A városban ismét felszólaltak a búgó,recsegő hangfalakból. Ezúttal nem Amon volt, sőt nem is egy ismert személy. Egyszerű híradós volt, nem más.

-Yan Lee új vonathálózata ma kerül megnyitásra, az imént kiválasztott száz rabot fogjuk kiszállítani az erdőbe az első úton, holnap már minden szabad polgár átkellhet rajta és egy jobb, gyorsabb hálózattal utazhatnak a nap fenséges birodalmában. Ne sajnálják azokat a rabokat, hisz kaptak egy esélyt a szabad életre ha képesek túlélni a szellemekkel teli erdőben, akkor szabadok. Sőt ha fél évig túlélik, akkor személyesen fogjuk őket visszahozni.

A vonat ugyan az erdőbe vezet, de az ötös csoportosulásnak kapóra jöhet, ha felszállnak rá.

Zima legszívesebben vigyorogva csóválta volna meg a fejét, de ezt nem tehette. ~ Csak nehogy belezavarodjunk a hazugságokba. Bár a fickó elég jól csinálja… És mi ez a hivatalos duma a nevünkről, előéletünk? Jó, engem kevés dolog miatt kaphatnának el. De a többiek? ~

Zimának meg sem kellett fordulnia ahhoz, hogy érezze, Aaron magához tért, sőt rátámadt Nightra. Utána persze amikor megremegett a föld összeesett. ~ Lesz mit mesélnünk neki…~

A rázkódás egy kicsit kibillentette Zimát az egyensúlyából, de nem esett el. Átkeltek. Ő is kinézett az ablakon. Gyerekként nagyon szerette a tűzijátékokat, nagyapját mindig kérte, csináljon neki kicsi főnixet, ami repül. Ezt már nem tudta megállni mosolygás nélkül. De vissza kellett térnie a jelenhez.

Karin válaszolt a feltett kérdésre, de nem mondta az eredeti nevét. Zima aggódott. ~ Te jó ég, ha az a barom magához tér akár még le is buktathat minket. ~

- Az én nevem Ceva és a társamnak igaza van. Valamint azt is meg kell oldanunk, hogy őt * Aaronra mutat* magunkkal vigyük.

Karin unottan hallgatta végig Nightot, és arcára igyekezett szomorú kifejezést erőltetni, ami most sokkal nehezebb volt, mint bármikor máskor...kifejezetten mulatatta az, hogy ők is tudták, hogy a fiú nem mond igazat, meg ő is tudta, hogy hazudnak. A rendőrön látszott, hogy meg akarja győzni őket, hogy megbízható. Karin elfojtott egy gúnyos mosolyt...azt azért még meglátja.

Akkor tért magához Aaron, és idegesen beszélni kezdett. Láthatólag nem nagyon tudta hovatenni az eseményeket, és megpróbálta véridomítani a rendőrt. Most, hogy már nem volt életveszélyben, a lány nem bánta volna különösebben, ha Night fejbekölintja..megrázta a fejét. ~ Együtt jöttetek ide, együtt is mentek, hallod? ~ figyelmeztette magát, de azért kissé dacosan odébb lépett.

Hirtelen megrázkódott a föld, és megváltozott minden...a városon kívül található környezet, és még az ég is, melyen egy tűzfőnix és tüzijátékok jelentek meg. ~Tehát átkerültünk... ~ gondolta, és érezte, ahogy egy embertömeg indul Ba Sing Se felé.

Egy pillanatra elgondolkozott azon, hogy igazat mondjon-e Nightnak,de elvetette az ötletet. Jobb félni, mint megijedni... aztán egy őrültség jutott az eszébe. Elméletileg a Nap birodalmánakszabad polgárai voltak, oda mentek, ahová akartak... akár még az avatart is megkereshették..

-A nevem Eriko - válaszolta. - És szerintem  nem lesz egyszerű utunk a portálig...

