Zima egyedül akart lenni lehetőleg egy olyan részen, ahol nincs üveg. Még Zaofuban megtanulta, hogy az érzelmei hatására elég csúnyán elpattannak az üveg tárgyak a közelében. Viszont ahogy bolyongott nem csak egy nyugis sarkot talált magának, hanem egy üvegszilánkot is. Nem tudta, honnan származik, de nem is érdekelte. Pont az kellett. Szerencsére nem repedt el, mikor felvette. Utána leült a sarokba. Eleinte csak mély levegőt vett, próbálta lenyugtatni az idegeit. Nem akart gondolkodni. Nem is gondolt semmire egy darabig, csak a kis szilánkot formálta. Aztán felvillant előtte Night szomorú arca. ~ Be kell látnunk, hogy ezt a beszélgetést meg kellett ejtenünk. Mindketten valószínűleg megsérültünk, de szükség volt rá. Lehet, hogy a kelleténél dühösebben reagáltam? Nem, nem bírtam volna ennél nyugodtabb lenni, másképp reagálni. Továbbra sem tetszik, de elfogadtam, ami nem könnyű… A búcsúzásról meg… Igazából már kezdtem azt hinni, hogy nem fog részt venni a mentőakcióban, azért javasoltam. Bár utána is feltűnő lenne, ha nekiállnék elköszönni… Ó Night… ~ Aztán eszébe jutott a fiú egyik mondata. ~ „-Én arra céloztam azzal, hogy kivétel vagy.....akarok veled még találkozni...Zima..”  * sóhajtott* Ahogy magamat ismerem, biztosan bele fogok egyezni a találkába… ~ Zima fanyarul elmosolyodott. ~ Ha nagyapa látná, hogy az érzelmeim mekkora hatást gyakorolnak rám, tuti kiakadna és javító intézetbe küldene… sose szerettem a szénbányát…

Ekkor lépteket hallott és Karin jelent meg előtte. ~ Biztosan Night szólt neki… Mindegy. Igaza van, rég beszéltünk. ~ Maga mellé mutatott a földre.

- Ülj le nyugodtan – jól tudta, hogy Karin addig úgysem menne el, amíg nem beszél – Gondolom Night küldött… Igazából nem hiszem, hogy nagyon tudnál segíteni, ezt csak egyedül tudom feldolgozni… De köszönöm. Night mondott valamit, amivel hát… fogalmazzunk úgy, hogy nagyon nem értünk egyet… ebből adódik ez a kiborulás.

Zima a térdére hajtotta a fejét. Várta az esetleges választ.

Karint Aaron hangja zökkentette ki koncentrálásából, és megfordult, visszatéve szemkötőjét. ~ Már csak ez hiányzott... ~ gondolta idegesen, és nagy levegőt vett. Olyat érzett, mint amit még szinte sosem...zavarban volt. ~ Nagyszerű, Karin, akkor most, mikor tényleg szükség lenne arra, hogy tiszta, higgadt fejjel tudj gondolkodni, vegyél fel annyi hülye, zavaró szokást, amennyit csak lehet! Azzal nagyon előrelendíted a helyzetet... ~ szólt magára bosszúsan, és ledobta a csavarhúzót.

A fiú azonban segíteni akart neki...segíteni. Először nem igazán hitte el, hogy egy vízidomár segítehetne neki...mégis, Aaron érvei meggyőzték. A víz és a vér, a föld és a fém között szinte ugyanolyan összefüggés volt.

- Köszi, Aaron - mosolyodott el. - Tudod, a homok után a fém...olyan más. A kettő merőben eltér egymástől, és...furcsa - tette hozzá őszintén. - A homokban a föld kisebb részeire kell koncentrálnod, és mindint egyszerre érezni...olyan, mintha egy barátoddal kellene együttérezned, és segíteni...de a fém az más - sóhajtott fel. - Azt irányítanod és uralnod kell, ha azt akarod, hogy engedelmeskedjen - fejezte be, és egy pillanatra megbáánta, hogy ezt kimondta. ~ Nagyszerű, akkor most még egy barátom fogja azt hinni, hogy totálisan dilis lexikon vagyok ~ jutott eszébe, és a falubeliekre gondolt...egy idő után elegük lett abból, hogy folyton az idomítás elméletéről dumált, és egyszerűen otthagyták.

