Zima felnézett a házra. ~ Szóval ez az a híres Rémségek Háza, amiről nagyi mesélt és amitől úgy féltett... Nem is értem, miért. Nem tűnik olyan ijesztőnek. Vajon tényleg Hama szelleme felelős az emberek eltűnéséért? Majd meglátjuk...

Zima megkerülte a tömeget. ~ Mennyi jelentkező, ennyien be sem férünk! ~ Odalépett az ajtó előtt posztoló járőrhöz.

- Jó estét, önkéntesnek szeretnék jelentkezni!

Aaron összefonta maga előtt a karját, miközben a régi viskó felé tartott. Mikor megtudta, hogy az emberek szerint a híres véridomár, Hama szelleme kísért a házban, nem volt kérdés, hogy utánajár az ügynek. Ha igazak a pletykák, talán a nő tud neki segíteni a véridomítás technikáiban. ~Persze az egész egy baromság. Szellemek nincsenek~ jegyezte meg gúnyosan.

Mikor - a helyiek szerint a Rémségek Házának nevezett - helyre ért, már szép kis tömeg gyűlt össze. ~Úgy látszik, nem csak én vagyok kíváncsi.~ mosolyodott el.  Kiszúrta a rendőrt, odalépett hozzá: - Estét – biccentett hanyagul. – Önkéntesnek jelentkeznék, ha még lehet. ~Ajánlom, hogy még legyen hely.~ - A nevem Aaron – mutatkozott be.

- Hát itt volnánk. – mondta Ruan amint odaért a Rémségek Házához. Körbenézett, nem kevés ember volt a ház közelében. ~ Erre azért nem számítottam. Habár, lehet valami vonzó ebben a helyben sokak számára. De ha azt nézzük, hogy én a szellemekről való tapasztalatomat szeretném elkezdeni, úgy érzem ez egy megfelelő hely lesz hozzá. Nem mellesleg szóba hozták a helyet Hama-val és Katara-val…~

Ruan ahogy körbenézett észrevette a rendőrt. Odalépett mellé.

- Üdvözlöm! Jelentkeznék önkéntesnek. A nevem Ruan.

Quan hallott Hamáról és Kataráról. Annyira nem izgatta és nem is félt.Látta,hogy már jópáran megérkeztek a vén házhoz.Majd odasétált ő is. Az öreg kardforgató köszönt:-Sziasztok.-Majd odalépett a rendőrhöz.-Itt kell jelentkezni?-

Elaina megállt a romos ház előtt. ~Ez is látott már szebb napokat.~ Majd egy mély levegőt vett és végig gondolta, hogy miért is jött ide.

~Azért jöttem ide, hogy az ijedségemet jobban tudjam uralni.~ Ezután a ház előtt álló rendőrhöz lépett.

-Jó napot! Szeretnék jelentkezni a nyomozásra.-modta

Seto nagyon izgatott lett a Rémségek házát illetően és fűtötte a bizonyítási vágy így elment aviskóhoz. ~ Ugyan, biztos valaki szórakozik, Hama már rég meghalt. ~ bizakodott.

A ház elé érve látott pár fiatalt egy rendőrrel beszélve, gondolta ott kell jelentkezni a nyomozásra. Odasétált:

- Üdv! A nyomozásra jelentkeznék! - elszántan mondta Seto.

Karin fintorogva megállt a düledező ház előtt, és az előtte álló nyomozóra nézett. ~ Hát, láttam már ennél félelmetesebbet is... ~ gondolta, és elvigyorodott. Mindig is szerette azokat a dolgokat, amiknek volt valamennyi kockázatuk...anélkül nem volt érdekes.

Mikor járt a Déli Víztörzsnél, hallotta a pletykákat Hamáról, és most, hogy volt ideje, úgy döntött ellátogat a városába...és úgy tűnt, éppen jókor érkezett, valami történt is.

Összehúzta szemét, ahogy eszébe jutott minden, amit a véridomításról hallott...tulajdonképpen elég félelmetesnek tűnt, de valahogy mindig is megértette Hamát...ha vele tettek volna ilyet, több, mint valószínű, hogy bekattant volna, és nyugdíjas éveiben szerencsétlen emberkéket fogdosott volna össze.

Mindenesetre, most cseppet sem volt biztos abban, hogy Hama vérengző szelleméről volt szó...de a dolog igenis érdekelte, és szeretett volna kicsit nyomzogatni. Hátha talál valami érdekeset.

- Önkéntesnek jelentkezem a nyomozásra - mondta nyugodtan. - A nevem pedig... - egy pillanatra elgondolkozott. - Karin.

Ming halotta a hírt arról, hogy Hama visszatért. Emlékezett rá amit édesanyja mesélt neki Kataráról, hogy ő is véridomár és Hamától kénytelen volt megtanulni hogy megmentse barátai életét. Majd ezután Hamát börtönbe zárták és a véridomitást betiltották. Ming szerette az ilyen történeteket és legendákat, és mindig is kiváncsi volt rájuk.Kiskorában is sok ilyet hallott, ezért nem félt tőlük.

~ vajon tényleg Hama az, aki miatt eltűnek az emberek, és vajon tényleg visszatért? Majd hallotta amint önkénteseket keresnek az ügy kiderítéséhez.Így odasétált a házhoz és meglátott egy rendőrt.

Majd megkérdezte tőle: - Jó napot, itt kell jelentkezni az őnkénteseknek?

Azoirt mindig is izgatták a rejtélyek. Habár szülei megtiltották, hogy elmnejen otthonról, ő megszökött és útja a régi, félelmetes ház felé tartott. Mikor odaért, már látott ott egy-két embert. (Pontosabban két lánykát) Odalépett.

- Sziasztok! Ti is önkéntesnek jötettetek? Hol kell jelentkezni?

Chou nem régiben hallott egy pletykát, miszerint Hama, az öreg véridomár szelleme kísért ebben a házban. A köryékbeliek csak a "rémségek háza"-ként említették és mindig óva intették őt a látogatásától. Azonban Chou-t már csak azért is érdekelte az ügy, mert ahogyan ő is Hama is egy vízidomár. Ráadásul ő is a Déli víztörzséből származik. Éppen ezért érdekli különösen az ügy. 

A véridomítást azóta már betiltották. Chou igazából már próbálkozott korábban a véridomítással, de még nem ért el jelentős sikereket. Ezelőtt mégcsak hallomásból tudta, hogy léteznek véridomárok, ő maga egyet sem ismer. Mindenki fél tőlük, amit Chou soha sem értett.

Egy rendőr állt a kérdéses ház előtt.

- Üdvözlöm, a nevem Chou! Ugye, ide kell jönniük az önkénteseknek?

Iona izgult. Nem félt... a kíváncsiság erősebben hatott rá. Szeretett volna valamiben részt venni, kockázatot vállalni, és a Rémségek háza körül terjengő legendák egyszerre voltak félelmetesek, és lenyűgözőek. Rajongott a történelemért, így természetesen hallott Hamáról is... ~Vajon tényleg köze van az itt történtekhez? ~ Vett egy nagy levegőt, és közelebb sétált a házhoz, majd odalépett az előtte ácsorgó rendőrhöz:

- Jó estét. Itt toborozzák az önkénteseket a ház felderítésére?