Chuang sok időre eltűnt. Azóta tűnt el mióta elhatározta, hogy most kell megtanuljon repülni. Emiatt félrevonult pár napra, egy kieső zugban és ott meditált napokig. A körülötte történő eseményekről nem hallott vayg tudott. Végül pár nap múlva érezte vissza kell menjen a többiekhez, mert fontos esemény fog történni. Gyorsan visszaszaladt a többiekhez, de már egy ,,megcsonkult" társaságot látott és egy épülő falat, amit a rabok és a szellemek közösen építettek.

~ Meddig lehettem távol? ~ tette fel magának a költői kérdést.

Aztán meglátta a felé rohanó Azoirt, és látta rajta, hogy valami fontosat akar mondani. De előbb ő kérdezett:

- Mi történt Azoir?... Hová sietsz ennyire?

Ruan nem kérdezett semmit, fogtam magát elszalad megkeresni Quan-t. Szerencséjére nem kellett sokáig keresgélnie, szinte rögtön kiszúrta Quan-t ahogy köveket cipel. Odarohant hozzá.

- Indulnunk kell. Most! - majd megsem várva annak reakcióját a sato-mobil felé vette az irányt.

Quan nyugodtan pakolta a köveket.

~Legalább könnyen illeszkednek.De valahogy ki kéne jutnunk.No mindegy, folytatom a munkát hátha több ötletet ad.~

Azoir érezte, hogy itt az idő a szökésre. Ruanhoz forult.

- Ruan, keresd meg gyorsan Quant, én addig Chuangért megyek. 5 perc múlva találkozzunk az autónál. - hadarta - Ha benn ülünk, kövessük a sínpályát és így el tudunk jutni a többiekhez is!

Majd nagy lenülettel futni kezdett, és elkezdte keresni Chuangot.

~ vajon még mindig meditál? Vagy őt is elvitték dolgozni? ~

A rabok bizonyára sokat gondolkodhattak azon, hogy miért is kell ez a fal. Azoir és azok akik a téglákat cipelték érezhették, hogy valami fura porral van bevonva, aminek se íze, se szaga sincs csak remekül tapad a dolgokhoz, és szépen bevonja a sziklát. A kő célja az volt, hogy a szellemek ne tudják átlépni a falakat, azonban mivel nem épp úgy haladtak a munkával, ahogy szerették volna így arra lehetnek figyelmesek, hogy több szellem jelenik meg, először csak az árnyékuk később viszont a körvonalakból kirajzolódtak a részletek. Komor tekintettel közelítették meg az épülő falat, több rab ilyedtében szétszaladt az őrök is a támadókra koncentráltak, így a kisebb csapatnak remek esélye adódott arra, hogy az első adandó alkalommal lelépjen amikor a nap nem figyel. A város szélén állt egy sato mobil, így akár azzal is elhúzhatták a csíkot, de kérdés, hogy hova mennek vele. Hisz szabadok, de az emberek számára kész életveszély lehet a szellemvilág erdőiben csámborogni. Mindenesetre gyorsan kell dönteni, mert a Nap sokat tud a szellemekről, így viszonylag hamar visszafogja szorítani őket az erdőbe és akkor mindenkit visszavezényelnek a munkába.

-Fú, ez aztán nehéz volt - szakdt ki Azoirból miután letett egy követ a helyére. Ezután megtörölte a homlokát és körbenézett. Látta ahogy emberek sokasága rakodja a köveket és építkezik. ekkor szeme rátévedt egy papírdarabra, és egy ceruzára.

~ Valószínüleg valaki itt hagyta, mikor számolgatott. Remélem nem fog neki hiányozni. ~ majd odanyúlt és zsebrevágta a megnevezett tárgyakat. Körbenézett, hogy van-e őr a közelben, de mivel most nem látott senkit, leült, és elkezdett írni a  lapra.

Nem látok már reményt, úgy érzem elhagyott a fény.

A fa levele nem zenél, és elállt már a szél.

Túl hideg a tél, és oly messze még a cél.

Semmi sem motivál, a csend szinte ordibál.

Ekkor jött ő, hozta magával a szelet,

Lételeme a levegő, s a levél megremeg.

Életet hoz fűnek, fának, sőt a világnak.

Szavára a növények muzsikálnak.

Muzsikál az én szívem is,

Úgy dobog, mint még soha,

S ki az, aki életet hoz és visz?

E csoda neve Iona.

Miután végzett a szöveggel, Azoir zsebre tette a lapot, és visszament dolgozni. Örült, hogy végre kiírhatta magából az érzelmeit. Így végre nyitottabb lehet a világ felé.

Azoir megrezzent a földrengéstől, de nem tudott rá reagálni, mert az események nagyno gyorsan váltakoztak. Egyik pillanatban, a szökésről beszélnek, majd megjelenek egy őr. Ezután parancsok következnek, és mire föleszmél, a barátait, s köztük Ionát is, elvezetik.

- Most komolyan falat fogok építeni? - kérdezte magától, majd odasétált Ruanhoz. - Te valmit mostmár tényleg ki kell találnunk. Kezdjük elveszíteni a háborút. - mondta, és a barátaik után nézett.

~Építeni?! Na jól van, engedjetek csak ki innen…~ gondolta, majd zsebrevágott kézzel várta a további „eligazítást” de a várakozás közben sem lankadt a figyelme. Éber volt hogy megragadja a legelső adandó alkalmat.

Iona Lee-re nézett, majd a többiekre. Tudta, hogy mekkora veszély leselkedik rájuk, de fogalma sem volt, miért pont Zhent, Keinot és őt választották ki. Ruan is idomár volt még, de a falhoz vezényelték. Tudta, hogyha nem mennek maguktól, odahurcolják őket, úgyhogy megszólalt.

