-Fáradt? Tudod nagyon sok fura ember maszkal ebben a városban, akiktől jobb félni mint megijedni. - Finoman utalgatott Seto. A válaszolas közben észrevette, hogy a lány a zsebébe nyúl. ~Vajon mit akar elővenni? Jobb lesz vigyázni!~ gyanakodott Seto, aki most azthitte egy Fekete Nap tagot csipett nyakon.

Már épp készült menni el Kyoumi, amikor egy idegen termett előtte szinte a semmiből. Legalábbis neki úgy tűnt, hogy a semmiből, mivel gondolataiban elmerülve csak a földet pásztázta. Kicsit meg is ijedt, ahogy a Seto-ként bemutatkozó fiú megszólította. Nem nagyon tudta mire vélni a dolgot.
~ Hát ez meg mit akar tőlem? Pénzt kéregetni? Nem, nem úgy néz ki, mint aki ilyent tenne.  De akkor... jaj ne. ~ 
Ahogy Kyoumi fején átfutott a gondolat, hogy ez a fiú akár egyik keresője is lehet, egyre hevesebben kezdett verni a szíve.  Ösztönösen az egyik hátsó zsebe felé nyúlt, és idomítással a kezébe húzta az egyik üvegcse homokot. Próbálta olyan észrevétlenül tenni, hogy a fiú ne vegye észre. 
- Szia. Ayami vagyok . - mondta Kyoumi, elvégre nem akarta kitenni a nagy piros táblát, hogy igen, én vagyok Kyoumi Nagamine aki megszökött a város egyik befolyásos üzletemberétől. 
- Nincs semmi baj, csak kicsit fáradt vagyok. 
Kyoumi meglehetősen jól hazudik, úgyhogy valószínűleg elhitte a dolgot Seto, ha csak nem nagyon jó emberismerő. A lány reménykedve állt egy helyben, hogy nem fogja őt újra nyomozók egy csoportja körbevenni.

Chen miután kezeltette magát eme kedves teremtésnél gondolataiban,tervezgette hogy útnak indul. Érezte hideg ,meleg sugarakat.. amiket a víz által bocsájt ki e misztikus gyógyító hölgy... nagyon jó érzés... kiskoromban éreztem magam utoljára igy..  egy tóban.. halovány emlékek...

-Köszönöm Chou , sosem felejtem el, (megofgtam két kezemmel az ő jobbját és kezet csókoltam neki) 

-Igen.. meglovagoltam egy szitakötőszellemet.. csak az ledobott...

-kérem kerülje el teleholdkor ezt a vidéket... mert valami gonosz varázsló mozgatott engem...  és nem emlékszem mi történt..

-Nem mindenkinek merem nevem mondani.. ,,súgok,, körözött vagyok,,... Hung Lao Chen vagyok , elég magas rajtam a vérdíj... nem vagyok gyilkos.. csak egy tolvaj..  Aki gazdag zsarnokokat rabol ki.   (hupsz elszólltam magam)

-Nem használhatom a Lao nevet, mert kitagadtak egy nemes földidomár familiából..  ezért a plakátokon e név nincs is, már csak az hiányzik hogy a rokonok is megkeressenek!

-Örülök  hogy megismerhettem önt Chou kisasszony! Várja önt benn valaki.. megyek is utamra...    és hirtelen hátulról visszafordulok.. mert még hallok valamit, hegyezem füleim.

-Megérkeztem. ~Kifújja a levegőt~ Valami kevésbé feltűnő helyen kéne lennem.

Elkezdtem lakhelyet keresni. Találtam is egy kisebb kisszállást, kevés pénzért a belváros szélén.

- Most hogy ezzel megvolnék, elkezdhetnék pro-földidomár mestert keresni, de nem szeretném, hogy tudják ki vagyok.

Schiwo keresett egy csuklyát, hogy fedje az arcát és így el is indult.

Seto tea ivás közben egy érdekes személyt vélt felfedezni az étteremben, egy földidomárlányt csuklyában. Nem is ez volt a feltűnő, hanem ahogy viselkedett, bár ez csak megérzés volt Setonak, de olyannak tűnt, mint ha bujkálna valaki/valakik elől...

