Karin letelepedett mellé és beszélni kezdett. Zima csendben hallgatta. ~ Legalább nem agyalok. Nem szoktam olyan sokat, de eddig még sosem sült ki semmi jó belőle. ~ Zima elmosolyodott, mikor a kalandokat, meg a fejbekólintást említette. ~ Ilyen rövid idő alatt mennyi mindenen mentünk keresztül… És eddig mindent megoldottunk. Lehet, hogy tényleg erre van szükségem. Nem arra, hogy egyedül ücsörögjek a sarokban… ~ Miután Karin befejezte, felé fordult.

- Ne haragudj, hogy azzal dörrentem rád, hogy Night küldött. Valóban barátok vagyunk és köszönöm, hogy jöttél. Nightról meg… tudom, hogy kedvel és hogy nem tökéletes. Hogy hibázhat, meg minden… * Zima sóhajtott* A nézeteltérésünkről meg… megpróbáltam meggyőzni, ~ jó, lehet, hogy talán durván rákiabáltam ~ de hiába. Amíg ő maga nem akar változtatni, addig én sem tudok segíteni. Ráadásul valahol megértem a tettét, de… egyelőre még sok… ~ kíváncsi vagyok, mit mondanál, ha tudnád azt, amit én… ~ Fogok vele beszélni majd. Később. ~ viszont ha tényleg tervezne valami őrültséget… meg tudnám állítani? ~

Zima most már úgy volt, talán kicsit pihentetni kéne a Night-ügyet. Valóban régen beszélgettek Karinnal… Ő most már tudja, mi van vele… De Zima nem tudja, mi foglalkoztatja barátnőjét. Hogy mi van vele meg Aaronnal… már épp meg akarta kérdezni, mikor hirtelen Aaron bukkant fel. ~ Emlegetett szamár… ~ Aaron egy csavarhúzót adott Karinnak, majd letelepedett mellé és kitörtek belőle a szavak. Hogy Night idióta, de nem rossz ember és hogy adnia kéne neki még egy esélyt. ~ Kiváncsi vagyok, te mit tennél a helyemben, ha tudnád azt, amit én… ~ Aaronnak is meg akarta köszönni a törődését, hogy kivételesen normálisan viselkedett, de elaludt. Így csak kicsit megpaskolta a vállát.

- Mi lenne velem nélkületek? – mosolyodott el. Valamennyire megkönnyebbült.

Ezután jött az az esemény, amit Zima nem tudott hova tenni. Ugyanis a semmiből Azoir bukkant elő egy kancsó vízzel. Ráborította a fiúra, de úgy, hogy egy része Zimára ment. Aztán kiosztotta Aaront. Zima csak pislogott. Azoir elnézést kért tőlük, majd hátat fordított és lelépett. Zima Aaron reakcióját várta. ~ Mit csinált már megint ez a hülye?

Quan nyugodtan elvolt a pilótafülkében. Ez a nagy nyugodtság gyorsan elszált mikor átgondolta mennyi teendője van még hátra.

~Elő akarok készíteni egy megbeszélést mivel az egyik teremben van egy  nagy asztal és nekünk kellő térkép is,átnézni a hajót,ez a motor baj után van egy selytésem,hogy több hiba is lesz. Útmutatót írni hátha baj lenne. Mondjuk úgy is felkeltenek. Beállítani a hajót a jó irányba és egy közepes sebességre.Majd aludni. Atya szent szűz Mária mennyi dolgom van? Jobb lesz ha nekiállok.

Quan az útmutatóval kezdett. Ennyit írt a papírra: Quant előrugdosni gyorsan. Ez alá került egy rajz ami a szobája felé vezetett a pilótafülkéből.~Na egy pipa.~

Aztán beállította a hajót a jó irányba,mellé még a sebességet is.

Majd elővette a karbantartási füzetet és megkereste a motort hűtő cső tipusát és elkezdte aláhúzni azokat amik megeggyeztek.~Egy,kettő,három,négy,öt,hat,mi a fene melyik idióta szerelte be ezeket?!~Ezután Quan a mikrofonhoz nyúlt.

-Mindenki óvatosan használja a mechanikus eszközöket mivel egyesek minősége elég silány. Ezek kijavításán már dolgozom. Egy óra múlva megbeszélés. A gépházat lezárom mivel nemrég majdnem leégett egy rossz minőségű cső miatt négy motor és nem szeretnék megint rohangálni,hogy ne zuhannjon le a hajó. Quan vége.