Már éppen újra meg akarta próbálni a csavarhúzó alakváltoztatását, mikor Quan hangja szólalt meg a rádióból, és megtiltotta a helyvátloztatást. ~ És én még azt hittem, hogy odafigyel! ~dühös volt.

- Komolyan mondom, még amit jól csinálunk, az is rosszul sül el?! - kérdezte dühösen, aztán a kardforgató beviharzott a helyiségbe, és valamit a kannával babrált, majd, miután felkapta, ugyanolyan gyorsan tovább is rohant.

- Ez furcsa volt... - jegyezte meg a lány, és Aaron felé fordult. - Tudod, úgy néz ki, senkinek sem megy elsőre a léghajóvezetés - vigyorodotott el, és elhallgatott. A fiúra pillantott. ~ Furcsa, hogy még csak most ismertem meg, és már most mennyi mindent tudunk egymásról...talán nagyapának, mikor azt mondta, hogy a katasztrófákban születnek a legerősebb barátságok, a legerősebb kötelékek, igaza volt... ~ jutott eszébe az öreg, és érezte, ahogy vér szalad az arcába, de még időben észbekapott. ~ Jól van, megőrülni ráérek máskor is. ~ döntötte el.

És akkor meg Night. Karin kivételesen hálás volt a rendőr feltűnésének... ha nem jött volna, talán olyat mondott volna, amit nem akart. Amit nagyon nem akart.

Hangulata így sem lett sokkal jobb, mikor meghallotta, mit akart Night. ~ te jó ég...min veszhettek össze Zimával? ~ lepődött meg. Ennél már csak azt találta furcsábbnak, hogy ennyire meghatja őt a dolog. ~Igen. Valóban kezdek megőrülni ~fintorodott el.

Látta Nighton, hogy tényleg négy szem közt akar beszélni Aaronnal, így beleegyezően bólnitott.

- Figyelj, Night, nem mondtam, hogy Zima jobbat érdemelne nálad...nem vagy olyan szörnyű ember, mint ahogy te gondolod magadról...bár, a mondorodon lehetne még kicsit csiszolni, de nem hiszem, hogy olyan rossz lenne a helyzet, mint azt te gondolod. - aztán Aaronra nézett. - Légy szíves, ne öljétek meg egymást - mosolyodott el, és kilépett a teremből.

Annak ellenére, hogy a léghajón voltak, nagyjából érezte, merre lehet Zima, és néhány folyosónyi bolyongás után meg is találta. A lány feldúltnak tűnt, nagyon is annak.

- Zima, tudom, hogy már rég beszéltünk, de most talán kéne - mondta, és a földidomár lányra emelte tekintetét. Segíteni akart neki.

Quan kényelembe helyezte magát ahogy Ruan kérte.
-Ez nem is olyan rossz. Köszi Ruan mégegyszer.Mintha kezdene javulni.- Quan annyira kényelembe helyezte magát a széken,hogy elfeletkezett a műszerekkről.
Majd ránézett a műszerekre és hátraesett a székkel.

-Mi a fene?-Quan gyorsan  a mikrofonhoz nyúlt.

-Mindenki maradjon ott ahol van! Lezárom a gépházat és a hozzá kapcsolodó folyosókat! Az átjárás tilos a következő negyed órában!

Quan  a műszerekről nagyon szépen leolvasta,hogy folyik a hütővíz ami hűtené azokat a modern motorokat.~Na szép,csak találkoznék azzal aki utoljára nyúlt hozzá a hajóhoz.~ Ezután Quan gyorsan felkapott egy szerszámos ládát és három köteg szigszalagot és már futott is a gépház felé.Mikor megérkezett egy percbe sem telt és megtalálta a rossz csövet. A cső középen szétvált és folyott belőle a folyadék. Quan nem tétlenkedett viszonylag gyorsan fél köteg szigszalag segítségével összekötözte a csövet.~Ha fél percel később jövök akkor  az összes motor felforr a hajó bal oldalán.~Mivel a hűtést egy nagy cső végezte és abból ágazott ki a többi cső. És a fő cső vált szét középen.

~Nos,mostmár csak pótolni kell az elfolyott folyadékot.Ennyi folyadékkal maximum öt percet adok a motoroknak szóval megint rohannom kell.Talán a satomobil mellet van.~

Quan nem tétlenkedett azonnal a satomobil felé vette az irányt. Látta,hogy nyitva volt az ajtó és ott volt Karin és Aaron. Quan nem foglakozott velük berohant gyorsan rátalált,ráadásul egy egész kannával majd rohant vissza a gépház felé.

