Ahogy kilépett, a lány akit már a téren is látott megszólitotta: -Mit tudsz a mai furcsa dolgokról?

Kirát váratlanul érte, hogy csak így megszólították. -Semmit. Én is csak ma vettem észre... Elnézett a földidomár válla felett a tetőre. Valami megmozdult ott. ~Nem tetszik ez nekem ~ gondolta magában -Valaki figyel minket. Te is észreveted, nem? -kérdezte. A hangjában egy kis nyugtalanság bújkált  

Zima látta, ahogy a gyanús lány megáll egy háznál és belép. ~ Vajon ki lakhat itt? ~ töprengett. A földnépi lány is megállt és hirtelen felnézett. ~ De régen gyakoroltam az osonást, lehet, hogy észrevett... ~ Időközben a gyanús lány is kijött. Erre a földnépi elélépett és valamit mondott neki.  ~ Kell találnom egy párkányt, vagy valamit, ahonnan hallom őket. Vagy legalább a szájukat látom... ~ 

Karin megtorpant, amint észrevette, hogy a tűznépei lány hátrapillant, és úgy tett, mintha a házakat bámulná...tulajdonképpen egész érdekesek is voltak, de ő nem ezért jött.

Némán nézte, ahogy a lány belép egy nagyobbacska háza - miután egy furcsa férfi nyitott ajtót, és csendesen várakozott...tulajdonképpen már elege volt a várakozásból. Csinálni akart valamit, mert nem bírta tovább a tétlenséget.

~ Ha kijön, beszélni fogok vele ~ határozta el magában. Felnézett a tető felé...mintha lett volna ott valamki, de erre nem mert volna megesküdni. ~ Na nem baj, hadd figyeljen ~ gondolta, majd észrevette, hogy a lány, akit követett, éppen kilép az ajtón. Tudta, hogy ez az egyetlen lehetősége. Azonnal elélépett.

- Mit tudsz a mai furcsa dolgokról? - kérdezte hirtelen elhatározásból, de kezét azért végig az övében lévő késen tartotta.

Meg állt egy háznál. Szétnézet. Olyan érzése volt, mintha valaki követné. Dörömbölni kezdett az ajtón. Egy férfi nézett ki rajta.

-Mit akarsz?

-Neked is hello Kozu. Beszélnem kell a főnökkel. –válaszolt Kira.  Az ajtó kinyílt és a lány belépett. A szoba végében egy író asztal volt. Mögötte egy férfi ült

-Foglalj helyet Kira –mondta kedvesen

-Gyors leszek, semmi kedvem itt lenni. -tért a lényegre – Hallottam egy új szervezetről. Fekete Nap. Mit tudsz róla?

A férfi megrázta a fejét – Semmit.  Ez nekem is új. Miért érdekel amúgy?

-Azzal te ne törődj – felelte már az ajtó felé tartva. Biccentet a két férfinak és kilépett  

Zima kicsit elszundított. Néhány órával később azzal az érzéssel ébredt, hogy valaki őt nézi. Először azt hitte, csak képzelődik. De mikor kinyitotta a szemét meglátott egy lányt. Föld népinek nézte. Nem állt tőle olyan messze, de határozottan más felé figyelt. Azon gondolkodott, hogy talán odamegy, megkérdezi, tud-e valamit, mikor a lány hirtelen elindult. Zima nem látta, kiután. Hirtelen megfontolásból felmászott az első tetőre és onnan követte. Ekkor észrevette a korábban látott két járőrt, meg egy lányt, aki megelőzte őket. ~ Lehet, hogy sántít valamiben, azért siet annyira? Mindenesetre különös. ~

Karin egy pillanat múlva vette észre, hogy egy lány követi a járőröket. Vöröses haja volt, meg kék szeme, és öltözetéből arra tippelt, hogy tűzidomár lehet - legalábbis, a tű népéhez tartozhat.

Egy másodperc múlva azonban észrevette, hogy a lány elsiet a rendőrök mellett. ~ Vajon tud valamit? ~ kérdezte magától, arca pedig olyan határozott lett, mint itt, Köztársaságvárosban még egyszer sem. Követni fogja a lányt...hátha megtud valamit. Elvégre, már két napja nem került semmiféle bajba.

A járőrök után indult. Kellő távolságra volt tőlük, hogy hallja miről beszélgetnek:

-...új szervezett. Fekete Nap, asszem 

-Hallotál róluk Te is? 

Kira már nem figyelt a többire. A hallotakon gondolkodott ~Fekete Nap szervezett? Nem rémlik, hogy hallotam volna valaha~ nyugtalankodott ~Találnom kell valakit egy másik szervezetből! Valaki csak tud róluk vallami~ csillant fel a szeme és gyorsan elsietett a rendőrök mellet

~ Rendőrök ~ vette észre hirtelen Karin, és a torka egy pillanatra elszorult. Látta rajtuk, hogy nem egyszerűen járkálnak...valami probléma lehetett. Érezte a földön a szívverésük gyorsaságát. Tehát nem csak képzelődött...ami nem igazán nyugtatta meg.

Akkor jutott eszébe a harmonikus összekapcsolódás és a szellemek. Eddig nem is vette észre, hogy eddig mindenhol szellemek voltak...most azonban egyet sem látott. Oldalra nézett.Biztos volt abban, hogy mások is a rendőröket figyelték. Például egy lány, aki a padon ült.

~ Lehet, hogy meg kellene kérdeznem valakit, hogy mi folyik itt ~ jutott eszébe, majd elvetette az ötletet. Nem, nem...inkább vár még egy darabig.

Zima olyan nagyon elmerült a gondolataiban, hogy csak későn eszmélt fel, hogy két járőr keresztül ment a téren. De mire észbe kapott, már nem látta őket sehol.  Nem rémlett neki, merre mentek, így inkább hagyta. Kimerült volt, mégsem akart haza menni. ~ Biztosan akkor történne valami, ha elmennék. ~ Úgy döntött leül egy padra kicsit pihenni. Már épp hunyta volna le a szemét, mikor hirtelen rádöbbent, hogy sehol sem látja a szellemeket.

Gondolta megkérdezi a lányt, hogy szerinte mi történhetett. Ahogy elindult felé észrevette az arra járőröző rendőröket. Kicsit megtorpant, de nyugalmat erőltetett magára és tovább ment. A rendőrök  nyugtalanul viselkedtek. Ismét megállt és fülelt, hátha meghall valamit

-A szellemek amilyen hamar megjelentek tünnek is elfele

-Ja, ez engem érdekelne hogy mitől

~Hogy nem tűnt fel eddig? A szellemek nincsenek sehol ~