/Folytatás itt: Vonatállomás /

Lee rá sem nézett Keinora, úgy válaszolt neki:

- Hamarosan kapsz egy kis ennivalót. De az ízét jól jegyezd meg, mert lehet, hogy ez lesz az utolsó... - majd ezután Ionának válaszolt.

- Népírtás lett, igen... Mert a levegő népe, nem akart a segítségünkből, és ezért ránk támadtak. Azt mondod, hogy Zukó az áruló, és Iroh a nyugat mélybe hullott sárkánya tisztára mosták a tűz népének nevét? Lehet, de nem hiszem. Ők nem a békét hozták el, hanem szünetet, hogy mi is rendbe szedjük magunkat. Azt, mondod, hogy a fekete nap olyan mint a fekete tűz. Csak pusztít. Én nem így fogalmaznám meg. A fény értéket az ember a sötétségben ismeri fel. Mi elhozzuk a sötétséget, hogy a többi nép rájöjjön, milyen fényt is adott egykoron a tűz igaz népe. Mi elhozzuk a sötétséget, és így becsülni fogjtok a fényt, melyet nagy uralkodóink visszahoznak, úgy mint ahogy 170 évvel ezelőtt is akartak. Nem, mi nem pusztítunk. Mi lefektetjük az alapokat, hogy egy új világ, jöjjön létre. Egy olyan világ, amely tökéletes és fejlett.

- Légidomár vagyok, így tulajdonképpen gyűlölhetnélek is. - kezdte a lány. - A mi kultúránk kapcsán a segítségből népirtás lett. Viszont... találkoztam olyan emberekkel, akik felismerték, hogy a tűz a fény és az élet eszköze. Gondoljunk Zuko nagyúrra. Élő legenda, leginkább talán azért mert szenvedett, és megjárta a legmélyebb sötétséget, amibe ember kerülhet... és felemelkedett belőle. Vagy Iroh, aki a népének talán legbölcsebb tagja volt, és a képességei is fantasztikusak, mégis volt ereje elengedni a hatalmat, még akkor is, mikor az ölébe hullott. Én nem az egészéért tisztelem a népedet... voltak köztük kegyetlen diktátorok, akik propagandájuk ellenére porig akarták égetni a világot, gondolok itt leginkább Ozaira, és igen, Sozinra is. De a legjobb emberek nem tökéletesnek születnek, hanem kitörnek a szerepekből, amikbe belekényszerítették őket. És a háború után végül is Zuko Tűz Ura, majd a lánya, és valószínűleg egy nap az unokája is, ezt tették. Elnyomóknak gondolták őket, de tisztára mosták a népük nevét. Én ezért tisztelem a Tűz Népét. Mert ahogy a tűz fogalma is egyensúlyozik a két véglet között, ők is ezt tették, és végül jól döntöttek. - elmosolyodott. - A Fekete Nap valóban olyan, mint a fekete tűz. Nincs fénye. Csak pusztít. Nem azonos azzal az elemmel, melynek követőit egész életemben csodáltam.

Leere nézett, kíváncsian várva a válaszát. Mindent elmondott, ami eszébe jutott a Tűz Népéről, és a Fekete Napról. Remélte, az íjász megértette a szavait. Vagy legalább elkezdett gondolkozni rajtuk.

Keino a földre borulva hallgatta az íjász és Iona beszélgetését.

"...és a levegő nomádjai is jól éljenek." - mikor Keino meghallotta ezt a mondatot, legszívesebben kitekerte volna az íjász nyakát.

~még hogy jól éljenek... még csak élni sem élhettek, nem hogy jól...~

A fiú majd szét robbant az idegességtől.

~remélem mihamarabb olyan helyre kerülünk, ahonnan nem lesz nehéz megszökni, mert már nem bírom sokáig ezt az egoista kis patkányt. Amúgyis, már mióta nem ettem, éhen halok...~

-Kaphatnék valami ételt? - tette fel a kérdést reménykedően.

~ Nem lehet nagy élveztet mi? Azt úgysem tudod meg, hogy élvezem-e vagy nem. Én Yu Yan vagyok. Rajtam semmi sem látszik.~

- Nézd! A tűz népe, egy csodálatos nép. Az volt már a százéves háború előtt is. És pontosan ezért robbant ki a háború. A tűz népe, fejlett volt. Mindenki jól élt. És akkori királyuk Sozin, segíteni akart a többi népnek. Csakhogy azok azt hitték, hogy elakarjuk őket foglalni. Erről szó sem volt. Ha annyira akartuk volna őket, akkor nem adtuk volna vissza a tartományokat a föld királyságának. Tisztelheted a népünket, mert mikor mi nagyok voltunnk, akkor azzal foglalkoztunk, hogy a többinép, a víz törzsei, a föld királysága, és a levegő nomádjai is jól éljenek. - Mondta, majd szusszant egyet.

- És te miért is tisztelsz minket?

Iona felállt, járt egyet a teremben, nyújtózkodott, és próbálta kitalálni, mit tehet. Végül nekitámaszkodott egy oszlopnak, és karba fonta a kezét, hogy az íjász (aki figyelte minden mozdulatát) véletlenül se gyanakodjon.

