Karin elmosolyodott a többiek reakciója hallatán. ~ Jó, legalább van bátorságunk...ez persze lehet egyrészt botorság is, de legalább motivációban senki sem szenved hiányt ~ gondolta, és visszanézett a többiekre.

Közben Elaina kezébe dugott egy tőrt. A lány vigyorogva a fegyverre pillantott...tulajdonképpen éles helyzetben már rég nem használt tőrt, és ha őszinte akart lenni magához, akkor hiányzott is neki. Ez volt az egyik első dolog, amire a nagyapja megtanította...is imádott gyakorolni. ~ Akkor most úgy játszunk, hogy a céltábla egy aranyos kis trónörökös lesz...azt hiszem, élvezetes lesz ~ jutott eszébe.

Azonban, ahogy visszafordult, eszébe ötlött a csatorna, és Aaron, meg Quan...akiket ott hagytak. ~ Nyugi...sokkal rosszabb nem lehet nekik, mint nekünk ~ próbálta megnyugtatni magát, de képtelen volt szabadulni az érzéstől, hogy valami rossz dolog történt velük. ~ Ha meghalnak, akkor nem állok jót magamért... ~ gondolta, és becsúsztatta a tőrt a zsebébe.

Mikor megérkeztek a léghajóállomásra látták, hogy néhány léghajóval kevesebb van. Hirtelen egy portál nyílt meg ami az Egyesült erők léghajóit támadta. A rádióból egy férfi hang szólalt meg. Karint szólította fel, hogy kényszerítsen társait a megadásra. Egy kisebb reccsenés után egy másik hang is felszólalt, a tervváltoztatásról.  ~ agni-kaira hívott ki minket? , és ha nem harcolunk tisztességesen felgyújtja a szegénynegyedet?  ~ remek, most már meg is fenyegettek minket. Karin elmondta, milyen fegyvereink vannak, és ki mit tud, majd Elainára nézett. Majd valami szentimentális dologról kezdett beszélni, és elindult előre. Kira utána indult és kiabált csak kicsit hangosan. Odaszólt nekünk, hogy mennyünk mi is. Ming elindult utánuk. Elaina a tőrökről  beszélt és mindenkinek nyomott egyet a kezébe. Azt mondta dugjuk el, mert ki tudja, hogy alakul a harc. – köszönöm Elaina. Ming eltette a tört a cipőjébe. ~ igaza van, ki tudja mi fog történni, tényleg mindenre fel kell készülni. Majd Ming tovább ment a többiek után.

~Végre megérkeztünk!!~ könnyebül meg Elaina. Annyira, hogy észre se vette a hiányzó léghajókat. Csak akkor döbbent rá, mikor egy portál nyílt meg és a Nap léghajói elkezdték támadni az Egyesült Erők léghajóit. A támadás váratlanul jött. Az egyik hajó az állomásra zuhan. ~Elkéstünk.~

Ezután a hangszórókból egy férfi hang szólalt meg. Ebben a félszemű lányt jelölték ki, hogy a többieket megadásra győzze. A hangszórók recsegni kezdtek, majd egy másik férfi hang vette át a szót. ~Hogy MI???~döbbent le teljesen Elaina. ~Agni Kai-ra hívott ki minket ez a férfi???? És ha nem harcolunk tisztességesen lebombázza a szegény negyedet. Kösz szépen.~

A félszemű lányon nem látszott más, mint nyugalom. Felsorolta, hogy ki mit tud és, hogy milyen eszközeik vannak. Ekkor a lány Elaina-re pillantott. ~Csodálkozom is, hogy nem vitték el a tőreimet.~ majd a csípőjére pillantott le. Három tőr van a bal oldalon és három a jobb oldalon is. Ezeket egy övvel rögzítette. ~De még nem tudják, hogy nem csak ennyi van nálam.~

A fészemű lány, ha Elaina jól értette, akkor Karin közölte, hogy most kéne egy szentimentális beszédet kéne mondania. De ő ezt kihagyta. úgy tűnik nem az ő stílusa a beszédmondás, és megkérdezte, hogy ki jön. Kira utána ment és elkezdtet kiabálni, csak egy picitt hangosabb volt a kelleténél.