Mikor megérkezett szép lassan elkezdte adagolni a folyadékot.
~És.....pont jó lesz,azt hiszem~Quan lerakta a kannát majd felmosott,kezet mosott és visszament a pilótafülkébe.

-Szia Ruan,tíz perc alatt azért nem is voltam olyan lassú nem?.-Majd odament a mikrofonhoz. -A gépház és a hozzá kapcsolodó folyosókon újra szabad az átjárás.Minden tilalmat feloldok.-Majd visszaült a székbe megnézte a műszereket,mindent rendben talált,aztán lehunyta szemét és hátradölt.
 

- Köszönöm. Megpróbálom... - mosolyodott el a lány Azoirra nézve, és próbált stabilan megállni, ahogy mutatta.

Kihúzta magát, és a hosszú úton való gyorsítás helyett megpróbált egyenesen bevinni egy jól megtámasztott, erőteljes légáramlatot. ~Sikerülni fog. Sikerülni fog. Sikerülni fog...~ Mondogatta magában, majd elvégezte a mozdulatot, remélve, hogy jó eredményre jut.

Azoir annyira belemerült az íjászatba, hogy fel sem tűnt neki Iona. Csak akkor vette észre, mikor az egyik eltévedt fuvallat eltérítette a nyílvesszőjét. Azoir oldalra nézett és meglátta.

- Szervusz! Mi újság Iona? - kérdezte, de a lány annyira koncentrált, hogy észre se vette őt.

~ Hm, talán segíthetnék neki. ~ gondolta majd odalépett mellé, és megbökte a vállát.

- Tudod, amikor még Zukónál nevelkedtem, mesélt nekem arról, hogy Iroh hogy tanította őt. Ha jól emlékszem, akkor épp a villámidomítsáról lehetett szó. Iroh azt mondta Zukónak, hogy a négy elem kapcsolatban van egymással. Ebből jött rá Iroh, hogy hogyan kell a villámot visszafordítani. Nos én azt tanácsolom neked, ha meghallgatsz, hogy próbálj meg minden elemből mozdulatokat tanulni. Így egyedien lehetnél mester a nomádok közül. A tűzidomítás (volt szerencsém megtanulni az alapokat Zukónál) legfőbb lényege, a stabil alapállás és az erő bevetése. Megtanít arra, hogy hogyan mozgasd az enrgiádat. Itt a polcon rengeteg könyv van a tűz idomításról. Egyet kettőt fejből fújok. - ekkor Azoir boldogan gondolt vissza arra, ahogy Zukó tanította őt. - Figyelj. Próbálj meg egyenes háttal. Teli talppal állj a fölön.  Azoir közelebb lépett és segített Ionának felvenni az alapállást. - Így. Most próbáld meg. - mondta, és hátrébb lépett.

Iona megszemlélte az edzőterem gyakorlóbábúit, és átgondolta a képességeit. Mit fejleszthetne, ami hasznukra lenne a harcban... és hogyan? Szembeállt az egyik bábúval, és gyenge légáramlatokat indított felé. Ügyelt a pontosságra, a mozdulatok kidolgozottságára, és csak lassan fokozatosan növelte az erőt. ~A legrövidebb úton gyorsítva a kezed gyenge légáramlatot kapsz, de gyorsat. Közelharcban hasznodra lehet. Ha viszont az erődet akarod fejleszteni, minél nagyobb úton kell gyorsítanod. Tartsd a könyököd a test mellett, sérülékeny rész! Finom lábmunka, gyors, precíz helyváltoztatás. Hosszú úton gyorsít a kéz, nem csap ki a könyök.~ diktálta magának a tudnivalókat. Eleinte nehezen boldogult, minduntalan inkább a gyorsaságra, mint az erőre törekedett, de úgy érezte, kezd belejönni. ~Gyerünk Iona! Nem kell sok... Csak egy kicsit még erősebben! Próbálkozz! Hosszú úton gyorsít...~ És tovább edzett.

Amikor meghallom, hogy búcsúzkodni akar még szomorúbb leszek.

-Én arra céloztam azzal, hogy kivétel vagy.....akarok veled még találkozni...Zima..

