~ Nyugalom, Karin ~ hunyta el szemét egy rövid pillanatra a lány, és újta szétnézett. Igyekezett visszagondolni mindarra, amire nagyapja tanította. "Ha valami rosszat árzel, hagyatkozz a többi érzékedre, ne csak a szemedre, és figyeld a körülötted lévőket"  tanácsolta mindig.

Némán fülelt. Csak a szokásos, utcai zajt hallotta, és lépteket maga körül. de mégis sikerült elengednie feszültségét...persze, lehet, hogy túlságosan beleélte magát a Ba Sing Sében történtekbe. Azok közül azonba, akiket látott, biztos volt abban, hogy nem mindenki idevalósi. Látszott pár emberen, hogy idegenek itt - akárcsak ő.

~Zavaró ez az ürreség... Valami történt. Vagy még fog~ kezdett mér Kira is nyugtalankodni. Meg látott egy lányt, aki a ruhája alapján a föld királyságából jöhetett. 

Zima nyugtalanul toppantott egyet. Két közel lakó ismerőséhez is becsöngetett, de egyikük sem nyitott ajtót. Próbálta magában felidézni a meditációs gyakorlatokat, amiket még a nomádoknál tanult. 

~ Zima nyugodj meg! Bosszankodással nem találsz megoldást! ~

Mélyet sóhajtott. ~ Visszamegyek a térre, hátha történt valami. ~

Karin nyugtalanul szétnézett a téren. Valamiért zaklatottnak érezte magát...volt valami a levegőben, ami nyugtalanította, hasonló, mint amit a szüleit elsodró homokvihar előtt érzett.

~ Képzelődöm ~ jegyezte meg magában, és továbbhaladt. Még mindig ideges volt.

~Hmm máskor többen vannak itt ~ mélázott Kira szétnézve. Véletlen neki ment egy nőnek., és ezzel a mozdulattal el is csente a tárcáját 

-Bocsánat  -dugta zsebre a kezét. 

Zima vigyora rögtön lelohadt, ahogy megérdekezett a városháza előtti szinte teljesen üres térre. Megdörzsölte a szemét, de továbbra is csak azt a néhány utazót látta. Más talán nem tulajdonított volna akkora jelentőséget a csendnek, de Zimának rossz előérzete támadt.

~ Nekem ez nem tetszik. Meg kell tudnom, mi folyik itt.

Besétált egy kis utcába.

~ Tehát ez lenne az a híres városháza...feletébb érdekes  épímény..~ jegyezte meg magában Karin, és újból szemügyre vette az épületet.

Ez volt a második napja Köztársaságvárosban, ami egyelőre nem igazán nyerte el a tetszését. Túlságosan idegennek tűnt számára...sokkal jobban érezte magát még Ba Sing Sében is, de oda nem mehetett vissza, egyelőre legalábbis. 

~ Tegnap mintha többen lettek volna ~ gondolta, és továbbsétált.