Ezután Quan elindult kijavítani a hibás alkatrészeket. Fél óra alatt végzett is.~Ha a kezembe kerülne aki ezeket belerakta a hajóba,most képes lennék megfolytani őt egy kanál vízben. Nos,mindegy legalább ez is meg van. Ahogy látom még van egy fél óram előkészíteni a megbeszélést.~

Quan a tárgyalóterem felé vette az irányt és talált is egy négy részre osztott Ba Sing se-i térképet. Egyik részén a gyűrük,a másikon a város,a harmadikon a csatornarendszerek,az utolsón pedig a palota volt. Ide is írt egy útmutatót azzal a különbséggel,hogy az útvonal most a tárgyalóteremből ment a szobája felé.
Quan húsz perc alatt előkészült.~Remélem ennyi elég lesz . Már csak aludnom kéne.~

Aztán Quan a lezárt szobája felé ment. Kinyitotta az ajtót felvette saját páncélját alá normális ruhát,és rádölt az ágyra majd elaludt.

,,És azt is tudom, hogy kedvellek. Nem csak, mint barátot." - viszhangoztak a szavak Azoirban.

~ Szóval kedvel... Szívesen tanítana. ~ Azoir meg akart fordulni, de ebben a pillanatban valaki feltépte az ajtót, és Azoir elhasalt a kabinban. Felnézett, és Aaront látta mag előtt. Hallotta a kérdését, a farkasról is. Azoirben hírtelen felment a pumpa. Sok mindent tűrt már eddig, és Aaron gyermekkorában is gyakran szóvá tett mindent, igaz, hogy kisebb volt, de Azoir temészeténéll fogva nem ellenkezett a határozottabb emberekkel szemben. De most valahogy elszakadt a cérna. ma már kapott egyszer Aarotól, és ez a második megnyílvánulás teljesen felpörgette őt. Szépen felállt, leporolta magát, majd Ionához fordult.

- Ha fél órán belül nem térnék vissza, keress meg kérlek. Addig beszélhetnél, akár Ruannal is.

Ezután Azoir kiment a kabinból. Besétált egy konyha helységbe, és teletöltött egy kancsó vízet. Ezután, szépen komótosan sétált a folyosón, mígnem megérkezett Karinékhoz. Meglátta, ahogy Aaron ott ült, és tanácsokat osztogatott.

~ Neked kéne tanács, nem a többieknek. ~ futott át a gondolat Azoiron, majd fogta a kancsó vízet és Aaron fejére öntötte. Nem volt a legférfiasabb tett, de mível a víz felett már nem volt hatalma, a kancsó segítségével idomította a vízet.

- Vedd már észre, hogy hol vagy! kiálott rá, majd folytatta - Nem tiszetled mások érzéseit, döntéseit és tetteid. Mindenkit bírálsz, és amint tudsz gondot okozol valakinek. Azt mondom, hogy fékezd magad. Nem te vagy a világ közepe. Bármit is követtél el gyermekkorodban, az nem jogosít fel arra, hogy másokkal is bunkón, durván viselkedj. Tisztelhetnéd a többi embert.

Ezután Azoir maga felé fordította Aaron arcát. A többi emberrel nem foglalkozott. Lehajolt, és Aaron szemébe nézett.

- Nem akarlak bántani, mert régi barátom vagy. De hidd el, ha így folytatod, hamarosan kihúzod a gyufát. Azt hiszem nem én vagyok itt az egyetlen, aki negatívan éli meg a veled való közösséget. Mégegyszer mondom, hogy fékezd magad.

Ezután Azoir kiegyenesedett. odafordult a lányokhoz, megígazította gallérját, majd meghajolt.

- Elnézést, hogy megzavratam a beszélgetést. De valakinek szüksége volt arra, hogy lehűtsék. - mondta, majd elindult vissza Ionához.

A POST MÁSODIK FELE!!!

Mikor a folyosóra ért, zsebre dugott kézzel járkált, közben magában morgolódott. ~Ez a léghajó már túl puccos. Minek ennyi ajtó és folyosó? Hogy találjak így meg bárkit is?~ Lehunyta a szemét és koncentrált. Érezte a többiek helyzetét a járművön, a vérük lüktetését. Tudta, hogy nem messze tőle, két darab, kétfős csoport is van. Elindult egyenesen előre, a közelebbihez.

Mikor odaért, határozottan megfogta az ajtót és szinte feltépte. Ez nem volt jó ötlet, ugyanis a másik oldalról a kilincset Azoir fogta, aki így a lendülettől elvágódott. – Hoppá – mondta Aaron zavarában. Körbepillantott a szobában, Ionát pillantotta meg. – Hoppá - csúszott ki újból a szájából. - Bocsánat, szóljatok, ha valamit megzavartam – ám hirtelen elhallgatott, mikor eszébe jutott, hogy Night, valami hasonlót dörmögött oda neki és Karinnak. – Hol van a farkasdögöd? – kérdezte ingerülten Aaron a padlón lévő Azoirtól, majd válaszra sem várva, otthagyta a párt.

