- Rendben! Talán ebben is tudok segíteni! – mondta, majd gyűjtött némi vizet majd Iona feje körül homlokmagasságban kezdte el idomítani hogy segítse a lány spirituális energiáját könnyebben folyni.

Előbb is eszembe juthatott volna…- korholta magát Ruan.

- Működhet... - töprengett. - Nem tudom, képes vagyok-e kétszer egymás után végrehajtani, de ha van egy kis esély is a sikerre, már megéri. - nézett Ruanra. - Ha mire visszaérek, találtok ásóhelyet, és esetleg még fáklyát is szereztek, bár a gyógyításos módszer sem rossz ötlet, nekiállhatunk a szökésnek. De nem ajánlom, hogy előbb kezdjetek neki, felfigyelhetnek a zajra.

Visszasétált a meditálóhelyre, és ismét leült törökülésbe. Minden erejével a keresett helyre, és személyekre koncentrált. Remélte, másodszorra jó helyen lyukad majd ki, feltéve, hogy ismét sikerül végrehajtania a projekciót.

~Suyin Bei Fongot keresem, Zaofuban. Suyin Bei Fongot keresem Zaofuban...~ aztán ahogy egyre mélyebbre merült a meditációs állapotban, már kezdte kizárni a külvilágot. A szavak is összefolytak, és remélte, nem zökkenti ki semmi. Talán akkor új esélyt nyerhetnek a menekülésre, és Korra kiszabadítására. ~Suyin Bei Fong. Zaofu. Suyin Bei Fong. Zaofu. Suyin Bei Fong...~

- Egy újabb unalmas nap őrként, ezen a furcsa helyen. - dörmögte maga elé Lee, aki már több mint két órája állt őrségben. - Hát ezért  hagytam ott a többieket? Minden álmom, hogy a tűz népe újra dicső legyen, de így nem megyünk semmire. Yu Yan íjászként őrt állok a szellemvárosban, és... - ekkor hírtelen abbahagyta a beszédét, mert elhaladt előtte Amon.

- Vajon ő hol volt most? - kérdezte magától, amint elment a vezér. - Ó, már emlékszem. Az új rabokhoz ment. Én is körül nézek ott. - mondta és elindult a börtön felé.

Mikor odaért a kapuhoz, megígazította nyílvesszőit, majd benyított. Rögtön a közleben meglátott egy társaságot, akik elég érdekesen néztek ki. Volt köztük vízidomár, levegőidomár, egy kardforgató, és földidomár is.

~ Na ezek lehetnek az új rabok. És az a kettő hozzájuk tartozik? ~ próbálta kitalálni, miközben Iona és Keino felé nézett.

- Hé ti! - kiáltott utánuk. - Gyertek vissza! Ez parancs!

Ruan figyelmesen hallgatta Iona beszámolóját majd várt a megfelelő pillanatra, amikor a segítségét nyújthatja. Úgy tűnt nem kell sokat várnia az alkalomra.

- Hát, nem tudom mennyire fog használni, de a gyógyító vízidomítás kis kékes fénnyel jár, nem sok tudom, de talán elég lesz az alagútban, mint a semmi. – türelmesen, de kicsit izgatottan várta a többiek véleményét erről.

-Még valami, Iona mit gondolsz, megpróbálkoznál mégegyszer ezzel a lélekutazással? Talán ha Zaofu-ra koncentrálnál, hátha ők kitudnának segíteni minket. Közelebb van, mint a Tűz népe. Persze, ez csak egy hirtelen gondolat…-

Fáklya...fáklya... ~ ismétlődött a szó Azoir fejében. ~ Honnan szerezhetnénk fáklyát, vagy valami világító eszközt. Bárcsak rá tudnék jönni.

- Figyeljetek, - szólalt meg Azoir - ha rá tudnánk venni az egyik őrt, hogy bejöjjön hozzánk, és mi lefegyvereznénk akkor szereznénk tűzet. Gondolom fontosabb neki az élete, mint ez aza egész avataros cucc. Nem? - kérdézte, majd körbe nézett, hátha akad valaki aki támogatja tervét.

- Megyek. Ha elkezdünk ásni, úgyis kell majd a segítségem. - mondta Iona. - De valóban kell majd egy fáklya...

Azzal elindult Zhen után.

- Lehet benne valami. - bólintott Iona. - De veszélyes lehet a robaj, amit a földidomítás okoz. Ezt viszont lehet, hogy meg tudom oldani...

Elgondolkodott. Még alig használta a hangidomítási képességeit, de belegondolva, lehetségesnek tűnt.

- Megpróbálhatom megfékezni a hanghullámok terjedését egy bizonyos területen. Ha sikerül, képesek leszünk bármit csinálni, anélkül, hogy hangot adnánk. Persze ez azt is jelenti, hogy nem tudunk beszélni... Mit gondolsz?