A bizalmatlanságuk jogos, azonban belestek abba a hibába, hogy hazug sztorikat találnak ki. Egy amatőr talán elhinné amit mondanak, de én tudom, hogy azt a "gyereket" a félelem avagy a bizonytalanság szülte. Szerintem rossz az aurám, vagy nemtudom de szerintem ez a két csaj sejthet valamit. Remek. El kell érnem, hogy bízzanak bennem. A két lány kétségkívül jól tudott hazudni, azonban messze nem olyan jól, mint én. Elvégre máig nemtudja senki a piszkos kis titkaimat, de ezek ketten mégis gondolhatnak valamit, pedig alig mondtam három szót. Ez kissé aggasztó, de belemegyek a játékukba.

-Mint azt már mondtam egy sorozatgyilkos ügyében nyomozok, nem eltévedt gyerekek után. *Közelebb lépek Karin-hoz* Viszont sajnálattal hallom, hogy az a kislány elveszett. Még egy ok, hogy a nap elbukjon, nemigaz?

Bizalmat sugárzó mosollyal nézek a lányra, ebben nagy gyakorlatom van. Több emberen bevált már a dolog, hisz nem egy ember vált már a listám áldozatává. Majd Kira felé fordulok és ismét megnyugtató szavakkal válaszolok. 

-A barátotok rendben lesz és kifogunk jutni. A rendőrség már dolgozik a...

Épp folytatnám a beszédet, mikor Aaron ébredezni kezd. Két lépést teszek felé, azonban ő kísérletet tesz arra, hogy felkenjen a falra és sikerül is neki. Bevallom, hogy most kedvem támadt megölni őt. Viszont nem is ismerem és még ha ismerném is és felírnám a listára a két csaj egyből kapcsolna, hogy én vagyok az aki embereket gyilkol érintkezés nélkül és ezt nem hagyhattam, így arra jutottam, hogy türelem rózsát terem és én türelmes ember vagyok és nem teszek semmit.Nem tudom befejezeni amit mondani szeretnék, ugyanis a föld remegni kezd, kissé el is vesztem az egyensúlyomat de talpon tudok maradni. Azt veszem észre, hogy az égbőlt színe megváltozott és a város körüli táj is. Majd hirtelen egy tűzfőnix kezd el repkedni az égen, mindezt tüzijáték követi majd a kapuk nyikorgása. Tudtam jól, hogy mit jelent ez. A város sikeresen átkerült a szellemvilágba és nincs okuk továbbra is zárva tartani a várost. Ez jó hír és rossz egyben. Jó, mert több esélyünk van megközelíteni a portált és rossz mert a város állandó felügyelet alatt áll.

-Mint mondtam, a rendőrség már dolgozik a városfelszabadításán. Sőt Zaofu is. Úgy hallottam, hogy Kuvira parancsnok épp a Föld királyságának egyesítésén dolgozik.

Majd a barátjukra nézek.

-Nem haragszom rá azért amit tett. Pánikrohama lehetett, ez teljesen normális ilyen helyzetben, sőt rosszabbal is találkoztam már.Most viszont, hogy a városkapuk nyitva vannak a portálhoz jutás az új célunk. 

A monológomat azzal fejezem be, hogy felteszek nekik pár kérdést.

-Nos, ti már tudjátok a nevemett, én viszont még mindig három elbűvölő teremtést és egy hős harcost látok, de a nevüket nemtudom így ha nem veszitek tolakodásnak, szeretném tudni a neveteket és a múltatok is érdekelne.

Aaron kinyitotta a szemét, lassan felült, miközben a fejét fogta. Körbenézett. A régi házban volt - nem nevezte otthonának -, a Víz Északi Törzsénél, ahol az apjával élt.

- Te vagy az okozója mindennek! – üvöltötte az apja és erősen mellkason ütötte egy szíjjal. Aaronnak rettenetesen égett a bőre. – Megölted a feleségem! – újabb ütés, a fájdalom tovább nőtt.