~Persze, hogy a rossz helyre nyitok be, kivel mással történne ez. Akkor már csak egy lehetőség maradt. Ezt talán nem szúrom el.~ Ment tovább, míg végül egy saroknál megtalálta Zimát és Karint. ~Végre.~ Aaron fáradt mosollyal köszöntötte őket. Mikor odaért, odanyújtotta Karinnak a csavarhúzót. – Ki tudja, lehet, még jól jön, hogy gyakorolj. Elfér a zsebedben. Majdnem – mondta lassan, majd Zima felé fordult és leült a lány másik oldalára. Összehúzta magát, térdét felhúzta a mellkasához és átkarolta a karjával. Lehunyta a szemét, majd Zimához intézte a szavait:

- Egy idióta – utalt Nightra. – De nem rossz ember. Mindenki követ el hibákat. Néhányan többet is. ~Az enyéimet a két kezemen se tudnám megszámolni…~

- Próbál úgy cselekedni, ahogy szerinte a helyes. Ez nem biztos, hogy mások szerint is az, de nem őrült – szándékosan nem mondta ki a férfi nevét, tudta, hogy nem tenne jót a lánynak, ha nyíltan megnevezné a rendőrt. – Adnod kellene neki még egy esélyt… - ám a mondatát Aaron már nem tudta befejezni. Feje a térdére hanyatlott és elnyomta beszéd közben az álom. Így jár az ember, ha egész éjszaka egy farkassal néz farkasszemet.

A POST ELSŐ FELE!!!

Aaron karba fonta a kezét, miközben Night válaszára várt. ~Lehet, hogy ez az egész rossz ötlet volt. Night olyan… Furcsa. Itt kellene hagynom, amíg van rá alkalmam.~ De nem volt. Night beszélni kezdett. Elmesélte mi történt a húgával, valamint megerősítette azt, amit Aaron hallott, hogy igen, ölt már embert. A fiú mégis gyanakodva méregette a rendőrt. Valami nem stimmelt. Próbált Night szívverésére, pulzusára koncentrálni, figyelni, de úgy tűnt, minden rendben van. A szíve az átlagnál kicsit hevesebben vert, de ez lehetett a Zimával való veszekedés miatt. ~De mégis… Valami itt nincs rendben. Mondjuk ez nem meglepő, Nightről beszélünk.

Mikor Night Aaron száját Ba Sing Se-hez hasonlította, a fiú halványan elmosolyodott. Való igaz, hogy Aaron szókimondó, csípős nyelvű volt, ami miatt sokszor bajba került már, ugyanakkor a fontos ügyeket, mindig komolyan és diszkréten kezeli. ~Oké, Ionáéknál csak vicceltem, az amúgy sem volt olyan hatalmas dolog. De például ott vannak azok a dolgok, amiket Karin megosztott velem…~ Aaront letörte az emlék. Sok rossz dolog történt a lánnyal. Ekkor Night tovább beszélt.

~Sorozatgyilkos… Az én apám a szó gyakorlati értelmében nem volt az. De ő is gyilkolt. Minden nap a lelkemet… Oké, Aaron állj le, túlontúl érzelgősbe mész át.~ Lehunyta a szemét egy pillanatra, majd újból a férfira nézett. Kiszimatolta, hogy Aaronnak is van titkolnivalója. ~Mintha már nem tudná szinte mindenki…~ jegyezte meg magában gunyorosan, ám a gondolat rémülettel töltötte el. ~Vajon mit gondolhatnak rólam? Csak félinformációjuk van, egyedül Karin tudja az egész történetet.~ Biztos volt benne, hogy nem lenne képes jelenleg több embernek beszélni a vele történtekről. Hiszen még ő is alig dolgozta fel az eseményeket, még mindig ezzel ébredt reggel és ezzel feküdt le éjjel.

- Eltérve a viccektől Aaron... most egy olyan dolgot tudsz, amit rajtam és Zimán kívül senki más. A te meséd következik és remélem, hogy csukva marad az a hatalmas szád – szólt hozzá Night. Aaron dühösen meredt a férfira, ám most kordában tartotta az indulatait, nem nőttek túl rajta. ~Ez az Aaron, haladás. Ez már valami.~ Aaron kemény tekintettel, pislogás nélkül meredt a férfira, majd lassan megszólalt:

- Ez az egész beszélgetés nem egy „csere” volt, hogy te elmondasz egy titkot, majd én is elmondok valamit cserébe. Szinte semmit nem tettél hozzá ahhoz, amit eddig is tudtam. Megnyugodhatsz, tőlem senki nem fog semmit sem megtudni az ügyeidről. Mert biztos vagyok benne, hogy nem csak ez az egy van – vonta fel a szemöldökét Aaron, majd megfordutl és elindult kifelé a helyiségből. Útközben felkapta a Karin által földhöz vágott csavarhúzót, majd kiment a teremből és Nightra vágta az ajtót.