Majd megkérdi, hogy hogyan tervezek eltűnni.

-Segítek megmenteni az avatárt, ennyivel még tartozom a világnak. Már ha ezek után szeretnél velem lenni. És...megkereslek...ígérem

A lány ezután elmegy, én pedig magamra maradok a léghajó ezen zugában. A raktárat keresem ahova a sato mobilt vittük, ugyanis meg szeretném tankolni. Valamivel el kell tűnnöm a többiek előtt. Kisebb keresés után meg is találom. Csendesen, lassan nyitok be, azonban már ketten is voltak ott és az egyik csavarhúzót bűvölték. Az ajtó viszont nyikorgott, így felfigyelhettek a bús pofámra. Végül is magam alatt ástam gödröt amibe beleestem. Kimászni lesz nehéz. Tudtam, hogy Zima jobbat érdemelne, mint én, de elfeledkeztem róla. Ennek viszont most vége. Annyiszor megbántottam már... Talán....egyszer majd jobb lesz...A többieknek csak egy "Elnézést szóljatok ha megzavartam valamit" mormolok az orrom alatt. Csak legyen már vége ennek az egésznek, utána elbújhatok a világ előtt a saját lelki világomba. Csak érjünk már oda Ba Sing Se-be és mentsük meg azt az avatárt vagy mit és utána hagyjon békén az egész világ. Kivéve Zimát...ő bármikor zargathat.

-Aaron, te szerettél volna beszélni velem. *Nekidőlök a falnak* Most itt vagyok, ne kímélj. Ennél már úgy sem lehet jobban elvenni az életkedvem...

Fél szemmel Karinra nézek.

-Igazad volt Karin, Zima százszor jobbat érdemel mint én. Megtennéd, hogy...hogy beszélsz vele? Szegény lány lelki világát kissé felzavartam és...velem nem akar...Utána leordíthatod a fejem, de Zima fontosabb...kérlek.

Zima végig hallgatta Nightot, hogy miért nem fogja elpusztítani a füzetet. Zima mély levegőt vett. Érezte, hogy az idegei csődöt fognak mondani. A sok aggodalom… És most ez… Zima már nem tudta, hogy ítélje meg Nightot. ~ Hiszen van abban valami, amit mond. A sorozat-gyilkosok… velük tényleg nehéz bármit is tenni. Egyáltalán miért léteznek ilyen emberek?  De megölni őket… Továbbra sem az a megoldás. Viszont amit a húgáról mondott… Nem lehet könnyű neki. ~ Night rátért a második kérdésére is. Zima kissé elpirult, mikor őt másnak nevezte. De azt már nem tudta, hogy akar-e még Nighttal találkozni. ~ Az a baj, hogy megkedveltem, őszinte volt velem és valahol értem, hogy miért teszi… Nem tudom… ~ Zimát váratlanul érintette, mikor Night a kezébe adott egy papírt. De rögtön visszaadta.

- Sajnálom, de nem fogom megtenni. Én erre képtelen vagyok. – Zima közelebb akart lépni, hogy megérintse a vállát, de az üveg hirtelen nagyot reccsent, így visszavette a kezét.

- Sajnálom azt, ami a húgoddal történt. Tudod nekem is van egy, akit a bátyánk folyton bántani akart. Szerencsére meg tudtam akadályozni, hogy baja essen. Ha Ayleet elrabolnák… nem erre nem is akarok gondolni... A bátyánk sosem volt könnyű eset. Sőt… De őt már vagy tíz éve nem láttam. Nem tudom, hogy milyen ember lett belőle. Kérlek, ha valaha találkozol egy Zerg nevű sráccal, akkor valahogy szólj nekem. Én akarom őt lerendezni… - Zima sóhajtott.

- Nem tetszik amit csinálsz, úgy, ahogy megértem, de elfogadom. Csinálj, amit akarsz, nem állok az utadba. Látszik, hogy tisztában vagy az egész súlyával. Egyébként mit fogsz mondani a többieknek? Vagy csak simán eltűnsz? Még mielőtt leszállunk és elmész, kérlek keress meg. Szeretnék majd elköszönni. Most viszont megyek, mert ahogy az üveg állapotából is látszik, az idegeim nincsenek túl jól.

Zima még megvárja a választ, majd elindul az egyik folyosón.

Azoir csodálkozott, hogy Aaron ilyen hírtelen lelépett.

