,, - Mi történt? Mindenki jól van?'' - érkezett a kérdés Ionától, amint visszatért a szelleme.

- Az most nem fontos, hogy mi történt itt. - Mondta neki Azoir, és ezt komolyan is gondolta. - Sokáig voltál távol, biztos megtudtál valamit. Ha el tudnád mesélni... - itt megakadt, mert nem tudta pontosan, hogy Iona elfáradt-e a szellemléttől.

- Szóval, mit tudtál meg?

Iona kinyitotta a szemét. Az első, amit észrevett, hogy már nem a körben ül, ahol az utazás kezdetén, hanem fekszik, és egy inggel takarták be. Quan és Azoir fölé hajoltak, miközben lassan felült. Érezte, hogy valami nincs rendben.

- Mi történt? - nézett körbe. Tudta, hogy minél előbb meg kell osztania velük a szerzett információkat, de előbb rá akart jönni, miről maradt le, míg Ba Sing Se-ben beszélgetett Zimáékkal. - Mindenki jól van? - kérdezte még, meghatározhatatlan okból rosszat sejtve.

,,neked ő lesz az a kapu.''

Azoir érezte, ahogy az arcába tódul a vér, gondolta, hogy elpirosodott.

- Ő... mit szeretnél ezzel mondani? - kérdezte Quant. Pontosan tudta, hogy mit ért ezalatt a kardforgató, de próbálta valamivel leplezni zavarát. - Szóval jól van? - próbálta terelni a szót - akkor vigyázzunki rá, amíg visszatér.

Ezzel ő is lekapta ingjét, és a lányra terítette.

Quan szép lassan Azoir mellé sétált.Levette felső testéről páncélját majd pólóját és leterítette.Ráfektette Ionát és visszavette páncélját.Egy szál ingben és páncélban leül.Ezután odafordul Azoirhoz.

-Tudod mikor bezárul egy kapu egy új nyílik vele együtt.Ahogy a szemedből látom neked ő lesz az a kapu. Igazam van nem de? És igen jól van.-

Azoir lassan Quanra emelte tekintetét. Látta a kinyújtott kezet, de egy hírtelen emlékvillanás miatt Amon kezének nézte, és ezért íjedten hátraugrott, és kezevéle idomított egy adag jeget Quan felé. Csakhogy semmi sem történ, és Azoir ekkor jött rá, hogy nem ellenség, hanem barát áll mellette.

- Sajnálom... - mondta meggyötörten - Igyekszem összeszedni magamat.- mondta és Quan kezébe nyúlt, majd felállt. Lbai még mindig remegtek, de úgy ahogy fel tudott egyenesedni.

~ Hiába mondanak bármit nekem... Kevesebb lettem. Már nem tudok idomítani.Semmi máshoz nem értettem az idomításon kívűl. Ezek után mit tegyek? ~ kérdezte magától, miközben szemi Iona teste felé fordultak.

- Te jó ég! Iona még jól van? - kérdezte izgatottan majd a lány testéhez rohant.

Quan nem éppen érezte jól magát mikor Amon idomította a vérét.De hát kit kemény fábol faragtak nem törik könnyen.Miután Amon elment a földre rogyott.
-Hát.... ez nem volt kellemes.-
~Azoirra nézett látta,hogy megtört és tudta,hogy most van rá a legnagyobb szükség mivel Quan maga sem idomár.~
Felált és odasétált Azoirrhoz majd kinyújtotta felé a kezét.
-Gyere talán én segíthetek.Nem vagy egyedül mit itt vagyunk,és számítahtsz ránk.-
 

Miután Amon otthagyta, Chuang gyorsan körbepillantott a többieken, hogy nem esett-e valami bántódásuk.

- Mindenki jól van? - kérdezte a többieket aggódva Chuang, aztán látta, hogy Iona nem mozdul.

- Iona szelleme még mindig nem tért vissza!

Chuang nem látta, amikor egyik idomártársukat szabadította meg képességeitől Amon, mivel mialatt fogva tartotta a testüket Amon, Chuang mindvégig a mesterek tanításaira koncentrált, miszerint a fájdalom csak a fejünkben létezik, valójában nem szenved. Így Chuang ennek tudatában nem volt sokkoló az élmény. Aztán megtudta: Azoir elvesztette idomár képességét.