Iona már éppen válaszolt volna, de Azoir belevágott a szavába így a válaszadás elmaradt.

~ No sebaj. ~ vont vállat Ruan, majd arrébb lépett a terem egy félreesőbb részére, ahol biztosan nem volt útban senkinek sem, azzal az elhatározással hogy gyakorolni fogja a vízidomítását. ~ Hát, ez sem tegnap volt hogy én nekiálltam volna gyakorolni, de nagyon úgy érzem hogy most nagy szükségem van a gyakorlásra. ~

Ruan felvette az alapállás, majd egyik tömlőjéből kiidomította a vizet, és nekiállt a gyakorlatsornak. „Ismétlés a tudás anyja.” visszhangzottak édesanyja szavai. ~ Milyen igaz. ~ Mosolyodott el a gyakorlat közben. Ruan fokozatosan nehezítette a gyakorlatait, ahol hibát vélt felfedezni ott megállt kigyakorolta, amíg egész jó nem lett, és így tovább. Nem figyelt az eltelt időre, nem figyelt a körülötte levő emberekre. A légzésére figyelt. A mozdulatai pontosságára figyelt. Már-már annyira belemerült, hogy megszűnt körülötte a világ. Ruan minden érzékszervét, minden porcikáját a vízidomításra koncentrálta, ezzel egyfajta nyugalmat is elérve magában.

Ruan egészen tisztában van a saját korlátaival, így tudta mikor kell kis szünetet beiktatnia a gyakorlataiba, ilyenkor felvetet a szokásos lótuszülést és meditációval pihentette testét, elméjét, szellemét, amennyire tőle telt. Meditációi során nem tudta kikapcsolni elméjét, nem tudott a semmire gondolni. Leginkább emlékképek törtek felszínre benne. A családjáról, a mesteréről Katara-ról, a hadseregben töltött idejéről és az ott tapasztalt élményeiről. A meditációi végeztével Ruan, ahogy megígérte, megkereste Quant hogy újra egy negyedórás gyógyító alkalomra szert tegyen.

- Szépen alakul. – mondta Quan-nak a legutóbbi alkalommal, majd visszatért az edzőterembe a gyakorlataihoz.

Kira belépett a léghajóba. Ez sokkal nagyobb volt, mint amit ők loptak el. Volt itt minden. Alvóhelyek, kantin, sőt még egy edzőterem is.  Minden egyes kabinba benézett. Bement az egyik szobába és levágódott az ágyra. Elgondolkodott az eddigi dolgain. ~10 éve lopásból élek. Lopok megbízásokból, lopok csak úgy… Változtatni kéne ~a plafont bámulta ~Megmentjük a világot meg az avatárt… ~elfintorodott. ~Valamit tenni kellene. ~ Felállt és kilépett a folyosóra.

Célirányosan az edzőtermet kereste. Hamarosan megtalálta. Már voltak bent. A fölidomár srác, akit a tűznél kérdőre vont, Iona és Azoir. Vagyis mégsem, mert Azoir karon ragadta Ionát és elviharzottak mellette. Utánuk nézett. ~Szerelmes párok. Szerelmes párok mindenütt… ~ somolyogva megrázta a fejét, majd körbenézett a terembe. Voltak bábuk, céltáblák. Minden, ami kell.  

 ~Eh, lehet nem túl jó ötlet itt tüzet idomítani ~ vakarta meg a tarkóját. A polcon sorakozó tekercsekhez és könyvekhez lépett. Végighúzta az úját a címeken. ~Nem, nem… Ez kell nekem! ~Szedet ki egy tűzidomár tekercset. ~Ó meg még ez! ~ Csillant fel a szeme a robbantásos tekercs láttán. Nem törődve a homokot idomító Zhennel leült a falhoz, és tanulmányozni kezdte a papírokat. Figyelmesen olvasta a tűzidomár tekercs, de a feje egyre többször lehanyatlott. –Fenébe. Mindig ez van, amikor olvasok… -motyogta elfojtva egy ásítást. Figyelme visszafordult a tekercsekhez. Egy idő után összefolytak a szavak, elhomályosultak a betűk és Kira egyerűen bealudt.       

Karin letelepedett Zima mellé, és a lányra nézett. Látta rajta, hogy tényleg ki van akadva...bármit is mondott neki Night, tényleg megbánthatta vele - még ha nem is akarta, akkor is nagyon felkavarta.

A lánynak eszébe jutottak azok az esték, mikor húgával beszélgetett arról, hogy mi történt vele...azok mindennél jobbak voltak, és mikor egyedül bolyongott, sokszor felidézte őket magában, mint a régi életének keserűen édes emlékképeit. Mindent megosztottak egymással...