 ~ Tuti, hogy csinált valamit, de nem hibáztatom...Szőrnyű gyermekkora volt~

Azoir még ült egy kicsit, latolgatta az eseményeket. Gondolt arra, hogy felkeresi Ionát, de eszébe jutott, hogy biztos beszél már vele valaki, hiszen ő az információ forrás. Tud ő mindent. A szellemektől, meditálásik.

~ Akkor most hagyok neki egy kis nyugot...Hm..Biztoss van ezen a hajón valami edzőterem. ~ Ekkor felállt és elkezdett keresgélni. Nem sokkal később megtalálta a termet. Zhen éppen a homokkal játszadozott. Azoir belépett intett neki majd körbenézett. Talált egy polcot, ahol könyvek és tekercsek voltak. Azoir olvasgatta a címeket.

- A tűzidomítás. Nem ez nem jó. Robbants elmével. Erre sincs szükségem. - szépen haladt, mikor megakadt a tekintete egy tekercsen. - Chi blokkolás. Na ez kell nekem! - kiáltott fel, és már szét is nyitotta a tekercset. Megnézte mi minden van benne. - Ebből megtanulhatom az alapokat. De előtte tökéletesítem az íjász tudásomat.

Szépen zsebre vágta a tekercset, és tovább nézegette a terem berendezései. Nemsokára megpillantott egy céltáblát. Azoir szépen odaállt elé, és újfent gyakorolni kezdett.

~ Vajon a többiek mivel foglalják el magukat? Nemsokára itt a döntő ütközet.~

Reménye, hogy Quanba vagy Iona-ba fut bele először, azonnal szertefoszlott amint egy váratlan egyénbe fut bele. Miközben Ruan bolyongott, hirtelen Aaron, szinte a semmiből jelent meg, és Ruan-nak már nem volt ideje hogy kitérjen. – Megtennéd, hogy nem hátrafele sompolyogsz?! – rivallt rá a fiúra. – Igen, én mindenhol ott vagyok, ha úgy tetszik… - vetette oda félvállról. – Köszönöm, de azt hiszem, nem én vagyok a jelenlévők közül az, aki nem találja a helyét. Egyébiránt épp a pilótafülke felé tartottam, amikor Te betolattál a képbe. Szó szerint… szóval, ha lennél olyan jó, és félreállnál, hogy végre eljussak Quan-hoz, talán meg is köszönné… - nem tudta folytatni, mert Aaron beléfolytotta a szót azzal hogy ezt és azt mondja Quan-nak. – Ne vedd sértésnek, de majd Te megmondod neki személyesen, amit szeretnél, nem vagyok postamadár. – Majd Aaron odavetett elköszönés szerű fura dolgára csak egy szemöldök felhúzással válaszolt. ~Remek, én is a legjobb tözsbe születtem…. a legtöbb dilihopp a vízidomárokból kerül ki, állítom.., ~

Tovább a pilótafülke felé összefutott Karin-nal. Üdvözölte, majd tovább ment. Végül odaért a pilótafülkébe ahol Quan-t találta a szellem társaságában.

- Na végre! Felkutattam az egész hajót miattad! – lépett oda hozzá – De ne is vesztegessük az időt, jócskán van mit pótolni. Kérlek, helyezd magad kényelembe, csak ne feküdj el. Mivel a fejedet gyógyítom, célszerűbb, ha ülve maradsz. – miközben beszélt már idomította is a vizet. Ismerős jeges bizsergés fut végig a gerincén majd a tenyerében összpontosul és ujjbegyeiből kiáramlik az idomított víz felé. – Eltarthat egy darabig, szóval kérlek légy türelmes.

~ Az sem kizárt, hogy nem lesz sétagalopp, de ezt jobb, ha nem kötöm az orrodra öregem. ~

A POST MÁSODIK FELE!!

Ám ekkor veszekedés hangjai ütötték meg a fülét. Aaron felkapta a fejét. ~Ez privát beszélgetésnek hangzik. Nem kellene odamennem. Nagyon nem kellene odamennem.~ Természetesen elindult a hangok irányába. Mikor odaért látta, hogy Zima beszélget indulatosan Nighttal. Aaron elbújt egy sarokban és hallgatózott. Hegyezte a fülét, és meghallotta Zima szavait: „Szörnyű, amit tettél. Értem én, hogy valahol a jó szándék vezetett, de mégis… a gyilkosság sosem megoldás. Hatalmasat csalódtam benned.” ~Mi a…~ Aaron elbotladozott, elindult valamerre. ~Megölt volna valakit? Tudtam én, hogy titkol valami fontosat… Jó szándék vezette? Majdnem hasonló lehet akkor, mint az én esetem. Beszélnem kell majd vele… Night lehet megértene.~ Teljesen új szemmel tekintett a rendőrre. Fogalma sem volt mi folyik itt.

