~A zavarkeltés nem fog működni. Az előbb is mi lett a vége...~ gondolta, miközben a megoldáson töprengett.~Félek. Átkozottul félek~ Végignézett a körülötte ácsorgókon, akik láthatólag ugyanolyan tanácstalanok voltak, mint ő. ~De legalább nem vagyok egyedül...~

- Tudom, hogy... - kezdte. - Szóval, tudom, hogy ez eléggé személyes, és nem túl szép kérdés, de... nincsen köztetek véridomár? - Szinte kedve lett volna visszaszívni. A történelem véridomárjai vagy fájdalmat hoztak, vagy maguk is szenvedtek a képességüktől. Ennek ellenére nem volt túl sok ötlete. - Próbáékozhatunk zavarkeltéssel, de az előbb is borzalmas dolgok történtek. És... nem hiszem, hogy közülünk bárki meg tudna birkózni még egy halállal, vagy azzal, hogy valakinek elveszik a képességét. Nekem nem nagyon maradt más ötletem. - hajtotta le a fejét.

Chuang hallotta Iona és Keino beszédét, de ez nem segített rajta. A gondolat, ami megmérgezte elméjét nagyobb volt annál, hogy talpra tudjon állni ezek után. De érezte, hogy nem maradhat néma, és valamit tennie kell, mert így nem lehet vége az egésznek. Így hát kinyitotta a száját és beszélt:

- Chuang vagyok, egy levegőidomár... Vagyis eddig azt hittem az vagyok.. - zárta mondanivalóját keserűen, mivel úgy érezte már többé nem méltó, hogy egynek tekintsék a levegő nomádjai közül.

Keino elszörnyedt a lány halálsikolya hallatán. ~ki kell jutnunk innen, mielőtt mi is így végezzük~

Két légidomár volt velük, akik vélhetően ismerték a lányt, akit az imént öltek meg. Az egyiknek az árcán végigfolyt a könnye, a másik nem sírt, de látszott rajta a bűntudat. Látni lehetett rajtuk, hogy mindketten magukat okolják.

-Nézzétek, én megértem hogy fáj a veszteség, de a lányt már semmi nem hozza vissza. Nekünk viszont még van esélyünk, ki kell jutnunk innen!

A nagy siettségben még bemutatkozni is elfelejtett.

-Amúgy Keino vagyok. - szólt a légidomárok felé.

~ A nevem Iona...~ visszhangzott Azoir fejében a név. ~ Milyen szép ez a lány, még így is, hogy könnyek folynak az arcán. Na de nem bambulhatok ennyire, biztos hülyének néznek a többiek.

- Én nekem nincs különleges idomításom, de már edzek rá. - mondta kicsit szégyenkezve, majd körbenézett, hátha szól még valaki.

Iona látta Chuang arcán, hogy talán még jobban szenved, mint ő. Végre kitisztultak a gondolatai. A remény nem tért vissza... de úgy érezte, nincs rá szüksége. Üresnek érezte magát, ahogy tudatosult benne, hogy a szenvedésen és az önsajnálaton kívül másra nem képes, ezeket pedig a helyzet nem teszi lehetővé. Odalépett a légidomárhoz, és, remélve, hogy legalább egy kicsit segíthet rajta, megszólalt.

- Mindketten hibásak vagyunk. De csak akkor tudunk mindent helyrehozni, ha most megállítjuk a Fekete Napot. - körbenézett, és megszólalt. - Ki kell találnunk valamit. Akinek van valamilyen különleges képessége most valljon színt. Én hangidomár vagyok, bár kétlem, hogy hasznát vennénk. - lehajtotta a fejét. - Muszáj valamit tennünk. Megmenteni már nem tudjuk, de még értelmet adhatunk Nora halálának. - ekkor mondta ki először kivégzett kísérője nevét, és érezte, hogy megint könnyek gyűlnek a szemébe.

~Erőm nincs sok. És bátorságom sem. De ha elkezdtem, be kell fejezni. Nem tudnék úgy meghalni... úgy, hogy még nem tettem meg mindent a cél érdekében.~

Chuang kétségbeesetten nézett végig a helyen, ahová vitték. Az egész hely sötét, tele bűnözőkkel, ott ahol egykor az Elveszett Lelkek Köde volt. A helyet, még most is átjárta a félelem és reménytelenség, és Chuang szívében is kezdtek úrrá lenni ezen érzések.