~Fura nekem ez a lány. Lehet, hogy a Fekete Nap egyik tagja. Kicsit körbe kéne szimatolnom, legalább  végre történne is valami~ töprengett Seto, és egy hatalmasat kortyolva Jázmin teáján odament a lányhoz és hozzászólt:

- Szia, látom kicsit zavarban, megkérdezhetem mi a baj? Egyébként Seto vagyok.-  próbált jófejnek tűnni, de csak álca volt, hogy kiderítse mik is a szándékai a lánynak.

- Igen, Seto. Itt születtem, vannak is ittenibarátaim, de már régóta nem élek itt. Zuko nagyúrnál tanultam az elmúlt egy évben, de jelenleg szétváltak az útjaink, úgyhogy nekem ide kellett jönnöm. - magyarázta Seto.

- Szeretem a Jázmin teát, Zuko kedvence, szóval megszerettette velem, sok jó gondolatot ébreszt, például, hogy hogy találjam meg az Avatart, hogy segítsek neki, mert ezért jöttem. - mosolyodot el Seto, miközben ezt elmondta.

Beszélgetésüket egy sebesült férfi megzavarta, aki a lány segítségét kérte, mert ő gyógyító volt. ~Akkor azthiszem lépek is és iszom egy jó teát~ jutott eszébe Setonak, elköszönt és be is ment teát inni.

Miután a lány ellátta az idegen sebeit hátrébb lépett.

 - Ugyan, nem kell semmivel sem meghálálnia. Örülök, hogy segíthettem.

~Nekem már az is elég, hogy sikerrel használhattam a képességemet és még jót is tettem vele. Anyának nem volt igaza. Az idomítás nem rossz dolog.~

- Az én nevem Chou. Örvendek a találkozásnak. - mutatkozott be a lány. Ezután egy kissé elpirult és látszólag nagyon töprengett valamin. - Izé... tudom, hogy ezt általában a fiúk vetik be a lányoknál, de én most nem akarok csajozni vagy pasizni vagy mi... - dadogta a lány idegesen. - Csak azt akarom kérdezni, hogy tényleg az égből pottyant le?

Persze!

Hung Chen Amint odalépett a szépséges viz idomárleányhoz  fél térdre ereszkedett és megmutatta könyökét és éktelen lila foltjait...

 

-elnézésüket kérem bunkóságomért.. amint segtettél megyek is..

Észrevettem tekintetén hogy szigorubb neveltetése révén sokkal udvariasabb mint én,

és Utána magázodtam hogy ne szégyenüljek meg még ennél is jobban...

 

-Mivel hálálhatom meg önnek..?. Jajj ez még fáj! ... (sosem kezelték még vizzel a testem...)

 

 

Chou némán méregette a fiút, aki az imént megszólította. Eleinte félt tőle, mert számára teljesen ismeretlen a fiú, de biztosan ő hozzá szóltak, ezért hát ahogy az illem diktálja válaszolt a fiúnak.

 - Én Chou vagyok. - nézett félre a lány szégyenlősen. - Én igazából nem vagyok nagy tea szakértő, de a jázmin teájuk egész finom volt. - Seto ugye? Te idevalósi vagy?

Ekkor egy férfi jött oda hozzá és a segítségét kérte. Eléggé rosszul festett. Alig állt a lábán. Tele volt hotzsolásokkal és a ruhája is elszakadt néhány helyen.

- Én tudok gyógyítani. - felelte a lány. - Megengedi, hogy segítsek önnek? - kérdezte a lány készségesen. 

A belvárost mindig is próbáltam kerülni, mert itt sok ember van, és nagyobb az esély, hogy észrevegyenek, de muszáj volt eljönnöm, mert ételt akartam venni magamnak, és itt van az a boltocska, ahol mindent meg tudok venni magamnak tűrhető áron. Még volt nálam abból a pénzből, amit Chigusa adott, mikor elmondtam neki, hogy szökni tervezem. ~ Szegény nővérkém, az a zsugori férje biztos balhézik majd, ha meglátja, hogy hiányzik a pénze 0,00001 százaléka. ~ Mit volt mit tennem tehát, felvettem egy mélykék csuklyát, és elindultam. Elrejtettem a ruhám zsebébe négy üvegcse homokot, biztos ami biztos alapon.