Név: Night

Kaszt: átlag ember (kivételes)

Pénz: 550 Yuan

Megnyert meccsek: 

• Idomárok ellen: 0
• Átlag emberek ellen: 0

Elvesztett meccsek:

• Idomárok ellen: 0
• Átlag emberek ellen: 0

Tulajdonságok:

• Erő: 4/10
• Karizma: 6/10
• Fájdalomtűrés: 2/10
• Ügyesség: 6/10

Háttértörténet:

Egy kocsi érkezik Köztársaság Városba, pontosabban egy satomobil. Nincs utasa, csupán egy kemény kötésű könyvet szállít. Az eső szakad és az út görönygyös, a ládikó melyben a keménykötésű könyv volt egy hatalmas zöttyenés után leesik útról s a gyenge lakat ami tartotta  lepattan. Egyenesen a lábam elé esik a füzet. Én Night, ki mindeddig csak egy színjeles egyetemista voltam, kiemelkedő az osztályból. Megvetettem az erőszakot, azonban az itélőképességem mindig is volt és ez a füzet csupán áldás volt számomra. Az első oldalon nyílt ki, körülbelül kétszáz-háromszáz üres oldal lehetett benne. Az elejére pedig általános szabályok voltak írva.

-Kinek a nevét felírják a listára, az meghal, feltéve ha ismered az arcát. Egy ember, kinek a neve ugyanolyan az nem hal meg.

-A név beírása után ötven másodperced van leírni, a halál körülményeit. Ha nem írsz semmit, a halál oka szívinfarktus lesz.

-A halál körülményeinek részletezésére ezután két perced van.

-Aki használja a listát, annak a lelke nem kerül a szellemvilágba és a földön sem marad, megszűnik létezni.

Nevetve csukom be a listát, hisz ekkor még gyerekmesének gondoltam az egészet. Egy egyszerű, gyermeteg mesének. Sőt, először ott akartam hagyni, ahol van, de meggondoltam magam és úgy döntöttem, hogy tesztelem. A többi könyvem közé csúsztattam és beléptem az egyetem rideg falai közé. Vizsgám volt az nap, persze ez is hibátlan lett, akár csak a többi. Már az idekerülésemkor kiemelt személyiség voltam. A folyosón sétálgatva egy Yao nevű fiú épp egy ártatlan egyetemista lányt akart bántalmazni. Nem voltam sosem erőember, ezeket pedig logikával nem lehetett elintézni, így felírtam Yao nevét. Ő volt az első a listámon, szívrohamban hallt meg. Ezek után több bűnözővel végeztem, majd a lista folyamatosan elcsavarta a fejemet és hirtelen minden a könyv körül forgott. A lista szinte sosincs nálam, egy olyan helyre rejtettem ahol senki nem keresné. A családom Ba Sing Sei, ott van egy családi házunk és abban a szobában, a ruhásszekrény mögé helyeztem el egy titkos reteszben és ha valaki feszegeti, vagy erőszakkal nyitja ki, akkor a könyv megsemmisül. Azonban, hogy „ítéleteket“ tudjak hozni, így mindig tartok magamnál lapokat. A szobám ajtajába egy papírfecnit helyeztem el, így amikor valaki kinyitja azt, akkor tudni fogok róla. A szüleim nem járnak a szobámban, így rögtön tudomást fogok szerezni a rosszakaróimról. Ez azonban könnyen észrevehető lehet, így a szobám kilincsét megbütykölve pontosan tudom, hogy mikor nyitottam én ki az ajtót, miután bementem a kilincset nem húzom fel teljesen, hanem egy kis rést hagyok az eredeti pozíciójához képest. Mindent gondosan elterveltem, Én leszek az, aki ítélkezni fog, hatalmasabb leszek a szellemeknél. De ez még csak a jövő, ugyanis ahhoz, hogy ölhessek meg kell ismernem az áldozataimat és ez lassú folyamat. Túl lassú, ugyanis a legfőbb bűnözőket nyilvánosságra sem fogják hozni. Az én nevem Night, más néven A gyilkos. A csendes gyilkos akit mindenki keres, de senki sem tudja, hogy kicsoda. Épp most érkeztem haza az egyetemről, hivatalosan is elvégeztem az egyetemet és több időm van „ítélkezni“, pontosabban lenne, hisz Ba Sing Se jelenleg a Fekete Nap megszállása alatt áll, ez viszont kapóra jön, hisz így több gonoszt tehetek el láb alól, mint bármikor korábban, azonban ügyelek arra, hogy ne legyenek gyanúsak a halálesetek. Van, hogy több nappal későbbre helyezem a haláluk dátumát és úgy intézem, mintha baleset lenne, elvégre a szívrohamot nem használhatom, mert a város le van zárva és rögtön a lakosokra gyanakodnának.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.