A következő pillanatban, arra lett figyelmes, hogy valakinek nekiütközött. Ruan, a Déli Víz törzséből. Aaron rámorgott: - Te mindenhol ott vagy?! – nézett rá felvont szemöldökkel. ~Nyugalom Aaron.~ Nagy levegőt vett. Kicsivel jobban érezte magát. – Talán… - kezdte bizonytalanul. – El kellene menned befejezned a barátod gyógyítását. A pilótafülkében van, azt hiszem. Legalábbis előbb a hangosbemondóba beszélt, az meg tudtommal ott van. Fene tudja, nagy ez a léghajó, azt se tudom, most hol vagyok éppen – nézett körül bizonytalanul. ~Talán arra volt, az a jó szoba…~ Elment Ruan mellett, de még visszanézett rá. – Mond meg neki, hogy bocs. Túl jól célzok – csettintett neki elköszönésképpen – Később – vetette még oda szórakozottan, majd tovább nyomult.

~Ez a léghajó olyan, mint egy labirintus. Mindenhol csak folyósok, ajtók, meg fura géphangok. Talán ez a hely lesz az.~ Benyitott az egyik helyiségbe. Természetesen nem a hálószoba volt, amit keresett. Helyette valami sokkal érdekesebbet talált. ~Nofene.~ Karin volt a szobában, háttal állt a fiúnak, de Aaron így is látta, hogy a kezében valami éles dolog van. ~Egy kés? Ja nem, egy csavarhúzó. Meg akarja javítani a kocsit? De nem, ahhoz túlságosan koncentrál, egy dinka kocsihoz nem kell ennyire összpontosítani. Mondjuk, mit tudom én, nem vagyok én javítóember, vagy ki a fene csinálja meg ezeket a tragacsokat.~ Aaron halkan közelebb lépett a lányhoz. A fiú észrevette, hogy Karinon nem volt rajta a szemkötője, de Aaront nem zavarta. ~Fémidomítani akar.~ esett le neki. A fiúban egy gondolat kezdett fogalmazódni.

Megfogta a lány vállát, majd egyből el is rántotta onnan a kezét, mint megégette volna. – Szerintem a fémidomítás hasonlít a véridomításra… - kezdte halkan, habozva. – Mikor én használom azt a… képességemet, a vérre koncentrálok az embereken belül. ~Ez undorítóan hangzik.~ Aaron elfintorodott. – Először nehéz volt, de szerintem itt is hasonló lehet a helyzet. Próbáld meg a föld darabjait érezni a fémen belül. Érezni az egész testet, majd szépen lassan végigmenni gondolatban rajta, megérezni benne a földdarabokat. Én legalábbis hasonló módszerrel csinálom. ~Tisztára hülyének néz. Én annak nézem saját magam.~ Tudom, hogy meg tudod csinálni. Ha valaki megtudja, az te vagy – nevetett fel halkan.

A POST ELSŐ FELE!!!

Aaron kíváncsian hallgatta Azoir beszámolóját. ~Szóval ezét ment el köszönés nélkül… Uram atyám.~ A fiú emlékezett rá, hogy Azoir kiskorukban nem tudott idomítani, hiába próbálkozott, Aaronnak kicsit bűntudata is volt, hogy neki akkoriban is egész jól ment, ráadásul a nagymamája tanította is őt. Boldogan konstatálta, hogy végül a fiúnak is sikerült megtapasztalni az idomítás örömét. Aaron mosolya azonban lehervadt, mikor megtudta, hogy Amon elvette Azoir képességeit. Indulatosan az előtte levő asztalra csapott az öklével. ~Az az Amon… Ha letudnám szedni őt távolról, mielőtt közel kerülne hozzám… Véridomítani engem úgysem tud. Az erőmet meg csak akkor tudná elvenni, ha közelharcban legyőzne. Kár, hogy a víz és a jégidomításom béna.~