- Én, én nem… - motyogta, de nem bírt megszólalni. Majd hirtelen az apja eltűnt és a nagymamája jelent meg helyette.

- Nagyi… - a fiú felé nyújtotta a kezét, de a mozdulat rettenetesen fájt neki. Az idős hölgy szomorúan nézett rá, majd megszólalt:

- Csalódást okoztál nekem - a hangja suttogás volt, szinte alig halotta.

Aaron hirtelen felriadt, sebesen felült. Ez rossz ötlet volt, a mellkasa és a hasa környékén rettenetes fájdalom támadt. Lenézett magára. Félmeztelenül volt. A fiú zavarban érezte magát, elvörösödött. ~Szedd össze magad!~ Valaki bekötözte a seb nagyját. A kötés alá nézett. Összeforrasztották a sebet. Lassan pislogott párat. A nagymamája megtanította a „gyógyítás” ennek a fajtájára is, ha esetleg nem lenne a közelében tiszta víz. Ez bizony csúnya heget fog hagyni. ~Ez a legkisebb problémád, te bolond!~ Mégis, bántotta Aaron egóját.

Lassan vette a levegőt, próbálta kizárni a fejéből a fájdalmat. ~Idővel jobb lesz. Remélem.~

- Megmentettétek az életemet… - mondta elfúló hangon a lányoknak, majd felnézett. A látása még mindig homályos volt, próbált nagyokat pislogni, hogy kitisztuljon, de nem használt. Karinra pillantott, a lányra összpontosított. Majd meglátta annak a szemében a rettenetet. Aaron először nem értette a riadalmat, majd eszébe jutott, milyen szavakat motyogott el, mikor azt hitte, meg fog halni. ~Ők… Hallották?~ Zimára és Kirára nézett. Kiolvasta a tekintetükből a választ: tudják a titkát. És szörnyetegnek tartják.

Majd a fiú jobban körülnézett. Feje még mindig hasogatott és ráeszmélt, hogy egy idegen férfi van a szobában. Aaront elöntötte a pánik, megriadt, hogy a Fekete Nap katonák valahogy rájöttek a tervükre és megtalálták őket, miközben ő öntudatlan állapotban volt. A sebesüléséhez képest, viszonylag hamar feltápászkodott.

- Vigyázzatok! – felemelte a kezét, hogy véridomítással a falhoz vágja a férfit, ám ahogy bevetette a mozdulatot, szinte azonnal térdre rogyott. Semmihez nem volt ereje, nemhogy vért idomítani. Mégis mit gondolt? ~Egyre idiótább leszek.~

Majd hirtelen megremegett a föld. Aaron nem tudta megtartani az egyensúlyát, homloka a padlónak koppant és újból elájult.

A beszélgetést hirtelen földrengés szakítja félbe. A szobában levők mindannyian keményen a földhöz csapódnak. Az ablakban csak egy villanást látnak, majd az egésznek vége. Az erős fény elmúlik, a rengés abbamarad.

Az egész város átkerült a Szellemvilágba.

Egy rendőrtiszt... Zima vetett egy pillantást az igazolványára. Valódinak tűnt. ~ De nem ide valósi. Nem ismerem Ba Sing Se-t, de tudtommal itt a Dai Li és jelenleg a nap katonák őrzik a rendet. Nem úgy tűnik, hogy közéjük tartozik. Lehet, hogy zsaru, de valami mégse stimmel. ~ Zima sosem bírta a rendőröket. Akikkel eddig találkozott csak kevesen voltak méltók a tisztségükre. ~ Mindenesetre ez a férfi valamit titkol és tuti, hogy Karin is érezte. Még jó, hogy ilyen módon tudunk ˇkommunikálni". ~

Először Kira válaszolt a feltett kérdésre. Zima kicsit örült, hogy Aaron így megsérült, mert így nem kell hazugságot kitalálniuk. De aztán jött Karin. Úgy tűnt, tudja mit csinál. Zimának saját húga jutott eszébe. ~Ó, Aylee, remélem jól vagytok!~

- Látja, Biztosúr, elég nehéz helyzetben vagyunk. 

