Chen nem sokkal valahogy lekecmergett a háztetőkről.. A szitakötőszellem nyelvet nyújtva nem akart segíteni.. de valahogy a hátára ugrott! Hirtelen hátulról.. azthitte nem lát a háta mögé.. felvitte a levegőbe.. és nagyon ráncigálta magát.. forgott.. manőverezett mint egy repülőgép.. előszőr 5 m re vitte fel a levegőbe.. utána 2 m és 180 cm körül ledobta magáról a szerencsétlent... -Kösz szépen te bogárszerűű!! Nyelvet nyújtott a szellem és továbbszállt. -Furák ezek a szellemek... Nem tudom mi történt velem tegnap este.. de úgyérzem mintha valaki bábjaként kezelt volna... hiába próbáltam szabadulni... jó lenne meglátogatnom egy gyógyítót a víz törzésből!!! Talán választ kapok a kérdéseimre.. -mi történt velem? Hogy kerültem fel egy háztetőre? Miért sérültem meg? (-És netán azt is megtudhatom miért üldöznek.. a rendőrségtől és a 3 mas terror a triád csapatai... nem emlékszem...) Gondolataiba mélyedt Hung Chent 2 ember beszélgetése józanította ki. És megszólította a víz tözsi leányt. -Tudsz gyógyítani?? Esetleg tudsz valahol egy gyógyítót?? Az a helyzet hogy nagyon fáj a fejem.... És görcsbe vannak a tagjaim...

Miután Seto körbejárta a várost és nem talált meg senkit akit szeretett volna és azt sem tudta meg, hogy hol van az Avatar visszament a kiindulópontba a Belvárosba.

~Most mit csináljak, már mindenhol voltam ahol lehetne az Avatar vagy Tenzin... Még Mako-t és Bolint se találtam meg...mit tanácsolna ilyenkor Zuko..~

-  Tea! - kiáltotta Seto és elment a sarki étkezdébe, teázni, de útközben megláttott egy lánnyt, Chou-t, aki az étteremből jött kifele és megszólította:

- Szia, Seto vagyok. Ugye abból a sarki étkezdében voltál, milyen a teájuk? - kiváncsiskodott Seto.

Chou immáron jól lakva ballagott az utcán boldogan. Megmaradt pénzét számolgatta. Úgy vélte, hogy nem sokkal lett kevesebb, de azt már régen megtanulta, hogy minél több van belőle annál jobb.

 - Azt hiszem találnom kellene valamilyen munkát. - sóhajtott a lány. - De hol alkalmaznának egy hozzám hasonlót?

Ming miután elment a sárkányházak területéről ismét a belvárosban találta magát. Azt se tudta hogy hol van. -már megint itt vagyok ahonnan elindultam, be kell iismernem hogy eltévedtem. Majd Ming próbált ismét egyedül eligazodni a belvárosban.

Egy háztetőn ébredek..

Nagyon fáj a tarkóm.. nem is emlékszem hogy kerültem fel oda... csak valami érdekes dolog ráncigált.. telehold estéjén... nagoyn fáj az összes végtatom...

-valyom mi történhetett?? hall engem valaki?!!

Csak orditok a fájdalomtol..- valahogy le kell jönnöm.. parkouroznom onnan...

 

Látok egy szitakötőszellemet... valahogy ráveszem hogy lehozzon, ha elbir egyáltalán.

---

 

~Miért vagyok ennyire önfejű? Most maradhattam volna Zukoval és a Fehér Lótusszal és segíteni a Fekete Nap elleni harcban, de nem nekem az kellett, hogy szemtől szembe állítsam meg őket és nem bevárni. Talán igaza van az öregnek (Zuko nagyúr) meg kell találnom a saját utam, de folyton csak a bölcsességeivel untat, na mindegy~ morfondírozott magában Seto, a vasutas kocsiból leszállva a Belvárosban.

~Remélem megtalálom az Avatart és Tenzinéket, hátha tudnék nekik segíteni, alig várom már, hogy ilyen nagyszerű mesterekkel együtt harcolhassak a gonosz ellen, nemcsak megbújni, ahogy a Fehér Lótusz teszi.~ tett szemrehányóan Seto.

- Addig is nézzünk szét a városban, hátha találkozok régi barátaimmal is, Makoval és Bolinnal. - reménykedett Seto.

A játékos NJK-kat irányított, ezzel megszegve a szabályzatot.

Kedves Seto, ne feledd, csak is a saját karakteredet irányíthatod, utazókat és rendőröket nem!

Staff
 

Chou feszült figyelemmel állt egy tábla előtt. - Mi a frászt csinálok? - tért észhez a lány. - Nem is tudok olvasni.

~Talán nem kellett volna olyan hamar feladnom és most tudnám, hogy hol is vagyok pontosan. Bár az illatok alapján valami finomság lehet errefelé.~ Futott össze a nyál a szájában. ~Azt hiszem egy kis uzsonna nem árthat.~ Azzal elindult az étkezdéhez. 

Mikor Ming a városba ért tele volt döbbenettel. Látta a hatalmas házakat és a járműveket ami furcsa volt mivel nem volt ilyen a déli sarkon. Örült hogy nem csak jég van a lába alatt és a város szintiszta földre épült. Azonban meg volt döbbenve mivel tele volt a város emberekkel és mindenütt sürgés forgás van. Azonban alig várja hogy felfedezze a várost és egy kalandban legyen része. De előtte kikéne találnia merre is menjen.

- Ez gyönyörű! - ámult el a lány a hatalmas, csillogó épületek látványától. Igazából ő még soha sem járt a messzi délen kívül sehol sem. Ez számára az első alkalom, hogy nincs a lába alatt hó vagy jég. Kicsit elesettnek is érzi magát e miatt. Víz nélkül egy víz idomár teljesen védtelen.  - Hihetetlen, hogy ilyen sokan élnek ezekben az épületekben. - húzódott odébb a nyüzsgő ember tömegtől. Ekkor egy vonat haladt el valahol a közelben. A hang annyira fájdalmas volt számára, hogy muszáj volt befognia a füleit. ~ Mi volt ez? Miért volt ennyire hangos?~

Miután a zaj elült, Chou higgadtan körülnézett.

- Hol is vagyok? - rá kellett döbbennie, hogy eltévedt.