Aaron lehunyta a szemét, a látása homályosulni kezdett. Hallotta a szellemlány – Iona – szóviccét, halványan elmosolyodott. Végre valaki, aki ért a humorhoz. A lány mondandójára összpontosított, próbálta összeszedni magát, motyogva, félig öntudatlanul válaszolt:

- Mi sem tudunk sajnos többet – nyögte. – Az Avatár… Valahol abban a Szellemvárosban van, bezárták… Gondolom valami börtönbe. De, ha ezt az egész helyet átviszik a Szellemvilágba… Hamarosan találkozunk, gondolom. ~Ha életben leszek addig.~ A fülében egyre jobban nőtt a nyomás, a szoba forogni kezdett vele. ~Talán így lesz a legjobb. Ez a büntetésem a tettem miatt.~ Muszáj, volt bevallania a bűnét. Hogy tiszta lelkiismerettel távozzon, ha esetleg rosszul alakulnának a dolgok. Kinyitotta a szemét, de nem sok mindent látott. Kira felé hajolt. A lány keze izott. ~Lehet képzelődöm?~

- Én… Én… - suttogta, fogalma sem volt róla, hogy valójában beszél e, vagy csak képzelődik, és ha igen, akkor a többiek értik e a szavait. – Megöltem… - Nem bírta kimondani a nevét. – valakit…

Kimondta. Végre kimondta. Semmivel nem érezte könnyebbnek a szíven nyugvó terhet. Hirtelen éles, égető fájdalmat érzet, felüvöltött, hangosan ordított. ~Ez lenne a büntetésem?~ gondolta, majd elsötétedett előtte a világ és elájult.

Kira bólintott és mély levegőt vett. Kifújta és hozzá látott. Lehámozta a fiúról a felső részt. A melkasán végigfutó vágás elég mély volt. -Ez, ez nem lesz valami kellemes - mondta Aaronak. A kezébe érezte a hőt és rányomta a vágásra. ~Csak sikerüljön, sikerülnie kell! ~fohászkodot. Megégetni a sebbet, hogy elálljon a vérzés. Ezt is az öreg mondta. Ha nincs más lehetőség. Juttak eszébe ismét az öreg tanításai. ~Még mindig fontos nekem az a vén bolond? Még azok után is? ~gondolt a sebeire. Megrázta fejét és inkább Aaronra koncentrált. A vérzést sikerült elállítania. Már csak be kell kötözni. ~Bolond, miért nem inkább az elsősegély dobozt kerestem meg a légahajón!~ korholta magát ~Most jó jönne~  

Kötszer híján a legelső dologgal kötözte be, ami a keze ügyébe került. A saját ruhájával. -Kár érte - próbált valami kötés szerüt összehozni. Egy nagyobb darabott rárakot a sebre és erősen körbe tekerte. - Hát, jobb mint a semmi. De normális eláttás kéne neki.- nézett fel. -Egy ideig biztos nem fog hősködni az biztos. - vetett még egy pillantás Aaronra 

Karin kiséé meghökkent, amint meghallotta, Zima ismeri a lányt, de ahogy átgondolta, nem is volt olyan különös...végül is, a lány levegőidomár volt, szóval valószínű, hogy tenzinnél tanult...elvégre ő volt az egyeten légidomármester. És Zima ismerte őt.

Kissé bosszankodva hallgatta végig, ahogy Aaron kijavítja, de végül is igaza volt. ~ Jó, ha sietek, akkor nem vagyok éppenséggel pontos ~ jegyezte meg magában Karin enyhe öniróniával. Sokszor, ha pontosabb lett volna ilyen helyzetekben, kisebb bajba került volna...mint például mikor rennel utazott. Arca megrándult a fájdalmas emlékre, és szeméhez kapott majd megrázta a fejét. ~ Annak már vége...vége ~ gondolta.

Egy pillanattal később Aaron lerogyott a földre, és Karin észrevette a vért az egyenruháján. ~ Tudtam, hogy valami nincs rendben! Tudtam, hogy túl sok vizet használt fel a mi gyógyításunkra...nem halhat meg! ~ kezdtek el cikázni a gondolatok az agyában, és nem tudott nem arra gondolni, hogyha talán nem olyan béna, hogy eltöri a vállát... Lehunyta szemét egy pillanatra. Nem akart érzelmet kimutatni...nem, annak mindig tragikus következménye volt.