Már éppen felajánlotta volna a fiúnak a segítségét és részvétet nyilvánított volna a szülei iránt, amikor Azoir megszólalt: „. De hisz ő erős ember volt. Mibe halhatott bele… Aaron! Ugye nem te okoztad a halálát?” kérdezte tőle Azoir megrendülve. Aaron elfehéredett. Erre még nem állt készen. Nemrég mesélte el Karinnak a történetét, már azt is alig tudta elhinni, hogy neki elmondta. Valamiért ösztönösen megbízott a lányban. És most rombolja le, egy régi barátja belé vetett hitét? Nem, erre biztosan nem állt még készen. Olyan kevés ember maradt meg a múltjából. Fogalma sem volt, hogy valaha elmeséli e bárkinek is még a történteket.

Aaron fülét megütötték a rádióból kiszűrődő hangok. Quan volt az. A fiú figyelmét felkeltette az utolsó mondat: „Ki vagy te?!” hallatszottak Quan megilletődött szavai. Aaron arcára halvány mosoly ült ki. ~Biztos találkozott az izével.~

- Ha ilyen nonszensz dolgokról szeretnék beszélni, majd megkeresem Quant, vagy Ruant, a Déli Víz törzséből – mordult fel Aaron, majd felpattant a székéről és elindult, fogalma se volt merre, csak el innen. Csettintett egyet az ujjaival Azoir felé: - Később – köszönt el tőle hanyagul.

Aaron feldúltan nyomult egyre beljebb a léghajóban, azt sem tudta merre megy, soha nem volt valami fényes a tájékozódó képessége. ~Hányszor eltévedtem Köztársaság Városba menet.~ Beleborzongott, ha eszébe jutottak az akkor vele történtek. Miközben járkált, felmérte a hajót. ~Ez ám aztán a cicomás cikornya!~ Aaron megtalált egy kabint, ami teljesen fel volt szerelve, többek között egy nagy, kényelmes ággyal is. Szinte szaltót dobott a látványtól. Szinte. Túl fáradt volt hozzá. ~Egész éjjel nem aludtam… A hülye farkasdög miatt.~

Karin, miután felszállt a léghajóra, azonnal eldöntötte, hogy gyors terepszemlét tart. Körbejárta az egész járművet, és odafigyelt minden apró részletre...nem akart figyelmen kívül hagyni semmit sem. Hamar rájött, hogy nagy szerencse, hogy ez a léghajó került hozzájuk..sokkal modernebb volt, mint amit Aaron és Kira kötött el.

Látta, hogy mindenki jól elfoglalta magát...vagyis, ami azt illeti, elfoglalta. Zima és Night beszélgettek, bár nagyon úgy festett, nem épp valami kellemes témáról, és Aaron Azoir mellett állt. Azok után, ami a fiú mondott, szeretett volna négyszemközt is beszélni vele, de látta, hogy most nincs rá lehetősége.

Benyitott a pilótafülkébe, és elvigyorodott, ahogy megláta a szőlőt habzsoló Irukot, majd bólintott, ahogy Quanra pillantott, aki a kormány mögött ült.

- Látom, valaki vezetni is tud - jegyezte meg elismerően, azzal sarkon fordult, és a gép hátsó, elhagyatott része felé vette az irányt, ahol a satomobil is volt. Már rég tervezte, hogy megpróbálja...kihalászott egy csavarhúzót, amiből több is volt, és lehúzta szemkötőjét...már egy ideje tudta, hogy így jobban tudott figyelni.

Kinyújtotta kezét, és a tenyerében lévő fémdarab rezgéseire koncentrált...mindennél jobban meg akarta csinálni. Barátaira gondolt, és tudta, hogy értük meg kell csinálnia...Kiráért, Zimáért...és Aaronért.

~ A fém csak tisztított föld...ugyanúgy vannak rezgései, ugyanannak az anyagnak a része. A fém csak tisztított föld... ~ ismételgette magában, és finom idomármozdulatot tett. Meg akarta csinálni.

Night magához tért. Még szédült, de már sokkal jobb színben volt. Hálálkodott Ruan-nak és Zima-nak, valamint elmondta, hogy ismeri Ruan aktáját az Egyesült Haderőben végzett szolgálatáról. Ruan-t ez igencsak meglepte, de furcsamód ugyanakkor egyfajta boldogságot is érzett.

