Karin elfolytott egy mosolyt, mikor Zima nyakonvágta a fiú...hát igen, igaza is volt, és ő is megtette volna, ha nincs túlzottan elfoglalva a gondolataival. ~ Nagyszerű ~ gondolta ~ most már mindannyian figyeltük egymást, tudjuk, hogy ki locsoda, de még mindig itt vagyunk...Ba Sing Sében. És el akarják venni az erőnket...ó, csak legalább Aaron legyen véridomár - kívánta. Egy perccel később a fiú be is vallotta, hogy valóban a véridomárok közé tartozik, azonban volt valami a viselkedésében, ami különösen nyugtalanította a lányt. Érezte, hogy a fiú szívverése felgyorsul, ahogy szóba jön a dolog, aztán pedig megrázta a fejét...ismerte ezt a mozdulatot, túlságosan is jól. Akkor csinálnak ilyet az emberek, ha valamit ki akarnak űzni a fejükből...ha valamire nem akarnak emlékezni. Ráadásul Aaron azt mondta, hogy néha nem tudja kontrollálni magát. Kezdett ez az ügy kissé furcsa lenni, de most nem volt idejük ezzel foglalkozni. Ki kellett jutniuk.

A fiú egész gyorsan átvette a két Dai Li ügynök fölött az irányítást, és pár próbálkozás után az ajtót is kinyitotta, szemében azonban valami olyan villant meg, amire Karin cseppet sem számított. Vérszomj.

A lány gyorsan döntött. ~ Aaron azt mondta, ha elszáll az agya, kapcsolják le valahogy....az ügynökök pedig így is, úgyis el fognak ájulni...hát jó ~ határozta el, és fejbevágta a fiút.

Aaron morogva dörzsölte a piros foltot a nyakán, amit Zima ütése hagyott. Szemügyre vette a három lányt. ~Milyen talpraesett leányzókkal kerültem össze... Ez tetszik.~ Elvigyorodott. Ám a mosoly csak addig tartott, amíg meghallotta Karin és Zima ötletét. Próbálta féken tartani az indulatait. Nagy levegőt vett.

- Igen, valóban véridomár vagyok - valotta be. - Talán észrevettétek, hogy van egyfajta indulatkezelési problémám - tette a tarkója zavarában a kezét. Még mindig fájt, Zima ütésétől. - Valamikor nem tudom kontrollálni magam véridomítás közben és ilyenkor néha... Rossz dolgok történnek.

Eszébe jutott az apja. ~Nem, most nem gondolhatok rá.~ Könny gyűlt a szemében. Megrázta a fejét, hogy elűzze a fejéből az emléket.

- De mivel nem úszkálunk a lehetőségekben, meglátom mit tehetek - vigyorodott el Aaron, majd kinézett a cella apró rácsain. Nem is olyan messze a folyosón, megpillantott két őrt. Az egyik övén kulcsok lógtak. ~Bingó.~

Aaron a lányokra pillantott. - Ha túlzásba esnék, csak... ~Hogy is fogalmazzak?~ Kapcsoljatok le valahogy - rájuk kacsintott, majd visszafordult az ügynökök felé, és teljes figyelmét rájuk összpontosította. Felemelte a kezeit és bevetette ellenük véridomító képességét.

Azonnal megtelt a teste adrenalinnal, ahogy átvette az irányítást a két ügynök teste felett. ~Erre nem számítottak, mi?~ Az egyik őr kiáltani akart.

- Nem, nem... - motyogta magában Aaron, majd egy mozdulattal mindkettő ügynök száját betapasztotta. Jó érzés volt. Mikor az őrök cellájukhoz értek, a kulcsossal, Aaron megpróbálta kinyitattni az ajtót. Nem találta a megfelelő kulcsot. ~Mi lesz már...~ Csavart egy kicsit az őr karján. A következő kulcs passzolt. Az tömlöc ajtaja kinyílt, majd Aaron berántotta a két ügynököt. A szemében tűz lobbant. Gonoszul elvigyorodott.

- Szóval a bandátok elakarja venni a képességeinket? - kérdezte tőlük hátborzongatóan. A levegőbe emelte mindkét őrt.

Zimát furcsa mód nem sokkolta az erejének elvesztésének a lehetősége. ~ Hiszen Lin Beifongtól is elvették, de Korra avatár visszaadta neki. ~ 

Bent a cellában társuk csak üvöltözött, amit már egyre nehezebben viselt. ~ Miért nem tudsz csöndben maradni? ~ Viszont a fiú dühöngése eredményesnek bizonyult, mert a bilincse leesett. De a megjegyzés, amit utána tett... ~ Tudod, kit nevezz az angyalodnak! ~ S amint a keze kiszabadult, rögtön nyakon vágta.

- Ez jól esett. Egyébként Zima vagyok.

Ezután Karin ötleteire figyelt. 