Tehetetlenül nézte, ahogy Kira berohant a fürdőszobába, de biztos volt abban, hogy nem lesz ott víz...a fiú már észrevette volna korábban, és meggyógyította volna magát...hogy lehettek ennyire hülyék, hogy nem vették észre, hogy Aaron ennyire rosszul van? És ő hogy lehetett ilyen bolond, hogy eltitkolta?

Karin a falnak támaszkodott, ahogy megrohanták az emlékek. Alig hallotta Kira szavait, és szeme előtt összemosódtak a színek...újra ott állt, a hajón Rennel, a kalóztámadás előtt, és érezte az akkori félelmet. Látta maga előtt, ahogy Rent leszúrja az egyik kalóz, és felé indul...

Nem akart sírni, nem a többiek előtt, és visszafojtotta könnyeit. Soha, de soha többé nem akart látni senkit sem meghalni...megfogadta magaában, hogy nem hagyja.

- Kira, azt hiszem, ha van megoldásod, akkor jobb lenne, ha megcsinálnád...nekem semmi sem jut az eszembe - mondta kissé rekedtes hangon. - És ez az őrült biztos, hogy még azt is le fogja tagadni, hogy meghalt, szóval, azt hiszem, gyorsan kéne cselekedni - tette hozzá, és fél szemmel a levegőben levegő szellemlányra nézett. Őt sem hagyhatták magára.

Iona egy darabig pislogott, mikor átrepült a hasán a sisak, de nem zavartatta magát. Gyorsan átgondolta a hallottakat, majd a földidomár lányra nézett, aki azt állította, hogy ismeri... ~Tényleg!~ jutott eszébe. A levegőtemplom szigetén találkoztak, ott derült ki a lányról, hogy üvegidomár. ~Hogy is hívták... Zima! Ez az...~

- Örülök, hogy újra találkozunk, Zima. - mosolyodott el. - A többieknek nyújtanék kezet, de test nélkül ez nem lesz egyszerű... - humorizált, és példaképpen a fény felé emelte a kezét, de nyugtalanító dolgot tapasztalt. Kékes színű szellemi teste amúgy is áttetsző volt, de mintha egyre halványodott volna. ~A fenébe. Fogy az időm.~ gondolta. - Nincs sok időm. A válaszaitokat még kivárhatom, de kétlem, hogy tudok majd ismét beszélni. Szóval... A nevem Iona, és igen, a szellemvárosból jöttem. Én és még egy légidomár, három vízidomár, egy földidomár, és egy kardforgató estünk ott fogságba. Azért próbálkoztam meg ezzel a technikával, hogy segítséget hozzak, Amon bármelyik pillanatban megérkezhet hozzánk, és egy társunkat már a szemünk láttára végezték ki. Szóval az Avatár ott van bezárva? Konkrétabban tudjátok? És Ba Sing Se áthelyezése... Azt hiszem, tudom, hol lesz a helye. Kiket élesztettek még fel? Nem tudjátok, van-e valamilyen gyengepontjuk? Minden információra szükségünk lesz, ha túl akarjuk élni. - lenézett egyre halványodó alakjára. - Maximum pár percem van. Ha eltűnök... előre is köszönöm.

Aaron megrogyant és lefeküdt a földre. A ruhája kezdett át vérezni. Kira volt a legközelebb hozzá, és letérdelt mellé - Bolond! - morogta. ~Ezzel a módszerrel elhetne állítani a vérzést. Csak nem valami ember barát, és nyoma is marad~ jutott eszébe, hogy össze zárja a sebet, azzal hogy megégeti. Elhúzta száját..

-Ez itt fog elvérezni ha nem csinálunk semmit! - mondta és berohant a fürdőszobába. Megnyitotta a csapot, hátha jön belőle víz. Nem jött. Visszament. ~Kénytelen vagyok ~nyelt egyet. Mégmielött hozzá kezdet volna, felpillantott a többiekre: -Mondjátok, ha tudtok más megoldást esetleg. Ez enyém túl drasztikus lehet 

Hiába csillapodtak előbb a fájdalmai, most a tetőfokára hágtak. A fiú nehezen viselte a kínt, ami nem volt szerencsés lobbanékony természetére nézve. Aaron felkapta a rádiót és a falhoz vágta, a tárgy visszapattanva véletlenül fejbe találta Karint. ~Hoppá.~ jegyezte meg magában Aaron, majd kezeit a halántékára szorította. Felpillantott a levegőbe, látása kicsit elhomályosult, egy lányt látott levegőben. Lebegett. ~Lebeg?~ A fiú botladozva hátrált pár lépést. Szinte gondolkodás nélkül mozdult, hogy véridomítással megállítsa a semmiből feltűnő lányt. Ám nem érzett semmit, nem érezte a lány vérének pumpálását az ereiben. Reszketve lerakta a kezeit. ~Már megint meggondolatlanul cselekszel!~ szidta magát. A lány szellemalakban volt. A fiú összehúzott szemekkel, gyanakodva figyelte. 