- Zima, nem tudom, mit mondott neked Night - kezdte -, de nem csak azért jöttem utánad. Baráok vagyunk, együtt mentettük meg kedvenc idegbeteg vízidomárunkat, együtt voltunk a börtönben, és együtt vettünk csatornafürdőt - mosolyodott el, és Zimára pillantott. Szeretett volna segíteni neki, bármi is történt. Enyivel jött neki azok után, amin keresztülmentek.

-Figyelj, tudom, hogy Night nem éppen egy... nem éppen egy szokványos figura, de nincs vele különösebb baj, persze, a szőlőzabáló szellemét leszámítva, és szerintem...szerintem tényleg kedvel téged, nem csak Iruk mondta. Talán...talán tett olyan dolgokat a múltban, amiket nem kellett volna, nem tudom, de mindenki követ el baklövéseket, még a legjobb ember is...még egy avatar is hibázik - tette hozzá, és Aaronra gondolt...ő is hibázott, mégis...nem csak ő volt okolható. A körülmények is felelősek voltak.

- Az meg, hogy nem értetek egyet...hidd el, Zima, amilyen meggyőző te tudsz lenni, biztos, hogy meggondolja magát - jelentette ki. - Ha meg nem, akkor fejbekólntom én...mondanám, hogy te, de te Aaront szoktad megverni - vigyorodott el.

Aztán eszébe jutott egy emlékkép, mire komorodott. Az, hogy a húga felmerült emlékeiben, többnyire csak vonzotta a bajt...most is így volt. Nem szeretett a gyerekkorára gondolni, mert attól mindig csak érzékeny lett...és kevés dolgot gyűlölt annál jobban, hogy mások gyengének lássák. "Sosem leszel elég jó...sosem leszel feleolyan jó sem, mint Tariq" - szajkózta folyamatosan az apja. "Sosem leszel elég jó, amíg nem leszel olyan kemény, mint a föld...ha valaki elesik, akkor elesik, az az ő hibája, és még ha a húgod is az, nem kell rohannod, hogy segíts neki. csak a hibákból lehet tanulni, és egy igazi földidomár jól tudja ezt"  - kiabált rá, gyakran, amitől csak még rosszabbul ment neki az idomítás...egészen addig, amíg azt nem mondta, hogy többé nem jár ki a sivatagba a többiekkel, csak egyedül.

Felsóhajtott, és Zimára nézett. ~ Most nincs idő arra, hogy a saját lelki sebeimmel foglalkozzak... ~ jegyezte meg magában enyhén gúnyosan. ~ Annak vége, kész, ennyi. Felesleges rajta filozofálni...nem vagyok én valami guru. Night azonban...továbbra is igencsak Nightosan viselkedik ~ emlékezette magát.

- Bezsélned kéne vele - fordult a lány felé. - Szeretne veled beszélni, és ha valami őrültséget tervez...akkor csak te tudod megállítani.

~Sikerült! Megcsináltam... és olyan technikával, amit más légidomárok nem ismernek!~ Iona arca ragyogott a boldogságtól. Hirtelen meghallotta Ruan kérdését, és már éppen megfordult volna, hogy válaszoljon, mikor Azoir is beszélni kezdett hozzá... és megfogta a csuklóját, magával húzva. A lány a döbbenettől reagálni is képtelen volt, míg be nem léptek egy kabinba, és Azoir le nem ültette az ágyra. Aztán beszélni kezdett. A szavai egy részére Iona azonnal tudta a választ... természetesnek tartotta, hogy tanítja meditációra, és bármire, amit tud. A monológ másik része már keményebb dió volt. Tudta, hogy kedveli Azoirt... de még nem tette magában teljesen helyre az érzéseit. A fiú pedig most figyelmeztette a sürgető határidőre... hogy amint leszáll a léghajó, semmi nem lesz biztos. Ahogy belegondolt, hogy az életeik forognak kockán, a lánynak görcsbe rándult a gyomra. ~Nem akarom elveszíteni.~ tudatosult benne. A nagy töprengésben alig érzékelte a kínos csendet, és a gondolataiból csak az zökkentette ki, mikor Azoir leült mellé, megfogta a kezét, és az arca közelíteni kezdett az övéhez. Iona ledermedt a döbbenettől és a rémülettől. A csókból azonban végül esetlen puszi lett az arcára, Azoir pedig felpattant, mormogott valamit, és elfordult, mint aki távozni készül. A lány megszólalt:

- Várj!