- Egész jók, bár túl sok minden akadályozhat. Hmm... Az őrök felidegelése jó ötlet, van rá mód. Esetleg a ruhájukat is megszerezhetjük.... Nem vagyok fémidomár, de az üveghez értek, ha ez segít. A tisztításnál való meglépés is jó gondolat, csak azt nehéz kivitelezni. A portált és a kapukat biztosan nagyon őrzik, és tudjuk, milyen erősek. Amonra szerintem nem tudunk hatni, hisz csak egy báb. * Aaronhoz fordul * Ha a sejtéseim nem csalnak, te véridomár vagy. Ha hajlandó vagy használni a képességed, akkor az sok terhet levenne a vállunkról. 

Zima várta a fiú válaszát, hogy utána a válasz tudatával folytathassák az ötletelést.

A fiú Kirát is megszabadította a bilincsétől. -Kira vagyok. -válaszolt a kérdésére. Végighallgata Karin ötleteit. -Felidegesíteni őket? A Da li teljesen érzelem mentes- vette el az ötletett. ~Beszélni Ammonal? Nem ilyen volt. Ő nem fogadná el senki parancsát~ 

 -Amon egy báb. Nektek is feltünt, nem?- tette fel a kérdést -Valami, vagy valaki irányítja - 

~ Azt még megértem, és elfogadom, hogy elveszik az erőmet... ~ morgott magában Karin ~ viszont Ba Sing Sében csak akkor vagyok hajlandó leélni hátralévő életem, ha most azonnal vége...ebben a züllött, ronda, idegesítő városban én aztán nem maradok semeddig! ~ dühös volt, de igyekezett nyugodt arcot vágni, miközben belökték őket a cellájukba. ~ Remek...kezdem a börtönben egyre otthonosabban érezni magam ~ tette hozzá, és körbenézett.

Rengetegen voltak odalenn, nem csak ők. Talán a fekete nap foglyai...vagy bűzönzők, de ez nem számított. A jelen helyzetben az az egyetlen dolog, amire gondolni tudott, hogy nem fog Ba Sing Sében maradni.

A fiú indulatosan felüvöltött, hogy őt semmi pitiáner banda" nem fosztja meg az erejétől, mire Karin jót mulatott...ugyan már, ezt senki sem rendeli meg, a forradalom idején sem mentek oda Amonhoz, hogy légyszi, tisztíts már meg...azonkívül pedig úgyis el fognak szökni...esetleg. Valahogy.

Az viszont kifejezettem nyugtalanította, hogy Amon úgy viselkedett, mint egy báb...az igazi Amon nem engedelmeskedett volna holmi tűzidomárocskáknak...apropó uralkodó...valamiért nagyon ismerős volt neki.

~ Hát persze! A napidomár, aki állítólag nem is létezett! ~ ugrott be neki az a városi legenda, amit a tűz népében meséltek. ~ Jaj, most de megkönnyebbültem! - jegyezte meg magában enyhe gúnnyal.

A fiú közben valahogy leszedte a bilincseit, és vízidomítással az övékét is kettétörte, miközben kérdéseket tett fel...hm, úgy látszik, tényleg nem akarja elveszteni az erejét.

- Az én nevem Karin - válaszolt a fiúnak. - Tekintve, hogy utálom Ba Sing Sét, nekem sincs kedvem ittmaradni huzamosabb ideig... Azonkívül pedig a fekete nap egy bűnszervezet, akiknek nem tudjuk, mi a célja, csak van benne Tűz Ura Ozai, meg valami közük van a szellemekhez - ~ megszökni ezektől a pszichopatáktól...jó kérdés ~ gondolkodott el. - Azt hiszem, a szökésre öt lehetőségünk van, de... - közelebb hajolt a többiekhez, hogy a kint álló Dai Li ügynökök ne hallják őket - De elég érdekesek. Egy: felidegesítjük őket, bár két ilyen fapofát nem tudom, mi húzna fel... - elfintorodott. - Kettő: Valaki fémidomár közülünk - Zimára pillantott, és remélte a lány igent mond -, vagy azt álltja, hogy az, és hátha megijednek, három: valaki véridomár, és szépen idehozatja velük a kulcsot - most Aaronra nézett -, négy: holnap, mikor visznek tisztításra, meglépünk, öt: meggyőzzük Amont, hogy magának is ellentmond azzal amit csinál. Valakinek más ötlet?

Kira felsziszent . A fiú erősen belemarkolt a hajába, és a szemébe nézett:

-Bármit teszel a Nap ellen, annak ára van. Nagy ára - azzal intett az ügynököknek. A teremből a cellákhoz vezették őket. Alig volt üres cella. Nők, férfiak minden korosztályból. ~Hogy tehetik ezt? Az a pacák meg a fia... ~szorult ökölbe a keze. Durván belökték őket a nekik kijelölt cellába. 

Aaron teljesen ledöbbenve botorkált, miközben őt és a 3 lányt betömlöcözték egy zárkába a Dai Li ügynökök. A helyiség szűk volt és homályos, csupán az ajtón levő apró, rácsos résen szűrődött be egy kis fény.

~Az erőm.... Megfosztanak az erőmtől... Az idomári képességeimtől...~ Aaronban nemhogy szikrázott, lángolt a düh.