Aaron feje kezdett kitisztulni, de nem nagyon fogta fel a lány miről beszél. ~Tűzradikális demagógia? Milyen szavakat használ ez?~ Karin megértette a lány kérdéseit és tisztázta a helyzetet. Aaron figyelmesen hallgatta Karin mondandóját, majd közbeszólt.

- Ez mind igaz, de a rádióban azt mondták, hogy Ba Sing Se-t áthelyezik a Szellemvilágba, nem egy másik városba a Szellemvilágon belül. És ennek lesz a neve Yan Lee – korrigált a fiú. – Ami mellesleg elég béna név szerintem. Valamint az Avatárt bezárták valami szellemvárosba – mondta, majd ellenségesen a szellemlányra pillantott. – És te mégis ki vagy? – kérdezte bizalmatlanul. Majd Zima kijelentette, hogy ismeri a lányt. ~Hm, érdekes fordulat. Már meg sem lepődöm.~ gondolta, majd a fájdalomtól elgörnyedve lefeküdt a padlóra. Majd hirtelen leesett neki a rádióban hallott információ és nagy szemekkel, hirtelen feltápászkodott. – Áthelyezik Ba Sing Se-t a Szellemvilágba kevesebb, mint fél órán belül?! – kiáltott fel hitetlenkedve. Ennyi idő alatt lehetetlen, hogy megszökjenek a városból. Ő a jelenlegi állapotában még járni is nehezen tudott. Érezte, hogy kezd átvérezni az egyenöltözéke. Megfogta az egyenruhájához tartozó sisakot és idegesen áthajította a szellemlányon. – Utálom ezt a napot. És a Fekete Napot is – jelentette ki, majd elfeküdt a koszos padlón. – Ez undorító. Még Zima és Karin csatornabűzénél is jobban – azért egy halvány viccre még volt ereje, majd lehajtotta a fejét.

Kira elképedve bámult Aaronra. Már azon volt, hogy neki megy, amikor megszólalt a rádió. ~Egy egész várost a szellemvilágba? Mégis hogy? ~ értetlenkedett, és ezt még tetőzte az ismeretlen lány hírtelen feltűnése. A Fekete Napról kérdezősködött, és arról, hogy mi a céljuk. ~Csak a szokásos kérdések~ nyugtázta Kira a hallotakat. Karin nagyjából felvázolta a Nap tervét, és rájuk pillantott. 

Zima döbbenten nézett a falnak, majd Karinnak csapódó rádióra. Már éppen azon volt, hogy Aaront a falhoz szegezze nyugtatás képpen, mikor megszólalt a rádió. ~ Na jó, most már tényleg tenni kell valamit. ~ Közben hirtelen megjelent egy lány. Tenzin sokat mesélt erről az állapotról. ~ Ez már kezd egyre izgalmasabb lenni. Várjunk csak...~ - Én ismerlek téged! Illetve egyszer találkoztunk Tenzinnél. Remélem rám ismersz. Én vagyok az a flúgos földidomár. Remélem ennek fényében te is elmondod, mit tudsz.

Karin kissé idegesen vette tudomásul Aaron újabb dührohamát, és már meg sem lepte, ahogy a rádió fejbekólintja. ~ Jaj de jó, már a fejem is fájni fog ~ jegyezte meg magában, és fejéhez kapta a kezét. ~ Jut eszembe, kellene valamit csinálnom ezzel a zöld szem... ~ gondolta, azonban tűnődését félbeszakította, hogy megszólalt a rádió.

A lány meglepetten hallgatta az Uralkodót, és felhúzta a szemöldökét. ~ Egész városokat pakolni át a szellemvilágba? Kifejezetten érdekes ötlet, de egyelőre nem díjazom... ~ gondolta, majd az Avataron kezdett el gondolkodni. Tehát elvitták Korrát...és a levegőidomárok sem voltak sehol. Senki sem volt, hogy megmentse a világot.