~Te aztán tudod, mikor kell megszólalni. ~ korholta magát. ~Fogalmad sincs mit mondj, abban sem vagy biztos, hogy... ~ megtorpant. ~Magammal vitatkozom. Én tényleg magammal vitatkozom. Megőrültem. Egyszerűen nem vagyok normális...~

- Nagyon szívesen tanítalak... - kezdte végül, majd úgy döntött, jobb ha túlesik a nehezén. - Nem tudom, mi lesz holnap. - állt fel. - Fogalmam sincs, mi a helyes döntés, mit kellene tennünk. Össze vagyok zavarodva, mert még egy vitától is meghátráltam eddig, most pedig itt vagyok egy háború kellős közepén. És össze vagyok zavarodva, mert eddig barátom is elég kevés volt, a levegőidomítás jelentette a mindenemet, most pedig meg kell értenem, ki barát, ki ellenség, és ki valami egészen más. És én nem értem, annyira nem, hogy már a saját gondolataim között is nehezemre esik rendet tartani... - felnzett Azoirra, és megfogta az egyik kezét. - De tudom, hogy fontos vagy nekem. Hálás vagyok mindenért, és szívesen megtanítalak bármire, amire a képességeimből telik, hogy viszonozzam mindazt, amit köszönhetek neked. És azt is tudom, hogy kedvellek. Nem csak, mint barátot. - fejezte be végül. Remélte, Azoir megérti majd, mit akar mondani.

Szóval faggatni akarsz, Aaron.Nem épp a legjobb embert választottad ki, de tény és való, hogy a legjobb időt. Támadható vagyok a lelkivilágom miatt, azonban teljes nyugodtásot kell tükröznöm. Öt százalékra saccolom azt, hogy bármit is kiszedsz belőlem. Ekkor említi Zimát. Tíz százalék. Játszunk csak Aaron, játszunk. Beszéd előtt megköszörülöm a torkomat.

-Hallottál ezt azt. Igaz...Öltem már embert. Elrabolta a húgomat és két hétig fogságban tartotta. Miatta hagyta ott a családi házat és azóta még csak hallani sem hallottam felőle. Gondolhatod...kellemes lehet erről beszélni.

Persze érzi, hogy hazudok. Ez viszont igaz. Ő arra kérdezett rá, hogy megöltem-e valakit és megöltem. Az idomító képességi is azt fogják "mondani", hogy amit tettem az a színtíszta igazság. Ezután persze válaszolok azon kérdésére is, miszerint mint jelent számomra a "jó szándék".

-Tudod...eléggé nagy a szád...nem leszek finom, nagyobb mint maga Ba Sing Se, így nem tudom mi az amit elmondhatok neked anélkül, hogy utána ne kelljen kitépnem a nyelvedet.

Mondom kissé humorosan Aaronnak.

-De számomra a jó szándék azt jelenti, hogy azzal, hogy megöltem az illetőt megszabadítottam a világot egy sorozatgyilkostól. Szerintem a húgomat is megakarta ölni.. csak előtte azt akarta, hogy szenvedjen. De miért kérdezed mindezt Aaron, netán van egy sötét folt a múltadban és félsz, hogy "feloldozlak" a bűneid alól?

Vigyorgok a férfira, azonban a kérdést komolyan gondoltam, még ha ez nem is látszik.

-Eltérve a viccektől Aaron... most egy olyan dolgot tudsz, amit rajtam és Zimán kívül senki más. A te meséd következik és remélem, hogy csukva marad az a hatalmas szád.

A POST MÁSODIK FELE!!

Aaron a lányra pillantott, aki éppen őt bámulta és kicsit kivörösödött. A fiú meglepődött, majd kicsit oldalra döntötte a fejét, így nézett farkasszemet vele. Aaron egy kicsit közelebb lépett a lányhoz, látta, hogy Karin mondani akar. És ekkor feldúltan berontott Night. Aaron, mint aki álomból ébredt, pislogott párat, majd zavarodottan hátrált pár lépést. A rendőrre nézett. ~Valamit akartam tőle… Mit is…~ Megrázta a fejét. Ekkor Night kisegítette, emlékeztette, hogy beszélgetni szeretett volna vele. ~Igen, beszélni vele. A titka. Gyilkosság. Most szembesítem.~ határozta el Aaron. ~Aaron detektív színre lép! Úgy látszik felcserélődtek a szerepek, Night.~ jegyezte meg magában.

Karin Zimához indult, mosolyogva elbúcsúzott tőlük: „Légy szíves, ne öljétek meg egymást.” ~Jó. Így jobb is. Jobb, ha ketten vagyunk, tisztábban tudok gondolkodni.~ Halvány mosollyal intett a lánynak, majd Nighthoz lépett, aki a fal mellett támaszkodott. - Megpróbálom - motyogta halkan.