- ENGEM MÁRPEDIG NEM FOSZT MEG SEMMILYEN PITIÁNER BANDA AZ ERŐMTŐL! - üvöltötte indulatosan. Szerencse, hogy a cellaajtó előtt nem álltak őrök. Aaron nem tudta kontrollálni lobbanékony természetét, idegesen felordított, majd teljes erejében a falhoz vágta megbilicselt kezét.

Erős fájdalom mart Aaron kezeibe, azonban az ütéstől a bilincs eltört, hangos koppanással a földre esett.

- Mi a fene... Végre valami jól sül el. AU! - mondta, majd sietve kiidomította oldalán lógó kulacsából a vizet és elkezdte vele gyógyítani a kezeit. A többi sérülése várhat.

Aaron teljesen megfeledkezett a három lányról. Most döbbenten nézett rájuk, majd megnyerő mosolyt villantott rájuk.

- Üdvözletem az Angyaloknak! - vigyorgott. - A nevem Aaron, az egyéb részleteket, majd később megosztom veletek. Bármilyen meglepő, szeretnék még egy jó ideig idomár maradni. Mondjuk az életem végéig. Bármi ötlet, hogyan szökjünk meg ezektől a pszichopatáktól? Holnapig van időnk. És mégis mi a fene az a Fekete Nap? Megsebesültetek? - tette fel sorban kérdéseit.

Míg a lányok válaszaira várt, Aaron odament hozzájuk és szépen sorjában, mindegyikük bilincsére vizet idomított, azt megfagyasztotta, majd kettétörte a bilincseket. Legalább már mindannyiuk keze szabad volt.

Az uralkodó nagyon szeret a figyelem központjába lenni, ugyanis a palota alatt megremeg a föld mikor mindenki Amon-t kezdi el fényezni. Nem túl bíztató, hogy a csapat fele figyelmen kívül hagyta Lee jelenlétét. Amon továbbra is szótlan, nem reagál arra, amit neki mondanak, hanem egyenes a trónon ülőre néz.

-Uram, kívánja, hogy megtisztítsam őket? Érzem bennük a tisztátalanságot.

-Várj még egy kicsit Amon, biztosíthatlak, hogy együtt végre egyenlőséget hozhatunk a világra. Egyenlőséget melyet az átlag emberek és a Tűz Igaz népe együtt alkothat.

A fiú aki idehozta őket ökölbe szorítja a kezét Kira hazugságain és jó erősen beletép a lány hajába.

-Atyám, Amon...Ha javasolhatom, ezzel kezdjék a megtisztítást. Már azóta idegel amióta elfogtuk őket.

Lee odahívja magához a fiát, majd a a nagyközönséghez szól.

-Úgy döntöttem, hogy holnap megfosztalak titeket az erőtöktől és Ba Sing Se-ben éltek tovább.

Majd int az ügynököknek, hogy vezessék őket a cellájukba. A fiú még utoljára Kira szemébe néz.

-Bármit teszel a Nap ellen, annak ára van. Nagy ára.

~ Ba Sing Se? ~ lepődött meg Karin, és eszébe jutott, hogy ő itt tulajdonképpen törvénytelenül van.. nem épp az a hely volt amire vágyott, sőt, úgy tervezte, inkább vissza se tér azok után azügyek után, de lám újra itt volt...ezen az átkozott helyen. "Minél inkább el akarsz kerülni valami, Karin, annál biztosabb, hogy hamarosan ismét ott találod magad", mondtanagyapja oly sokszor, és lám, az öregnek ebben is igaza volt. ~ De legalább Amon, vagy valaki, aki neki adja ki magát, van itt...kicsit kisebb a probléma ~ jegyezte meg magában keserédes mosollyal.

Amint hallotta a fiút, meghajolt. Tovább kellett játszaniuk a tűznépe tisztelő kiskutyákat, ami egyrészről volt megalázó, másrészről viszont az egyetlen menekülési lehetőség.  Látta, hogy a vízidomár fiú vette a lapot. Ez tetszett neki...menni fog ez, mint a karikacsapás!

~ Amon...véridomár. Avatar Korra. Egyenlőségiek. Forradalom ~ gyűjtötte össze magában, amit tudott róla.

- Amon, uram! - kezdte a lehető legátszellemültebb arccal. - Mi mindvégig tudtuk, hogy maga életben van, és meg akartuk találni! Maga megmutatta nekünk, hogy az avatar nem elég erős, hogy megvédje a világot...már talán magát sem tudja megvédeni... - tette hozzá keserű gúnnyal. Az avatarokat amúgy sem kedvelte túlzotttan. - Mióta tolószékbe került, azóta mind a négyen tudtuk, keresnünk kell valakit vagy valakiket, akik elég erősek ahhoz, hogy a világban béke legyen... hogy elég erős kézzel vezessenek mindent és minden népet. És most végre megtaláltuk a fekete napot - hazudta, s remélte, ez elég lesz. - Ezért akarunk minél többet tudni róla - ~ ha folytatjuk, és  Zimák is veszik a lapot, talán még reménykedhetünk ~

~ Igazából egy valamit megkérdezhetek. ~

- A délután folyamán nem láttuk a szellemeket. Önök vitték el őket, és ha igen miért?