Abban a pillanatban tűnt fel egy szellemlány. Karin már hallott korábban a szellemi utazásról, de még sosem látta szemtől szembe. Érdeklődve figyelt a a lányra, aki levegőidomárnak tűnt, és halkan felnevetett.

- Nyugalom, mi is csak annyira szeretjük a Fekete Napot, mint te...viszont úgy tűnik, egy kicsit többet tudunk. Épp most szólalt meg a rádiónk - mondta, mikozben meglepve tapasztalta, hogy ösztönösen megbízik a lányban. ~ Ha gonosz lenne, arról tudnánk...~ próbálta megmagyarázni a dolgot. Különben is, úgy hangzott, nincs éppen oda a tűz népéért. - A többi egyenruhás éppen azt tervezi, hogy áthelyezzék Ba Sing Sét a szellemvilágba, egy városba, ahol az Avatart is tartják. Ja igen, és Amon is él...jut eszembe, te a Szellemvárosból jöttél? - kérdezte, és a többiekre pillantott.

/ Csak a karakter lelke tartózkodik itt, a teste a szellemvilágban van. /

Iona döbbenten nézett körül. Amit azonnal megállapított, az volt, hogy nem a kitűzött célnál van. A másik, hogy négy Fekete Nap egyenruhás alak áll előtte. ~Nem tudok idomítani, egyedül vagyok, és menekülésre sincs esélyem.~ futott át az agyán, amikor tudatosult benne, hogy a katonák nem akarnak támadni. Zavartnak tűntek, akárcsak ő, de nem agresszívnek. Hamarosan azt is észrevette, hogy az egyikük sérült. Átgondolta a lehetőségeit. ~Két lehetőség van. Vagy sosem hallottak a szellemi projekcióról, és félelemből nem támadnak, vagy valami más indok van mögötte... Ha esetleg nem a Fekete Nap katonái lennének, hanem valamilyen módon az ellenségeik, talán kémek, nagyon sokat segíthetnének. Beszélhetnének a céljaikról, a gyengepontjaikról... Talán taktikázva ki tudom szedni belőlük az információkat, akkor is, ha valódi katonák...~ Idegesen szólalt meg. Tudta, nincs sok ideje, hiszen először hajtotta végre a technikát. Talán csak néhány kérdést tehet fel, mielőtt visszatérne a testébe.

- Nem mintha meg akarnám zavarni a Tűz Népe világuralmi terv B verziót... - kezdte, idegességében hadarva. - De pontosan mit is kínál nektek a Fekete Nap? Mi olyan jó abban, hogy városokat rohamoztok meg, szellemeket hurcoltok el, és hallottakat bolygattok a sírjukban? Van valami értelmes indokotok néhány őrült tűzradikális demagógiáján kívül? - Úgy érezte, sikerült jól feltennie a kérdéseket, valamennyire álcázva az igazi célját: Megtudni, mik a Fekete Nap módszerei, hogyan legyőzhetők, és mik a fő céljaik. Emlékezett Tenzin mester, és többi tanára szavaira: "Csak az az ellenség győzhető le, amit ismersz." És ezt akarta. Megismerni az ellenséget. Persze, tudta, hogy taktikája veszélyeket is rejt magában. Ha feldühíti a katonákat, és tényleg katonák (amiben kezdettől nem volt egészen biztos), akkor nem lesz mivel megvédenie magát.

 

A kis csapat tagjai végül felöltötték Fekete nap álruháikat – közben a nap is kisütött - , próbálták kitalálni a szökés részleteit, hogyan tudnának kilógni a főkapun, majd onnan hogyan, mivel meneküljenek tovább. Aaront hirtelen heves fájdalom rázta meg, emiatt a fiúnak újból előjöttek dühkitörései. Megfogta a rádiót, amivel Kira szórakozott és Zima feje mellett – hajszálhíján véletlenül eltalálta - egyenesen a falhoz vágta idegességében. A rádió visszapattant és fejbe kólintotta Karint, majd a padlóra zuhant és elkezdett berregni. A becsapódástól valami helyreállt a rádióban és újra működött. Majd hirtelen megszólalt.