- Nincs mit köszönni. Örülök, amikor hasznos vagyok. – mosolyodott el. – Ehh, igen? Remélem nem írtak le mindent abba az aktába… El ne hidd, a fele sem igaz. – Vakarta a fejét Ruan zavarában. – Nem tesz semmit. – fordult oda Zima hálálkodó szavára.

Ruan érezte, hogy útban lesz, és amúgy is egy gondolat foglalkoztatta egy ideje, ezért elindult megkeresni az egyetlen személyt a közelben, aki segíthet.

~ Vajon merre lehet? ~ Ruan felderítőútra indult a léghajón, Iona-t kereste. ~ Az a szellemi kivetülés… vajon nem légidomár is megtanulhatja? Hacsak spirituálisabbá válok, már az is valamit. Ha meg nem találom meg, még mindig gyakorolhatom a vízidomítást. Útja közben Zhen-nel is összefutott.

- Minden rendben? Elég sokat alszol mostanság. – nézett a fiúra. – Ugye szólnál, ha úgy érzed, valami bajod van? Még Quan-t is meg kell találnom… még nem fejeztem be a fején lévő sérülést, ill. sérüléseket – emlékezett vissza mikor fejbe vágta Quan-t mert nem sikerült megülnie a hátsó felén. – Nos, jobb ha tovább indulok, majd még biztosan összefutunk. –

Így Ruan tovább folytatta a léghajó felfedezését Iona és Quan után. ~ Vajon melyikükbe futok bele előbb? ~

Nem voltam büszke arra amit teszek, soha nem is leszek. Ha az lettem volna ország-világ előtt felvállaltam volna a tetteim súlyát. Úgy sem bánthattak volna, cask pár tollvonás és már... már nem ezen a világon lennének. Persze, csalódott bennem... Ahogy gondoltam. Pusztítsam el. Nem...nem tehetem. Imádom Zimát, de akkor sem. Nem fogom elpusztítani azt, amivel megváltoztathatom a világot. A világnak szüksége van rám. Nem is, nem rám van szüksége. A naplóra van szüksége.

-Nem kérhetsz ilyet tőlem. Hidd el...Nem szívesen teszem amit teszek, de ez a könyv...ez teljesen más...megnyit előtted egy kaput. Tudom, hogy nem a véletlen műve, hogy hozzám kerül. Piti tolvajokat, egyszerű bűnözőket nem ítélek el ahogy azokat sem, akiket az adott szituáció, mint például egy másik ember megmentése hozta abba a helyzetbe, amit tett. Akiket elítéltem mind-mind sorozatgyilkosok voltak. A legtöbbjük szabadlábon volt, mert mint rendőr túl gyenge voltam, hogy rájuk bizonyítsam amit tettek. De amint a kezembe került a notesz...érted...más ember lettem...talán szörnyetegnek tűnök, de képzeld magad az én helyembe. A húgomat kiskoromban egy banda elrabolta és leírhatatlan szörnyűségeket művelt vele.És azóta nem láttam.... amint megkerült megszökött otthonról...Azért is álltam rendőrnek, mert apám nem tudta megtalálni, viszont örököltem a logikáját és..és talán egy kicsivel többet is tudok mint ő. Viszont őt máig nem találtam meg, azokat viszont igen akik miatt elveszett. Gondolhatod milyen nehéz...senkinek nem kívánom ezt az érzést...és ezeken a veleéig romlott embereken semmi sem segíthet. Hidd el, mint rendőr mondom ezt, nem mint áldozat. Remélem ezek után megérted amit teszek és miért teszem és képes leszel elfogadni, hogy ezen nem változtathat semmi. Túl sok ember szenvedett már, túl sok és túl sok ember által. Igen..tudom..én is szenvedést okozok másoknak, de ők keresték maguknak a bajt. Kérlek Zima, ne kérj tőlem ilyet.

Majd persze kitérek a másik kérdésre is.

-Hogy hova, a városban maradok. Csak... nem akarok emberek közelében lenni...kivéve téged. Veled bármikor szívesen találkozom, te más vagy...

Majd egy papírt veszek elő, a  naplóból van, viszont név az nincs rajta. Zima kezébe adom.

-Ha valaha is olyat teszek egy olyan emberrel amit nem érdemelt volna meg...tudod mi a dolgod. Az életem most már a te kezedben van...