Városháza a központja a kormányzásért felelős elnöknek, és ez a helyszíne a nyilvános sajtótájékoztatóknak és összejöveteleknek, a nagy tér előtt bejáratnál.
~ Nyugalom, Karin ~ hunyta el szemét egy rövid pillanatra a lány, és újta szétnézett. Igyekezett visszagondolni mindarra, amire nagyapja tanította. "Ha valami rosszat árzel, hagyatkozz a többi érzékedre, ne csak a szemedre, és figyeld a körülötted lévőket" tanácsolta mindig.
Némán fülelt. Csak a szokásos, utcai zajt hallotta, és lépteket maga körül. de mégis sikerült elengednie feszültségét...persze, lehet, hogy túlságosan beleélte magát a Ba Sing Sében történtekbe. Azok közül azonba, akiket látott, biztos volt abban, hogy nem mindenki idevalósi. Látszott pár emberen, hogy idegenek itt - akárcsak ő.
~Zavaró ez az ürreség... Valami történt. Vagy még fog~ kezdett mér Kira is nyugtalankodni. Meg látott egy lányt, aki a ruhája alapján a föld királyságából jöhetett.
Zima nyugtalanul toppantott egyet. Két közel lakó ismerőséhez is becsöngetett, de egyikük sem nyitott ajtót. Próbálta magában felidézni a meditációs gyakorlatokat, amiket még a nomádoknál tanult.
~ Zima nyugodj meg! Bosszankodással nem találsz megoldást! ~
Mélyet sóhajtott. ~ Visszamegyek a térre, hátha történt valami. ~
Karin nyugtalanul szétnézett a téren. Valamiért zaklatottnak érezte magát...volt valami a levegőben, ami nyugtalanította, hasonló, mint amit a szüleit elsodró homokvihar előtt érzett.
~ Képzelődöm ~ jegyezte meg magában, és továbbhaladt. Még mindig ideges volt.
Zima vigyora rögtön lelohadt, ahogy megérdekezett a városháza előtti szinte teljesen üres térre. Megdörzsölte a szemét, de továbbra is csak azt a néhány utazót látta. Más talán nem tulajdonított volna akkora jelentőséget a csendnek, de Zimának rossz előérzete támadt.
~ Nekem ez nem tetszik. Meg kell tudnom, mi folyik itt.
~ Tehát ez lenne az a híres városháza...feletébb érdekes épímény..~ jegyezte meg magában Karin, és újból szemügyre vette az épületet.
Ez volt a második napja Köztársaságvárosban, ami egyelőre nem igazán nyerte el a tetszését. Túlságosan idegennek tűnt számára...sokkal jobban érezte magát még Ba Sing Sében is, de oda nem mehetett vissza, egyelőre legalábbis.
~ Tegnap mintha többen lettek volna ~ gondolta, és továbbsétált.
~ Nyugalom, Karin ~ hunyta el szemét egy rövid pillanatra a lány, és újta szétnézett. Igyekezett visszagondolni mindarra, amire nagyapja tanította. "Ha valami rosszat árzel, hagyatkozz a többi érzékedre, ne csak a szemedre, és figyeld a körülötted lévőket" tanácsolta mindig.
Némán fülelt. Csak a szokásos, utcai zajt hallotta, és lépteket maga körül. de mégis sikerült elengednie feszültségét...persze, lehet, hogy túlságosan beleélte magát a Ba Sing Sében történtekbe. Azok közül azonba, akiket látott, biztos volt abban, hogy nem mindenki idevalósi. Látszott pár emberen, hogy idegenek itt - akárcsak ő.