- Hé várjatok!!- kiabált utánuk Elaina- A tőrök! Mindenkinek adok egy tőrt-mondta. Lehúzta a tőröket az övről és mindenkinek a kezébe nyomott egyet.

-Dugjátok el. Ki tudja, hogy fog alakulni az ütközet. Jobb minden lehetőségre felkészülni.

A léghajóállomás felett megjelent egy portál, és özönleni kezdtek kifelé a járművek.  Az Egyesült Erők hajóit megtámadta a Nap. Majd a hangszórókból megszólalt egy hang. Karint felszólította, hogy kényszerítse megadásra a többi társát. ~A francokat! Karin úgy se teszi meg. Nem olyanak ismertem meg… ~ Elfojtott egy mosolyt és a félszemű fölidomárra nézett.

Ekkor zúgni kezdet a hangszóró és a szót átvette egy másik férfi. Agni Kai-ra hívta őket. Ráadásul tiszta küzdelemre. Karin megemlített, hogy nem biztos, hogy tisztán fog játszani. Kira felkacagott ~Tiszta küzdelem, mi? ~majd elkomorodott ~Én soha nem játszok tiszta lapokkal… Hát végül is, ezt is ki kell egyszer próbálni. Nem igaz? ~ húzódott örült vigyorra a szája.

Ismét Karinra nézett. A lány magyarázott valamit a szentimentális szövegekről és elindult. Kira utána indult. –Szétrúgjuk a hátsódat te barom! –kiáltott az egyik hangszóró felé.  Elvörösödve vette tudomásul, hogy hangosabban mondta ki, mint akarta. Menet közbe azonban még ő is visszafordult. –Jöttök lányok? És Zhen –tette hozzá.     

~ Halihó, egy napidomár fia...végül is, biztos, nem nagy tűzidomár, ugye? ~ morgolódott magában. – Van köztünk két tűzidomár is, és három földidomár. Meg egyéb fegyvereink is vannak – pillantott Elainára. – Most jön a szentimentális szöveg, hogy a többiekért, meg a világért, meg satöbbi... – nevetett fel, és a léghajóállomás felé indult, majd megállt, és visszanézett csapattársaira. – Na, jön mindenki?

~ Kevesebb a léghajó... ~ gondolta Karin, és elkomorodott. ~ Elkéstünk...elkéstünk ~ gondolta, és idegesen ajkába harapott. Valahol a szíve mélyén még remélte, hogy téved, de mikor megjelent a portál, már tudta, hogy lassúak voltak. Látta, ahogy elkezdődik a légi csata, és egy pillanatra lehunyta a szemét. Hallotta a csatazajt, Ba Sing Se és a Vörös Lótusz után. ~ Ez van, Karin...nagyon úgy fest, hogy egy jó nagy buliba keveredtél, ha eddig nem tudtad volna... ~ jegyezte meg magában.

Hirtelen egy hang szólalt meg a hangszórókon keresztül, és arról beszélt, hogy az Egyesült Erőktől megadást vár. Ahogy azonban folytatta, önkéntelenül is mosolyt csalt a lány arcára. ~ Jé, megjegyezték a nevemet...micsoda kedvesség tőlük ~ gondolta, és majdnem felnevetett. ~ Azt meg várhatják, hogy én másokat megadásra szólítok fel...meg tudják csinálni ~ nagylevegőt vett, ahogy eszébe jutott Aaron és Quan. ~ Ugyan, lehet, hogy nem vagyok egy professzor, de annyit még én is ki tudok logikázni, hogyha feladják magukat, ha feladjuk magunkat, akkor sem lesz jobb a helyzetünk...köszönöm, voltam börtönben, inkább egy tűzgolyót kérek ~ elfintorodott.