~ Ezt az ártatlan lányt a szemünk láttára hurcolták el, majd végeztek ki ezek a katonák. Még is mit gondoltam, hogy hárman szembeszállhattunk volna velük?! Az én hibámból ő meghalt, ha ott maradunk, ahogy kellett volna tennünk most nem történt volna ez... Egy másik lány szívét megtörtem ezzel az eseménnyel... Nem vagyok arra méltó, hogy levegőidomárnak nevezzem magam, egy bölcs mester nem így cselekedett volna a helyemben... Elbuktam... Sohasem találom már meg a lelkibékém, csalódást okoztam a mestereim szemében, mikor azt mondtam: én leszek az első a falunkban, aki elsajátítja a repülést... ~

Chuangot teljesen átjárta már a kétségbeesettség. Az események és e hely szellemisége teljesen magukévá tették őt. Akik körülötte álltak mind látták az arckifejezésén a gyötrődéseit, az arca eltorzult, a teste verejtékezett, de ő néma maradt, hang nemhagyta el ajkát. Chuangon már csak a bíztató szavak segíthettek.

Iona hálás volt a vízidomár segítségéért, de alig tudott megszólalni. Hallotta, ahogy megöltek egy embert. Igaz, csak néhány órája ismerte, de megkedvelte Norát. Megpróbálta összeszedni magát, és remegő kézzel letörölte a könnyeket az arcáról. Öntudatlanul jöttek, a bánat, a sokk, és a kétségbeesés megnyilvánulásaként. Próbált nyugodtabban megszólalni, de a hangja még reszketett.

- A... A nevem Iona.

Körülnézett, és várta, hátha valaki megszólal. Próbálta kitisztítani a gondolatait, de még túl közeliek voltak a történtek. Egyetlen dolog volt, ami kicsit észhez tudta téríteni. Eszébe jutott Iroh. A Halál Szelleme. Nora barátja. Legalább, ha ő már nem élhette túl, a szellemet meg kell menteniük. Ő is ezt akarná.

~Csak egy pár perc. Egy pár perc, és rendbejövök. Egy pár perc, és kitalálok valamit...~ gondolta.

– Az Uralkodó és Amon hamarosan veletek is számolni fog. - Hallotta Azoir a katonától, aki az új foglyokat hozta.

~ Amon számolni fog velünk? Mit ért ezalatt. Valószínüleg elveszi az erőnket. Az biztos fog jól esni. - Ezután ránézett a két új fogolyra, majd odasétált a lányhoz, és felsegítette a földről.

- Szervusz! Hadd segítsek. - mondta, és talpra állította a lányt. - Azoir vagyok. Téged hogy hívnak? - kérdezte, miközben próbálta megnyugtatni a lányt.

~ Vajon mit mondjak neki... Most ölték meg a társát. Meg kéne nyugtatnom, de hogyan. ~ Ekkor azoir ránézett társaira. Próbált a szemével segítséget kérni.

 

/Csak, hogy tisztázzam, pontosan hogyan néz ki ez a hely: Itt alakította ki a Fekete Nap a birodalmát. A terület elején házak (ebben laknak az emberi szellemek), szobrok, katonai központok vannak. A szakadékban, ahol a Köd volt (már nincsen, eltűnt) alakították ki a börtönvárost. Itt Lee /az Uralkodó/ megnyitotta a világ legnagyobb börtönét, ahol a piti bűnözők, átlagemberek, régi hősök vannak összezárva a legkegyetlenebb gonoszokkal és mindannyian zavartalanul tevékenykedhetnek mindaddig, amíg ki nem akarnak szökni a falakon túlra. Tehát ez a város szegénynegyede. Ez a rész van körülkerítve egy nagy drótkerítéssel (különleges anyagból van, szellemek és halottak nem hatolhatnak át rajta). Ide vannak bezárva a szellemek is. Továbbá délre van az óriási kristály, ami a Portálok (ezzel teleportál egyik helyről a másikra a Fekete Nap vezére, az Uralkodó) működésért felelős. FONTOS: ITT TUDJÁTOK AZ IDOMÁRI KÉPESSÉGEITEKET HASZNÁLNI, CSAK AZ NINCSEN HATÁSSAL A FALAKRA, VALAMINT A KERÍTÉSRE!/

BEN CSINÁLT A HELYRŐL EGY TÉRKÉPET:

AKKOR A KALAND:

Az őrök azonnal felfigyeltek Choungra, üldözőbe vették és a terve talán be is vált volna, hogy szélidomár képességeit bevetve lerázza az őröket, ám ekkor a fiúval szemben egy másik csapat katona érkezett. Méghozzá nem is akármelyik: az közeledett felé, amelyik elkapta Keinot, Azoirt, Ruant, Quant és Zhent, majd a Szellemvilágba hozták őket, a Fekete Nap főhadiszállására, azzal a céllal, hogy a Börtönvárosba zárják őket.  Így Chuang a két őrcsapat közé került, bekerítették őt, majd könnyűszerrel elkapták. Nora teljesen elkeseredett és önmagából kikelve, sírva rohanni kezdett ezzel lebuktatva őt és Ionát. A katonák felfigyeltek rájuk és mindkettő lányt elkapták. Miután mindannyin bilincsben voltak , a városon át a Börtönvárosba vitték őket. Mikor a drótkerítéshez értek, mint a zsákokat behajították őket, kivéve Norát, aki megállás nélkül sikítozott, rángatózott, bőgött. Az egyik őr ezt megelégelte. Gonosz mosollyal a csapat tagjaira nézett.