- Azt mondtad, nem tudod, miért tisztelem a népedet, de tudod, miért kéne tisztelnem... - kezdte. - Ha már úgysem történik semmi, csak várunk, mit szólnál egy információ cseréhez? Elmondod, miért kéne tisztelnem a Tűz Népét, én pedig elmondom, miért tisztelem. Senki érdeke nem sérül, nem kell kiadnod belső információt a szervezetedről... Csak elütjük az időt. Neked sem lehet nagy élvezet várni, hogy parancsot kapj.

~Hm, ebben van valami~

-Rendben van, elengedlek. - modnta, némi undorral. - de ne hidd, hogy sajnálatból. Csak hiányoznak a nyílvesszőim.

Ezzel odalépett Ionához, és kiszedte a nyílvesszőket. Tessék mozgasd meg a lábaidat. Hisz hamarosan szüskéged lesz rájuk. - jegyezte meg Lee egy gúnyos kacaj kiséretében.

~Éljen! Legalább válaszol.~ fújta ki a levegőt Iona. Fájt mindene az állandó leboruló pozícióhoz nem volt hozzászokva.

- Tudom, hogy nem kéne beszélnem, de felegyenesedhetnék? Nem érzem a lábam... - jegyezte meg. - Úgysem tudok semmit csinálni, mert azonnal meglősz, immár nem kételkedem benne. Viszont akárhová visznek, nem sokat érnek majd egy olyan rabbal, akinek annyira görcsöl a lába, hogy lépni sem tud... - fejezte be.

~ Hogyha én azt tudnám... ~

- Maradj már csenben, mertmég a végén bajod esik - próbálta elterelni magáról a figyelmet Lee.

~ Ha kérdezősködnek, és nem válaszolok azt foglyák hinni, hogy csak egy őr vagyok. Ezt nem engedhetem meg. ~

Ezután Lee próbálta a kedvesebb hangját elővenni:

- ha megkérhetnélek, 1 percre maradj csendben. Utána majd válaszolok készséggel. - de amint befejezte, undorodni kezdett magától.

~ még hogy készséggel...Pfuj... Utálom ezeket a gyarmatiakat...

Iona már felkelni sem tudott. ~A fenébe... ~ gondolta. ~Kellett nekem visszabeszélni. És ez az íjász most sakkban tart mindannyiunkat... Te jó ég, mi lesz ebből...~

Lee látta, ahogy Iona a földre borult, majd a másik két rabnak is segített megtenni a mozdulatsort.

- Tudod te, miért tisztelem a népedet? Vagy csak mondod, amit a szádba rágtak? - hallotta Ionától, még mielőtt földre borult.

- Nem, nem tudom miért tiszteled a népemet, de azt tudom miért kéne tisztelned. - mondta, majd pár nyílvessző segítségével odaszögezte Ionát a padlóhoz. Ezt pedig büntetésül, amiért  sértegetni próbáltál.

- Ti pedig jobb ha nem mozdultok - mondta és újabb két nyílvesszőt helyezett íjára.

Iona sosem volt agresszív, de kezdett idegessé válni. .~Boruljunk földre. Én úgy tudtam, a tűz népénél sokat ér a büszkeség. És elvárják tőlünk, hogy alázkodjunk meg ezek előtt...~ Félt ugyan, de próbált tiszta fejjel gondolkodni. A lehető legtöbb időt kellett nyernie. Az íjászra nézett, és minden erejét összeszedte.

- Tudod te, miért tisztelem a népedet? Vagy csak mondod, amit a szádba rágtak? - aztán leborult a földre, jelezve, hogy nem ellenkezik... De remélte, sikerült elbizonytalanítani a fogvatartót.

Csend legyen de azonnal! - kiáltott rá Lee Ionára. - Ha belépsz nem szólsz, csak meghajolsz a címer előtt. , mondta majd ő maga is meghajolt az óriási fekete nap előtt. Ezután egymás mellé állította a rabokat, és mindegyiket térdre kényszerítette.

- Most pedi boruljatokk földre, amíg az nem mondom, hogy tovább megyünk. - mondta - és ha ellenkeznétek, van pár nyílvesszőm neketek - ezzel elővett egyet, és íjának húrjára helyezte.

Iona körbenézett. Sokat hallott Ba Sing Se-ről, különösen, hogy élete első tizenkét évében még a Föld Királyságának alattvalója volt. Ám a látvány, ami fogadta, megdöbbentette. A fekete függönyökön a Fekete Nap jelét látta, és páncélosok fogadták, ahogy belépett az íjász, Zhen és Keino társaságában.

~Remélem, a többiekkel minden rendben lesz... persze az is előfordulhat, hogy a fal építésénél kevesebb veszély leselkedik rájuk, mint itt ránk...~

Egészen halkan szólalt meg, de így is tartott tőle, hogy az őket vezető íjász meghallja:

- Most mit csinálunk? Talán megvárhatjuk, mit akarnak tőlünk, de utána hogyan tovább?