb döntés, ha először őket intézzük el. Akkor ő is biztonságban lesz, és hamarabb rátalálunk.

Felsóhajtott, de nem mert kísérőjére nézni. Remélte, a lány is megérti, hogy mekkora a baj, ahogy azt is, hogy mindenképp a Halál szelleméhez kell menniük. Ha nem teszik, talán késő lesz, és Nora barátjának sokkal kevesebb esélye lesz a túlélésre.

- Szóval? - nézett körbe a többieken, egy pillanatra megállapodva Chuangon, akihez Iroh külön szavakat intézett. - Ha akarjátok, menjetek vissza az anyagi világba. Ha visszamentek, rakjatok el nekem pár tekercset a furulya környékéről, láttam bennük információt a hangidomításról, amiről nagyon szeretnék tanulni. Én megyek a Ködhöz. 

~Életemben először kockáztatok... és milyen ügyben! Remélem minden jól fog elsülni...~ Választ várt.