- Fekete Nap katonák! – hallották egy örömteli férfi hangját. Az Uralkodó. – Barátaim, végre kijelenthetem, hogy sikerült, mire oly sok ideje várunk! Eddig is bizakodóak voltak az eredmények, de pár napja tudósaink elérték egyik fő célunkat. Végre át tudunk vinni egész városokat a Szellemvilágba. Igen, elérkezett az idő. Ba Sing Se áthelyezése fél órán belül megtörténik. A város új neve pedig Yan Lee lesz! – az ember hangja őrülten derűs volt. Folytatta. – És ez nem minden! Köztársaság várost ostrom alá vontuk, valamint az Avatár is az ellenőrzésünk alá került. Bezártuk őt a szellemvárosban – szándékosan nem mondta, pontosan hol. – Többé nem fog gondot okozni. Egy új nap virradt fel, emberek! A Fekete Nap – mondta, azzal a rádió elhallgatott, majd füstölni kezdett.

Ezután pár másodperc múlva egy lány szelleme jelent meg a levegőben. Iona. /előzmények: Szellemvilág/ Zima, Karin, Kira és Aaron nem tudták min döbbenjenek meg jobban: a rádióban hallottakon, vagy a szellemlányon. Iona is összezavarodott a Fekete Nap egyenruhás osztag láttán.

Kira felhorkantot ~Idióta~ Majd felkapta az utolsó egyenruhát és elindult a fürdőszobához. Az ajtó elött azonban megállt. -Mi van a portálal? A is egy lehetőség  nem? - kérdezte, majd belépett a fürdőbe. A mocskos mosdókagylón véres foltokat látott. ~Idióta. Nem akarja bevallani, hogy megsérült... ~ kezdett gyorsan át öltözni. Vetett egy pillantást a karján lévő sérülésekre. Az öreg ezekkel "jutalmazta". Bejezte az átöltözést. Fejébe nyomta a sisakot, és kilépett. -Na mire jutottatok? - kérdezte

Zima éppen a kontyával bíbelődött - hogy a haja beférjen a sisak alá -  amikor hallotta, hogy Aaron kijön a fürdőszobából. ~ Még mindig vacakul van,  de ezt igyekszik palástolni. ~ Például azzal, hogy Karinnak bókolt. Zima kiváncsi volt, mi lesz a lány reakciója, de csak akkor engedte le a falat, amikor Aaron megkocogtatta. Megforgatta a szemét - úgy, hogy a fiú is lássa - majd leült a földre. Kicsit csalódott Karin válaszában, de meg is értette. ~ Az erőszak nem megoldás. ~  Zima sóhajtott. Igazából rájött, hogy nem tud eligazodni Aaronon. Az egyik pillanatban még komoly és értelmes, a másikban meg játsza az idiótát.  ~ De a bajtársam, aki sürgősen segítségre szorul. Egyébként meg lehet, hogy valami traumát akar magában elnyomni... ~  Zima végül úgy döntött, majd később próbál erre választ találni, inkább a szökésre koncentrált.

- Támogatom az élelem szerzést. Keressünk egy kutat, majd egy árúst, aki a katonákat látja el. És az sem árt, ha szerzünk egy térképet. Tudom, Karin, hogy te nagyjából ismered a terepet, de én nyugodtabb lennék, ha lenne. De onnan hogyan tovább? Meg kéne tervezni az egészet, illetve fel kell készülnünk az esetleges közbejövő dolgokra...

Karin bólintott Zima javaslátara...igen, valami ilyesmi lenne jó, viszont a léghajós módszer egyszer már nem vállt be...akkor Aaron és Kira csak még nagyobb bajba keveredtek. Ráadásul Amon minden bizonnyal már odaért Köztársaságvárosba, szóval figyelmeztetni már senkit sem tudtak. Persze, ez a tény megnövelte annak az eshetőségét is, hogy el tudnak szökni. Ha el akarták fogalalni Köztársaságvárost, akkor kevesebb katona lehetett itt, mint eddig.

Másrészt, pedig, a homoksiklós ötlet sem volt rossz, viszont a lány beleborzongott a gondolatba, hogy vissza kell mennie a sivatagba...bár nem telt el úgy nap, hogy nem gondolt a falura, ahol született, egyszerűen rettegett attól, hogy újra látnia kell...túl sok szép emlék volt, ami oda kötötte, s ezek pedig a nehezebb napokhoz, amiket ott átélt. Viszont ha elérnének az oázishoz...szerette azt a helyet, és ott megvolt minden, amire szükségük volt. Végül is, egy homoksiklót nem volt olyan nehéz összedobni, és az oázis melletti kis városban bármit ber tudtak szerezni...az viszont inkább aggasztotta, hogy onnan hova tovább. Persze, megtehették volna ugyanazt, amit az előző avatar, hogy végiggalogolnak a sivatagon, de valahogy nem tetszett neki ez a verzió. ~ Persze, meglehet, hogy nemigen lesz választásunk ~ gondolta.