~ Ezt nem hiszem el. Az egyetlen nem légidomár, akit érdekelt a spiritualitás és így végezte. ~

Chuang mérhetetlen keserűséget és szánakozást érzett az ifjú iránt. Ez a gondolat nem hagyta nyugton, így hát felszólalt:

- Csak egyetlen esélyünk van: meg kell találnunk az Avatárt. Megszökni nem tudunk, de nekem talán lehetséges. Elszakadni a kötelékeimtől és elrepülni segítségért. De mindez idáig még nem sikerült. Most úgy érzem sikerülhet, itt az esély, csak így menekülhetünk meg. - mondta hatalmas elszántsággal Chuang.

Azoir arra ébredt, hogy kezei görcsbe rándultak. Ezután szépen sorban az összes végtagja is majd felemelkedett a földtől. Látta, hogy Amon van ott, és arra is rájött, hogy véridomítás áldozatává vált. Amennyire csak tudott körbenézett, és látta, hogy Iona vérét is idomítja, de feltűnt az is, hogy Amon nem vette észre, hogy a lánynak csak a teste van itt.

~ Hála az égnek ~ gondolta ~ legalább ő nem szenved úgy mint én.

Ekkor hírtelen a földre zuhant. Látta Amon közeledni, majd éles fájdalmat érzett. Pár pillnattal később a földön feküdt, néhány görcsbe rándult izommal. Amond nem sokkal később távozott.

~ Vajon... vajon most... el...elvette az erőm...erőmet? ~ kérdezte félhangosan Azoir, igaz csak magától.

Majd megpróbált idomítani, de kezei mozgásán kívűl semmi sem változott körülötte. Erre Azoir a földre rogyott és arcát a kezeibe temette.

-Nem lehet... Ez nem történhetett meg! - nyögte szánalmas hangon, majd elkezdett könnyeket ereszteni a kezeibe.

Ruan hallotta Zhen és Quan beszélgetését, de próbált nem odafigyelni. Minden hiábavalónak tűnt rögtön azután hogy meghallotta a kapuk nyitódását majd újbóli becsukódását. Amon nem vesztegette az idejét. Ruan életében először érezte magán a véridomítás hatását. Borzalmas volt. Érezte az ereiben lüktető vért, a tehetetlenséget, a fájdalmat.

~Ááá! Gyerünk, küzdj ellene! Nem legyőzhetetlen!~ próbálta bíztatni magát.

A kín egyre elviselhetetlenebbé vált, aztán egyszercsak megszűnt. Ruan látta, ahogy megfosztja Azoir-t idomár képességétől. Nem volt szívderítő látvány. Ruan-t elfogta a kétség, hogy talán Ő is ugyanarra a sorsra jut. Megvárta míg Amon eltűnik a becsukódó kapuk mögött, majd összeszedte magát. A történtek nagy hatással voltak rá, így szóhoz sem tudott jutni pár pillanatig.

/ne feleddjétek, az Avatárt továbbra is meg kell találnotok/

Miközben Iona, Chuang és Ruan próbálták szellemüket elválasztani a testüktől, hogy kapcsolatba lépjenek Zukoval; Keino, Zhen és Chuang körülnéztek a Börtönváros területén. A „város” közepén egy hatalmas torony volt, a főbörtön, ahova a Fekete Nap a legnagyobb ellenségeit zárta be. Az egész Börtönváros egy nagy szegénynegyedhez hasonlított, csak sokkal rosszabb volt, ugyanis tele volt tolvajokkal, sőt rosszabbakkal is. A gonosz emberek szellemei is itt estek csapdában. Miután nem találtak semmilyen menekülő utat a Börtönvárosból, visszamentek a többiekhez, akik nem messze voltak a drótkerítéstől. Iona, Chuang és Ruan továbbra is meditáltak, Azoir pedig elbósiskolt. Azoir nem vette észre, de ahogy vette a levegőt, a körülötte levő fűszálak vele együtt mozogtak. A próbálkozása meghozta eredményét és ez neki el sem jutott a tudatáig. /Azoir növényidomítása 1 szinttel nőtt./

És ekkor történt valami. Iona elérte a célját, szelleme elhagyta a testét. Ám mivel először próbálta ezt a műveletet, nem tudta irányítani a helyzetváltoztatását és egy teljesen más helyre került. Ba Sing Se-be az Alsó gyűrűbe, pont abba a romházba, ahol Karin, Zima, Kira és Aaron húzta meg magát. Link: ALSÓ GYŰRŰ - SZEGÉNYNEGYED /ez az állapot átmeneti jellegű ugye, Ionának maximum 2 postot van lehetősége írni nekik, utána automatikusan visszakerül a testébe, a Szellemvilágba a többiekhez/. Ez az utazás fontos lehet, ugyanis a négy fiatalnak fontos információi vannak a Fekete Nap terveiről, valamint az Avatár hollétéről.

