Pár óra elteltével Azoir a csapat többi tagjára várakozott, hogy megérkezzenek Korra Avatárral. Nem is kellett sokat várnia, a többiek megjöttek a kikötőbe a titkos alagútrendszeren keresztül, hogy a megbeszéltek szerint elhelyezzék Korrát az egyik hajón. Minden akadálytalanul ment, Keino felkísérte az Avatárt a hajóra, a többiek lent biztosították a terepet. Vártak, hogy a megszólaljon a hajókürt, ami az indulást jelzi. Ám ekkor valami vártalan történt. Tucatnyi Fekete Nap katona tűnt fel a semmiből, hogy elrabolják Korrát. Hezitálás nélkül tűzcsóvákat indítottak a kis csapat ellen.

/Többi postot ide: KIKÖTŐ Köszönöm! :)/

Ruan a háttérből figyelte az eseményeket, amíg a nevét meg nem hallotta.

- Persze! Itt van nálam. – dobta oda a kulcsot Quan-nak, majd tovább fogyasztotta a míves csészéből az ízletes teát.

Azoir érezte, hogy még nem bíznak benn, érezte magán a gyanus tekinteteket. ~ A fenébe is! Hát mit kéne tennem, hogy megbízzanak bennem? ~ Próbált valamit kiagyalni, hogy miben is segíthetne nekik, majd megszólalt.

- Quan, ez a tea nagyon ízletes és a gondolkodásban is segít. Nekem támadt egy ötletem. Mi lenne, ha ti elindulnátok az avatárral az alagúton amiről beszélsz, - utalt arra is, hogy semmit nem tud - és én addig maradok, megjavítom az ajtót, eltüntetem a nyomokat, és az autóval megyek utánatok, ami egyébként nagyon is feltűnő a szegénynegyedben. Tudom, hogy ehhez a bizalmatokat kéne adnotok, de lássuk be ez az egyik legésszerűbb választás. A kikőtőben várnék rátok. Azt sem kell elmondanod, hogy hova vezet az alagút. Majd a kikötőben leszek, majd megtaláltok. Talán még hajót is tudnék szerezni. - fűzte hozzá Azoir, emlékezve arra, hogy gyerekkori barátja a kikötőben dolgozik.

Quan éppen elkészült a teával mikor halja,hogy nem jó a satomobil.

~Na ez is jól kezdődik.~

-Ruan! Megvan még a kulcs amit attam?Keino majd visszakérhetném a kardomat?-

Majd kisétált a konyhából a többiekhez.

-Van három választásunk.Az első:megjavítjuk a satomobilt.A második:Az utcákon át megyünk a kikötőig.A harmadik a titkos alagút.-

Ezután mindenki elé tett le egy friss és finom teát majd leült.

-Na,hogy most mindenki él,jól van és senki nem akar az életünkre törni...És ránézett Azoirra....meg persze itt a finom tea indulhatunk is hamarosan csak elötte döntsük el hogyan akarunk menni.-

Azoir még mindig egy kis vízet keresett, de aztán megfordult és bólintott.

- Sajnálom, de fel kellett készülnöm mindenre. Az a jármű több é nem fog működni... - mondta Azoir, lehajtott fejjel. - Esetleg másút nincsen?- Nézett kérdőn a többiekre, remélve, hogy nem bukik el a küldetés miatta.

-Nincs semmi baj Zhen.Addig is csinálok teát.Azoir te meg ülj le aztán kicsit ismerkedj.Egy jó kis otthoni tea majd segít mindenkinek,hogy nyugodtabban tudjunk beszélgetni.-

Quan odasúgta a többieknek: -Nem bántani,megérteni,segíteni.- Quant ekkor rossz emlékek támadták meg, kicsit megrogyott de gyorsan elnyomta az emléket és kisétált a konyhába.