Karin meglepetten fordult a rendőrtiszt felé, arcán leheletnyi érdeklődéssel. Már csak egy rendőr hiányzott a nyakukra...szép kis társaság voltak így öten együtt. A rend éber őre, akiről egyébkénr lerítt, hogy valamit titkol, egy ájult gyilkos, egy tolvaj, egy világutazó jókislány, aki egyébként üvegidomár, meg ő, egy félszemű homokidomár. Halványan elmosolyodott. Akármég egész ütőképes csapat is lehettek volna.

A lány gyorsan eldöntötte, hogy nem bírja a fiút, egyszerűen tudta, hogy hazudik..érezte a földben. Direkt nem nézett Zimára, nehogy a rendőrnek feltűnjön, hogy sejti, valami nem stimmel, de kíváncsi volt, hogy ő is érezte-e.

Kissé sértette, hogy a másik egyszerű szökevényeknek nézte őket, de úgy döntött, belemegy a játékba...végül is, ennél nagyobb bajba nemigen kerülhetett, meg különben is, volt idejük. Különben meg, a másikon látszott, hogy nem a Fekete Nap barátja.

- Ha maga rendőr... - kezdte kétségbeesett hangon - akkor meg tudná nekem mondani, hogy nem látott-e véletlenül egy kislányt egyedül? A húgommal elvesztettük egymást, és így próbáltuk megtalálni...de egyikünk megsérült - biccentett Aaron felé. Bár hazugság volt, tökéletesen ismerte a szerepét...szine ugyanez volt, mikor Rennel kutatták át Omashut.

Egy idegen férfi rontott rájuk. Azt mondja rendőr, és egy sorozatgyilkos ügyébe nyomoz. Kira idegesen néz rá. -Szökni szöknénk, csak a barátunk elég komolyan megsérült. - mutattot Aaronra. -És nem jutnánk valami messzire. Nem tudom hallota-e a rádíót, de  Ba Sing Se hamarosan átkerül a szellemvilágba. Fél órát mondott az az uralkodónak csúfolt pacák...-itt elhallgatott ~Mindegy, had tudja csak meg a véleményem a Fekete Napról!~   

 

A szegénynegyed utcáit taposom, na nem mintha szegény lenne a családom, hanem általános rendőri munkámat végzem. Kissé érdekes a szituáció, hisz itt ragadtam a városban s nem is a Fekete nap ügyében nyomozok. Bár tény és való, hogy ez sokkalta érdekesebb, mint egy rejtélyess sorozatgyilkost kutatni aki főleg bűnözőket öl. Ez már csak azért is unalmas, mert önmagamat üldözni hosszútávon és rövidtávon sem túl jó elfoglaltság, de meg kell tennem, hogy ne bukjak le, hisz még oly távol vagyok a céljaimtól. Azt viszont már tudom, hogy az avatáron nem működik a lista. Kár... Pedig olyan szép kis öngyilkosságot találtam ki neki, legurul a templom lépcsőjéről és kínok közt leli a halálát. Persze nem sokra mentem volna ezzel, hisz pár éven belül új avatart kaptunk volna. Az egészben az az irónikus, hogy a ciklus örökké tart. A zsebemből kiveszem az almát amit otthonról hoztam és beleharapok.  Teljes nyugodtsággal fogyasztom el, hisz senki nem tudja, hogy a nap ellensége vagyok. Csupán furcsa halálesetek történtek a városban korábban, nem kenhetik rám, hisz elméletben itt sem vagyok. Egy furcsa kiáltásra leszek figyelmes, egyértelműen férfi az illető. Eldobom az almát és a hang irányába kezdek rohanni. Mivel nem tudok idomítani, így csak a könyvem lapjaira hivatkozhatok és az eszemre persze. Amikor meghallom a kiáltás három egyenruhást vélek észrevenni, a Fekete nap ruháiban pózolgatnak azonban teljesen nyilvánvaló –már csak a halk beszédükből is-, hogy nem tőlük származnak. A zsebembe nyúlok és a rendőrigazolványomat veszem elő. Ez áll rajta: Akiyama Rendőrtiszt. Tény és való, hogy szépen cseng a dolog, bár nyomozó vagyok nem holmi utcazsaru, de jólvan. Korrekt embereknek tűnnek, a lapokért és a tollért egyelőre nem is nyúlok, de ez tőlük függ.