A többieknek feltűnt, hogy Iona elhagyta a testét, ledöbbenve vártak, mi fog kisülni az egészből. Ám mindannyian odakapták a fejüket, mikor a drótkerítés kapuja kinyílt, majd becsapódott. Amon érkezett meg.

- Hogy merészeltek gondot okozni dicső Uralkodónknak, a Fekete Nap vezérének? – kérdezte tőlük vészjóslóan. Bevetette rajtuk véridomítását, a csapat összes tagja a levegőbe emelkedett. Iona is, ám Amonnak nem tűnt fel, hogy a lány szelleme nincs a testében. – Ráadásul mind tisztátalanok vagytok. A tűzidomároké a jövő – végignézett a csoporton. Odament Keinohoz. – Vízidomár… - megfogta a fiú állát. – A tűz legnagyobb ellensége – ellökte magától.

- Ma négy fiatalt kellett volna megtisztítanom – emlékezett vissza a Ba Sing Se-i eseményekre. – De velük akadt némi probléma. Ezért nekik kegyetlen büntetés jár majd – elmosolyodott. – Viszont ti rendelkezésemre álltok – majd további szó nélkül Azoirhoz lépett, ujjait a fiú homlokára rakta és megfosztotta idomári képességeitől /Azoir minden idomítása mostantól blokkolva van/. A fiú a földre hanyatlott, ám továbbra sem tudott megmozdulni Amon véridomításától.

- Hamarosan újból visszajövök, hogy a többieket is megtisztítsam – mondta, majd elfordult, kilépett a kapun, ami utána keményen becsapódott.

Azoir csukodt szemmel hallgatta a többieket, de úgy döntött, hogy ő marad, még ha nem is képes átlépni a szellemvilágba.

~ Valami azt súgja nekem, hogy a lánnyal kell maradnom. Szüksége van rám, tudom. ~ mondogatta magában, majd hírtelen kezdett elszállni a köd a szemei elől. ~ Hát persze. Nem én akarom, hanem a szívem. Nahát Azoir. Még a rabságban is arra gondolsz, hogy biztos van egy nekd való lány? ~ kérdezte magától szkeptikus hangon. Ez némiképp felidegesítette, és így nem vette észre, hogy a körülötte lévő növényekről összegyűjtötte a harmatot. ~ Nem. Nem lehetek szerelmes. Azt most, itt nem lehet! ~ ökölbe szorítitta a kezét és a víz jéggé vált. Ekkor kinyílt a szeme, és észrevette mit is művelt. Elolvasztotta a jeget, majd folytatta a gondolatmenetet.

~ Hm... Mióta találkoztam Quaékkal, azóta nem is aludtam. Talán itt lenne az idő.~ Ezzel fogta magát és hanyatt feküdt.

Quan ránéz a meditálókra.
~Remélem sikerül.Mondjuk ha sikerül se leszünk előlőrébb saját meglátásom szerint.~
Közbe meghallja Zhen-t.
-Psssz. Figyelj ha bármit terveztek ne hadjatok ki. Nekik úgy se tudok segíteni nektek  ha nem maximum csalinak jó leszek. Ha az őrült Amon elkap megnézem melyik erőmet veszi el. Ja és Zhen ne feledd: Minden honnan meg lehet szökni csak akarat, tudás, és egy kis szorgalom kell hozzá.-

~Spiritualitás? Mindig is érdekelt, de eddig nem volt alkalmam eljutni a Levegő templom szigetre hogy leckéket vegyek.~

Ruan követte a többieket, leült Ő is behunyta a szemét, és meditálni kezdett. Mindig is spirituálisabb szeretett volna lenni, de a sors eddig úgy hozta, hogy nem volt ideje a spiritualitásra. Próbálta kiüríteni a fejét, de azon kapta magát, hogy azon gondolkodik, ennél nehezebb feladata még sosem volt. A végén már a semmin gondolkozott, de utána arra gondolt hogy ez megintcsak nem az amire a levegőnomádok gondolhattak meditálás alatt, és akkor még valahogy Lord Zukóhoz is elkellene juttatni egy üzenetet. Hallotta Keino kérdését.

- Még itt…sajna…-