Már éppen azon volt, hogy mondjon valamit a többieknek, mikor zúgás hallatszott, és egy másik hang szólalt meg, és valami tervváltozásról kezdett hadoválni, azonban nem tudott nem vidulni azon, hogy ismét a nevén szólították. ~ Mi az, mióta vagyok ilyen közismert személyiség? ~

Aztán jött a folytatás...a Karinban még mindig erősen éltek az emlékek arról az estéről, mikor az apja a régi Agni Kai-okról beszélt nekik...hogy milyen borzalmas dolgok. Valahogy most azonban nem érezte azt a rettegést, amit akkor, mikor apja mesélt nekik. Ajka furcsa, gúnyos mosolyra húzódott. ~ Játszani akartok? Felőlem...végül is, mi a legrosszabb, amit elveszthetek? ~ kérdezte magától. ~ Per pillanat egyetlen szemem van, meg élek...hú, de sok. Most kezdek félni...különben meg, tiszta küzdelem, mi? Minek néznek ezek minket, teknőskacsának? ~ bosszankodott.

Kira és Aaron már a tűzgyűrű felett jártak, amikor minden rosszra fordult. A Fekete Nap katonáinak egyből feltűnt, az engedély nélkül a várost elhagyni készülő léghajó. Tűzidomárjaik tucatjával összegyűltek, és együttes erővel egy hatalmas tűzcsóvát lőttek ki a szökevények járművére. Aaron és Kira elvesztették az egyensúlyukat, megremegett lábuk. Aaron már a földön volt, így ő nem eshetett el, de Kira igen, aki súlyosan a padlónak csapódott. A léghajó kigyulladt, és sebesen a földnek csapódott. Egyenes a Ba Sing Se-i Szegénynegyed egy utcájába érkezett nagy puffanással.

/Következő postokat ide, a kaland itt folytatódik: SZEGÉNYNEGYED/

Aaron rendesen elfáradt a harcban, több helyen ig megsérült. Nagyot sóhajtott. ~Ez nem volt egyszerű. És a neheze még hátra van.~ Ki kellett jutniuk Ba Sing Se-ből. Mégpedig azonnal. Most vagy soha, ez volt az egyetlen esélyük. A fiú tett egy lépést előre, de megszédült, éppen idejében megtámaszkodott a léghajó falában.

- Hogy működik ez az izé? – hallotta meg Kira hangját. A lány megnyomott pár gombot, meghúzott egy kart, mire a léghajó felbőgött és a magasba emelkedett. Aaron végképp elvesztette az egyensúlyát és keményen a földhöz csapódott, pont a hátsójára. ~Kösz Kira.~ Ám hangosan nem mondta ki. A lány nem csinált semmi rosszat, csak a dolgát. Aaron az őrökre nézett. ~Remélem így maradnak egy darabig… Csinálnunk kell majd velük valamit.~ Majd eszébe jutott Karin és Zima és elfogta őt a bűntudat. ~Csak ne legyen semmi bajuk... Nyugalom, Aaron. Így tudsz nekik segíteni, ha mihamarabb segítséget hívsz Köztársaság Városból.~

Már a tűzfal felett jártak.

Kira és Aaron kiütötték az őröket. A lány a léghajó irányító pultjához lépett. -Hogy működik ez az izé? - morfondírozott félhangaosan. Megnyomott egy gombot, mire a jármű  beindult. Magafelé húzott egy kart, és hirtelen emelkedni kezdtek. Megtántorod, de hamarosan vissza nyerete az egyensúlyát. -Repülünk! - kiáltotta vigyorogva. -Irány Köztársaságváros!-szálltak el a tűz fal fölött

Kiranak és Aaronnak végül nehéz küzdelem árán, de sikerült legyőzni az őröket. A nagy harcban együtt harcképtelenné tették őket, Kira egy jól irányzott idomítással a falnak küldte a katonákat, majd Aaron az alkalmat kihasználva megfagyasztotta őket. Azonban mindketten alaposan kimerültek, alig állnak a lábukon és kitudja milyen sérüléseket szereztek. Így már minden esélyük megvan a szökésre, csak arra kell rájönniük, hogy hogyan kell irányítani a léghajót.