- Őt most látjátok utoljára – jelentette ki, majd elráncigálta a sikítozó Norát. Pár perccel később már csak a lány halálsikolyát hallották.

Egy másik katona odafordult a Azoirékhoz. – Az Uralkodó és Amon hamarosan veletek is számolni fog – mondta, hátborzongató vigyor kíséretében, majd a katonák otthagyták őket a Börtönváros szegénynegyedében, a bűnözők között.

Mikor meglátta, hogy a légidomár előrohant, elkezdett visszaszámolni magában. Figyelte, hogy mikor tűnnek el az őrök a környékről... ~Gyerünk...~ gondolta.

Iona távolról is látta, hogy Chuang lépni készül. Némán szuggerálni kezdte a környék őreit, és intett Norának, hogy legyen résen.

~Csak másodperceink lesznek. Most segítsenek a szellemek, már akik még szabadok!~

~ Itt az alkalom, most tűnnek a legsebezhetőbbnek. Ha nem most teszem meg, talán sose lesz ilyen alkalom mégegyszer. ~

És Chuang ezzel a lendülettel kirohant a rejtekéből. Zajt csapott és felkeltette az őrök figyelmét. Ezután várta mikor rohannak rá az őrök, hogy még idejében elmeneküljön és hogy a két útitársa biztonságosan behatoljanak a városba.

Iona kicsit eltávolodott Chuangtól, és intett Norának, hogy kövesse. Izgult. A tervük veszélyes volt, főleg Chuangra, de tudta, nekik is ügyesnek kell lenniük. Néha erőt vett rajta a pánik, ami akkor, mikor meglátta a várost. Ilyenkor próbálta minél gyorsabban lenyugtatni magát. ~Meg tudjuk csinálni. Muszáj megcsinálnunk.~ Átgondolta, mi minden forog kockán. Ha visszatérnek a Tűz Népének legnagyobb zsarnokai, akkor ki tudja, hol mérik az első csapást. Még nem tudott Amon visszatéréséről, hiszen hosszabb ideje volt a szellemvilágban. ~Nem fogunk hibázni. Most nem.~ gondolta, és hirtelen sokkal jobban bízott a sikerben. A legendák hősei is győztek, találkozott már Zuko nagyúrral és Katara mesterrel a Légtemplom szigetén. Ott voltak a nagy csatákban, és győztek. Találkozott Korrával, és a barátaival. Ők is ott voltak, és győztek. ~Most mi hárman vagyunk itt. És képesek leszünk győzni!~

Az ifjú légidomár előrement és próbálta kitalálni hol kéne magára vonni az őrök figyelmét. ~ Ha itt kezdek el zajt csapni nem lenne jó ötlet, túl sok az őr és túl nagy a tisztás hogy elbújhassak valahol. Egy olyan helyen kellene magamra vonni a figyelmüket, ami a völgy mélyének közelében van, hogy becsalva őket a ködbe megzavarodjanak ott. ~ morfondírozott Chuang, miközben a mesterek tanításaiban bízva, gondolja csapdába ejtheti az őröket a ködben, hisz ő ismeri minden csapdáját a ködben. ~ Mégha sikerülne is, akkor is kevesen vagyunk. Hárman egy hadsereg ellen?! Kész őrültség. ~ aggódott Chuang a terv kimenetelét illetően. Most jött ugyanis rá, hogy mire is vállalkozott és reménykedett segítő társakra talál.

Iona először meg akarta kérdezni Chuangot, hogy biztos-e a dolgában, de látta az arcán, hogy felesleges lenne. A légidomár már döntött, az arckifejezése komoly volt.

- Ha megvannak, te pedig fogságba kerülsz, visszajövünk érted. Ha pedig sikerül meglógnod, próbálj minél távolabb kerülni innen. Találkozzunk... - kezdte, de rájött, hogy fogalma sincs, tud-e egyáltalán tájékozódni a szellemvilágban. - Na, jó. Ha bejutottunk a városba, próbálj minél messzebb kerülni innen, mondjuk visszajutni Iroh teázójához. Ott biztos menedéket kapsz. Mi is megpróbálunk odajutni, ha mindent elintéztünk, de az elsődleges valószínűleg az "el innen" lesz. - Lenézett a városra. - Nincs sok időnk. Köszönöm, Chuang. - mosolyodott el. A légidomár sokat nőtt a szemében, mikor habozás nélkül elvállalta a legveszélyesebb feladatot. Végre megbízott benne, függetlenül attól, hogy Zaheerral akart találkozni.