-Mint azt már láthatták, Night Akiyama rendőrtiszt vagyok Köztársaság Városból, azaz a maguk oldalán állok. Egy sorozatgyilkos ügyében nyomozok, aki képes embereket ölni anélkül, hogy érintkezne az áldozataikkal.

Vicces magamról így beszélni, így hát fényezem az imidzsemet még egy kicsit.

 -Az eddigiek alapján még egyszer sem hagyott nyomot, csendben ölt időtől és naptól független, a legfurcsább, hogy csak bűnözőket. Persze az ölés akkor sem a legjobb büntetés.

Majd a lényegre térek.

-Az egész azzal kezdődött, hogy a Fekete  Nap lezárta a várost és itt ragadtam. Nyomok a gyilkosról persze nincsenek, miért is lennének. Viszont Ti itt vagytok és mint látom szökni próbáltok. Most már egy hivatásos is veletek van, nem kell félnetek, biztonságban vagytok. Viszont hallani szeretném a terveteket, hogy mégis mit fundáltatok ki a szökésre.

Persze adom nekik a rendőri dumát, hisz ez a dolgom. Meg kell nyugtatnom a polgárokat és persze ártatlannak kell látszanom mind a listás mind pedig a Fekete nap ügyben. Mert a kettő nekem hála összefügg.

Miután Iona eltűnt, Zima felfogta azt, amit a fiú mondott. Megölt valakit. Gyilkolt. Zima nagyot nyelt. Sejtette, hogy nincs minden rendben a fiú múltjával, de erre nem számított. Viszont valahogy mégsem tudott rá úgy tekinteni, mint aki nagyon veszélyes lenne rájuk. Nem gondolta róla, hogy szándékosan bántaná őket.

~ Biztosan bánja, ami történt, és csak azért vallotta be, mert ilyen rosszul van. ~ Ráadásul azt sem szabad elfelejteni, hogy csomót segített nekik. Zima hallotta Kira szavait. Valóban nem tudnak sokat tenni.

- Az átvitelre nincs ötletem. Lehet, hogy közös erővel tudnak nyitni egy akkora portált, ami átviszi a várost? Viszont Ionáék megkeresése... lényegében így egyenruhában utána tudunk nézni, hol is vannak fogvatartva. Viszont vele - Aaron felé biccentett - mi legyen? 

~Azt, azt mondta gyilkolt?~ meredt az ájult fiúra Kira. Nem tudta hova tenni a dolgot. Ő elég sokat járt az alvilágiak köreibe. Szóval nem volt az ilyen számára idegen. Felnézett és látta Karinon, hogy elég kényelmetlenül érzi magát a gondolattól, hogy egy gyilkos van köztük.

Karin válaszolt Ionának, aki hamarosan eltűnt.  Kira a helyét bámulta és lassan megszólalt: -Ba sing se hamarosan a szellemvilágba kerül. Megszökni úgy se tudnánk időbe - bicenttet Aaron felé -Ha már akkor ott, vagyunk ne keressük meg ezt az Iona lányt? -kérdezte

Iona gyorsan lepillantott halványuló kezére, és érezte, hogy nem maradhat tovább. Végignézett a többieken, majd megszólalt, de hallotta, hogy már a hangja is halkabb:

- Köszönök mindent. Vigyázzatok magatokra. Lehet, hogy hamarosan találkozunk... - aztán elmosódott a szeme előtt a kép...