~Semmi se úgy alakul, ahogy szereténk? ~ugrott el Kira a támadások elől. Visszatámadt, egy tűzgolyót lőtt a két őr felé. A golyó nem talált célt, a falba csapódott. A falhoz hátrált. A két őr sorozatba támadta, de kivédte őket, és visszatámadt. 

Aaront elöntötte az adrenalin, mikor a két őr rátámadt. Félreugrott, el a tűzgolyók elől, közben nekik dobott egy széket, igaz, mellé ment, de legalább részben elterelte a katonák figyelmét. Vagyis remélte. ~Ideje hasznosítani azt a sok vízidomító leckét.~ Elmosolyodott, a terv már összeállt a fejében. Ő megpróbálja elintézni ezt a kettőt, míg Kira a másikakat. A jégidomításnak még csak az alapjait tudta, de ez éppen elég is volt. Vizet locsolt a két őr lába elé, majd megfagyasztotta az egészet, hogy azok elcsússzanak. Ezután vízkarokat idomított magára és rájuk rontott.

A léghajóban négy, éppen pihenőidőt tartó, kártyázó őr volt. A rádióból megkapták a jelentést, hogy 2 rab megszökött, de nemigen foglalkoztak vele, szinte semmi esélyük nem volt a szökésre, arra meg végképp nem számítottak, hogy éppen itt, náluk fognak megjelenni. Elmosolyodtak magukban, ha arra gondoltak, milyen jutalmat kapnak, ha ők viszik a szökevényeket az Uralkodó színe elé.

- Hajtsátok meg fejeteket a Fekete Nap hatalma előtt! Megállni! - kiáltott az egyik őr, Kirára és Aaronra. Ezután mind a négyen felpattantak, és 2 a fiúra, 2 pedig a lányra rontott, miközben tűzgolyókkal próbálták eltalálni őket.

Aaron követte Kira tekintetét, majd meglátta a többitől kisebb méretű léghajót. - Tökéletes! -jelentette ki - Nincs vesztegetnivaló időnk! Induljunk - lopakodva elindult a léghajó felé. ~Rendben, szóval Kira egy tolvaj. Jó. Vagyis azt hiszem... A lány lopott már satomobilokat és motorokat, csak elbodogul egy léghajóval is.~ Aaron nagyot sóhajtott és a kezét a homlokára rakta. ~Istenem, mibe keveredtem...~

Csendben felsettenkedtek a lánnyal a léghajóra, szerencsére egy őr sem állt előtte. ~Lehet, hogy mind a börtönbe ment?~ Ez Kirának és neki jól jött. Karinnak és Zimának már kevésbé fog. Miután felmentek a járműra, Aaron a biztonság kedvéért befagyasztotta a zárat.

- Így véletlenül se fog senki sem utánunk jönni! - mosolygott a lányra, majd hirtelen lehervadt a vigyor a képéről.

Kira elvigyorodot. -Sato mobilokat és motorokat már loptam, de léghajót még sose. - mondta miközbe elérték a léghajó kikötőt. -Vezetni meg majd csak rájövünk, hogy kell -hangja magabiztosan csengett ~Nem lehet nehéz. Kiokoskodjuk, hogy kell. ~biztatta saját magát. Felmérte a terepet. ~Nem, az túl nagy. Annál túl sokan vannak... Tökéletes! ~pilantott meg egy kisebb méretű járművet. Oldalba bökte a mellete nézelödő fiút:

-Ahoz mit szólsz? -mutatott a kiszemelt "áldozatra"