- Figyelj Night, tudom, hogy döcögősen indult a kapcsolatunk és még mindig nem vagyunk a legjobb haverok – kezdte komoly hangon. – De talán segíthetünk egymásnak. Véletlenül… - sütötte le a szemét. – Meghallottam, hogy veszekedtetek Zimával a te… „ügyeid” miatt – nézett újra a férfira. – Zima a barátom, talán jobb belátásra bírhatom veled kapcsolatban. Én… Hallottam miről beszéltetek – hallgatott el. ~Pontosabb kifejezés lenne az, hogy kihallgattam őket.~ Kirobbantak belőle a szavak. – Hogy megöltél valakit. ~Vagy valakiket?~ És a „jó szándék” vezetett? Nem volt minden világos. Miután meghallottam, egyből eljöttem onnan, csak egy rövid részletnél voltam jelen, de az eléggé egyértelmű volt - emlékezett vissza. - De mielőtt beszélek Zimával, lenne egy kérdésem. Mit értesz az alatt, hogy a „jó szándék” vezetett, miközben végeztél ezekkel… A rossz emberekkel? – kérdezte bizonytalanul Aaron. Nem tudta, hogy kinek keres feloldozást, magának, vagy Nightnak. Az ő esete merőben eltér a férfiétől, mégis sok bennük a hasonlóság. Ettől Aaron megborzongott. Talán a férfi szavai segíteni fognak, hogy végre feldolgozza a vele történteket. Lehetséges, hogy hasonló történt a férfival, mint Aaronnal és akkor ő megértené a fiú helyzetét. Aaron bizonytalanul méregette Nightot. ~De mi van, ha... nincs feloldozás?~

A POST ELSŐ FELE!!!

Aaron riadtan hátralépett, mikor Karin magára rántotta a szemkendőjét és fújtatott egyet. A fiú újra a lány felé lépett volna, amikor Karin heves mozdulattal a földhöz vágta a csavarhúzót. ~Remek, kiakasztottam.~ Aaron szomorúan sóhajtott. Ám miután Karin meghallgatta a fiú tanácsait, kissé megnyugodott, majd elmosolyodott. Ekkor Aaron is megkönnyebbült. Segíteni szeretett volna Karinnak, ha tud.

Aaront lenyűgözte Karin homokidomítással kapcsolatos gondolatai, hasonlatai. Rabul ejtette a lány gondolatainak mélysége, ő neki is hasonló elméleti voltak a víz és véridomításról. ~Persze nem ennyire jól megfogalmazottak, mint az övéi.~ Ekkor Karin elharapta a mondatot és Aaron is feleszmélt a kábulatból.

- Minden rendben? - kérdezte a lánytól rekedt hangon. ~Mi történt? Valamit csináltam?~ Aaron zavarban érezte magát, nem akarta, hogy a lány miatta kényelmetlenül helyzetben legyen. ~A legjobb lenne, ha egyedül hagynám, biztos ezt szeretné.~ Mégsem ment el, hanem elgondolkodva méregette Karint.

Mielőtt Aaron bármit is mondhatott volna, Quan rontott be a helyiségbe. ~Remek.~ fújt egyet mérgesen a fiú és szúrós szemmel követte a férfit. Aaron hallotta előbb Quan hangját a hangosbemondóban, de nem foglalkozott vele, a fejében cikázó gondolatok kötötték le. Quan felkapott egy kannát, aztán kirohant vele. Aaron felvonta fél szemöldökét. ~Biztos megy meglocsolni a virágot a pilótafülkében.~ jegyezte meg magában viccből, gúnyosan.

- Ez furcsa volt... – mondta neki Karin. Aaron nem tudott volna jobban egyetérteni. – Az nem kifejezés – tette hozzá.

- Tudod, úgy néz ki, senkinek sem megy elsőre a léghajóvezetés – jegyezte meg vigyorogva a lány. Aaron zavartan felnevetett, majd lesütötte a szemét az emléktől. ~Hogy lehettünk olyan bénák Kirával… Nagy nehezen beindítottuk azt a tragacsot, aztán olyan lassúak voltunk, hogy nem tudtunk időben megszökni és lelőttek minket. De talán így kellett mindennek történnie.~ nézett fel mosolyogva. Az utóbbi órában nyugodt volt, legalábbis magához képest egészen normális. ~Talán van remény. Segített, hogy beszéltem Karinnal. Ő segített. Hiába ismerem őt rövid ideje, mégis…~

- Hát ez nem lehet igaz! – fakadt ki Ruan amint Quan felpattant ültéből valamit hadoválva a műszerfalakról majd amilyen hirtelen felpattant olyan hirtelen el is tűnt a pilótafülkéből. – Ez kezd kicsit sok lenni. – nézett az ajtó fele ahol egy pillanattal előbb Quan tűnt el.