Karin összeszorított szájjal nézte, ahogy Kira a gyógyításba kezd, miközben agya már az avataron pörgött...bár valóban nem volt oda az avatarokért, de ez az ügy mégiscsak fontos volt... ~ Valahogy biztos ki lehetne találni, hol van ~ gondolta.

Közben Zima a vállára tette a kezét, mire a lány halványan elmosolyodott. - Köszönöm, Zima, megleszek - mondta, de ez csak egészen addig tartott, amíg Aaron el nem kezdett suttogni. Bár Karin sejtette korábban is, hogy a fiú titkol valamit, erre nem gondolt...erre nem is akart gondolni. Sok bűnt követett már el az életében, lopott is, határszökevénykedett is, de gyilkolni...ez az egy dolog volt, amire nem lett volna képes, még a legvégső esetben sem. Túl sok embert látott meghalni a szeme előtt...ahogy elvesztette a családját, a nagyapját, és a barátiait... Tombolni tudott volna csalódottságában, de tudta, ezt most nem teheti. Józan ésszel kellett gondolkodnia, még ha...nos, még akkor is, ha egy gyilkos társaságában volt.

Ionára nézett, aki mintha halványabb lett volna, mint érkezésekor. Tisztában volt azzal, hogy senki sem tud örökké így maradni, szóval sietniük kellett, ha segíteni akartak neki.

- Figyelj, ha nekem lenne egy fölös avatarom, és nem szeretném, hogy kárt okozzon, akkor valószínűleg valami olyan helyre zárnám, ahol nem tud idomítani...tehát, szerintem vagy egy olyan zárkába zárták, ahol nemn tudja az erejét használni, bár ez kissé nehézkes egy avatar kapcsán, aki ráadásul fémidomár is, vagy pedig a szellemvilág egy olyan pontjába, ahol nem lehet idomítani...szerintem az lenne a legbiztosabb megoldás - hadarta. - Az, hogy mi a gyengepontjuk, azt nem tudom, de egy biztos, hogy kell lennie,..talán az, hogy még ők sem lehetnek egyszerre több helyen. Kell lennie egy portálnak odaát is - jegyezte meg a felismerést, ami még csak most tudatosult benne. - És, Zima valami olyasmit említett korábban - biccentett a lány felé -, hogy valami közük van Sozinhoz és Ozaihoz.

Kissé szomorúan Aaron felé pillantott, és hirtelen nem tudta eldönteni, hogy az a baja vele, hogy hősködni akart, vagy az, hogy gyilkos, azonban volt ennél komolyabb dolguk is. ~ Fél óra alatt biztos, hogy nem jutunk ki ~ jegyezte meg magában ~, viszont lehet, hogy a portálok őrizetlenül vannak...és ki tudja, hogyha átmegyünk a szellemvilágba, akár többet is megtudhatunk - viszont először rá kellene jönnünk, hogy akarnak egy egész várost áthelyezni a szellemvilágba - mondta ki hangosan.

~ Iona, ez az, akkoor jól emlékeztem a nevére! ~ Zima nagyon örült, hogy viszont láthatja, bárcsak ne ezek lennének a körülmények. Egy pillanatra visszaemlékezett a találkozásuk napjára, de inkább elhessegette. A csapat vacak állapotban volt. Zima Karin vállára tette a kezét, ezzel akarta biztosítani, hogy mellette van. Vetett rgy pillantást a gyógyításra. Ismerte a módszert, van egy sebe, amit így gyógyítottak be. Nem túl kellemes érzés. ~ Miért nem találtam meg azt a rohadt ládát, akkor ez a barom nem haldokolna itt. A francba! ~ Felnézett Ionára. A többiek már vázolták a helyzetet, így nem tudott már mit mondani. - Sajnálom, sok mindennel próbálkoztunk már, de nem jöttünk rá a gyengéjükre. Talán azzal kezdhetnénk valamit, hogy a nevük alapján a Napból meríhetik az erejüket. De sajnos más ötletem nincs.