Akkor lépett ki Aaron a fürdőszobából. Elsütött egy már-már szokásos, idegesítő poént, azonban észrevette rajta, hogy kiszúrta, nincs rendben. ~ Na és akkor most jön az én vagyok a kemény fiú, és ezért nem beszélek a bajomról, inkább döglenék meg, szóval inkább felidegesítem a gyanakvó nőszemélyt ~ sóhajtott fáradtan. Ismerte ezt a taktikát az öccsétől, meg a legjobb barátjától. Ilyenkor természetesen, nem kellett őket komolyan venni. És jól számított...Aaron bókolni kezdett neki.

Habár kevés dolog volt, ami ennél jobban kiborította, gúnyos mosolyt erőltetett az arcára. - Örülök, hogy olyan jól érzed, hogy visszatért a humorérzéked - mondta, majd magában egyet értett a fiú kételyeivel...igaza volt.

- Szerintem legyen az, hogy keresünk ételt meg vizet - mondta, és a víz szóra külön hangsúlyt tett. A fiúra nézett, olyan tekintettel, hogy Aaron rájöjjön, hogy tudja, hogy titkol valamit, majd kezébe vette a ruhát, és Zimáéhoz hasonló körfalat emelt maga köré.

Aaron úgy érezte, kicsit szédül. ~Oké, nagyon szédülök.~ Próbálta összeszedni a gondolatait, miközben a ruhákkal szórakozott. A véres pólójával elszorította a sebet, kötésként használta az anyagot, hogy megakadályozza a további vérveszteséget. ~Vér…~ Talán a véridomítással valamint tudna csinálni. Mondjuk… ~Nem!~ Megrázta a fejét. Ez hiba volt, így csak még jobban megszédült. Behunyta a szemét, visszagondolt szeretett nagymamája tanításaira. Összpontosított, mélyen beszívta a levegőt, majd kifújta, ezt a folyamatot ismételte, míg a szíve többé-kevésbé megnyugodott. Lassan, komótosan átvette a Fekete Nap egyenruhát, majd a kezébe fogta a sajátjait. Lenézett a ruhadarabokra. ~Nem lenne okos dolog itt hagyni, még a végén valaki megtalálná a szerkókat és akkor biztosan kikövetkeztetnék, hogy álruhába bújtunk.~ Eldöntötte, hogy belegyűri majd a holmikat az egyik zsákba, ami a szobában maradt. Meg amúgy is. Szerette ezeket a göncöket. A nagymamája készítette őket.

Miután elkészülődött és viszonylag jól érezte magát, kijött a fürdőszobából, egyik kezében a ruháival, másikban az őr sisakjával, amit még nem vett fel. – Most mondjátok, hogy nem én vagyok a legeslegjóképűbb rosszfiú katona gonosztevő! – nevetett saját poénján. Majd tekintete összeakadt Karinéval. Látta a lány szemében, hogy sejti, hogy nincs vele minden rendben. ~Ajaj.~ Ez nem jó. Most nem foglalkozhatnak az ő sérülésével. Meg kell szökniük a városból, mielőtt túl késő lenne. Ezért Aaron olyat tett, amivel tudta, hogy felidegesíti a lányt és ezzel eltereli a figyelmét: bókolni fog neki.

- Biztos vagyok benne, hogy rajtad fog a legjobban állni a hacuka Karin, mondjuk ez nem meglepő. A végén még újra beléd szeretek – vigyorodott el, majd a Zima által létrehozott kőfalhoz ment. – Ötletes módja a magánszféra megteremtésének – mosolyodott el. A szívverése újból gyorsulni kezdett. Halkan beszívta, majd kifújta a levegőt. – Ha sikerül a szökés – pontosított. – Miután sikerül a szökés, mivel megyünk tovább? Kint, hát hogy is mondjam, izé, sivatag van. Ugye nem… Gyalog?! – a fiút kirázta a hideg.