- Azt hiszem, a palotában találkozunk. - mondta ki hangosan, majd suttogva, hogy az íjász ne hallja, hozzátette: - Megoldjuk valahogy.

Az őr és a rabok vitáját egy hatalmas földrengés zavarja meg, néhány a rabok által összetákolt házakból össze is dől, azonban a Nap által építmények jól bírják a rezgést. Nyilván számítottak arra, hogy ismét győzni fognak. A legtöbb rab a kerítéshez rohan és végignézik ahogy Yan Lee szépen, méltóságteljesen kiemelkedik a hatalmas tátongó ködörből,melyben eddig egy kristály pihent. Az idomárok kirohannak Yan Lee utcáíra és egy mind tüzet idomítanak az égbe. Egy főnix "repked" körbe-körbe az új birodalomban. A börtönváros körül és tesz jónéhány kört. Ezt követi egy hatalmas tüzijáték amit a szellemvilág másik oldaláról is tisztán látni lehet. Ezt követően több léghajó is felszáll, a legtöbb a börtönváros fölé. Amon hangja köszönti ismét a népet.

-Nap birodalom polgárai! Most lehetőségük nyílik arra, hogy bizonyítsátok hűségeteket! Aki a nevét hallja, az fáradjon a Keleti kapuhoz. Yan Lee-be megy, hogy segítse ügyünket.

A több név között elhangzik Iona, Keino és Zhen neve is. Ha önmaguktól nem mennek a kapukhoz, akkor az őrök maguk vezetik őket oda, ám előtte chiblokkolásban részesítik az ellenálókat. Közel száz embert vezetnek ki a kapun, hatalmas őrség veszi őket körbe. Lee-t éri a megtiszteltetés, hogy a palotába vezesse a "polgárokat". Eközben Yan Lee kapui is megnyílnak és az ottlakó polgárok szabadon kelhetnek-járhatnak a birodalmon belül.

-Azok, kiknek a neve mostantól hangzik el a Déli kapuhoz fáradjanak.

Itt Quan, Azoir és a többiek nevét is felolvassák.

-Titeket ér az a megtiszteltetés, hogy segíthetitek a birodalom alapköveit felépíteni. Titeket a birodalom köré építendő fal építéséhez vezényelt az uralkodó. Tekintsetek megtiszteltetésként az új munkátokra és viseljétek büszkén a munkával járó megpróbáltatásokat.

/Következő poszot az érintettek a Palotába írják, a többiek ide.Köszönöm./

Quan annyira eltöprengett a szökésen,hogy teljesen kizárta a külvilágot.

Leült és magába zárkózott. Átgondolta a lehetőségeket, a felszerelését.Majd a többieket halva felált..

-Tegyetek úgy mintha nem ismernétek.-

Odafordul a katonához.

-Fogd már be. fáj a fejem így is te meg itt ordibálsz mint ha muszáj volna.-

Majd odasétált a katonához.

-Ha valami bajod van nekem mond meg jó?-

Quan arcát a katonáéhoz centirke vitte közel.

-Nem tudod kivel állsz szembe.Azok az idíóták sem tudják kikkel összezártatok.-

Majd köpött egyett  és megfordult.

~Remélem beválik~

-Hord el magad vagy velem gyűlik meg a bajod.Ha meg,meg a akarsz őlni remélem hoztál barátokat is.

Quan nem volt bolond,sem idióta.Tudta,hogy tőle csak az életét tudják elvenni. Mielőtt fölállt lerakott egy kiskést,némi fát,egy üveget benne némi olajjal és egy gyufával.

 ~Remélem engem elvisznek így több mindent megtudok.Nekik meg adok elég időt,hogy elszökjenek.Amon remélem csak engem büntet meg.Ez nagyon elsülhet fordítva,de ha beválik akkor már megérte.~

"Gyertek vissza, ez parancs!" - hallatszott Keino háta mögül. A fiú hátranézett, egy íjász állt mögötte.

~úristen, vagy tíz méterrel arrébb álltunk, most vessenek börtönbe... ja tényleg már így is ott vagyunk!~

-Elnézést, legközelebb majd előre engedélyt kérünk, ha pár méterrel odébb állnánk - mondta szarkasztikusan.

~amúgymeg, milyen hülyén van már kifestve?~ gondolta.

- Vissza? Egy börtönben vagyunk, mégis hova mennénk? – kérdezte Ruan félig felhúzott szemöldökkel.

~ Most komolyan? Ebbe mi ütött? Tán nem lát a szemétől? Hm… talán ezt az előnyünkre fordíthatjuk…~

Az előbb idomított vizet gondosan elrejtette, nem volt sok, de egyenlőre az volt minden amit ki tudott nyerni a levegőből.

- Gyertek vissza! Ez parancs! - a kiáltás kiszakította a nyugodt állapotból. Hátra nézett, és egy íjászt látott, tetoválással az arcán. Felismerte a jeleket. A Tűz Népének legjobb íjászai, a Yu Yenek viselték. Felállt, és gyorsan átgondolta a lehetőségeit.

- Nem megyünk sehová. Hova is mehetnénk? Mit akarsz tőlünk? - kérdezte, megőrizve hangja nyugodt tónusát.

~Minél higgadtabb maradsz, az ellenfél annál sebezhetőbb.~ ismételte el a szavakat, amiket Tenzin tanított neki a vitákról. ~Légy nyugodt! Légy bölcs! Akkor nem kell majd félned...~