"- Van bárkinek ötlete?" Figyelt fel Zhen a kérdésre.

- Nekem lenne egy ötletem, az, hogy esetleg egy alagúton át kijuthatunk a börtönből, bár nem tudom milyen nagy ez a hely ~ Ha Ba Sing Se-t akarják, át hozni akkor valószínűleg hatalmas ~ utána pedig megkereshetnénk az avatárt...nagyon más nem jut az eszembe.

Iona egy pár pillanatig nézett a távolodó Azoir után, majd többiekhez fordult.

- Tennünk kell valamit, de Amon ellen tehetetlenek vagyunk. Van bárkinek ötlete?

,,- Ez borzalmas.Sajnálom Azoir. De... minden rendben lesz.''

~ Erre mit kéne mondanom...~ gondolkozott Azoir, majd szólásra nyitotta a száját.

- Köszönöm, Iona, de nem hiszem, hogy minden rendben lenne. - Nem sértésnek szánta, de valahogy még benne volt a kétségbeesés és a düh. - Bocsássatok meg, de nekem még idő kell ehhez... - Mondta, majd felállt, és arréb sétált a társaságtól.

Leült, és meditálni kezdett, hogy helyreállítsa a testi-lelki békéjét. Ült és nem gondolt semmire. De sajnos annyit észlelt a külvilágból, hogy arcán folynak a könnyei. De nem tehetett mást. Most muszály volt megnyugodnia.

~Mit kéne mondanom?~ gondolkodott. Tudta, hogy reagálnia kéne valamit, de el sem tudta képzelni, milyen érzés lehet, mikor valakit megfosztanak az idomító képességétől.

- Ez borzalmas. - suttogta, majd a volt-vízidomárra nézett. - Sajnálom Azoir. De... minden rendben lesz.

~Hogy is lehetne minden rendben?~ kérdezte magától. ~Ki tudja, mi következik ezután...~ Aztán vett egy nagy levegőt. ~De mégis jó volt ezt így mondani. Senki nem omolhat össze ilyen helyzetben. És ha együttműködünk... még lehet minden rendben...~

Mindeközben Iona visszatért. Elmesélt mindent, amit szellemi utazásán megtudott. Keino ledöbbent a tervek hallatán.

-Ki kell jutnunk innen, és meg kell találnunk Korrát!

"Nem hiszem, hogy annyira lényegtelen, ami itt történt." - hallatszott Ionától.

-Igazad van, tényleg nem lényegtelen... Amon járt itt, és... és... elvette Azoir erejét....

Keino valamilyen szinten ellenált Amon erejének, de nem akarta felfedni képességeit előtte, mert még az ő erejét is elvette volna...

Látta, amint Amon megfosztja képességeitől Azoirt, kinek ekkor tekintete semlegessé vált, látni lehetett rajta, hogy egy óriási darabot szakítottak ki belőle.

Mikor Amon elment, Keino odament a fiúhoz, kezét annak vállára tette, majd csak annyit mondott:

-Sajnálom.

- A Fekete Nap túl messzire megy. - suttogta Iona. - Nem Zuko nagyúrnál kötöttem ki, még egyáltalán nem tudom irányítani a szellemi utazásomat. Ba Sing Se szegénynegyedében találkoztam négy fiatallal, akik a Fekete Nap elől bujkáltak. Azt mondták a következő céljuk, hogy egész Ba Sing Se-t áthelyezzék a szellemvilágba, Yan Leenek fogják átnevezni. Illetve Korra Avatárt is itt tartják fogva valahol, valószínűleg a börtönváros területén. Bár még tolószékben van, idomítani valamennyire tud, szóval nem lehet egyszerű dolguk. És elvileg képesek valamit művelni a nappal magával. Illetve a vezetőjük, valami Uralkodó, és Amon portálokon keresztül közlekednek, így tudnak mindenhol másodperceken belül ott lenni, talán az a gyengepontjuk, hogy irányítaniuk kell valahonnan ezeket. A többit már tudjuk. Céljuk visszahozni Ozait és Sozint, ami azt jelentené, hogy nekünk befellegzett. - kifújta magát, mikor befejezte a mondandóját, és fel akart állni.

Valami viszont nem stimmelt. A lába fájt, és ekkor tudatosult benne, hogy az összes izma merev, pedig nem tett semmi megerőltetőt. Egy pillanatra el is gyengült a lába, és majdnem elbotlott. Mikor stabilan megállt, végignézett a társain.

- Nem hiszem, hogy annyira lényegtelen, ami itt történt. Segítségre egyelőre nem számíthatunk, akikkel beszéltem, köztük is van egy súlyos sebesült. Magunkra vagyunk utalva, úgyhogy szeretném megtudni, hogy minden rendben van-e.

~Amiben erősen kételkedem...~ tette hozzá gondolatban.