~ Na jó, ne idegeskedd túl, majd csak visszajön. Ezen már nem lehet mit segíteni, mindig talál magának valamit, ami megzavarja a folyamatos gyógyítást. Viszont éppen emiatt, valamit ki kellene találnom. Vajon ha rövid időnként gyógyítanám, mennyire lenne hatásos? Óránként tíz- tizenöt percet? Vagy esetleg két óránként ugyanígy? Ajj… ~ eresztette ki a levegőt majd lótuszülésbe helyezte magát, behunyta a szemét és meditálni kezdett annak reményében, hogy kitalál valamit Quan helyzetére.

A meditálásból a visszatérő Quan zökkentette ki. – Aha, habár nem is vártam tőled kevesebbet. – válaszolta neki. – Én viszont azt találtam ki, hogy óránként nagyjából tíz- tizenöt percet foglak csak zavarni a gyógyítással, aztán meglátjuk, hogy haladunk. Reményeim szerint pár óra és a sebet meg nem történté tehetjük. –

Miután Ruan végzett az első alkalommal, fogta magát és megkereste az edzőtermet ahol Iona-ba, Azoir-ba és Zhen-be botlott. – Sziasztok! Hogy haladtok? – kérdezte érdeklődve a többieket. – Ó, Iona, de jó hogy itt vagy, kérdeznék is illetve kérnélek is valamire. A kérdésem az lenne, hogy erre a szellemi kivetülésre nem légidomárok is képesek? Ha igen, tudnál segíteni, hogy elsajátítsam ezt a képességet? – Ruan régen érzete magát ennyire érdeklődőnek egy válasz iránt.

Azoir látta, hogy Ionának egyre jobban megy a dolog.

-Szépen fejlődsz. De én most szeretnék veled beszélgetni, és ha lehet kettesben. Kérlek gyere velem. - mondta, és megsem várva Iona reakcióját elkezdte őt húzni a kabinok felé.

Szépen sorban nyitogatott be a szobákba, és kis keresgélés után talált egy némiképp nagyobb kétágyas szobát. ,,Bevontatta'' Ionát leültette egy ágyra és leült vele szemben.

- Nos az a helyzet, hogy nemsokára itt lesz a döntő ütközet, és mi elválunk egymástól. - kezdte mondandóját. - Sokan azt mondják, hogy két nap alatt nem lehet megtalálni életünk szerelmét, de én úgy érzem nekem sikerült. Hallottam Opal és Bolin történetét és hiszem, hogy velünk is ugyanez történt. - itt kis szünetet tartott majd folytatta - Szeretnék tanulni tőled. Szeretnék spirituálisan fejlődni. Megtanulni meditálni. Annyi mindent szeretnék megtanulni, é főleg a belső békét. És szeretném, ha segítenél nekem ebben. Cserébe nem tudok mást ajánlani, mint hogy megtanítalak egy két dologra, amiből ötvözhetnéd az idomító mozdulatokat.

Azoir ezután csöndben maradt, várt Iona reakciójára. De érezte a kínos csendet is a szobában. Kezdett kétségbe esni, hogy talán az egész csak egy hírtelen fellángolás volt. De ezt ő nem akarta.

~ Mi lenne, ha megcsókolnám? Nem ahhoz még túl korán van. De így megtudhatnám, hogy komolyan érez-e irántam. De el is ijeszthetem ezzel. ~ Azoir kezdték kétségek gyötörni. A hangok a lelkében egyre hangosabban vitatkoztak. Azoir érezte, hogy véget kell vetnie ennek a veszekedésnek. Felállt és átült Iona mellé. Megfogta a lány kezét. Nem tudta, hogy megtegye-e vagy ne. Komoly lélekhacok után úgy döntött, hogy megteszi. Bele is kezdett, de a végkifejlett nem úgy alakult, ahogy akarta. A világmegváltó csók helyett, csak egy suta puszit adott Iona arcára. Azoir ennél nagyobb szégyent nem is tudott volna megélni. Érezte, hogy arca elvörösödik. Felállt, motyogott valami bocsi félét, majd elindult az ajtó felé. De a kilicsnél újabb harc bontakozott ki benne.

~ Maradjak? Hiszen iderángattam mikor már belejött. Vagy elmenjek. Hiszen nagyon elrontottam a dolgot. ~ Azoir dermedten állt, kezével a kilincset fogta és próbált döntésre jutni.

Azoir tanácsa Iona számára meghozta a gyümölcsét. Elsőre ugyan nem is, de néhány próbálkozás után sikeresen vette az új akadályokat s le is küzdötte őket könnyedén. Valami nagyon egyedit tanult. Közben Karin is érezhette, hogy valamit sikerült elérnie a csavarhúzóval. Nem sokat, de sikerült mozgásra bírnia.

/Iona légidomítása nőtt egy szinttel/

/Karin fémidomítása nőtt egy szinttel/

/A többiek azért nem kapnak, mert nemrég kaptak fejlesztést és túl gyorsan fejlődnének/